Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-09-02 / 66. szám

2 TOLNAMEGYEI UJSifl 1942 szeptember 2. szárd város és a községek lakos­ságának szeretetadományait a har­coló honvédek számára. Könnyitsük meg munkájukat azzal is, hogy ide­Szekszárd sporiproblémája*) A sport napról-napra mind na­gyobb tért hódítva, igyekszik elfog­lalni — hivatásánál fogva — meg­illető helyét, amelyre a mai művelt világ állította. A sport térhódítása arra késztet bennünket, szekszár­diakat, hogy foglalkozzunk városunk sportjával, lehetőségeivel. Igyekez­zünk megoldást találni, mellyel vá­rosunk sportját, annak színvonalát emelni tudjuk. Éppen ebben az évben múlt tiz esztendeje annak, hogy Szekszárd két társadalmi sportegyesülete: a „Turul" és „Törekvés“ egyesült, illetőleg beolvadt az akkor alakított Tolnavármegye Sport Egyesületbe. Ez a sportegylet egyedül működött városunkban az utolsó tiz eszten­dőben. t Az első években úgy tetszett, hogy szerencsés volt ez az egyesülés. Hiszen a labdarugócsapat kiválóan szerepelt, de eredményes műkö­dést fejtettek ki a többi szakosztá­lyok is, élen a tennisz szakosz­tállyal. Figyelmen kívül hagyták akkor a két egylet egyelői azt, hogy az egyet ülés után megszűnnek a test­vérküzdelmek, amelyek városunk sportját mindig magas színvonalon tartották. Ennek következményeként a TSE nem folytathatott oly ered­ményes működést, mint akkor, ha egy másik egyesület sarkalta volna. Egy ideig, amíg a szakosztályok versenyzői ki nem öregedtek, vol* tak nagy eredmények, de évek óta, a háború rovására kell Írni rész­ben azt a visszaesést, mely ennek az egyesületnek hullámzó produk­tumait jellemzi. *) Ezt a közleményt közérdekű tárgyánál fogva szívesen megjelentetjük és kétjQk a spoitbarátokat, hogy hozzászólásaikkal tisz­tázzák a felvetett gondo a ol. Az évek óta dúló háború, mely minket magyarokat sem kiméit meg, a kiváló s több csapatra való játékost katonai szolgálatba hivott, s mint a munkában, a sportban is az itthon maradt fiatal, leventeköteles korban lévők befogása következett A ten­nisz szakosztály életképtelen, a kor­csolya nem folytat sport-működést, s hogy nincs atlétika- és vivószak- osztály, érthetetlen. Az úszószak­osztály negyvenhét tagja is csak edzéssel működik, versenyalkalma | ugyan van, de anyagiak híján rit- ' kán jelenhet meg egy-egy komoly erőpróbán. Pedig a szekszárdi fiuk igerí tehetségesek. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy ebből a város­ból igen sok kiváló, országos vi­szonylatban is ismert versenyző ke­rül ki, A Pécsi Egyetemi AC erős­ségei : Scherer, Lipovszky, Tóth Pál, Petz, jaszmann, László, Hantos, Joó, Tucsni Pál, valamint a céllövő szakosztály tagja : Tóth Jenő, mind szekszárdi fiuk. A többi szekszárdi sportoló is megállta helyét egyeteme, főiskolája egyesületében. Ne gon­doljunk másra, mint Boda Babyra, Zólomi Ferencre, Kovács Györgyre, Szilágyi Dezsőre, Szarka Bélára, Sugár Lászlóra, dr Saárossy Istvánra stb., stb. De nemcsak a főiskolás réteg tett tanúbizonyságot a sportra- termettségéröl, hanem a középisko­lások is és ami a legörvendetesebb: a szekszárdi leventék is. Jelenleg az iskolánkivfili ifjúságra, a leven­tékre gondolok. Szemtanúja voltam annak a had­test levente versenynek, amelyben a négy tagból álló szekszárdi levente atléta csapat hősien, igazi szekszárdi virtusos küzdelemben három győ­zelmet, egy második és két ötödik helyezést ért el. Ugyanakkor a cél­lövők és úszók is nagyarányú fel­H Meghiúsult vörös támadás a Donon (Honvéd haditudósító század Ferenoz Gyárfás hdp. őrmester ) Az égen millió csillag ragyog. Lassan, fodrozva hullámzik a viz és csobbanva csapódik a parthoz. Két pariján ellenségként állanak egy­mással szemben: magyar honvédek és vörös katonák. Néma csönd. Minden hangot, zizzenést, mozdula­tot itt is, ott is éberen figyelnek a nyitott szemek. A beszélgetés haza fordul. A szó, a lélek a Kárpátok bércein túl, a Tisza, a Duna, az Olt, a Maros mel­letti házak körül forog. Szülők, fele­ségek, gyermekek, kedvesek, óha­jok, vágyak töltik meg a lelket. Itt tudja igazán az ember, mit jelent az otthon, a szerető anya, a gon­dos feleség, a pici gyermek mo­solya, tipegése... Suttogó beszédünket ismerős bú­gás szakítja meg. Jönnek a „Mar­tini“-rendszerű éjjeli orosz bombá­zók. Nappal egyet sem látni közülük. Korán kezdik —: állapítjuk meg egyhangúan. Rendszerint későbben jelentkeznek* Nagy magasságban zúgnak, keringenek. Szabadszemmel nem lehet látni. Keskeny, mély, re­peszhatástól tökéletesen védő fede­zékekben ' várjuk a csomagokat... Itt csak akkor lehet „baj“, ha egye­nesen ránk esne a bomba. Nem kell sokáig várakozni. Töl­csért vág a föld az első bomba nyomán. Egy-két másodperc sem telik el, jön a második, harmadik, negyedik, ötödik, meg sem áll ha­tig. Akkor pillanatnyi szünetet tart. Aztán újra kezdi. Repeszek röpköd­nek, ugrálnak a fejünk felett, gö­röngyök hullanak ránk. Ezekben a pillanatokban öleli, kaparja magá­hoz az anyaföldet az ember... Éle­sen figyeled, lesed: merre tart a gép, hová csaphat a kővetkező bomba?! A percek óráknak szá­mítanak. Újabb sorozatot old ki a gép. Egy másik bombázó is csatlakozik az „osztogatásba“ ... Miért e nagy buzgalom ? Sőt ebben a pillanat­ban már hárman dongának a „da­razsak“ ?!... Itt készül valami — villan a gon­dolat ... Sebesültet segítenek hátra. A karját repesz érte... Távolabb ejtőernyős világitó-bóják gyúlnak ki. A bombázók tovább keringenek. Most loccsan a víz... Halk cso- l bogás... berregés ... valami sik- | lik a vizen... készültségről tettek tanúbizonyságot. Itthontartózkodásom alkalmával, hallottam olyan hangokat, miszerint a levente egylet ősztől kezdően in­tenzivebb működést fejtene ki, mi­nek a következménye — az egyik „tábor“ szerint — az lenne, hogy a TSE nem leventeköteles tagokkal alig-alig rendelkezvén, kénytelen lenne egy év múltán esetleg műkö­dését beszüntetni. Ha ez igaznak bizonyul, kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy az ilyen gondolko­zás a sport szempontjából fájdal­mas. Az elmúlt 10 év alatt ki fog­lalkozott az ifjúsággal? Tíz év előtt, harminc éven keresztül nem a tár sadalmi egylet tartotta-e össze az ifjúságot? Most amidőn a Haza az egyesület felnőtt tagjait elszólitotta más küzdőtérre, most huzzuk ki a szőnyeget az egyesület iába alól? Van egy gondolat, mely erkölcsös! Vegye át a Levente Egyesület a TSE eddigi szerepét: neveljen. Ez a hivatás 1 A kész és reprezentatív játékosokat a város sportérdekeiért adja ki a társadalmi egyletnek, ahol továbbfejlődnek. Így biztosítva lehet ■ mindkét egylet érdeke! Mindkettő gond nélkül működhetik, csak meg­értés és jóindulat, sportszeretet kell mindehhez. A vármegye székhelyé­nek, egy 15.000 lakosú városnak igenis szüksége van társadalmi egye­sületre és azt a testneveléssel kap­csolatos törvényhely kötelezően elő­írja. Szekszárdnak el kell bírnia és el is fog bírni két működő, rivali­záló sportegyletet (TSE és Levente). Hogy azonban a Tolnavármegye Sport Egylet nevéhez és a váro­sához méltóan szerepelhessen, anya­gilag jól meg kell alapozni. Ha a a vármegye évi 4000 P-t, a város 1000 P-t biztosítana, valamint az egyesület kettőszáz pártoló tagja (ennyinek kellene lenni, hisz ez szekszárdi ügy), - akik havi 1 P-t fizetnének tagdíjként, az egyesület évi 7000 pengő biztos jövedelemhez jutna, melyből virágzó labdarugó-, atlétikai-, úszó-, korcsolya- és vivő­szakosztályt tarthatna fenn. A labdarugó-szakosztály zavar­talanul folytaihatta működését a háború kezdetéig. A levente labda* rugó-szakosztály felállítása esetén az itt ott hangoztatott várható ellen­tétek áthidalására két elgondolás, illetve megoldás kínálkozik. — Az egyik elgondolás, hogy a háború folyamán a leventeegylet a kiter­melendő játékosait átadná a társa­dalmi