Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-06-10 / 42. szám
mv. Mohan. Szokatni, 1142 innlus 10. (Szerda) 42. atOL TÖLNAMEGYEI ■ETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP "3101 Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 ■(Cu éne Előfizetési dij: 12 pengó || Félévre ...... é pengff Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden Herdán és Mombalon. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érali Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy has&bmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyilttér sora 1 r, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Állástkeresőknek 50 százalék engedmény. . Űrnapján nemcsak Szekszárdon búcsúztattak harctérre induló katonákat, hanem Kecsméten is. A kecskeméti búcsúz- tstásnak kiemelkedő eseménye volt, hogy az induló honvédekhez Kállay Miklós, az ország miniszterelnöke szólt. Beszédében felvetette azt a vissza-visszatérő gondolatot, hogy: mi az hát magyarnak lenni. Erre a kérdésre igy felelt az ország egyik legősibb, honfoglaló családból származó férfia, Kállay Miklós: „Magyarnak lenni sok szenvedést, sok küzdelmet, nehéz életet jelent a világnak ezen a helyén. De nem. jelenthet sohasem megalkuvást, meg- hunyászkodást, csüggedést. Magyarnak lenni annyi, mint büszkének lenni 1 Sohasem gőgösnek, de mindig büszkének lenni arra, hogy kik vagyunk, mit teremtettünk, mit alkottunk, mi volt eddigi hivatásunk s milyen hivatás vár még reánk a most megújuló magyar történelemben.“ Erre a magyar hivatásra hivta fel a harctérre induló honvédek figyelmét Kállay Miklós. Az egész ország önérzetének büszke hangoztatásával jelentette ki Kállay Miklós, hogy az itthonmaradottak sohasem fognak elfeledkezni a hadbavonul- takról és azok hozzátartozóiról. Reméljük, hogy amikor visszatérnek, az az érzés költözik szivükbe, hogy nem volt hiábavaló a szenvedés, mert minden csepp vérük és verejtékük hullajtásából áldás fakadt. És ennek az áldozatnak részesei leszünk mindannyian, akik magyarok vagyunk. — Kecskemét városa hét zászlót nyújtott át a harctérre induló honvédalakulatoknak. Bizton tudjuk, hogy ezek a zászlók diadalmasan meghordozzák a bolseviki orosz földeken a magyar katonai dicsőség hírnevét. Egy ezeréves nemzet ezeréves becsülete vonul fel a zászlók alatt s becsületben és dicsőségben öreg- bedve, hírnévben és vitézi voltunkban megerősödve fogjuk hazavárni a harcok zászlaja alatt felvonuló magyar honvédséget. Ezeket a zászlókat a legkiválóbb képzettségben részesült, a nép fiaival egybe- forrtlelkü tisztikar vezeti. Olyan tisztikar, amelyre- büszkén tekintünk, mint a magyar szellemi, katonai értékek legjobb letéteményeseire. A magyar tisztikar magyar szívvel és élekkel vezeti honvédéit, a kezükbe 1—■" I olyan harci felszerelést adott s abban olyan kiválóan begyakorolta, hogy nincs ellenség, amely e tudással párosult lendületet feltartóztatni tudná. Kállay Miklós miniszterelnök az egész nemzet nevében mondotta el harctérre induló katonáinknak búcsúztató beszédét, de az egész nemzet nevében fejezte ki azt a reményét is, hogy a győzelmes harcból még büszkébben fognak hazatérni a mi drága, magyar fiaink, akik itthonhagyták a kaszát, kapát, kalapácsot, a kis műhelyt, a kis üzletet és a hivatali íróasztalt, hogy a magyar sors egyik legnagyobb történelmi munkáját végezzék el. A siker biztos érzésével kell gondolni véreinkre, akiket nem bírhat le a bolsevista tömeg, mert velünk van a jóságos Isten segítsége. Az isazsásüsyminiszter vármegyénkben Dr Radocsay László igazságügyminiszter folyó hó 14-én, vasárnap vármegyénkbe érkezik vitéz dr Tég- lássy Béla kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő és dr Sza- kdch Ernő gazdasági főtanácsos, földbirtokos kíséretébe n. A miniszter, ak it a vármegye határán vitéz Madi Kovács Imre főispán üdvözöl, Dunaföldváron, Bölcs- kén és Madocsán át megy Paksra. Dunaföldváron misét hallgat dr Radocsay László, majd Dunaföldváron és Pakson felszólal a pártszervezetek által tartandó gyűléseken. A paksi gyűlés után vitéz Madi Kovács Imre főispán gerjeni kastélyában ebédet ad a miniszter és kísérete tiszteletére. Az ebéden részt vesznek Szongott Edvin alispán, Jávor Lehel törvényszéki elnök és dr Gaal Dezső szekszárdi királyi ügyészségi elnök is. Délután Faddon lesz pártszervezeti gyűlés, melyen szintén felszólal az igazságügyminiszter, aki Faddról gépkocsin utazik vissza Budapestre. Az igazságügyminiszter érkezését nagy örömmel várják a paksi kerületben. A szekszárdi helyőrség búcsúztatása Európát keletről fenyegető barbár tömegtámadások leküzdésére elérkezett a megfelelő időszak és nekünk is becsületbeli kötelességünkké vált, hogy nagy. szövetségesünkkel együtt most má r tekintélyesebb erőkkel vegyünk részt a szovjet elleni háborúban. Ennek a kötelességnek a követkéz téken indul útnak az orosz harctérr e a szekszárdi helyőrség is. A zászló- és virágdíszbe öltözött város közönsége méltó keretek között az Egyház egyik legnagyobb ünnepének, Űrnapjának verőfényes délutánján búcsúztatta a katonákat, akiknek tiszteletére közel tízezer ember gyűlt össze a Béla királytéren. Ott láttuk vitéz Madi Kovács Imre főispán vezetésével az egész köztisztviselői kart, megjelentek testületileg a vitézek, az összes testületek és társadalmi egyesületek. A teret, melynek közepén a csapatok állottak, díszbeöltözött iskolásgyermekek óriási serege szegélyezte és mögöttük helyezkedett el a nagyközönség. A belvárosi r. k. templom előlép- I csőzete mellett felállított díszes szónoki emelvényről a helyőrségi zenekar Hiszekegye után vitéz Vendel István polgármester intézett költői szépségű hazafias beszédet a Szék- szárdról eltávozó katonasághoz, kifejtve, hogy ez a mostani, második világháború annyira sorsdöntő a magyar nemzetre, hogy vagy ezzel bukunk, vagy újabb ezer esztendőre biztosítjuk fennmaradásunkat. Hangoztatta, hogy a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzása alatt álló Magyarország katonasága ma is éppoly tekintélyes harci erőt képvisel, mint a történelem során bármikor és a benső meggyőződés büszkeségével tett hitet amellett, hogy ezt a hadsereget, amely az Istenhit, a családi élet és a hazafias gondolat ellenségeivel fog szemben állani, a Gondviselés győzelemre segíti. Fogadalmat tett arra, hogy a hadbavonuliak hozzátartozóit az itthonmaradottak aképpen fogják gondozni, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek, végül annak a reményének adott kifejezést, hogy katonáinkat mielőbb diadalmasan látjuk viszont. A közönségnek a polgármester által tolmácsolt meleg szavait a csapat parancsnoka meghatottan köszönte és hivatkozott a déli harctérről való visszatértekor mondott beszédére, melyben rámutatott arra, hogy oly sötét felhők járnak hazánk egén, hogy minden magyarnak tovább is katonának kell maradni lelkében is, mert csak közös áldozattal vihetjük a haza ügyét előre. Mi katonák — úgymond — a legfelsőbb Hadúr parancsára elmegyünk, hogy keresztény hitünket, hazánkat, családunkat megvédhes- sük. A diadalt azonban csakis az itthon maradottakkal együtt vívhatjuk ki. Az itthon maradt magyar társadalomnak ugyanis az a kötelessége, hogy tegyen félre minden torzsalkodást, kapzsiságot, belső viszályt. Figyelmetekbe ajánlom — úgymond — hogy amig mi távol vagyunk, ne akarjatok minden áron vagyont gyűjteni, mert ezek a gyarlóságok adják az ellenség kezébe a legerősebb fegyvereket. Ne feledkezzetek meg a hadba- vonultak hozzátartozóiról. Én viszont, végzé beszédét a parancsnok, ígérem az itthon maradó szülőknek, feleségeknek, gyermekeknek és testvéreknek magyar fajtám és a rámbizott csapat iránt érzett végtelen szeretettel, hogy katonáim vérét és életét agy védem és kímélem, hogy a legszükségesebbeken kívül egy csöpp magyar vér se folyjon feleslegesen. A nagy tetszést kiváltó beszéd után felhangzott a helyőrségi zenekar himnusza, majd előlépett egy csomó fiatal leány, akik csokrokat adtak a tiszteknek, a közönség pedig felvirágozta a katonaságot. A felsorakozott csapat ezután a hatalmas közönséggel együtt lement a Béla király-térről a Hősök emlékszobrához, melyre a parancsnok letette a katonaság koszorúját. Ezt követően a csapat díszmenetben vonult el a tisztikar és a megjelent notabilitások előtt. A magyar lelket büszkeséggel eltöltő, felemelően gyönyörű és külsőségeiben, méreteiben impozáns búcsúztató ünnepély ritka élménye marad nemcsak Szekszárd megyei város közönségének, hanem mindazoknak is, akik vidékről jöttek a megyeszékhelyre, hogy vitéz hozzátartozóiktól a sorsdöntő harcra való elindulásuk előtt szívélyes bű- I csút vegyenek. Egyes szám ára 12 fillér
