Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-02-25 / 15. szám
nw, Mtim SukuM, 1942 feknlr 25. (Sitrti) 15. HÍB, TOLNAMEGYEI (IMG ■ETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20-35 Ege»* évre Előfizetési díj: 12 pengő || Félévre . . , . , . 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ét szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető • közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szővegoldálon egy hasáhmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hír nyílttér sora 1 P, rainimnm 4 P. I Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minunnm .5 pengő. Áilástkeresőknek 50 százalék engedmény. A kötelező termelés A kormány rendelkezése szerint az 50 kát. holdat meg nem haladó szántóföldi művelés alatt álló ingatlanon gazdálkodó köteles kukoricaföldjét napraforgóval. szegélyezni. Aki szántóföldje 5 százalékáig főterményként termel napraforgót, az nem köteles kukoricafőldjét napra* forgóval szegélyezni. Aki tavaly kukoricaföldiét cirokkal vagy kendermaggal szegélyezte, idén is szegélyezheti cirokkal, vagy kenderrel. Az 50 katasztrális holdnál nagyobb szántóföld művelés alatt álló birtokon gazdálkodó, napraforgót vagy olajlent főterményként köteles termelni a szántóföld 5 százalékának megfelelő területen. A ricinustermelésre alkalmas területeken 500 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokon gazdálkodók összes szántóföldjük 2 százalékán főterményként kötelesek ricinust termelni. Az a gazdálkodó, aki ricinustermelésre van kötelezve, szántóföldjének csak 3 százalékát köteles napraforgóval, vagy olajmaggal bevetni. A tavalyi rost-len és rost kender területeket az idén sem szabad csökkenteni. Ha valamely község területe, vagy a község területének egy része napraforgó vagy ricinus termesztésére nem alkalmas, az ottani gazdák kérhetik felmentésüket. Az 50 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokkal rendelkező gazdák az olajos magvak kötelező termeléséről ellenőrzőlapot kötelesek vezetni. Az ellenőrző lapot a. termés utolsó részletének átadása után 15 napon belül köteles a gazda a vármegyei gazdasági felügyelőségnek levélben megküldeni. A kormány az olajosmag termelőnek minden lehető kedvezményt megad. Napraforgó vetőmagot az 50 kát. holdnál kisebb szántóterülettel rendelkező gazdák a helybeli levente egyesülettől ingyen, nagyobb ingatlannal rendelkező gazdaságok pedig a Futurától kölcsönképpen igényelhetnek. Olajlenmagot ingyenesen igényelhet az, akinek szántóföldi művelés alatt álló birtoka 100 katasztrális holdnál kisebb. Nagyobb területen gazdálkodó olajlenvetőmagot rendes áron, felár nélkül kapnak. Az olajlenmagot az olajmag- értékesítő szövetkezettől, (Budapest, Akadémia-utca 6.) kell igényelni február 27-ig. 300 kilogrammnál több ingyen olajlenmagot senkisem kaphat. A ricinusmag kiutalása ugyanúgy történik, mint az Olajlenmagnál. A ricinus vetőmagküldeményhez használati utasítást is mellékelnek. A vetőmag igényléséhez csatolni kell a községi elöljáróság bélyeg- és díjmentes tanúsítványt arról, hogy az igénylő gazdának mekkora a szántóterülete. Azok a gazdák, akik napraforgót, vagy olajlent legalább 2 katasztrális holdon, vagy ricinust egy katasztrális holdon szerződés alapján termelnek, a termeltető vállalattól junius 1-től kezdve katasztrális holdanként 50 pengő kamatmentes termelési előleget igényelhetnek. Az előleget a beszolgáltatandó termés árából levonják. Előleget és olajpogácsát nem igényelhet az, aki szerződés nélkül termel, a szerződéses termelés tehát előnyösebb. A termelési szerződések iránt jelentkezni lehet a Szekszárdi Népbanknál és minden olyan vállalatnál, amely eddig is kötött ilyen szerződéseket. Mikor épült Szekszárdon az első vízvezeték? 1896 óta házépítés, csatornázás és egyéb földmunka során városunk számtalan pontján találták meg azt a régi vízvezetéket, amelyet a kőztudat általában török eredetűnek tart. Ez a vízvezeték ismereteink szerint egymásbatolt, mészhabarccsal összeragasztott cserépcsövekből állt. A felszínre került csövek kisebb részét a megtalálók annakidején a múzeumnak ajándékozták ; ezek átlag félméter hosszúságúak és 6—10 cm átmérőjüek. A lelőhelyükre vonatkozó adatokból kiderül, hogy a vízvezeték a Bödö forrását fogta be és vezette a város középpontjába, a Fejős-féle ház előtt állott közkutba és az apátsági, illetve papi épületekbe. A múzeumba került csövek ingadozó lelőhely megjelölése miatt a csőhálózat teljes megrajzolására egyébként még nem vállalkozhatunk. A megmentett csövek' vizsgálata azt is elárulja, hogy darabjaink különböző időpontban készültek. A törött darabokat időnkint újakkal cserélték ki, így nem csoda, ha a Béla-téren a parkírozás alkalmával olyan vizvezetékrészlet került elő, melynek két csövén az 1796-os év- szám olvasható. Arranézve, hogy a jelzett évben csak kijavították a régebbi vízvezetéket, maga a feltárás is bizonyítékkal szolgált. Az uj csövek mellett, a visszahányt töltésföldben megleltük a más anyagból készült, régi és törött csődarabokat is. Erre a javításra különben az 1794. évi tűzvész nyomán keletkezett károk adhattak okot. Az 1796-ban készült cserépcsövek alakja és anyaga elüt a többi, régibb és újabb csőétől. Az utóbbiak azonban ugyancsak több típushoz tartoznak. Megbízható összehasonlító anyag hiányában az egyes típusok kora ma még nem állapítható meg. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy római kori darab nincsen közöttük s ezért Szekiszárd rómaikori vízvezetéke csak a mesékben létezhet. A vízvezeték létesítésének idejére vonatkozó írásos forrásanyag hasonlóképen szegény. Az eddig ismert legrégibb adat szerint (dr Holub József levélbeni közlése), 1693 és 1703 között Mérey apát 300 forint költséggel földalatti csövekben a forrásvizet a város középpontjába vezette. Az idézett adatból sajnos, nem tűnik ki, vájjon teljesen uj vízvezetéket készittetett-e akkortájt Mérey, vagy csak egy régebbi, esetleg törökkori vízvezetéket he- I lyeztetett ismét üzembe. Ha majd pontosan tudni fogjuk, melyik veze* téket csináltatta Mérey, kiszámítható lesz az is, hogy a kérdéses szakaszt 300 forint költséggel teljes egészében felépittethette-e, vagy csak javításokra szorítkozott. Kétségtelen, hogy más dunántúli városban, Pécsett a török hódoltság korában, sőt az előtt is létezett már vízvezeték. Törökkori vízvezeték létesítése mellett szól a Béla-r téren létezett kút is, mely a városok terein elhelyezett török nyilvános kutakat, a „skandervárakat“ juttatja eszünkbe. Ez a kérdés azonban bizonyításra szorul még. Feltevéseink nem hoznak kétségtelen bizonyosságot, mi pedig biztosat szeretnénk tudni. Nagy lépéssel viheti éppen ezért közelebb a megoldáshoz ezt a kérdést mindenki, aki házánál régi vízvezetéki csövet őriz s ezt a leletkörülmények pontos megjelölésével ajándékképpen, vagy csak lefényképezés végett átengedi a múzeumnak. Ugyancsak hasznos munkát végez az is, aki vízvezetéki csövek előkerüléséről tud és megfigyeléseit szóban, vagy Írásban közli velem. Különösképpen nagy jelentősége lenne minden olyan felvilágosító adatnak, mely Fejős-féle ház előtt lebontott közkutra vonatkozik. Ez utóbbinak különösen képes ábrázolása mondana sokat. Dr Csalog József. Az iskolai selyemtenyésztések eredménye Hóman Bálint vallás- és köz- oktatásügyi miniszter 1941. április havában rendeletet adott ki, hogy a hazánkban még mindig nem eléggé értékelt selyemhernyótenyésztést a tanulóifjúságon keresztül fokozottabban népszerűsítsék, mert a selyemtenyésztés nemcsak nemzetgazdasági szempontból nagyjelentőségű termelési ág, de a hernyóselyem nélkülözhetetlen hadiipari és ipari nyersanyag is. Gazdasági és honvédelmi érdekből egyaránt kívánatos tehát, hogy a népiskolák hathatósan bekapcsolódjanak ebbe a munkába. Ezzel a kultuszminiszter olyan intézkedést tett a magyar selyemkultura érdekében, amelyet 100 esztendővel ezelőtt Széchenyi és Kossuth is szorgalmazott. Bár a rendeletet az iskolák csak akkor kaphatták meg, amikor az országos selyemtenyésztési felügyelőség a kis selyemhernyókat már javarészt kiosztotta s igy az iskolák igényeléseit nem mindenütt tudták kielégiteni, az iskolai selyemtenyésztések már az első évben is biztató eredményt hoztak. Csak kevés iskola, illetve osztály végzett közös tenyésztést és a tanulóifjúság köréből négy- száznegyvenen vállalkoztak egyéni tenyésztésre. így is 4 204*50 P vételárat vettek föl. Ez azt jelenti, hogyha az ország minden iskolája kivenné részét ebből a munkából, amelyet a tanulók csak játszva, szinte szórakozásképpen végeznek, a gyermekek munkája a várható beváltási árak mellett kb. félmillió pengővel emelné a nemzeti jövedelmet. Érdekes, hogy a múlt évi tenyésztés során számos iskola ért el 100—150 pengős keresetet, több osztály tenyésztése pedig 250 pengő körüli beváltási árat eredményezett. Sok saját kezdeményezéséből tenyésztő iskolásfiu ért el 50—70 pengős bevételt, többen Fnvfis S2ám Ara 12 fillér
