Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-10-21 / 79. szám
XX'S. évfolyam. szemzőm. 1942 október 20. (Keddi 39. szóm. TOLNAMEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 ftféM érre Előfizetési dij: 12 pengfi || Félévre 6 pengfi Felelős szerkesztő: BLÁZS1E FERENC A lap megjelenik minden sserdán ét szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések & r a 11 Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szővegoldalon egy has&bmm 10 fillér. A. reklám, eljegyzési, családi hír nyilttér sora 1 r, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő, jvllástkeresőknek 50 százalék engedmény., A jó közigazgatásért A közigazgatás zavartalan működése a rendezett állami élet egyik legfontosabb előfeltétele békeidőben is, ma pedig, amikor a háborús viszonyok minden egyes ember életét, gazdálkodását és munkáját soha nem látott kötelező erővel irányítják, kétszeresen fontos az, hogy a lakosság figyes-bajos dolgait lehetőleg minél jobban és minél gyorsabban intézzék el az illetékes hatóságok. A háború nem csupán a közigazgatástól, hanem a gazdasági élettől is fokozott teljesitményt követel. De ha összehasonlítjuk a magángazdaság és a hivatalok irodáiban végzett munkát, azt kell látnunk, hogy a legnagyobb és legsúlyosabb feladatokat a tisztviselőnek kell megoldania. Elsőrangú országos érdek tehát, hogy a tisztviselők jogállása, helyzete, az államhoz való viszonya rendezett legyen és állandóságot adjon munkájuknak. Ezt a célt szolgálja az önkormányzati tisztviselők jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat, amelyet most tárgyal a magyar törvényhozás. Mint vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a javaslat vitájában elhangzott beszéde során hangoztatta, sürgős kérdés megoldásáról van szó, ez azonban nem jelenti a nagy közigazgatási reformot, amelyen a kormány immár több mint egy évtizede dolgozik. A sürgős rendezést háborús és történelmi ökok tették szükségessé. Hazánk örvendetesen megnagyobbodott, de a visszatért területeken, illetve azok nagy részén az utódállamok politikája következtében a trianoni korszak két évtizedében nem termett magyar tisztviselői utánpótlás s igy az országnagyobbodással kapcsolatban a trianoni ország tisztviselőivel kellett a helyi közigazgatás fontosabb helyeit is betölteni. Az ideiglenes rendezés azonkívül sokféle bizonytalanságot hozott, kirivó egyenetlenségek és más jelenségek léptek fel, amelyek gátolják a köz- igazgatás megszaporodott munkáját. Ezért volt szükség az üj törvényre, amely a belügyminiszter szavai szerint sem dönteni, sem pedig elébe vágni nem óhajt a későbbi reformoknak. Biztosítja a törvénynek és a kormánynak ezt a szándékát az is, hogy a szabályozás, amely alatt általában a kinevezési rendszer lép életbe, csak meghatározott időre, öt évre szól. öt esztendő után vissza áll a régi állapot, vagyis a törvényhatósági, városi és községi tisztviselők újra választás utján kapják mandátumukat. Az önkormányzati tisztviselők kinevezésének rendszerét azonban a viszonyok egyéb változása is szükségessé tette. Mint már mondottuk, a közigazgatás feladatai olyan mértékben szaporodtak meg, hogy ma már csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud azoknak megfelelni. Elképzelhetetlen a mai viszonyok között, hogy hosszas választási eljárásokkal s az ezzel együttjáró pártharcokkal — ha még oly rövid időre is — megakasszák a munkát s a legteljesebb nemzeti erőkifejtést. Történelmi átalakulásban élünk s különösen a háborúban résztvevő országok minden eszközzel a teljesítmények fokozására törekszenek. Erre kell törekednünk nekünk is, mert a belső és külső helyzet következményei szükségessé teszik az alkalmazko- kást. Nem az a cél tehát, hogy a nemzeti önkormányzatok ősi alkotmányos jogát csorbítsák, hanem az> hogy időszerű és átmeneti kérdéseket lehetőleg jól oldja meg. A magyar közéleti fórum tényezői kevés kivétellel belátják és felismerik ezt a korszerű igazságot. A belátást legjobban az bizonyítja, hogy a fontos közigazgatási törvényjavaslat vitája emelkedett és magas színvonalú, annak jeléül, — hogy a nemzeti közvélemény etekintetben is felismerte és vállalja a reáháruló feladatokat. A százesztendős Fóti dal Szüreti gondolatok Dr fflagyarász Ferenc O. Cist. Ez év őszén van századik esztendeje annak, hogy Vörösmarty Mihály Fóton, Fáy András szőlejében, válogatott baráti és irodalmi körben először olvasta föl hires bordalát, mely nevét is erről a helyről kapta. A költő, mint ismeretes, dithyramb- szerűen, magának a bornak dicséretén kezdi, melynek gyöngyöző nedvében elalszik a bű, de éled a kedv és a szerelem. Aztán* természetes fordulattal rátér arra, hogy a magyar ember évszázadokon keresztül már épp eleget búsult, itt az ideje, hogy nagyot igyék — de nagyot is tegyen a hazáért. Innen aztán fokozódó lelkesedéssel követeli az egyetértést, az áldozatkészséget mindhalálig, »hogy mondhassuk csend- s viharban: Szent hazánk, Megfizettük mind, mivel csak Tartozánk !< A Fóti dal, tudjuk, a következő évtizedekben sokáig nagyon kedves költeménye volt a magyar intelligens középosztálynak. A nemzeti réformok korszakában éppúgy, mint áz elnyomatás keserű éveiben a magyar ember ebből a költeményből olvasta ki és — miután a verset riieg is zenésitötték, bár nem rémekbe — ebbe a dalba Öntötte belé keservét, bánatát és reménységét, társas összejöveteleken, légkivált szüreti alkalmakkor ezt szavalták, ezt dalolták, sőt az első fóti dalnak társaságát meg is festették. A régi klasszikus rómaiak a költőt „vates*-nek, jósnak nevezték; a „poéta“ görög jövevényszó a latinban. A vates mindig magassbb szellemtől megszállott, ihletett, az idő és tér távolába látó embert jelentett — és találóan. Mert bár az érzelmek és gondolatok, melyeket a költő szavakba foglal, éppoly egyéniek, mint maguk a szavak, mégis megvan az a tulajdonságuk, hogy bármely korra vetítve, annak szülötte is megtalálja benne a sajátmagát illető tanulságokat. így vagyunk a Fóti dallal is; és kerek egyszázesztendő múlva is azt érezzük, mintha Vörösmarty jósleikében itt és most, akár a szekszárdi szőlőhegy szüretén született volna a fölfelé gyöngyöző bornak dala. Mert most is, mint száz évvel ezelőtt, most is, mint ezeréves múltúnk egész folyamán, most is, a jelen viszontagság és küzdelem napjaiban örök igazság a költő intelme, hogy nem elég a nekibusulás, de nekibuzdulás is kell, nem elég a dal, de tenni is kell a hazáért. És mit kell tenni ? Egyetérteni és áldozatot hozni! Ne áltassuk magunkat azzal a fatalista részigazsággat, hogy minden bajunknak csak a történelmi hivatásunk az oka, hogy évszázadokon át véreztünk a Kelet és Nyugat választófalán az utóbbinak védelmében az előbbi ellen. Nem kellett volna annyit véreznünk, ha jobban összetartottunk volna, a visszavonás előbb volt meg, mint a tatár veszedelem és túlélte a török hódoltságot, Mohácsot és Majtényt, Világost és Trianont. És ha ezt az ősi átkot le nem rázzuk magunkról, ha tehetetlen megadással tűrjük azokat az ékeket, melyeket a politikai, kulturális, felekezeti, nemzetiségi és gazdasági életünkbe szüntelen bele- verhek, akkor a mi Sorsunkat nem a háború kimenetele, hanem a mi saját élhetetlenségünk fogja eldönteni. S amidőn a költővel áldozatkészséget követelünk a mostani nemzedéktől, őszintén szólva nem a harcoló honvédekre gondolunk legelőbb. Azoknak áldozatkészségét véres betűkkel írja be a történelem a nemzet aranykönyvébe. Az itthon- valókra gondolunk, azoknak munkájára, lemondására, türelmére, engedelmességére és irgalmas felebaráti szeretetére, mely ha méltó hőseink áldozatos lelkületéhez, akkor szabad nekünk is hivatkoznunk arra, hogy megfizettünk mindent, amival a hazának tartozánk. A fóti szüret százesztendős dalából ezek a gyöngyök szállnak fői a mostani szüret borának poharában. Adja Isten, hogy a mának magyarja a szivével igya e poharat A szekszárdi Vörös Kereszt beszámolója val híveikhez. Köszönöm a tantes rületek vezetőinek megértő támo gatását és azt a lelkes munkál amelynek oly szép eredményét hir déli az alanti gyűjtés tetemes vég összege. Csak az ilyen lelkes, ál dozatos magyarok munkája tarthat]; fenn az ezeréves Hazát a kővetkezi ezerévben is. Szekszárdi Ifjúság! Hozzátok szó Egyes szám ara 12 filler Szekszárdi Testvéreim I Három héttel ezelőtt hangzott el kérő szavam a Magyar Vöröskereszt érdekében. A felhívás meghallgatásra talált, a gyűjtés befejeződött. Hálás köszönetemet akarom ezúton is kifejezni az összes felekezetek lelkészeinek, amikor oly szívesen s oly eredményesen fordultak I az Ur oltárától buzdító és kérő szó-
