Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-08-29 / 65. szám
2 2' W v TOJJÜUtEŰYB OJSAfl 1942 augusztus 29. a magyar fiatalságnak kivirágzása. Lelkében, testében pompás, daliás, egészséges, erős, nemes és hős. Bátor, több: vakmerő katona, de nyugodt és higgadt fővel gondolkozó az élet, a nemzet, népének nagy kérdéseiben. Nem ismerték elegen, nem tudták elegen, hogy milyen képesség, tehetség, kötelesség- teljesitésre teremtettség van benne, — a nagy magyar ember-spektrumban kevés hozzáfoghatót ismertem. Most már megmondhatom ezt nyíltan, mert nincs többé. Megmondhatom azt, amit szerénysége megtiltott volna, hogy elmondjak. Mindenkében és mindig kerülni akarta azt, hogy akár születése, helyzete vagy állása valakit feszélyezzen. Mikor Amerikában hónapokig mjnt közönséges ismeretlen munkás dolgozott, érezte magát a legemberibbnek, függetlennek, elégedettnek. De aki csak egyszer közel jutott hozzá, az annál jobban becsülte, szerette. Hivatott volt arra a feladatra, amit a nemzet reábizott. Mégis mindent elkövetett, hogy elhárítsa magától, amíg csak a kötelességteljesités súlyos érvét nem sorakoztatták fel előtte. A szerénység, a ha jtársiasság és a kötelességteljesités volt jellemének alapvonása. Mint a külföldi gyárak munkása, mint az Állami Gépgyár tisztviselője, mint az Államvasutak elnöke, a legpontosabb, a legszorgalmasabb, a leglelkiismeretesebb végrehajtója volt a rábízott feladatnak. Mikor katonai szolgálatra jelentkezett — mint tartalékos főhadnagy vonult be — az első tartalékos a repülőknél — talán a legidősebb a harci repülők között — még jobban előtérbe léptek ezek a tulajdonságai us mindenekfelett hallatlan személyes bátorsága. Szent István napján indult századik repülésére és 25-ik, bevetésére. A legjobb repülő volt, a nehéz feladat áldozata lett mégis. Mint mindig, most is egyedül indult útjára, kisérö nélkül szállt fel, ma koporsóját az egész nemzet kiséri. Magyarország története, hála Isten, gazdag áldozatos fiainak hősi legendáiban. De többet még a nemzetnek áldozatban két generáció nem adott, mint Horthy Miklós, a Kormányzó és Horthy István, a Helyettes, az apa és a fiú. Tudom, voltak a nemzetnek máskor is meghatott, fájdalmas napjai, mert tragikus az a kor, amelyben megbomlik a dolgok rendje és az apák temetik fiaikat, de nem tudom, valaha forrt e össze ez a nemzet olyan teljességében az egységnek, mint ma, ebben a veszteségben. Vitéz Horthy Istvánon keresztül a szörnyű világégésnek minden majőaJUMaJk élfai Irta: Jánosi Márta „Megérkezett a hős ! őrség vigyázz f Tisztelegj s zengj dalt szent angyali kar! Ott lent a földön égigér a gyász, 1 Hullatja könnyét ismét a magyar! Első volt, küzdött s vele annyi más És annyi más esett el úgy mint ő! Neve, élete, úgy, ahogy szokás, Csillag legyen, ragyogó, tündöklő! Hogy simák érte! A kedves szülők ! A hitves, testvér s egy kicsiny gyerek ! Minden elhulltat igy siratnak ők, . Ott lent a földön, ők, az emberek ! Harangok zúgnak ! felszakad a jaj, Pattan a szívben minden bánathúr! Fényes. gyászban, gyászos fényben sóhaj.. .“ így szól az égben s folytatja az Ur: „Itt mégsincs első, nincs, ki élre tör, Merev sor, vagy épp nyílegyenes rend. A hős tömeg itt egy, zárt, teljes kör!. . .“ . . . Áment zeng rá a véghetetlen csend. gyár hőse vetitődik a nemzet elé. Minden hősi halál megráz, felemel és kötelességet Jelent. Ez a hősi halál a többi áldozatok élén kötelességet parancsol nekünk a szenvedő apa felé, akinek itt jelentem a nemzet részvétét, hűsegét, határtalan sze- retetét, de kötelességet a nemzet felé is, mert csak a hősök formálnak nemzetet, nemzet csak az, amely a hőseit megbecsüli. — Fiatalság, jövő csak ott van, ahol a nemzet tragikus pillanata a nagy gyászban, a könnyek között erőnek forrása, uj elhatározások megindítója, kibontott zászló, riadó, hit és akarat a nemzet örökkévalóságában.- Az apa élete, a fiú halála a mi fajtánk felmagasztalása. Az Úristen adta őket nemzetemnek életükben és halálukban. Példázat van előttünk, ha követjük, ha méltók akarunk és tudunk lenni, felemelkedünk, ha nem, úgy elárultuk őt, az élőt, őt a halottat és minden hősét, áldozatát, szenvedőjét küzdelmünknek. De magyarok vagyunk, ezeréves urai ennek a földnek, ezeréves gondozói Európa eszméinek, ezeréves jövő megalapítóinak kell lennünk és vitéz Horthy István, a hősi halált halt főhadnagy, az apa fiának, a Kormányzó helyettesének koporsója mellett felegyenesedünk és kiáltom és velem együtt kiáltja a nemzet mindenkinek, mindenünnen és mindenüvé az országban, az egész világon, hogy hallják, hogy lássák, tudják: Mint egy ember áll fel ez a Ház a nemzet képviseletében és áll könnyes szemmel, esküre emelt kézzel tizenöt millió magyar, de töretlen leikéből felharsan: Éljen a Kormányzói Éljen a magyar 1 A miniszterelnök beszédének elhangzása után a Ház minden tagja felemelkedett helyéről és lelkesen ünnepelte a Kormányzót. A Kormányzó ur ünneplése után a képviselők padsoraiból felhangzott a Himnusz, majd a gyászülés véget ért. Az ülés után a képviseíőház tagjai a Ház koszorúját a ravatal elé helyezték. A felsőház báró Perényi Zsig- mond elnöklete alatt tartott ülést, melyen az elnök költői szárnyalásu beszédben a gyászoló ország hős mártírjáról, majd | nemzetre, mégsem hagy el, ha« nem csak próbára tesz bennünket. Biztos reményemet arra alapitom, hogy magyar nemzetünk hibái mellett olyan nagyszerű jótulajdonságokkal rendelkezik és hogy nagy többségében alapjában most is vallásos lelkületű, hogy ezért mégiscsak felénk nyújtja majd védő karját az Isten. Bízvást remélhetjük tehát, hogy Isten segítségével s a maga közreműködésével épségben, vagy meg is erősödve kerül ki a nemzet ebből a második világégésből, kivált ha itthon önzetlenül, a harctereken pedig a Kormányzóhelyettes Ur példájára hősiesen szolgáljuk a hazát. — Valóban: Őfőméltósága tragikus halála előtt legutolsó üzenetében is a kötelességtudást hangoztatta, amikor Szent István királyunk országos ünnepségéről való távol- maradását azzal mentette ki, hogy a hazafias kötelesség még a harc-! téren tartja vissza. Azért most, amikor a megrendítő csapás nyomán a Kormányzó Ur Őfőméltóságával együtt az egész nemzetet súlyos aggodalmak szorongatják, azt gondolom és azt hirdetem, hogy se az országgyűlésnek, se pedig a nemzetnek nem szabad elveszítenie keresztényi nyugodtságát, amely a jövő. helyes megítélésére és a nemzet további életének irányítására okvetlenül szükséges. Amint tehát első szent királyunk és, apostolunk trónja várományosának adott örökszép intelmein ke- ■ resztül magát a nemzetet is figyelmezteti, mi is vigyázzunk, hogy a nagy csapások idején is megőrizzük higgadt meggondoltságunkat és hogy ősi hagyományainkhoz ragaszkodva, a kereszténységnek megfelelő cselekedetekkel és Istenbe vetett bizalommal munkáljuk a nemzet - jobb jövőjét. De amikor a nemzet nagy gyásza közepette a keresztény nyugodtságot hangoztatom, nem azt mondom, hogy a nemzet hősi halottját ne gyászoljuk úgy, ahogy szivünk diktálja, és nemzetünkhöz illik. Hiszen Szent Ágoston szerint sokkal emberibb dolog megsiratnunk azokat az elhunytakat, akiket szerettünk, mint a gyász mellőzésével megtagadni emberi természetünket. Hanem azt szeretném aláhúzni, hogy keresztény módon, Istenben bizakodva gyászoljunk, ne pedig úgy, mint a pogányok, akiknek nincs reményük. Meg vagyok győ- ! ződve arról, hogy ez lesz a leg- I kedvesebb, mert egyedül helyes vigasztalás mindazoknak, akiket ez a megrendítő szerencsétlenség gyászbaboritott. Az elnök javaslatára jegyzőkönyvben örökítették meg a KormányzóSerédi Jusztinján hercegprímás gyászbeszédében többek közt ezeket mondotta: — Az a megrendítő csapás, mely a Kormányzó helyettes Ur ő főméltóságának tragikus halálával nemcsak országunk legendás vezérét és legmagasabb családját, hanem az egész magyar nemzetet sújtotta, mélyen beleszántott a felsőház tagjainak leikébe is, akik ragaszkodó együttérzéssel veszik körül a gyász- baborult államfőt és nemes családját. — Azért a gyászülésen, itt az ország színe előtt mindnyájan alattvalói hódolattal óhajtjuk kifejezni, illetőleg megújítani azt a hő kívánságunkat és imaszerü könyörgésünket, hogy ezt a súlyos megpróbáltatást Isten akaratában való megnyugvással és gondviselésében való bizakodással tudják elviselni mindazok, akik a nemzet halottját kivált kötelességtudása és hősies bátorsága miatt megcsodálták és szerették. Erősen bízom benne, hogy az Úristen ha idönkint súlyos megpróbáltatásokat küld is a magyar
