Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-12-24 / 96-97. szám
91—97. dH. Hi.Ti. NKéNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség é9 üadóhiYat*!: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEPONSZÁM: 20—85 Előfizetési dij: MU»érr. .... 12 p|| F««w> ................6 P”0*6 Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden ucrdán éa nanbaloa. Előfizetési dijak és hirdetések, Talamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. . Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 3 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasAbmm 10 fillér. I A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, mtnunnm a Jr. I Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek 1 mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm teljedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 6 pengő. ^Uástkeresőknek 50 százalék engedmény.______________ To to őrbe impacato... — Karácsonyi gondolatok — Irta: dr Tereli János O. Cist. Szent és örvendező büszkeséggel hirdeti az egyház hivatalos nap* tára, a római martyrologium, hogy Krisztus Urunk születésekor az egész földkere kségre boldog béke borult. Nagy ritkaság volt ez, a római birodalom első ezeréves fönnállása alatt mindössze csak kétszer fordult elő... Toto őrbe pacato ... A fegyverzaj elült, a halálhörgés megszűnt, a csatakiáltást angyali zsolozsmák váltották föl, a hazatérő hősöket a boldog családok ölelték keblükre, s úgy látszott, mintha máris itt volna a próféták által megjövendölt j3 az egész világ által oly epedve várt korszak, mikor a kardokból ekevasat s a dárdákból sarlókat kovácsolnak a béke boldog birtokosai- (Izéiás % 4) Karácsony vari most is, Jézus születésének ünnepe gyűjti össze most is a jászoly titkának hivő sziveit az Atyaisten legnagyobb ajándékának, az ő egyszülött Fiának imádására. De hol van a karácsonyi béke ? Nincs az egyes emberek között. Régi átka a magyarnak, hogy ha nincs ami elválassza őt felebarátjától, nem nyugszik addig, amig nem talál olyan jelszót, olyan elvet, amely csakhamar elpusztítja az amúgy is többnyire csak vérszegény egyetértést. Itt egy családi kérdés, amott egy örökség, amitt egy félreértett tréfa, majd meg egy képzelt sérelem s a be nem vallott irigység elég ahhoz, hogy a béke fölboruljon. Nincs béke a közéletben. A politika szintén csak a jelszavak játéka. Maguk a politikusok legalább jórészt annak tartják. Magyar hazánk történetének legsúlyosabb tehertétele és legszomorubb öröksége talán éppen a felelős elemek felelőtlen játéka az elvekkel és jelszavakkal, kezdve a gravaminális panaszoktól, a »nem adózunk«*féle pártoskodáson, az »Ugocsa non coronat« ellenzékieskedésen, az évtizedekig tartó közjogi, nyelvi és nemzetiségi vitákon keresztül egészen a mai idők politikai és nemzetiségi harcaiig. Nincs béke~ a társadalomban. Túlzás volna el nem ismerni, hogy á mi kormányunk mindén anyagi és szellemi erejének megfeszítésével no törekednék a társadalmi osztályok közti űrt áthidalni; és mindenki látja, hogy az a párt, mely régen a szociális jólétet szinte kisajátította magának, most kénytelen elismerni saját csődjét, mert a kormány többet tesz, mint amennyit az a párt valaha ígért. De más idők más pártokat, más jelszavakat vetettek a küzdőtérre, s ezek a mindenáron való ellenzékieskedés álláspontjáról uj jelszavakkal igyekeznek elgáncsolni a legőszintébb szándékokat s a leghasznosabb kezdeményezéseket. A nemzetközi békéről jobb nem is szólni. Itt igaz csak igazában a cim: Toto őrbe impacato — az egész világon nincsen béke. Mind az öt földrészen dúl a háború. Fe- I hér és színes fajok nem egyeseket, i nem is országokat, hanem egymást | akarják kiirtani. Elképzelhetetlen szellemi energiák vetekednek az anyagi erőkkel, hogy közös vívmányaikat elpusztítsák. És senki meg nem mondhatja, mikor lesz vége a vérontásnak, a pusztításnak. Toto őrbe deleto, majd ha az egész földkereksége el lesz pusztítva... A keserűség annál fájóbb, mennél nagyobb az édes öröm reménysége. De mennél nagyobb a keserűség, annál erősebbnek kell lennie a reménységnek is, mely horgonyát a betlehemi istálló köves talajába mélyeszti. Ott most is béke van, ott most is öröm fakad az imádságos lelkek vigasztalására. Oda zarándokoljon a lelkünk, hogy megerősödve és megnyugodva térhessen visszá az otthon mindennapi küzdelmeihez. DCm&zíuj küldet fje ■Jrta: 'Sabaif íjéza Némuljon el ma népek vad csatája, Örömhír zeng ma néktek emberek: Gyermek született szűztől e világra S jászolbölcsője mélyén szendereg. E szent bölcső ma lelkünk menedéke, Onnan sugárzik ma felénk a béke És árad széjjel a világ felett Nagy, véghetetlen, örök szeretet. kikapcsolódva véres, szörnyű harcból, Egy összeomló világ romjain Feledjük azt, hogy űzve ősi dactól Őrjöngő táncát járja még Kain. Kövessük vágyunk, mit szivünk ma érez, Zarándokoljunk Jézus bölcsőjéhez S a hit, remény, mely ott szivünkbe tér, Világnak minden kincsével felér. E visszatérő szent hit és reménység Legyen lelkűnknek új szövétneke, Megkezdte immár fényes küldetését A békességnek égi gyermeke. Szerelmének palástját ránk borítja S kereszthalálon át vezet bár útja, Szent harmadnapján felpattan a zár A testét rejtő sírbolt ajtaján. És befejezve kínos földi harcát, Amelynél szentebb nem volt még sohsem, Mint testet öltött isteni igazság Száll a nagy égbe győzedelmesen. Helyet foglalva fényes égi trónján, Hadúr, az őrök magyar Isten jobbján, Egy összeomló, dúlt világ felett, Ö tart majd végső, szent ítéletet. S, ha majd lesújt az isteni ítélet És véget ér a sátánlázadás, Ő lesz az út, az igazság, az élet S halált legyőző, szent feltámadás. Elénk leng újra égi fényalakja. Igéje zendül messze századokon S e földön is felépül trónja im Sátán várának üszkös romjain. Vigasztalások karácsonya. Irta: Jánosi György. Nagy áldozatokba kerül a háború. Mindenütt mindenki érzi már és résztvesz áldozataiból. A mérkőzés, amely a világ jövőjét dönti el, nem történik ingyen. Az idők alaphangja a veszteség. Elmarad a nyugalom, a fehér karácsony, amely a szív kiegyenlítő érzésében volt kedves. Valaki nincs, akinek hiányát érezzük, valaki mel-J lettünk jár, aki messze van, de akivel összekapcsol a szeretet. Ha olyan messze van is, hogy oda csak lelkünk imája érhet el! Ilyenkor feltárulnak a vallás mélységei s a jelén való élet? gyötrelmei közé ragyogóan világit az Isten vigasztaló Lelkének fénye. Nyilvánvaló, hogy az emberiség hamis elméletek szerint indult, benne nagyobb mértékben nyilvánult meg a gonoszság, mint máskor s közönséges, megszokott dolog az, hogy valami olyanért, amit életünk könnyebbé éh boldogabbá tételére alkottunk, mindenünket feláldozzuk. Olyanok vagyunk, mint viharban a betört üvegü lámpás. Jézus ezt mondta: »Nem az ember van a szombatéit, hanem a szombat van az emberért. Ennélfogva az embernek fia ura a szombatnak is.« ügyes szám ára 24 fillér | Tehát az élet legértékesebb . .. Ma | legolcsóbb. Egymást kínozzuk. Meggondolatlanul ejtünk halálos sebeket s természetesnek vesszük, ha mi kapjuk. Ebből alakul ki a mai korszak. A képtelen szenvedéseket tűrni nem tudó hatalmak képtelen szenvedések árán igyekeznek lerázni magukról a szenvedéseket. Tűzzel mennek a tűz elien. Könnyel a könny, vérrel a vér ellen, halállal a halál ellen s nem kétséges: a megváltás órái ütöttek már 1 . . . De amig teljesen kitisztul a láthatár, sok-sok sóhaj száll és sok szív meghidegül. A mostani karácsony a vigasztalások karácsonya. Ember nem tud vigasztalni. A rombolásra csodálatos hajlamunk és készségünk vari. Viszont a szomorúsággal szemben tehetetlenek vagyunk. Magunkon és másokqn keresztül látjuk az emberi élet hiányait, vagy ördögi ypná9ait Ezeknek az időknek ez a legnagyobb áldása. S amikor felismerjük azt, hogy sehol senkiben sem találhatunk mást, mint halálos ellenséget, kinyújtjuk kezünket a megváltás után. Isteni erőkre vágyódunk. Karácsony ! Karácsony! Téged hívunk! Képzeletünk belemerül a múlt fénytengerébe, vesz abból és szétszórja, mint eltikkadt vándor a tó vizét. Abból az ellentétből, ami a karácsony éneke között van, az emberen át Isten kerül ki győztesen. A holnap lehetősége bennünk él. Lelkünk magatartása nyer ruhát a megvalósulásban. Évekkel ezelőtt fegyverek csörgése, indulók, egy- szerrelépés gyúrogatták ezt a háborút. Kirobbantotta az igazságtalanság. A kegyetlenség! A jövő Istené. Krisztusnak meg kell születnie az embereken át. Az Istenországa nem késhet. Szenvedünk, alkalmasak vagyunk a vigasztalásra, az örök karácsony örök vigasztalására: él az Isten, él a szeretet ! A pokoliban keressük meg az isteni vonásokat s az emberiségnek ezeket a vonásokat kell közelebb hoznia. Az ujulásban érezzük a közelgő nagy változásokat. Az uj világképlet kialakulását a véres iszonyat megszűnése mögött. Erre kell megtalálnunk egymást/ — Rá kell tennünk kezünket Jézus jászolára, az 5 küldetése szikrájára. Eszményibbet kell találnunk benne, mint amit eddig találtunk. Jobban át kell éreznünk: ember vagy, mint én! Nem bántalak, mért magamat
