Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-04-22 / 30. szám
TOLNMEŰYH UJSlfl 1942 április 22. Felöltőt, öltönyt, magyaros ruhát, a legkényesebb ízlésnek megfelelően készít UHU Dfiold úri szabómester Sz ek szárd, Báró Augusz Imre- u. 22 Csaját házában). módon. Védelem és támadás, a helyzet szükségessége szerint, ősi magyar foglalkozás, hiszen a múltban is ezt tették őseink, csak más fegyverekkel és más módszerekkel. A magyar repülő tehát a magyar harci hagyományt őrzi és folytatja, s legfeljebb a fegyvernem uj, de a szellem régi. Éppen ez a szellemi adottság ad reményt arra, hogy a Kormányzóhelyettes Ur szózatát meghallja a magyar ifjúság, hiszen nemcsak a hivatás szép, amelyre felszólítja, de az előnyök is igen nagyok, amelyekkel ez a hivatás jár. Aki a hivatásos repülőtiszti, repülőmérnöki, vagy tiszthelyettesi szolgálatot vállalja, az hároméves akadémikus és párhuzamos katonai repülőkiképzés után lesz a magyar légierő tagja. Az állam a siker érdekében jelentős áldozatokat hoz, hiszen amig egy újoncot kész hadipilótává nevelnek, ez az államnak mintegy ötvenezer pengőjébe kerül. Olyan összeg ez, amelyet nem mindenki nyújthat a gyermekének és az is komolyan esik a latba, hogy a repülőtiszti tanfolyamot elvégző ifjú azonnal biztos kenyérhez jut. A Kormányzóhelyettes Ur a szülőkhöz is fordult ebben a szózatában, akik az öregebbvnemzedékhez tartozván, a repülő pályát túlságosan veszélyesnek tartják. Az igazság ezzel szemben az, hogy a repülés biztonsága az utóbbi tiz évben nagyot fejlődött, a gépek, a motorok és műszerek tökéletesedése, a kiképzés biztonsága óriásit haladt. Azt a kis kockázatot pedig, ami a technikai tökéletesedés ellenére is együtt jár a repülő foglalkozásával, vállalnunk kell a haza érdekében, mert honvédségünknek mindenképpen erős, ütőképes repülőerőre és legelsősorban sok, bátor és fegyelmezett repülőre van szüksége. A bátrakat segíti a szerencse — mondotta a Kormányzóhelyettes Ur — és a rómaiak emlékét idézte, akiknek egyik nagy államférfia mondotta a Karthágó ellen vivott háború idején a világhírűvé lett mondást: hajózni szükséges, élni nem. Ez a szállóige klasszikus tömörséggel foglalja össze a haza iránti kötelességeket. Ha kell, kockázatot vállalunk a haza jövője érdekében és ott szolgáljuk a hazát, ahol ez a legszükségesebb. Ma a repülés a korszerű követelmény, a hazának jó repülők kellenek. A magyar ifjúság bizonyára megérti, hogy miről van szó és követi a Kormányzóhelyettes Ur felhívását. Megtört a szem, mely káprázatos szinpompában és csodás harmóniában látta mindig ezt a — másoknak tán szürke és szomorú — világot. Megállt a szív, mely utolsó dobbanásáig lelkes rajongója maradt mindennek, ami nemes, szép, művészi és magyar. És kihűlt a lázas homlok, mely mögött a színek és formák, a mély érzések és gondolatok művészi álmai rajzottak és — örök imára van összekulcsolva a kéz, mely ezeket az álmokat vászonra vitte és csengő-bongó rímekben papirra vetette. Tragikus volt az élete és tragikus volt az elmúlása. Ezt csak mi tudjuk, kik szükebb baráti köréhez tartozunk. Ma már gátlás nélkül, az ő szemérmes szerénységének meg- bántása nélkül elmondhatjuk, hogy életpályája úgyis, mint művészé, úgyis, mint emberé, nehéz, tövissel teleszórt és nagyon rögös volt. Csak Istenbe vetett mély, vallásos hite, saját művészi értékének büszke, de nemes öntudata segítette át a nehéz és sötét órákon, melyek életében az ő egyébként derülátó lelkét gyakran homályba borították. Művészi erejének tudata, a játszi könnyedség, mellyel legjobb, legértékesebb műveit megalkotta, vidám alaptermészete és gazdag humora mindig átsegítették a lelki válságokon. Művész volt ő a legjavából, bár útját nem jelölik sem hangos társadalmi sikerek, sem fényes anyagi eredmények. Szerencsésebb környezetben sziporkázó üstökös lehetett volna, így — a kisváros korlátolt lehetőségei között — csak a hozzáértők és a jóakaratu barátok kicsiny körében világított lelkének meleg fénye és művészetének a csiszolt gyémántéhoz hasonló mély tüze. Nyugtalan, kutató, kereső, mindig nagyobb tökéletességre törekvő művészlélek volt, aki lemosolyogta, sőt megvetette az üres törtetőket, a rajztudásukat fényképezőgéppel helyettesítő kontárokat. Anyagi eredményekre is csak azért vágyott, hogy tökéletes műtermet szerezhessen és szert tehessen mindazokra a kellékekre, melyekre művészi vágyainak kiéléséhez, nagy koncepciójú művészi álmainak megvalósításához szüksége lett volna. Sokat, nagyon sokat alkotott, j Műveinek száma több ezerre tehető. • Szekszárdon tán nincs család, mely | alkotásainak egy-két remekét ne őrizné. Ha egyszer összefognánk és műveiből gyűjteményes kiállítást rendeznénk, megdöbbenve látnánk, hogy milyen kiváló és mennyire nem elég méltóképpen megbecsült szülötte volt ő városunknak. Képeivel tele van, nemcsak a város és vármegye, de jóformán az egész ország, sőt a messze külföld is. Bármerre járt, mindenütt nagy megbecsülésben részesült. Már egészen fiatalon, az Országos Minta Rajziskola másodéves növendékeként feltűnő sikereket ért el az Országos Képzőművészeti Társulat kiállításain. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszhonban, a múlt világháború után pedig huzamosabb ideig Hágában élt, báró Belárts (később külügyminiszter) családjának vendégeként és a németalföldi királyi család közvetlen környezetének is megbecsült és dédelgetett kedvence volt. Hollandiai útja után úgy látszott, hogy az erkölcsi sikereket követni fogja anyagi helyzetének fellendülése is, de az onnan magával hozott jelentős pénzösszegnek itthon történt szerencsétlen befektetése miatt ismét anyagi nehézségek közé jutott s ez a helyzet élete végéig csökönyös kísérője maradt. Két év óta betegeskedett már. Életének utolsó esztendeje pedig a szenvedések és kínos gyötrelmek szakadatlan láncolata volt, amelyet csak néha-néha szakított meg a gyógyulásba vetett csalóka remény. Eltemettük. Bár tudtuk, hogy elkerülhetetlen a vég, annak bekövetkezte mégis mélyen megrázott mindenkit, akik őt igazán nagyrabecsül- ték és szerették. Miklósi Ödön meghalt, elment, mintahogy elmentek annyi sokan előtte és elmennek majd annyi sokan utána. Porrá és hamuvá válik majd meggyötört teste és égbe száll hívő lelke. Művészete azonban, az az isteni szikra, mely alkotásaiban még századok múlva is ránk ragyog, velünk marad és halhatatlanná teszi őt e földi életben is. Miklósi. Ödön neve élni fog köztünk akkor is, mikor sok-sok ismert nevű hatalmasságnak és nagy vagyonok urának emlékét már vastagon befedte a .feledésnek láthatatlanul, de szüntelenül hulló hamva. Schnltheisz Rezső. Demiány Ervin f 1883-1942. A kötelességteljesités hősi halottját temette szombaton délután a bonyhádi gimnázium, mikor utolsó útjára kisérte kiváló igazgatóját: Demiány Ervint. Az arcokról leolvasható néma megilletődőttség mutatta, hogy mindenki érzi a veszteség súlyát, nagy és kicsi egyaránt. Az iskola tágas folyosóján és a gimnázium előtt szorongó nagy közönség a megdöbbenés hatása alatt állott. Pár nappal ezelőtt villámgyorsan terjedt el Bonyhádon a' szomorú hir, hogy a gimnázium köztiszteletben álló igazgatója sziv- szélhüdés következtében hirtelen elhunyt Mint a parancsnoki hídon rendületlenül álló tengerésztisztet az ellenség golyója, úgy terítette le a sok munkával katonásan szembenéző igazgatót a halál fagyos kezének érintése. Aki pár nappal, sőt pár órával előbb még beszélt vele, nem tudott hitelt adni a gyors halálhírnek. Az orvosok egymásnak adták a kilincset, de a megholtat nem tudták visszaadni az életnek. A tanári testület könnyes szemmel ült össze, hogy szomorú kötelességét teljesítse: megtegye a szükséges intézkedéseket. Az ifjúság tanácstalanul tekintett jobbra- balra; mi történt az ő legfőbb vezetőjével ? Hogy költözött el ily hirtelenséggel ? Közel-távol mindenki úgy érezte, mintha váratlan | fagyos szélvihar söpört volna végig j az utcákon. Nem volt erre senki I sem elkészülve, hisz vidám kedé- I lyességgel indult délután autóutra, s kedélyesen érkezett vissza. Egy váratlan pillanatban azonban összeesett és vége volt. ' A bérces T á t r a a 1 j a küldte a dimbes—dombos Tolnába. Nagy tehetséget, eszményi elhatározást hozott magával. A késmárki gimnázium és pesti egyetem jeles növendéke Bonyhádra jött, hogy egész életét a nagymultu gimnáziumnak szentelje. A magyar és német irodalom finomlelkü magyarázója alapos tudományt s mély hazaszerete- tet és vallásosságot csepegtetett tanítványai leikébe, ő maga is magas eszményekért lelkesedett, s tanítványai lelkében is ezeket az eszményeket törekedett meggyökereztetni. Roppant lelkiismeretességgel dolgozott, minden idejét az iskolának, egyházának s családjának szentelte. Nem fáradt el a munkában, sőt fokozta erejét akkor, mikor fenntartósága az iskola vezetésére hívta el. Válságos időben erős kézzel tartotta kezében az igazgatás gyeplőjét; azt is tudomásul vette, hogy a viszonyok még maradását követelik. Talán érezte, de nem vette tudomásul, hogy nemes szive nem birja a terhet, s a váratlan pillanat bekövetkezett. — Ravatalánál Fábián Imre, az egyházmegye főesperese,. Koritsánszky Ottó egyházmegyei felfigyelő, vitéz Zerinváry János tanár,. megbízott hivatali utódja s Deckmann Radó VIII. o. t. az ifjúság képviselője megrendülve búcsúzott el az intézet nagy oszlopától, az egykori baráttól és öregdiáktól a hűséges vezetőtől és kartárstól s a nagy tanítómestertől. Úgy a gimnázium előcsarnokában, mint a temetőben a gimnázium énekkara gyászdalokat énekelt Bajor János igazgató-tanitó vezetésével. Emléke élni fog egyházmegyéje, kartársai és tanítványai szivében ! (InM rablótámadás Vakmerő rablótámadást hajtott végre a Kisdorog községhez tartozó ördög-majorban április 6-án három grábóci cigány. Megtudták, hogy Kalányos József eladott egy csikót 1500 pengőért és elhatározták, hogy ellopják tőle a pénzt. Április 6-án a késő estéli órákban három cigány jelent meg Kalányos József putriájá- nál s miután meggyőződtek arról, hogy lefeküdtek, szőlőkarókkal felfegyverkezve befeszitették az ajtót és pénzt követeltek. Kalányos József nem volt otthon csupán három apró gyermeke, akik közül a legidősebb 14 éves volt és akiket álmukból riasztottak fel. A gyermekek nem tudtak felvilágosítást adni, hogy atyjuk hova tette az 1500 P-t és efeletti dühükben neki estek a három gyereknek és a szőlőkarókkal úgy össze-vissza verték őket, hogy karjuk, lábuk eltörött és kórházba kellett őket szállítani. Ezután feldúlták az egész lakást, de csupán 20 pengőt találtak, mert a többit Kalányos József magával vitte Kaposvárra. A zombai csendőrőrs azonnal erélyes nyomozást indított, ezt azonban megnehezítette az a körülmény, hogy a három rabló cigány álarcot viselt és a gyermekek az éjszakai sötétben nem tudtak róluk semmi ismertető jelet felfedezni. Az erélyes nyomozásnak azonban hamarosan eredménye, a csendőrőrs elfogta Sárközi János 27 éves cigányt, aki MIKLÓSI ÓDON '
