Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-01-06 / 1. szám

i Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda“ XH. tvfolsmm. szeksztrd, 1943 január 6. (Szerda) ]. szám. TOLNAMEGYEIUJSA hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap SzeTkesztSség és kiad óki ratal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELKFONSZÁM: 20—86 Fgfea* érre * « Előfizetési díj: 12 pengd || Félém 6 pengd Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden sserdln é> nombiioa. Előfizetési dijak és hirdetések, Yalamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések (rali Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm teljedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő, ^ilástkeresőknek 50 százalék engedmény. 1943 Mint minden év kezdete, a mos* tani nj év is talány nemcsak nem­zetünk, hanem Európa, sőt az egész földkerekség sorsát illetően. Egy azonban bizonyos, hogy nekünk és a tengelyhatalmaknak csak egy feleletünk lehet a mostani világ- kataklizmában felvetődhető kérdé­sekre éspedig: élni, vagy elveszni! Éppen ezért mi győzni akarunk és győzni is fogunk és ez az érzés, a győzelemnek ez a tisztánlátása el is tölti az egész magyarság lelkét. Nemcsak az orosz harctereken helyt­álló kemény magyarok, de az itthon maradt milliók lelkét is, hiszen mindenki tudja, mindenki érzi, hogy soha még háborút nem vívtak na­gyobb tétért, mint a mostanit és éppen ezért nincs és nem is lehet akkora áldozat, amelyet a magyar­ság meg ne hozna habozás nélkül „az élni, vagy elveszni" kérdés eldöntéséért. Ez az uj év borús, gyűlölködő világot talál és a háború véressége, a pusztítás tombolása még nagyobb­nak, még szörnyűbbnek ígérkezik, mint amilyen az elmúlt években volt. De nem lehet a helyzet olyan sötét, hogy azon hitünknek és re­ményeinknek a sugara át ne tör­hessen. Ezt a borzalmas háborút ránk kényszeritették és ennek tuda­tában a szenvedő emberiség a titkok kapuja előtt érzi, hogy bár minden eshetőségre fel kell készülni, mégis erősen kell biznunk a győzelemben és annak az érdekében minden áldozatot, minden erőfeszítést meg kell hoznunk és nem szabad meg­engednünk, hogy a győzelmi utat lélekben, vagy cselekedetben bárki is akadályozni merje. A győzelem hitét megerősíti ben­nünk Istenben való hitünk, amely erőssé teszi a nemzet jövőjében való hitünket. Érezzük, hogy ezt a kikerülhetetlenül ránk zudult hábo­rút nagy szövetségeseinkkel együtt «ugyanolyan fanatizmussal fogjuk végigküzdeni, mint ahogy őseink évszázadokon keresztül véreztek, küzdöttek ennek a hazának, ennek a nemzetnek fennmaradásáért és a kereszténykultura megvédelmezése- ért. A küzdelmet az egész vonalon a végleges és félreérthetetlen dön­tésig, győzelmünkig folytatjuk, hogy utódaink életében ne zúdulhasson az emberiségre ilyen katasztrófa. Érezzük, hogy az eddigi társa­dalom rendszereinek szerkezete recseg és ropog és a vajúdó világ­ban uj jövő születik. Ezt a jövőt, a nemzet jövő életének biztosítását szolgálja itthon és a harctéren, áldozattal és verejtékkel minden magyar, mert aki magyar, az tudja a kötelességét hazájával, nemzeté­vel, fajtájával és magával szemben egyaránt. Ezeket a kötelességeket a fronton álló magyar honvéd pél­dáját követve még fokozottabban fogjuk teljesíteni és megvalósítani. Az uj esztendőben minden gondo­latunk, minden szeretetünk a keleti harctéren küzdő honvédek felé száll és kérjük a Mindenható Istent, áldja 1 Amidőn az ország első asszonya, Kormányzó Urunk hitvese augusz­tus 10-én rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz a Szovjet- Oroszországban harcoló magyar honvédek részére megtartott téli ruhagyűjtés érdekében, bejelentette, hogy a tél folyamán mozgalmat indít a hadbavonultak itthonmaradt csa­ládjának társadalmi támogatása cél­jából is. A/óta sok áldozatot szedett a háború s a megdicsőült hősök élén vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettesünk vonult be a halhatatlanságba. Édesanyja, az ország első asszonya hozta tehát a legnagyobb áldozatot a hazáért s most ez a gyászbaborult anyai szív fordul a magyar szivekhez, hogy enyhítse a hadbavonult katonák családjának sorsát. A szeretetteljes kérő és hivó szó, amely az áldozat és kötelesség jogán szól hozzánk — mindnyájan érez­zük ! — kötelező erejű parancs. Mert aki ilyen fenséges áldozatot tett a haza oltárára, annak nemcsak kérni, hanem követelni is joga van i s az, hogy felhívásának minden ! erőnkkel eleget tegyek» nem csupán | meg, védje meg a magyar honvé­det, hogy a nemzet színe-virága a kemény honvédség mielőbb győz­tesen visszatérhessen hozzánk, a Kárpátok övezte gyönyörű Nagy­magyar országba. Ennek az évnek a kezdetén min­den imádságunk azért száll az Egek Urához, hogy ebben az esztendő­ben adja meg nekünk és szövet­ségeseinknek a győzedelmes békét, amelynek nyomán uj élet, uj bol­dogság, szebb jövő és nagy fejlődés lehetősége előtt áll majd ez a sokat szenvedett és a keresztény civilizá­cióért életét és vérét mindig áldozni kész vitéz magyar nemzet. emberség, hanem becsületkérdése is. A Kormányzó hitvese által bejelen­tett akció január 17-től február 7 ig gyfij pénzadományokat a hadba­vonultak családja részére. Újév nap­ján szállt a gyengéd hivó szó min­denkihez, tehetősebbhez és sze­gényhez egyeránt, hogy hozza meg filléreivel, vagy pengőivel a maga kis áldozatát annak a nagy áldozat­nak ellenében, amelyet mindnyájun­kért hoznak a harctéren küzdő katonák és családjaik, még nemze­tünk első családját sem kímélve. Ez a gyűjtés valóban több egy­szerű jótékonykodásnál, amelynek gondját pár filléres adománnyal el lehet vetni. Adnunk kell, minél többet, erőnkön felül, hiszen a társadalom emberi és magyar érzése ilyenkor nyilatkozik meg s ebben a gyűjtésben is eldől a nagy kérdés, hogy igazán és őszintéén akarjuk e a jobb, koldogabb jövendőt. A Fő- méltóságu Asszony szivbemarkoló szózata arra int mindenkit, hogy szálljon magába, feleljen tettekkel arra a kérdésre, hogy méltó módon megtette-e kötelességét. Adjunk, mert mindnyájunk jövő- jének és boldogságának adunk! tájékán ugyan még állt egy nagy- multu, kétmedencés közkút a mai Béla-téren, a Fejős-féle ház előt^ ezt azonban a régmúlt emlékeinek meg nem becsülése folytán nyom­talanul eltüntették. Az említett kút küfömben a K i s b ő d ő i ■ forrásnak cserépcsövekben odavezetett vizét ontotta és a török hódoltság korá­ban épült. Valószinüleg díszesebb kivitelű skandervár volt, olyan, amilyeneket több dunántúli városban is lebontottak, most pedig visszasír­nak. így kellett ennek fennie, mert az utóbbi időben felszínre került s a a vármegyei múzeumban őrzött víz­vezetéki csöveknek nagy része mé­retben, alakban pontos hasonmása a koruk szerint jól meghatározható konstantinápolyi és kisázsiai pél­dányoknak s csak egy kisebb része a csöveknek újabb, azaz a XVIII. századból való. Az az ismert törté­neti adat tehát, mely szerint Mérey apát az 1700-as évek elején új vízvezetéket épített, úgy értelme­zendő, hogy a meglévő, de tönkre­ment régit rendbehozatta. Az emli- litett 300 forinton többet nem is igen csináltathatott volna. A bélatéri skandervár lebontásá­val városunk kétségtelenül szegé­nyebb lett egy értékes történeti emlékkel. Hiába panaszkodunk azonban, a múlt botlásait jóvátenni nem tudjuk. Sokat tehetnénk azon­ban azáltal, ha a régi helyére, vagy még inkább a vármegyeháza kert­jének támfalába, a halpiac sarkán valamilyen nem túl költséges, de művészi közkutat állítanának. Szép lenne nézetem szerint, ha az uj közkút városunk védőszentjé­nek, Szent Lászlónak a nevét viselné és külsejében is ezzel a magyar szenttel állana kapcsolatban. Szent László az emlitett szekszárdi kap­csolatokon felül a legenda szerint Szent László kútja Szekszárdion. Országszerte, de mondhatnám az egész világon különös, de érthető tisztelet és megbecsülés veszi körül a régi, jóvizü kutakat, forrásokat. Érthető ez a nem mindennapi ragaszkodása az embernek, mert hiszen az egészséges ivóvíz min­denkor áldást hozott, a természet­nek ez az ajándéka pedig ősidőktől fogva hatással volt a lakóhely meg­választására, a már létrejött telepü­lés további sorsára. Nem feltűnő igy az, hogy a kutakhoz számtalan esetben regék, legendák fűződnek, hogy a kutat, forrást minden kor­szak a maga megszokott eszközei­vel széppé igyekezett tenni, de nem csoda az sem, hogy a történelem nagyjainak tettei között gyakran szerepel a csodás vizfakasztás, vagy hogy nevüket egy-egy forrás, vagy kút őrzi. Amióta városunk földjét modern vízvezeték hálózza be, azóta — a meglehetősen igénytelen külsejű nyilvános kutakat nem számítva, — díszes, művészi kivitelű közkutunk nincs is. A múlt század közepe vizet is fakasztott s — ami talán a leglényegesebb, — igazi nemzeti ideál ma is: Alabárdos, kemény férfieszmény, akit bátran a mai fiatalság elé állíthatunk — felekeze­tekre való tekintet nélkül — köve­tendő mintaképül. A kútra fordított költség ügyes megoldás esetén senkit sem sújtana elviselhetetlen módon. A terv meg­valósítását minden bizonnyal hat­hatósan támogatná maga az állam is mert a kimondottan magasztos célon felül lehetőség nyitna itt a tehetséges és pártolásra érdemes művészek támogatására is. Dr Csalog József egyes szám ara SO filter Országos gyűjtés a honvéd-családokért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom