Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-09-12 / 68. szám
TOLNAMEGYEI UJSlG 1942 szeptember 12. /*■ Minden háziasszony biztosíthatja családja gyümölcsellátását A háziasszonyok tapasztalatból tudják, hogy a tél derekán a gyümölcséhség szinte kielégíthetetlenül jelentkezik, felnőttnél, gyereknél egyaránt. A szervezet megköveteli a gyümölcsben rejlő ásványi sókat és télviz idején, a háziasszony kénytelen üzletben vásárolni a „friss gyümölcsöt“, az erre kiadott pénzösszeg ugyancsak hatalmas mértékben megterheli a háztartás költségvetését. Ez a gyümölcséhség az emberi szervezet ösztönszerü védekezése. A legújabb táplálkozásélettani kutatások igazolják a régieknek azt az igazságát, hogy a gyümölcs valóságos gyógyszer a legkülönbözőbb betegségek ellen. A mai idők orvostudománya már évekkel ezelőtt bekapcsolta recepturájába a heti egyszeri gyümölcsnapot, mint olyan gyógymódot, amely a szervezet fel- rissitésére szolgál. A táplálkozási Mettani kutatások igazolták, hogy é vegyes táplálékon élő: kenyeret, aust, zöldfőzeléket, tésztát és gyűli mölcsöt fogyasztó emberek sokkal ellenállóbb szervezetüek, mint azok, akik egyoldalúan táplálkozva nem fogyasztanak gyümölcsöt és főzelékféléket. A gyümölcsfogyasztás különösen népélelmezési szempontból fontos rendkívüli módon. A gyümölcsökben a szervezet hibátlan munkájához szükséges ásványi sókon kivül igen nagymennyiségű vitamin van. Az pedig köztudott dolog, hogy a fejlődőkoru gyermek megerősödésének alapfeltétele a kellő mennyiségű vitatnin, amely nélkül a gyermekek elsatnyulnak, a felnőttek szervezete pedig leromlik. Az emberi ellenállóképesség növelésének pedig sohasem volt akkora jelentősége, mint most, a háború idején. A téli gyümölcsellátást hivatalos utón megoldani nem lehet. Ezt csak a háziasszonyok tudják megoldani, ha megtöltik kamrájuk polcait aszaltgyümölccsel, befőttel, lekvárral. A gyümölcs nem nyalánkság, hanem étel A közhiedelem általában azt tartja, hogy télen a gyümölcs nyalánkság. Ez a feltevés a leggyarlóbb tévedés. A gyümölcs a téli ételsorban éppen olyan főétel lehet — és kell, hogy legyen is, — amilyen eddig a szárazjőzelék volt A gyűmölcsételek elkészítése egy cseppet sem körülményesebb, mint a többi megszokott ételünké, sőt a legtöbb esetben egyszerűbb. Két példa világosan megmutatja, hogy milyen uj izeket és uj táplálékot jelent a háztartásban a főételnek elkészített gyümölcs. Itt van például a körteleves. Négy személyre 60 deka körtét keU számitanunk, 3 dkg cukrot, 1 dkg sót, 2 dkg lisztet és 1 dl joghurtot, tejfelt vagy aludttejet. Ez a nyersanyag. Ha kiszámítjuk, kiderül, hogy ntég a mai viszonyok között is úgyszólván fillérekbe Kerül. Elkészítése pedig gyerekjáték. A megtisztított, felszeletelt körtét forrásba lévő vizben megfőzzük. Forralás közben adjuk hozzá a sót, a cukrot és a tejfellel' vagy joghurttal elkészített habarást. Behabarás után még- egyszer felforraljuk, aztán félrehúzva tetszés szerint megizesitjük. Akár melegen, akár hidegen, egyaránt kiváló étel. M másik ' az almás burgonya-főzelék. Az alma egyrészt uj zamatot kölcsönöz a télen néha már túlságosan közömbösizü burgonyának és ezenkívül hatalmasan szaporítja tápértékét. Egy négytagú család főzelékéhez elég egy % kg alma, 7a kg burgonya, 1 dkg só, egy evőkanál ecet, egy csipet szárított kapor, 4 dkg liszt, 1 dl tejfel vagy joghurt, amelyet azonban tökéletesen helyettesit 2 dkg zsír, vagy egyéb zsiradék is.A meghámozott és a magházától megtisztított almát apró kockára kell vágni és porcellán- álba téve egy evőkanál ecettel leönteni. A burgonyát ugyancsak kockára vágjuk és gyengén forró, némileg megsózott vízbe tesszük fel főni. Ha a burgonya már puha, hozztesszfik az ecettel leöntött almát, egy kávéskanálnyi cukrot elegyítünk bele és szapora kevergetés közben felforraljuk. A habarék elkészítésénél a tejfelben vagy a joghurtban simára keverjük a lisztet, majd a forrásban lévő főzelék- höz öntjük. Behab.arás után még- egyszer fel kell forralni. Az almás- burgonyafőzelék nemcsak habarással, hanem rántással is elkészíthető. Egész világos rántást kell pirítani, benne megfonnyasztani a kaprot, majd hideg vízzel feleresztve a forrásban lévő főzelékbe Önteni. A be- rántás után a főzeléket mégegyszer fel kell forralni. A különbség a két elkészítési mód között csupán any- nyi, hogy a habarással készült almás- burgonyafőzelék hidegen és melegen egyformán fogyasztható, mig a berántott csak melegen. Ez a két példa mindenki előtt, aki valamicskét is ért a főzéshez, világosan feltárja, mekkora a téli gyümölcsételek jelentősége. Az egyik főok azonban, ami miatt a magyar gazdaasszonyok a gyümölcsételek elkészítésétől eddig idegenkedtek az, hogy az efajta ételek legtöbbjét rántás helyett habarni kell. Pedig a habarás sokkal előnyösebb a berdntásndl, mert a habarék az étel jellegén nem változtat, hiszen a habaráshoz felhasznált némi liszt és kevés savanyutej, író, savó, aludttej, tejfel, vagy joghurt csak erősiti az étel izét. A közönséges aludttejet vagy a joghurtot simára elhabarjuk és a forrásba lévő mártásba, főzelékbe vagy levesbe öntjük. Egyetlen egy titka van a habarással jól elkészített ételnek. — Ügyelni kell arra, hogy a habarás rendesen felforrjon és ekkor megakadályoztuk, hogy nyersliszt ize legyen az ételnek — mondja a Közellátási Hivatal legujbb kiadványa, j. amely Fogyasszunk gyümölcsét? leket! Tegyünk el télre gyümölcsökéit címmel most jelent meg. A füzet | csak levest, főzeléket és mártást j körülbelül 30—40 fajtát ismertet, lehetővé téve a legváltozatosabb étrend elkészítését. A mártások igen kiváló ételek, amelyeket hús nélkül is, más kísérő étellel, burgonyával, tarhonyával, darával, csőtésztával, vagy pácolt rizszsel nagyszerűen lehet fogyasztani. A gyümölcsmártások bárnrc- lyike, egres, ribizli, meggy, alma, körte, szilva egyaránt elkészíthető nyers és befőzőtt, valamint konzervált, vagy szárított gyümölcsök- j bői is. A házi gyümölcsaszalás A téli gyümölcsellátás biztosításának egyik módja az aszalás. Igen jól aszalhatók a magyar gyümölcsfajták közül az alma, körte, cseresznye, meggy és szilva. Aszaláshoz érett, de még nem túlérett gyümölcs a legjobb. A természetes, napon való aszalásnak egyik főfeltétele, hogy a gyümölcsöt nem szabad megmosni, hanem lehetőleg a leszedés után felapritva, azon nyomban meg kell kezdeni az aszalást, a felaprózott gyümölcsöt falapokra, deszkákra, aszalórostára, vagy vesszőkből font aszalókra helyezve tesszük a napra. A mesterséges, gyors aszalás más módja a tűzhely felett, vagy a különböző aszalókészülékekben való tartósítás. A mesterséges aszalással tartósított gyümölcsnek az az előnye, hogy húsa lágyabb és nedvdúsabb marad, mintha napon szárítottuk volna. Az aszaltgyümölcsöt ritkaszövésü vászonzacskóban bármeddig megóvhatjuk a romlástól. Ha gyorsan akarunk aszalni, akkor a gyümölcsöt az eljárás megkezdése előtt gőzöljük meg, mert így rostjai meglágyulnak és gyorsabban szikkad ki. A mesterséges aszalásnál ajánlatos arra ügyelni, hogy a gyümölcsöt füst ne érje, mert különben füstizü és élvezhetetlen lesz. Az aszaltgyümölcs előnye, hogyj kis helyen sokat raktározhatunk el*9 belőle. Amit a gyümölcsbefözésről tudni kell A befőzés utján eltett gyümölcsök vagy befőtt, vagy lekvár, sajt vagy szeszes-, ecetesgyümölcs formájában teszik változatossá téli táplálkozásunkat. A békebelinél szegényebb cukorellátás egyáltalán nem akadályozza a befőzést, hiszen konyhatechnikusaink elsőrendű cukornélküli befőzési módokat próbáltak ki, amelyek éppoly tökéletesek, mint a cukrozott befőttek. A Közellátási Hivatal uj kiadványa éppen ezekre a cukornélküli befőzési módokra fekteti a fősulyt. A cukorral eltett gyümölcsök majdnem mindegyike konzerválható cukor nélkül is. A cukornélkülj befőzés óriási jelentősége abban rejlik, hogy ezen a módon akkora mennyiségeket tehetünk el télire, amennyire a háztartásnak szüksége van. Az utólagos cukrozáshoz lényegesen kevesebb cukor szükséges, mintha a gyümölcsöt cukorral főznénk be. — A cukornélküli gyümőlcseltevésnek igen nagy egészségügyi jelentősége is van. Különösképpen a kisgyermekek táplálására alkalmas a cukornélküli, utólag édesített befőtt, úgyszintén nagy szerepet tölt be a cukorbetegek táplálásánál is. A cukornélküli befőzés álapjel- tétele a kifogástalanul tiszta üveg, a forró szódásvizzel kimosott, leöblített főzőedény és a teljesen hibátlan gyümölcs. A levet eresztő gyümölcsöket — eper, szeder, ribizli, málna, meggy, cseresznye — befőzhetjük rendes módon, úgyhogy forralt és lehűtött vizet öntünk rá, de eltehetjük úgy is, hogy saját levében konzerváljuk. A levet nem eresztő gyümölcsök legtöbbjét — az almát, a körtét, a ringlót, szilvát, a sárga- és őszV barackot — lemosás után megpá< roljuk, de csak annyira, hogy i gyümölcsök héja ki ne repedjen. A pároláshoz használt vízbe kevés gyümölcsecetet öntünk. A kigőzölt gyümölcsöt üvegbe rakjuk, forralt és lehűtött vízzel felöntjük, majd a lekötözés után kigőzöljük. A cukornélküli befőtteknél, ajánlatos a kigözölést harmadnap megismételni. Általában minden befőzés titka a. kellő tisztaság és a jól megválogatott gyümölcs. Nincs a magyar földnek olyan gyümölcse, amit befőzéssel téli időre el ne tehetnénk. Áfonya, alma, birsalma, bodza, cseresznye, csipkebogyó, eper, egres, kajszinbarack, őszibarack, körfe, málna, meggy, rebarbara, ribizke, ringló, sárgadinnye, szilva, szőlő kínálkozik arra, hogy a háziasszonyok megtöltsék vele éléskamrájukat. De kitűnő jam készíthető sárgarépából, a sárgarépa és sárgadinnye keverékéből, sőt tökből is. Egy a fontos. Befőzéshez csak hibátlan, töretlen gyümölcsöt használjunk fel. A foltos, sérült, vagy túlérett gyümölcsből lekvárt készítsünk. A másik lényeges pont a gyümölcsök téli tartósításánál az edények tisztasága. A kimosott üvegeket törölgetés helyett leboritva szá- rogassuk ki, mert ha a törlőruhának egyetlen bolyha is az üvegbe ragad, a gyümölcs néhány nap múlva már megromolhat. Ezeket a tudnivalókat tárja fel a Közellátási Hivatal legújabb kiadványa.
