Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-03-18 / 21. szám

9 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG fellegzett. Megnyílnak előttünk a tündérgazdag tájak, Kelet minden káprázata, kincse. Az osztozásban szemünk elé dől a ceiloni gyöngy, India aranya, fűszerei s hogy készü­lünk hozzá ? Nyomatékosan állítjuk, hogy az angolszász világuralomnak vége, felszabadulnak az óriási terü­letek, amelyek kincsében könyökig vájkált s most hány ezer magyar ifjú készült ahoz, hogy ne idegen vállalat küldje pl. a teát a magyar haza számára, hanem az, amelynek veze­tője ő ? De hány ezer ifjú vállal­kozik majd arra, hogy elmenjen valamelyik gyarmatra ? . . . Erre a kérdésre azonban nehéz felelni, mert nem érezzük, hogy a trianoni börtön megszűnt s kitágult előttünk a láthatár és a kor azt kiáltja felénk: Magyarok 1A spanyol hős egy szál spádéval elindult is­meretlen világok felé, meghódította azokat, kincseiben gyönyörködött, gazdaggá tette saját vállalkozásain ! keresztül nemzetét, most a törté- | nelmi alkalom rátok vár, titeket néz, mit feleltek, mit szándékoztok? — Sohase állt a magyar nemzet olyan roppant benső küzdelem előtt, mint ma. Értsük meg: nem találhat minket készületlenül a közeli idő. Ha nem bírjuk legyűrni előítéletein­ket, ha ki nem emelkedünk ön­magunkból, akkor igazán közöm­bös ránk nézve minden, ami a vi­lágrend nagy átalakulásában törté­nik, akkor kár kinyitni a szemün­ket, hogy lássunk és azután, kese­rűséget érezzfink. Meg kell szaba­dulnunk minden olyan maradi rend­szertől, amely elgáncsol minket ab­ban a nagy nemzeti érvényesülési lehetőségben, amiért sokan elvérez­tek, amit hős honvédeink megsze­reztek, megszereznek, de aminek okos és gazdaságos megtartása igen­igen nagy feladat. Ez a harc szabadsághar. Ezt meg kell vívnunk sikeresen 1 Idejében. Mert a hajnal és az alkalom elrepül. A nemzetek hajnalas a magyar nagy­ság isteni alkalma. Március tizenötödike Kilencvennégy év távlalából még mindig üde fényében ragyog elénk az 1848. év március idusa és e nagyfontosságu nap emléke ma is meghatódott büszkeséggel tölti el minden magyar ember lelkét. Év­századok történelme változott meg ezen a napon, amikor a negyven- nyolcas idők lelkisége a nemzet függetlensége érdekében tettrekész bátorsággal mutatta meg az utat a szebb, a jobb magyar jövendő felé és a fiatalság kibontotta a magyar szabadság zászlaját. A nemzeti eszme harcosainak küzdelmén a vérszomjas brutalitás végiggázolt ugyan, de magát a nagyszerű gon­dolatot nem sikerült megfojtani. Az él, virágzik és nemzedékeken ke­resztül egyre tündöklőbben fénylik. Minden magyar ember szive össze­dobban ezen az évfordulón és a boldogság jóleső mámora egyesíti ezen a szent ünnepen az egész nemzetet, amely a 48-as idők fél­isteneinek lelkesedéséből, erejéből és tetteiből merit ihletet, akaratot és elszántságot a jövő küzdelmeire. Miként az országban mindenfelé, vármegyénkben is kegyeletes ün­nepségekkel áldoztak március tizen­ötödike eszméjének. Szekszdrd város közönsége a nem­zeti ünnepet impozáns keretek kö­zött ülte meg. Vasárnap, március 15-én délelőtt 10 órakor az összes felekezetek templomaiban ünnepi istentiszteletek voltak. A szekszárd- belvárosi róm. kát. templomban tar­tott ünnepi mise énekeit kiváló pre­cizitással a Szekszárdi Daloskör adta elő és ezzel a szereplésével nagyban emelte az istentisztelet áhí­tatát. — Az istentiszteletekről a kö­zönség a Szekszárd Szálló nagy­termében gyűlt össze. Ott volt az izzó magyar hazafias érzésben egy- gyéforrt lakosság minden rétege, élen a hatóságok és testületek kül- | döttségeivel, amelyek között teljes számban ott láttuk a helyőrség, a magyar hadsereg tisztikarát. Az ünnepély a 18. sz. honvéd­gyalogezred zenekarának áhitatos Hiszekegyével kezdődött, majd Hepp Lajos gimn. VI. o. tanuló szavalta el igen szépen a Nemzeti Dalt. Ezt követően Raffay Sándor vezényleté­vel a Szekszárdi Dalárda énekelte gondos betanulással Orosz Iván— Kiss István „Márciusi szél" című szerzeményét, majd Ágoston Béla, a szekszárdi gimnázium tanára mon­dott történelembölcseleti elmélye­désre valló, költői szépségű, bravú­ros felépítésű hazafias ünnepi be­szédet, melynek rendkívüli hatását csak fokozta a fiatal professzor kel­lemes szónoki orgánuma. A szive- ket-lelkeket megmozgató megemlé­kezés után a közönség melegen ün­nepelte a kitűnő ünnepi szónokot. Művészi tökéletességgel énekelte ez­után a Petz Hubert karnagy veze­tése alatt álló Szekszárdi Daloskőr Erdélyi—Huber K. „Nemzeti zászló“ című hazafias dalát, mig Prantner János levente nagy tetszést keltve szavalta el Vécseynek „Március 15“ című gyújtó hatású szép költemé­nyét. A gyönyörű hazafias ünnep­ség a m. kir. 18. sz. honvéd gya­logezred zenekarának Himnuszával záródott és a közönség nagyszerű lelki élmények emlékével tért haza otthonába. Itt említjük meg, hogy a belvárosi róm. kát. templomban tartott ünnepi mise után a megjelent honvédcsa­pat diszmenetben vonult el elöljárói és a megjelent előkelőségek előtt, mig a Szekszárd Szálló színházter­mében lezajlott ünnepséget kővetően az óriási leventesereg diszmenete fejezte be a megemlékezés hivata­los részét. A szekszárdi gimnázium. Nagy­számú közönség előtt fényes külső­ségek közepette ünnepelte a Garai János gimnázium március 15 ét. A gazdag műsorból kiemelkedett Ágoston Béla gimnáziumi tanár mélyen szántó,* gondolatokban gaz­dag, hazafias lelkülettől átitatott, remekül felépített beszéde. Éles fénnyel világított rá a mai március 15* i sorskérdésekre, annak különös kihangsúlyoz ásával, hogy ma dől a magyarság újabb - ezer esztende­1942 március 18. jének a sorsa. A közönség meg­érdemelten részesítette elismerésbe« a lelkes fiatal tanárt. Az ének és zenekar, valamint a szavalókórus nagysikerű számain kívül Hett Lajos VI. o. t. a Nemzeti dal t, Sági Ferenc V. o. t. pedig Végvári: Eredj, ha tudsz c. versét szavalta szép sikerrel, majd Herczeg Ferenc: Költő és halál c. színmüvének két jelenetét szólaltatták meg Mészáros Erzsébet, Hett Lajos, Takács József és Fűzi Sándor. Igazán szivet-lelket gyönyör­ködtető szám volt még a Besenyey Gyula testnevelő tanár betanításában Mentz Jolán, Seper Lidia, Titte Irén, Tóth Mária, Szabó László, Bóka József, Tóth Miklós és Erdögh Árpád gimnáziumi növendékek által elő­adott magyar nemzeti négyes. A közönség szűnni nem akaró taps­viharral kényszeritette a szereplőket a remek táncszám megismétlésére. A Himnusz elhangzása után a közön­ség lelkes hangulatban hagyta el az ünnepély színhelyét. Szakáls Pál országgyűlési képviselő a Szabadság .Ünnepét — mint min­den esztendőben — idén is kerüle­tében töltötte- Pénteken este érke­zett Szekszárdra s szombaton, 14-én este a Szekszárdi Kaszinó szabad­ság-vacsoráján vett részt s mint e vacsora ünnepi szónoka, itt mon­dotta el első beszédét. Beszéde a tőle megszokott izzó magyar beszéd volt. A hallgatóságát mindvégig le­bilincselő beszédében a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének örökérvényű, ma különösen időszerű parancsát tárta újszerű megvilágí­tásban hallgatói elé s egyben a magyar sorskérdések megoldásának legfőbb feltételeként a magyar ön­tudatot jelölte meg. Történelmi visszapillantásokban is gazdag be­szédében belekapcsolódott a Szek­szárdi Kaszinó történelmi múltjába és rámutatott arra, hogy éppen vármegyénknek ez a nagymultu in­tézménye nem egy nagyjelentőségű magyar kérdés felvetésének és meg­oldásának volt a melegágya. A szabadságvacsora résztvevői lelkes és őszinte ünneplésben részesítették Szakáts Pált, kinek ünnepi beszéde mély nyomokat hagyott hallgatói lelkében. Vasárnap d. e. Decs közönségé­nek meghívására a pompás zászló- diszbe öltözött Decsre utazott ki a kerület képviselője. A ref. templom­TELEFON; 22-11 Szerdán, márc 18. Csütörtökön, márc. 19. VILÁG­MOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF Bemutatásra kerül egy vidám, szellemes film, amelynek címe: Mindenkit érhet szerencse! Első osztályú vidám iilmremek. — 5 films'tár szerepel ebben a Hímben: Douglas Fairbanks, Paulette Goddard, Janet Gaynor, Roland Young és Biilie Burke játsszák a lószerepeket. UFA VILÁGHIRADÓ Az elóadások kezdete: hétkBznapokon: V* 7 és */»• órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5, 7 és 9 órakor. ban tartott ünnepi Istentiszteleten a község elöljárói körében jelent meg. Az ünnepi Istentisztelet és a kath. ünnepi szentmise után a község­háza előtt gyülekezett a község ünneplő közönsége. A közönség élén a decsi leventék pompás kK állású százada, a szebb magyar jövendő egyik legbiztosabb záloga sorakozott fel. A nagyszerűen össze­állított ünnepély műsorának kereté­ben, a két kitűnő decsi dalárda énekszámai és leventeifjak szavalatai közben dr Szakáts Pál mondotta el ünnepi beszédét. Szavaiból a nem­zete sorsát szivén viselő magyar ember lelke szólott a hallgatósághoz. Mint sehol másutt — úgymond —■ itt nem az elnyomottaknak kellett -forradalmi utón..jűverekedniök az egyenjogúságot, hanem a magyar fő- és köznemesség döbbent rá az idők követelményére és emelte magához a magyar feltámadás ér-. dekében az elnyomottak miflióit. A magyar sorsközösség átérzése, egymás megbecsülése és szeretete a mai idők legfőbb parancsa, mon­dotta többek között, s a hallgató­ság mély benyomásokkal a lelkében távozott az ünnepély színhelyéről hogy résztvegyen a Polgári Olvasó­kör és a Róm. Kát Kör ünnepi társasebédjén. A Polgári Olvasó­körből, ahol az ünnepi ebéd kö­zönségének élén Arany Dénes ref. lelkész-elnök fogadta a képviselőt s ahol Szüle Dénes dr egyet. m. tanár,, kórházi főorvos tartott magas színvonalú ünnepi beszédet, a Róm. Kát. Körbe ment át Szakáts Páf( ahol az ünnepi társasebéd közön­sége élén dr Szíjártó Nándor r. k. plébános lelkesen fpgadta képvise­lőjét. Dr Szíjártó plébános melég szavakkal üdvözölte Szakáts Pál dr-t, aki itt is nagyhatású beszéd-' del kapcsolódott be az ünnepségbe. A márciusi eszmék — úgymond —7 a magyar sorsközösség, az egy­2 JűlTTT-

Next

/
Oldalképek
Tartalom