egyesület részére és folyton utánpótlást nevelne, melyből a saját képviseltetésére is jutna megfelelően erős gárda. Tehát a levente egylet­nek jutna most a TSE eddigi fel­adata : a nevelés : A másik elgon­dolás: a TSE utánpótlása a gim­názium tanulóifjúságából kerüljön ki és ezzel a megoldással elérhető lenne az, hogy a két csapat elkese­redett küzdelmet vívna a hegemó­niáért, s ezzel majd Szekszárd labdarugósportjának felemelkedése is bekövetkeznék. S/ü*ség van az atlétikai osztály felállítására i& Itt ismét a gimná­zium tanulóinak, illetőleg a végzett főiskolások leigazolására gondolok. Az atléta csak a folytonos küz­delmekben edződhetik meg. Tehát, ha csak egy atléta egyesület van Szekszárdon (a Levente), hogy az egylet versenyzői valóban fejlődhes­senek, minden vasárnap vidékre kell menniök, mert a háziversenyek nem pótolják a pontokért menő küzdelmeket. Ha azonban a város­ban van az egyletnek ellenfele, az ezzel folytatott versenyek, ha nem is egészen, de nagyrészt pótolják a vidéki összecsapásokat. Egyesek szerint a tennisz szak­osztály működése azért szünetel, mert nincs labda. Ez az áHitás kissé kényelmes. A tennisz szövetség az év elején az arra rászoruló egye­sületeknek 5—6 tucat labdát jutta­tott, amellyel, ha szűkösen is, de egy évadot ki lehet huzni. A fehér- labda sportot a gimnázisták köré­ben kell megkédveltetni, hogy legyen mindig megfelelő utánpótlás. Ugyancsak komolyan kell fog­lalkozni az úszó- és vizilabdaszak- osztály tagjaival. Miért építette a város drága pénzen a strandfürdőt? Ma már uszás-tudás. nélkül nem lehet katonai akciót kezdeni! Pillanatok alatt tisztázódik a hely­zet : rohamcsónakokon vörösök kö­zelednek : Már itt is vannak! Kelepeinek a géppuskák, rövid sorozatokat „hintenek“ a golyó­szórók. Sűrűsödő egyes lövések jelzik: már a kézipuskák is beavat­koztak ... A túlsó partról most minden el­képzelhető fegyvernem szórni kezdi állásainkat. Puskagolyó, akna, a re­pülők bombái. Záporként hull a géppuskagolyó ... Most már két­ségtelen : tervszerű támadás indult Ugrásra alkalmas hídfőt akarnak al­kotni az oroszok. Ehhez nekünk is lesz mondani­valónk ! Szólnak a tábori telefonok, rejt­jelezett jelentések, utasítások, pa­rancsok hangzanak. Most minden perc fontos. Már partot értek a csó­nakok. A megtizedelt vörös kato­nák partra vágódnak s tüzelőállást vesznek föl... Újabb motorcsóna­kok zúgnak ... Kísértetiesen cso­bog a viz. Forró izgalmat liheg a táj. Előretolt megfigyelőinket már csak 30 - 40 lépés választja el a vörös éltől. Mindkét oldalon teljes üzemmel dolgozik A hadigépezet. | Az orosz szakadatlanul erősít. — Ügyesen előkészített motorcsónako­kon újabb és újabb szakaszok, sőt századok érkeznek ... A honvédség készenléti helyeit már felriasztották* sőt útban van a tartalék, de addig ki kell tartani... Az ellenség közeledik. Egy elesik, két másik kúszik a helyére. Csurog a verejték golyószórósainkról, gép­puskásainkról. Bizony forró pilla­natok ezek... Előretolt megfigyelőink már vissza­húzódtak. Egy sebesültet hoztak ma­gukkal. Nem lehet hátrább küldeni. Minden kézre szükség van most. Géppuskájuk is van az oroszok­nak az innenső parton... önmű- , ködő fegyverekkel, géppisztolyokkal pásztázzák az előttük levő terepet, miközben szakadatlanul fekszik a túlsó oldal bénitásra irányuló tüze. A honvéd azonban teljesíti a pa- I rancsot: Itt jajkiáltás, amott szisz- | szenés hallatszik, de szakadatlanul szólnak, kelepelnek a fegyverek. Embereink elszántak. Senki sem ! törődik a mi leszszel. Kézigránátok robbannak. — Köiibük testvéri Ne sajnáld! — hangzik a biztatás. Minden előre- törekvő orosz a halál fia. _ * I Bátrak; kitartóak és merészek a támadók. Jól kiválogatták őket a | jében előkészítjük az ajándéknak I szánt holmikat és azokat állítsuk > össze az előírásoknak megfelelően. I -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom