Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-10-07 / 75. szám
1942 október 7. m nr ______________________TOLNÁKÉI! YEI DJSlfl ____________________________ Vé rt adók a kórházban jelentkezzenek ! lentés — nemcsak nálunk, hanem az egész országban megindul az általános S2üret. Hála a Gondviselésnek, az igazán jelentéktelen meny- nyiségben rendelkezésre álló réz- gálic ellenére is országosan jó közepes szüret lesz úgy mennyiségileg, mint minőségileg. A szüreti árak nagyban befolyásolják a borárak további alakulását. A termelők részéről az eladással való túlságos tartózkodás éppúgy károsan befolyásolhatja az árak alakulását, mint a nagy kínálat. A bort is, mint minden árucikket, akkor kell eladni, amikor kereslet van. Az értelmetlen kitartásnak az az eredménye, amit most, a szüret előtt közvetlenül is tapasztaltunk, hogy a termelők az eladástól való tartózkodásból a nagy kínálatba csaptak át és igy az ára* kát hirtelen lenyomták. Az ilyen áralakulást sohasem szabad sem a kormány, sem a borkereskedelem f. hó 3-án, a vármegyeháza kistermében Szongott Ed vinné és dr Treer István társelnöklete alatt s dr Halmos Andor, a Magyar Vöröskereszt tolna- megyei megbízottja részvételével, élénk érdeklődés mellett tartott ülést. A megjelenteket dr Treer István kórházi igazgató-főorvos, elnök üdvözölte, rámutatva a vöröskereszt áldásos működésére, fájó szívvel állapította meg azt a közönyt, mely- lyel Szekszárdon egyesek a vörös- kereszt munkájától távoltartják magukat, nem lépnek be tagul sem, holott évi 1 pengő tagdíjat minden nagykorú férfi és nő s ahol a családban több felnőtt van, mindenik kibírna, még a legszerényebb java- dalmazásu s bármilyen foglalkozású egyén. Ezért a megjelentek újabb taggyüjtést határoztak el, remélve, hogy a mai történelmi idők szavát megértve, földművesek, iparosok, Meghalt egy asszony... Szeretnék pár szál virágot hullatni sírjára, pár szürke betűben kis émléket állítani arcának, lényének s néhány könnycseppet hullatni azért a világért melyet hordozott... Számomra mindig a „tegnap asz- szonya* volt, mert csak öregségében ismertem s mégis, mint napfényes tükörből, úgy ragyogott belőle a múlt, mely sokkal tisztább, szebb, nemesebb és magasabbrendü volt, mint a küzdelmes jelen. Ez a régi asszonytipus, bár gyengébbnek és elmaradottabbnak, tőrő- döttebbnek látszott, mint a ma asszonya és lánya, mennyi lelkierőt, finomságot, jóságot és önfeláldozást sugárzott. Ez nem puszta nyers erő volt, mint amit ma termel ki az élet belőlünk, de a léleknek valami csodálatos, bensőséges ereje, odaadása, rovására írni. A jelentés azzal az óhajjal fejeződik be, hogy mire a szövetkezet uj közgyűlésre ül össze, a háború már befejeződik és bizalomteljes reménnyel nézhetünk a jövő elé. A Nagy Ferenc cégvezető által ismertetett igazgatósági jelentést egyhangú nagy elismeréssel fogadta a közgyűlés, amely azután meghallgatta a Horváth Ignác felügyelőbizottsági elnök jelentését is, majd teljes egészében hozzájárulva az igazgatósági jelentéshez, elfogadta úgy azt, mint a zárószámadást és a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot, megadva a felmentvényt az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak. Az igazgatóságból kilépő Dobro- vits Sándor és Debulay Imre újból megválasztattak. A közgyűlés a vezetőség éltetésével ért véget. kereskedők, magán- és köztisztviselők, alkalmazottak mind-mind átérzik, mert senkinek sem szabad kimaradnia a tagságból. Majd az újabb ápolónői tanfolyam s a vértadók toborzásának ügyét s felkarolását beszélték meg. Ezután a létesülő katonakórházba jövő betegek fogadása és beszállítása ügye került tárgyalás alá s Szongott Edvinné elnöknő lelkes előljárásával megalakultak az egyes hölgybizottságok, melyek már meg is kezdték működésüket. Reméljük, hogy Szekszárd város közönsége megértéssel fogja fölkarolni a Vöröskereszt nemes munkáját, belép mindenki tagul s igyekszik majd minden erejével támogatni a hazafias munkát. Az ülés dr Treer István elnök , lelkesítő zárószavaival ért véget. zenéje, amiről nem beszéltünk, nem zengtünk ódát, nem hirdettük azt utcasarkon, csak láttuk, éreztük s hordoztuk, mint egy finom, régi ékszert, melynek fényét az idő meg- tompitotta és elrejtette. De ebből táplálkozunk ma is észrevétlenül. Ha látsz egy halk, csöndes, finom, szerény arcot, mozdulatot, cselekedetet: tőle maradt itt örökségképpen. Ha megfog a jóság földöntúli szépsége és öntudatlansága valakiben : az ő leikéből hullott mag termetté. Ha a részvét együttérzés, megértés és szeretet testvéri simo- gatása nyomán sebeket látsz enyhülni, gyógyulni: köszönd meg neki, mert ma nem tudunk úgy megérteni, ugyüttérezni és simogatni, mint ők tudtak... És tékozolni se tudunk úgy, mint őkt Mindenüket azokra takarták, akiket szerettek és mindig szépnek, jónak látták azokat, akiket szerettek. A sebek és fájdalmak is, amiket okoztunk nekik, elrejtőztek szerete- tük mérhetetlen mélységeiben és könnyeik tengeréből, mint fénylő angyalálarc, kikéit a bocsánat és elfelejtés képe. ... Csak törődöttnek láttam őt és öregnek, de mindig szorgos- kodónak és mosolygónak, egy kicsit mindig a múltban élőnek ... Talán voltak gyengeségei, elfáradásai, betegségei, amit megérezték a körülötte élők, hiszen Isten levetkőztet lassan bennünket, mire megöregszünk s üresen és kifosztva kell megállanunk az örökkévalóság kapuja előtt... * S Azok, akik a csillagos magyar égboltozatot látják és vizsgálják, nem lehetnek hitetlenek a magyarság jövőjében, mert úgy látják, hogy a magyar hősök és vértanuk a legfényesebb csillagokból tekintenek le reánk, utat mutatva az örök magyar élet katonáinak. Ezekben a csillagokban, a vértanuk példátadó hősiességében hinnie kell minden magyarnak, mártír vértanuk vére olyan, mint az elvetett buzaszem. Az pedig kétségtelen, hogy a magyar vértanuk végnélküli sorában, a tündöklő magyar égbolt fényes csillagai között előkelő hely illeti meg az aradi tizenhárom vértanút, akik megesküdtek a magyar király parancsára a magyar alkotmányra, ezért küzdöttek minden erejükkel s hűek maradtak esküjükhöz s halálukkal beigazolták, hogy a kötelességteljesités és hősies hazafiasság jutalma is lehet bitó. S meg kellett halniok gróf Batthyány Lajosnak, Csányi Lászlónak, Perényi Z-igmondnak, Szacs- vay Imrének, Kazinczy Lajosnak és a lengyel légió vezetőjének: Woro- nieczky Miciszlávnak s még igenigen soknak a magyar nemzeti önállóságért, legfőbb bünük lévén, hogy a magyar király — egyúttal osztrák császár is volt. Görgey Arthur, a fővezér s egynapos államfő 1849 augusztus 13-án az egyetlen magyar harcképes hadsereggel Világosnál letette a fegyvert Rüdiger orosz tábornok előtt és a varsói herceg jelenthette urának, a minden oroszok cárjának: Magyar- ország az orosz cár lábainál hever. A valóság pedig az volt, hogy Magyarországot a teljhatalmú fő- parancsnoknak Haynau bárónak, Brescia hóhérának és Schwarzenberg Félixnek, a „hideg wampir“- nek szolgáltatták ki. Csak a régi feljegyzések olvasása tárja elénk, hogy ki volt e vérszomjas férfi. Haynauról azt írják, hogy főjellemvonása a kegyetlenség volt, a csatamezőn lehetett látni, hogyan gyönyörködik az elesettek haláltusájában s Schwarzenbergről azt írják, hogy nem tudásvágyból, hanem állati érzéseinek hódolva járt a klinikákra holttesteket boncolni. Megindul a bosszú s a kamarillá- nak nevezett hóhértársaság min- . denre kapható eszköze: Haynau, I De Testvéreim, milyen jó, ha ajándékképpen — el tudjuk hordozni az ilyen gyengeségeket elfáradásokat, a szép öntudat szín- pompás virágainak lassú hervadá- sát... Nekünk írott, mennyei üzenetek azok drága öregeink haza készülő, fáradt arcán, mely testi múlandóságunkat láttatja meg velünk 8 az örökkévalóságnak azt a szózatát: őrizzük meg mindazt, ami szép és jó volt bennük, szent emlékképpen s tegyük általa köny- nyebbé — nekik a hazatérés, nekünk az elválás szomorúságát. Meghalt egy asszony, kicsi, törődött, szenvedő, öreg .. . Köszönöm Istenem, hogy egy kis virágot tehettem a sirhalmára . .. Kovácsná Huszár Jolán. alig lép hazánk földjére, Pozsonyban junius 5-én felakasztja báró Mednyánszky őrnagyot és Gruber hadnagyot, junius 18-án Rázga Pál evangélikus lelkészt, augusztus hó 22-én Ormay ezredest, 23 án a két testvérhonvédtisztet: Nagy Bálintot és Nagy Ákost löveti agyon, majd szeptember 5-én az 50 éves Streith Miklós bogiári rk. plébánost.. Mindezt minden kihallgatás, tárgyalás nélkül. S mikor vérengzését a külföldi kormányok felháborodva teszik szóvá s a külföldi hírlapírók meg- botránkozva Írnak e gyilkosságsorozatokról, 7 vértörvényszéket állitat fel s foglyaival 10 város és vár börtöneit tölteti meg. 1849 október 6-án Pesten, helyesebben az Újépületben, a Neugebäude egyik cellájában fáradoznak osztrák katonaorvosok, hogy valahogyan talpraállítsák gróf Batthyány Lajost, mert a gróf cellájába csempészett tőrrel hátulról a nyakába szúrt, hogy a megalázó akasztástól megmeneküljön. S az orvosok nem azt akarják elérni, hogy megmentsék az életnek, hanem, hogy föl lehessen akasztani. Annyira vitték ember- mentésüket, hogy felakasztani ugyan nem lehetett, de estére golyóval végezték ki, S szinte ugyanazokban az órákban készül az aradi Golgota. A vár kazamata és már börtöneiben. 5—600 fogoly várja sorsának beteljesülését. Haynau elsőül 15 tábornokot állíttat vérbiróság elé. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár Endre, Kiss Ernő, Kneezich K., Lahner Gy., Lázár V., gróf Leiningen- Westerburg Károly, Lenkey János, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Törők Ignác és gróf Vécsey Károly bátran és méltóságteljesen viselkednek a kihallgatások alatt s bár egyesek bíztak a királyi kegyelem megérkezésében és kívülről is igen tekintélyes megmozdu-, lások történtek érdekükben, osztrák kézre kerülésük óta kiirtásuk el volt határozva s szept. 21-én Kiss Ernőt golyó-, gróf Vécsey Károlyt kőtéláltali halálra ítélik s szeptember 23-án Schweidelt golyó-, a többit pedig kötéláltali halálra ítélik. Csak ketien szabadulnak a bresciai hiéna karmaiból: Lenkey, aki megőrült börtönében és Gáspár — mert a trónfosztó nyilatkozat A Magyar Vöröskereszt Szekszárdi Fiókja A tegnap asszonya... Október hatodika
