Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-10-31 / 82. szám

nil Mitam. BZ. SZADI. SnkatnL 1942 október 31. (Szombat) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 B|éu érre Előfizetési díj: 12 peng« || Félém 6 peagl Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lep megjelenik minden merdán ét uombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető ■■ P 'P közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árnli Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. xJlástkeresőknek 60 százalék engedmény. HalottMi gondolatok Dr magyarász Ferenc O. Cist. Mikor Sz. Bernát apátur és egy- háztanitó az elköltözött lelkekről s a tisztítótűzről beszél, megjegyzi, hogy szavát nem megfélemlítésnek, hanem oktatásnak szánja. Non ad destructionem, séd ad instructionem. (Serm. de div. XLII.) Mert a ke­resztény hitnek az a cikkelye, hogy a másvilágra elszólitott lelkek ve­lünk egyesülve maradnak az imád­ság közösségében, melynek kötelé­két a halál sem tépheti széjjel, hogy a megholt hívekért fölajánlhatjuk jócselekedeteink érdemeit: ez a leg- hathatósabb vigasztalás az ő sirjuk szélén, ez az igazi megnyugvás a változhatatlan emberi végzetben, ez * az egyetlen magasabbrendü eszme, mely az embert a többi teremtmény mulandósági törvénye fölé emeli. Erről az eszméről mondja Chateau­briand, a hires francia bölcselő-iró: „A kereszténység kiemelte a sir mélyéből az összes erkölcsi tanul­ságokat." (Génié du Christiánisme, III. 6.) Ezek a tanulságok nincsenek alá­vetve a múlandóság törvényének. Az enyészet mindent legyőz, csak a saját szavát nem. A nagy des- tructio, melynek áldozatul esik min­den, amit emberész és emberkéz alkotott, egy nagy instructiót is fog­lal magában, melyet érdemes a ha­lottak- esti hangulatban, az őszi avar szőnyegén járva, a temető gyertyái­nak imbolygó fényében megszív­lelni. Nagy a destructio, nem is kell mondanom. Egy soha nem látott,1 soha el nem képzelt, arányaiban, eszközeiben, kiterjedésében, pusz­tító hatásaiban páratlan és kiszá­míthatatlan világháború fergetege söpri végig az egész emberiséget s az a néhány ország, amelynek sikerült idáig megőriznie semleges­ségét, csak apró sziget a nagy, vé­res óceánban. S hogy mikor lesz vége s milyen lesz a vég: nincs ember, aki megmondhatná. De megvan az instructio is, a nagy világégésnek, ezrek és ezrek naponként, sőt óránként megújuló Halottak estéjének is megvan a ta­nulsága. Nem is egy a tanulsága. Az első a létért való örök küz­delem. Magának a természetnek is a harc az életeleme s ez alól a törvény alól az ember sem kivétel. Katona­sor az ember élete a földön, mon­dotta már Jób pátriárka. (7., 1.) Legyünk tehát elkészülve arra, hogy „pro aris et focis", oltárainkért és tűzhelyeinkért, mint Rómában mond­ták, nekünk és minden következő nemzedéknek is küzdenünk kell. S ha majd, adja Isten, hamarosan és hosszú időre, el is ül a tűzhelye­inkért való harc oltárainkért, vagyis eszméinkért és eszményeinkért, meg­győződésünkért, hitünkért s annak szabad vallásáért, nemzetiségünkért és nyelvünkért, magyar műveltsé­günkért, magyar és keresztény is­koláinkért, magyar ifjúságunk val­lásos neveléséért, nemzeti hagyo­mányainkért, történelmi múltúnk ha­misítatlan igazságáért és alkotmá­nyunk sérthetetlenségéért mindig kell majd harcot vívnunk és csak az ég a megmondhatója annak, hogy a külső vagy a belső ellen­ségek lesznek-e számosabbak és ádázabbak. A másik instructio, hogy minden harcban szükség van ugyan szövet­ségesekre. de aki csak szövetsé­geseire támaszkodik, előre elveszett. A magunk erejének öntudatát ápol- | juk tehát magunkban, nem elbiza- | kodva, csak bizakodva, Istenben és magunkban. „Auf Gott vertrau, und um dich hau“ — mondták valaha a Landsknechtek. A harmadik instructio az örök tanulság: csak az összetartásban van az erő. Ezt az ősi és termé­szetes tanulságot tanulja meg a ma­gyar ember a legnehezebben. A magyar közéletbe a légiriadó sziré­nájánál is élesebben és ijesztőbben süvít bele a pártviszálynak hangja, melyet a nagy és közős veszély sem tud elnémítani. Ó miért, hogy csak a romok fölött talál a magyar a magyarra ? Miért kell mindig akkora szakadéknak lennie köztünk, 1 hogy a kezünk akkor sem ér át rajta, ha ki is nyújtanánk? Ez a tanulság visszaringat ben­nünket a Halottak-estéjének hangu­latába. v De ne engedjük, hogy ez a han­gulat kiölje lelkűnkből a remény­séget : nekünk a sir is csak átme­net s a temető nem kietlen ugar, ; hanem egy szebb jövendőnek virá­goskertje és termőföldje. A paksi és bátaszékl plébánosok emléke a Pécsegyházmegyei Missziós Egyesület közgyűlésén Kedden tartotta a Pécsegyház- megyei Papok Missziós Egyesülete közgyűlését Pécsett, a papnevelő­intézet dísztermében, amelyen meg­jelent dr Virág Ferenc pápai trón- álló, pécsi megyéspüspök, az egye­sület fővédője és vele együtt a káp­talan több tagja. Koch Ede prelátuskanonok, elnök megnyitójában megható szavakkal emlékezett meg az elmúlt missziós esztendő pécsegyházmegyei nagy halottjairól: Braun István paksi apátple- bános, egyesületi alelnőkről és dr Hauser Imre bátaszéki esperesplebánosról. az Or­szágos Missziós Konferencia elnökéről, akik hosszú évtizedek alatt a nép­misszió szent ügyének apostoli buz- galmu, fáradhatatlan munkásai, sőt országos viszonylatban is irányítói voltak. Életüket és munkásságukat követendő példaképül állította oda a missziós atyák elé, akiknek ha­sonlóképpen az önképzésben és a papi életszentségre való törekvés­ben megállni nem szabad, ha fe­lelősségteljes, fontos munkaterüket eredményeket váró módon akarják betölteni. Egyben búcsút is vett az Egyesülettől, amelynek elnöki tisz­tet tíz év óta töltötte be és bejelen­tette, hogy a megyésfőpásztor most saját kérelmére ezen tisztsége alól felmentette és utódjául Komócsy Ist­ván prelátuskanonokot nevezte ki. A közgyűlés lelkes szeretettel kö­szöntötte az uj elnököt, aki 1899— 1927-ig volt az Egyesület ügyvezető titkára és igy közel háromévtizedes missziós múltra tekinthet vissza. Bencze Ernő szigetvári esperes- plebános titkári jelentése szerint a pécsegyházmegyei világi missziósok Dunaszekcsőn, Szekszárd-újváros­ban, Gyürüfűn, Ibafán, Nemeskéren, Kistápépusztán, ócsárdon, Püspök- szenterzsébeten, Páriban, Kakasdor, Ladományban, Sásdon, Zombán, Boldogasszonyfán és Almamelléken tartottak legtöbb esetben 6—8 na­pos népmissziót. Egy-két hely le­számításával, majdnek százszalékos eredménnyel. A működő missziós atyák száma 48. Végül a missziós év krónikája nyomán lelkes szavak­kal emlékezett meg a jelentés a megy ésfő pásztor pák, úgy is mint Fő- missziósatyának jubileumáról. A tit­kári jelentés után a közgyűlés a szeretett Főmissziós Atyát meleg ovációban részesítette. Fejes Károly rácvárosi tanfel­ügyelő, plébános pénztárosi jelen­tése után dr Virág Ferenc fővédö szólt hozzá a kögyűlés anyagához. — Az a nagy veszteségérzés fe­letti szomorúság — mondotta a Fő­pásztor — ami két oszlopos vezető­tagunk : Braun apát és dr Hauser espe­res haldiával aggodalommal tölti el telkemet, enyhül akkor, amikor örömmel lá­tom, hogy az isteni Gondviselés a nagy elődök helyét mindenkor lel­kes utódokkal pótolja. Amiként nem tudom kellőképpen értékelni azt a kitűnő missziós munkát, amelyet egy évtizeden át Koch Ede prelátus irá­nyítása fejtett ki, éppenolyan biza­lommal teszem le az Egyesület jö­vendő működését Komócsy István prelátus kezeibe és meggyőződésem, hogy a missziós tevékenység csak fokozódni és fejlődni fog a jöven­dőben. Dolgozzunk és fáradozzunk és ha a mostani nehéz idők látszó­lag nem is kedveznek a missziós munkának, annál nagyobb buzga­lommal kell az akadályokat elhá­rítva és minden energiát latba vetve továbbverejtékezni. A nap akkor is süt, ha szikla, vagy sürü erdő áll útjában, a sziklára is rásugároz és az erdő sűrűjébe is behatol fénye. Ha nehéz is a lelkek talaja most, az isteni kegyelem képes rávilágí­tani a kemény lelkekre és beha­tolni a legridegebb lelkek redőibe is. Ne csüggedjünk és imádkozzunk. Az elért eredmények felett legtel­jesebb főpásztori elismerésemet fe­jezem ki és készséggel adom fő­pásztori áldásomat az Egyesület minden tagjára és jövő, nemes mun­kálkodására. Közgyűlés után a választmány Ko­mócsy István prelátus elnöklete alatt gyűlést tartott, amelynek keretében Braun István helyébe Iselstőger La­jos olaszi esperesplebánost válasz­totta meg alelnöknek és letárgyalta az egyesület beléletét érintő legsür­gősebb ügyeket. Ezzel a közgyűlés, melyen vármegyénk sok kiváló papja is megjelent, véget ért. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom