Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-11-04 / 83. szám

Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda“ ült. ffltWnmi. járnám, 194Z november 4. (Szerda) ______83. atm. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden >serdán é. •aombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás Mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő, tjlástkeresőknek 50 százalék engedmény. a magyar hazát, addig idehaza min­denkinek minden áldozatot meg kell hozni, hogy a hadbavonultak hozzá­tartozói semmiben szükséget ne szenvedjenek. Büszkeséggel töltik el szivünket a magyar honvédek vitézi tetteiről szóló híradások. Azonban mi, az itthonmaradottak csak úgy leszünk méltók a bolsevisták ellen küzdő véreinkhez, ha azok meggyőződnek róla, hogy véres áldozatvállalásuk nem volt hiábavaló, mert a lelki egységben, törhetetlen hazaszeretet­ben és egymás megbecsülésében összeforrott magyar társadalom tudja kötelességét a hősökkel és hozzá­tartozóikkal szemben. Szociális vonatkozások a népművelésben Szongott Edvin alispán, mint a a Tolnavármegyei Iskolánkivüli Nép­művelési Bizottságnak elnöke, fel­hívást küldött valamennyi községi népművelési bizottságnak, útmuta­tásokat adott a mostani népműve­lési munkára. Az alispán rendelke­zése többek között a következőket mondja: Múlt évi felhívásunkban kívánatosnak mondottuk a hatósági rendelkezések bő s részletes ismer­tetését, hogy módja legyen minden­kinek az időknek megfelelő maga­tartásra s lelkületében el ne sza­kadjon a nagy magyar közösségtől. Az elntult évadban minden előadási helyen Széchenyi* emlékünnepéllyel kezdődött a népművelési munka s az ő szelleme irányította az egész évad tevékenységét. A népművelési tevékenységben méginkább követnünk kell Széchenyi tanítását: „Egyesült erővel iparkod­junk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, fedél és szakismeretek nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze*. Kívánatos tehát, hogy a népművelési tevékenység a legtel­jesebb összhangban legyen más jó- szándéku akciókkal s különösen a szociális intézkedések helyes megvaló­sítását segítse elő. Hisz régi meg­állapítás, hogy a sikeres népműve­lés előfeltétele a szociális gondozás s minden szociális tevékenység I előbb-utóbb a népművelésbe tor­kollik. Csak a szociális állam vál- hatik kulturáltammá. Felkérjük tehát a helyi népműve­lési bizottságpk tagjait s az előadó­kat, hogy a népművelési tevékeny­ségüket a községi „munkaközös­ségek* figyelembevételével állapítsák meg s az idők szellemének meg­felelően tevékenységük a lelkek megerősítését szolgálja. Ezt nem hangzatos szólamokkal, hanem az irodalom remekeinek ismertetésével érhetjük el leginkább. Évek óta s most is az uj népművelési évad ele­jén több kötet könyvet küldtünk a népkönyvtárak részére. Ezek bár­melyik kötete alkalmas anyagot ad megfelelő előadás tartására. Az elő­adók tehát előadásaikkal egy-egy kötet hépkönyvtári könyv ismerte­tésével kezdjék, illetve előadásuk tárgya legyen a könyvben foglaltak ismertetése, minél több alkalmas szemelvénnyel. Tudjuk, hogy az előadók tekin­télyes hányada s a népművelési gondnokok közül is többen a leg- magasztosabb hazafias kötelesség­nek szolgálatában állanak s életük­kel vérükkel biztosítjuk a magyar haza fennmaradását, teljes pótlásuk a népművelésben is lehetetlen, de a népművelés szünetelése is lehetetlen most, amikor „Megnehezült az idők viharos járása fölötted, óh haza 1“ Dr Pékár Mihály meghalt nek először adta tanujelét, amikor a párisi világkiállításon rá bízták a budapesti és kolozsvári egyetemek kiállításának megrendezését. 1914- ben a kultuszminisztérium egyetemi ügyosztályába került, majd a hábo­rúban két évig az újpesti ötszáz ágyas hadikórházat vezette. Ezért kapta meg a II. osztályú Vörös- kereszt díszjelvényét a hadiékitmény- nyel. 1918-ban a pozsonyi Erzsébet egyetem létesítésekor, az első egye­temi tanárok között volt, akiket ki­neveztek. A kísérleti kórtan tan­székét kapta, ő szervezte meg az orvoskart s lett annak első dékánja. A csehek a megszálláskor hat hétre internálták. Pékár Mihály csodála­tos szervezőereje akkor mutatkozott meg, amikor a fiatal egyetemet át kellett menteni először Budapestre, egy év alatt összes intézményeivel együtt. Majdx a Pécsre áttelepítés nagy munkáját végezte el. Hét évig volt dékán és két évig prodékán s ez alatt a kilenc év alatt három ízben vezette az átszervezés és át­telepítés hatalmas munkáját. 1922 óta tanára az élettannak. E mellett azonban Pékár sok egyebet is dol­gozott. Budapesten például négy évig vezette a gazdasági hivatalt, hosszú ideig volt a klinikai bizott­ság elnöke, vezetője Pécsre való leköltözése óta a diákjóléti ügyek­nek, a Nagy Lajos kollégiumnak, a mellett a nagy munkáság mellett, amelyet az orvostudományi irodalom területén kifejtett. Az egyetem és a város azzal rótta le iránta való háláját, hogy felsőházi tagjává választotta, illető­leg Pécs örökös bizottsági tagjává hívta meg azokért aZ el nem évülő érdemekért, amelyeket a pécsi egye­tem körül szerzett. Pécs szerette Pékár Mihályt, ahogyan a professzor szerette ezt a mecsekalji várost minden tervével és minden tettével. Előfizetési díj: ■géaa évre . ... 12 pengő || Félérre Honvédeínk Büszke örömmel hallgattuk a rá­dióban a honvéd vezérkar jelenté­sét, mely szerint az elmúlt hét fo­lyamán az ellenség felderítő és légi tevékenysége a magyar hadsereg arcvonalán igen élénk volt. Gyalog­ságunk példásan működő zárótüzé- ben az ellenség minden vállalkozása összeomlott. Tüzérségünk igen jó eredménnyel lőtte az ellenség gyü­lekező helyeit és műszaki építmé­nyeit. Légvédelmi tüzérségünk több ellenséges bombázó köteléket szórt szét és összesen 14 gépet lőtt le. Rohamjárőreink néhány sikeres vál­lalkozást hajtottak végre saját vesz­teség nélkül A német hadijelentés ugyanakkor szintén megemlékezett a honvédvi­tézségről és közölte, hogy a Szov­jetunió ellen folyó harcban az el­múlt napokban ^különösen kitűntek a magyar vadászrepülők. Október 30-án és 31-én a doni arcvonal fe­lett légi harcban — részben sza- badvadászaton, részben védőkisé- retben — öt bolsevista repülőgépet lőttek le. A hadijelentésekkel kapcsolatos tájéhoztatás szerint szövetséges ka­tonai körökben különös méltánylás­sal szólnak a honvéd tüzérség ér­tékes teljesítményeiről. E részben főként tűzvezetésének nagyfóku ru­galmasságát és lőkiképzésének ki­válóan érvényesülő szabatosságát emelik ki. Ezek a tulajdonságok biztosítják számára fölényes és kez­deményező helyzetét az ellenséges tüzérséggel szemben. Gyalogságunk egyes önként vállalkozó kisebb cso­portjainak a járőr és romboló te­vékenységben elért szép sikerei nem­csak a honvédség eleven szellemé­nek, hanem annak is bizonyítékai, hogy a csapatok nagy gyakorlati érzékkel alkalmazzák eddig szerzett hadi tapasztalataikat minden kínál­kozó alkalommal. Lélegzetvisszafojtva hallgatjuk eze­ket a jelentéseket most, amikor élet­halálküzdelmét vívja a nemzet fenn­maradásáért és az európai civilizá­cióért s mikor ennek a földrésznek szine-java hozza meg a legnagyobb áldozatát: a bőven kiömlő hősi vért. Felesleges a magyar társadalom előtt az áldozatvállalás e nagyszerűségeit külön hangsúlyozni, mert minden­kinek tudnia kell, hogy mire köte­lez bennünket az a hivatás, ame­lyet ezer éven át büszkén vállalunk. Tisztában vagyunk vele, hogy a küz­delem, amelyre létünk érdekében vállalkoztunk, közös küzdelem, amelyből semmiféle jogcímen el­maradni nem lehet, de egyetlen becsületes magyar elmaradni nem is kíván. A minden kötelességét pontosan teljesítő Magyarország sú­lyos áldozatvállalásainak idején a magyar társadalom tisztában van azzal, hogy addig, amíg fiaink és testvéreink az orosz földön védik Tolna vármegyének a pécsi egye­temen tanult fiai és leányai meg- illetődéssel veszik tudomásul, hogy dr Pékár Mihály, egyetemi profesz- szor, az ifjúság mindig megértő atyai barátja, az egyetem nagy kon­cepciójú tudós szervezője, a kitűnő közéleti férfiú, a diákjóléti ügyek melegszívű vezetője csütörtökön hosszas betegeskedés után meghalt. A nagynevű orvosprofesszort a pécsi egyetem a saját halottjának tekin­tette és e hó 3-án Pécs város kö­zönsége és az egyetemi ifjúság im­pozáns részvétével kedden délelőtt temették az egyetem csarnokából. A temetési szertartást Kapy Béla, a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke végezte. Pékár Mihály professzor, az élet­tan ny. rendes tanára 1871-ben szü­letett Aradon. Középiskolai tanul­mányainak befejezése után a buda­pesti egyetem orvoskarán szerzett diplomát. Huszonhat éves korában már adjunktusa volt az élettani in­tézetnek s magántanárságot szer­zett. 1900* ban szervezőképességé­Pekár professzor körülbelül há­rom év óta betegeskedett. Közbe- közbe sikerült a gondos orvosi ápo­lásnak és kezelésnek megerősíteni a legyengült szervezetet, de az elő­rehaladott kor nem bírt megküz­deni a betegséggel s visszaesés kö­vetkezett. Az utóbbi hetekben már teljesen elgyengült. Betegágyánál sűrűn kereste fel az egyetem tanári kara, közöttük különösen legrégibb hive és barátja Gorka Sándor pro­fesszor, valamint az ő jószivü támo­gatásával végzett sok fiatal orvos. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom