Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-04-04 / 26. szám

2S. szín. Lápunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda“ Hl*, fflolwn.____________ Izelsztnl 1942 tpiDIs 4. (Szómból) Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20-85 Egén érre Előfizetési dij: 12 pengd || Félévre •••••• 6 pengd I Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton* Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. ÁUástkeresőknek 60 százalék engedmény. Feltámadás Ha Krisztus fel nem támadt, — hangoztatja Szent Pál apostol a Korinthusiakhoz irt levelében — akkor a Krisztusban való hit hiú és alaptalan. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy kereszténységünk legfőbb alapja, életünk értelme, őrök hivatásunk célja és mindenek bizonysága Jézus feltámadása. Az evangéliumok a maguk felségesen egyszerű módján Krisztus feltámadá­sának elbeszélésével befejeződnek. Csak Szent János csatol evangé­liumához még egy fejezetet, amely* ben elmondja, hogyan jelent meg a Feltámadott a Genezáret tavánál egybegyült tanítványoknak és ho­gyan történt Krisztus felszólítására az eredménytelen éjszakai halászás után a csodálatos halfogás. Ebben a fejezetben beszéli el még az evan­gélista Szent Péternek, az első pápá­nak főpásztori méltóságra történt emelését és vértanúhalálának meg­jövendölését Nem véletlen találkozás a szent íróknak olyan egyező eljárása, amellyel az üdvösség történetének elbeszélését a feltámadással lezárt­nak és befejezettnek tekintik. A kereszténység isteni eredetének bi­zonyságtételében ez az egyezés nem elhanyagolható mozzanat, hanem a leghatalmasabb bizonyítéka Krisztus istenségének és tanítása isteni szár­mazásának. Az a hangulat és az a rokonszenv, amely Krisztus evan­géliumát és merőben egyedülálló uj világnézetét fogadta, egyáltalában nem mondható általánosnak. Tanít­ványai, akik három éven keresztül közvetlen környezetét alkották és nap-nap mellett együtt voltak Vele, még azok is kemény beszédnek tartják az evangélium legszebb meg­nyilatkozásait. Bizony a tanítványok is még csak amolyan félig istenes, félig ösztönös lelkek, akik — igaz — elhagytak Érte családot, kenyér- keresetet, hogy követhessék őt, de elhagyják, magára hagyják magát a Mestert is á szorongattatások nehéz óráiban és csak „távolról“ követik Őt. Nincsenek extatikus kitörései azoknak sem, akikkel csodálatos utón tesz jót az Üdvözítő. Pl. a vakon született, akit a Mester a farizeusok élénk megbotránkoztatására szom­baton gyógyított meg, az evangélium elbeszélése szerint annyira józanul beszéli el a zsidó írástudók és fő­papok előtt csodálatos gyógyulásá­nak történetét, hogy abból a külö­nösebb ragaszkodásának érzését alig tudnánk kiolvasni. A meggyó­gyult ifjú szülei pedig már körmön­font számítással kerülnek mindent, ami a zsidó vezetőférfiak szemében hangulatkeltésszámba jöhetne. Hol a tömeg, amely töltekezett még a csodálatos kenyérszaporitással és királlyá akarta tenni a Mestert ? Az utca, ugylátszik mindig csak utca marad és arculatán évezredek sem változtatnak. Csak a hely más. Egyszer Jeruzsálem, máskor Páris 1 Hol van a tömeg, amely virág­vasárnapján pálmával és hozsan­nával kíséri a Jeruzsálembe bevonuló Messiást ? Virágvasárnapján isteníti őt, nagypénteken megfeszíti és hus- vétkor már megfeledkezik az evan­géliumról, Krisztusról, akin és tanítá­sain keresztül kivirágzott az uj Élet. A szűk kis környezet, amely a nagypénteki tragédia emlékének ke- gyeletes hordozója: — a félénk ta­nítványok és az a néhány erős­lelkű asszony — talán kevés lett volna ahhoz, hogy megmentse Krisztus tanítását. Valami rendkívüli­nek kellett bekövetkeznie, ami a maga természetfölöttiségével le­győzze a természetet. El kellett jönnie a megdicsőült Életnek, hogy halottaiból kikelve győzelmet ve­gyen a Halál felett. Ez a természet­fölötti valami a Feltámadás. Ha nincs feltámadás, nincs bizonyíték a kereszténység kezében a tanítás isteni eredete és Krisztus isteni kül­detése mellett. Mert kezdő csirái­ban hervasztotta volna el az a miliő, amelynek közepette igyeke­zett volna felcseperedni a feltáma­dás erős és boldogító tudatát nél­külözni kénytelen kereszténység. Egy cinikus pogány és egy gyűlö­lettel telített zsidó, társadalom nem használhatott a zsenge, kelő ke­reszténységnek, bármilyen mélyek és tiszták voltak is az evangélium tanai. Ezekhez kellett a feltámadás mindent átütő erőssége, amely meg­győzte a világot Krisztus istenségé­ről és tanításának isteni fémjelzé­séről. így zöldült a Kereszt száraz csonkja az élet tavaszos fájává, így lett Hus- vét a győzelem reggele, az Élet diadalmas hajnala. Kérdés azonban, hogy érzik-e az emberi szivek az allelujás husvét örömét? Meglen- I dülnek-e a megváltott lelkek szár- I nyai, hogy körülröpdőssék a húsvéti diadal zászlaját lengető Krisztust ? Hallják-e a magyar szivek a fel­támadt Üdvözítő húsvéti üzenetét: „E világon szorongatástok nagyon, de bízzatok, én legyőztem a világot". (Ján. 16., 33.) Hitet hirdet a husvét, az életnek, az élniakarásnak törhe­tetlen hitét sugározza a megdicsőült Üdvözítő. Hiszünk, hogy legyen a magyar telkeknek husvét reggele az élet ébredése, legyen a húsvéti alle- luja a szebb és jobb magyar élet dala, legyen a föltámadt Krisztus kegyelme a magyar föltámadás zá­loga, a magyar főitámadásé, amely­ben hinnünk kell. Hinnünk a föl­támadt élet erejében gyökerező A magyar feltámadás korszakát éljük. Ebben a pillanatban ugyan Európa vihar előtti csendje, a dön­tés előkészületeinek nyomasztó ér­zése sokakat hallgatásra kényszerít, de ez nem változtat azon, hogy a magyar sors évszázadokra elpecsé­telődött, túllépte a váltság óráit, fényben halad előre afelé az ered­mény felé, amelyet a sorozatos ke­leti győzelmek adtak és adnak. A hadi helyzet eldőlt. Győzelmeink té­nye befejezett. A bolsevista óriás hatásos tusája még eltart egyideig. Ez már csak annyiban érdekel ben­nünket, hogy tisztelettel emlékez­zünk meg azokról, akiknek köszön­hető és ne felejtsük el érdemeiket sohase. A magyar figyelemnek ma dr Kál- lay Miklós magyar miniszterelnök küldetésére kell összpontosulnia. Ez a férfiú minden a maga idejé­ben legalkalmasabb miniszterelnök személyével szemben azért legérté­kesebb ma, mert végre benne olyan áll a magyar kormány élén, aki a magyar föld fia, tehát ennek az or­szágnak jellegét, értékét a magyar földön keresztül fogja fel s az egye­dül helyes elbírálásban részesíti. Hogy mit jelent ez ma, kétségtele­nül köztudomású. Egyfelől a had­ban állók és az itthoniak részére a közellátás biztosításában domborod­hat ki egy államférfiu képessége, másfelől az elkövetkező békeidők szervező munkáinak előkészítésé­ben. A magyar munka, a magyar kenyér, a szervezett és céltudatos termelés ma történelmi jelentőségű. | Hiszen ellenségeink arra számitot­I tak, hogy e pillanatig százezrével mélységes hittel, hittel a magyarság hivatásában, hittel a magyar nemzet boldogulásában, hittel a szebb jö­vőben. A magyar nép is bizton fel­támad, ha tud hinni a föltámadás­ban és a feltámadt Istenember hús­véti zászlaja alá sorakozva testvéri meleg kézfogással, nagy magyar szolidaritással és a nemzetnek ön­zetlen, bölcs szolgálatával bizalom­mal és minden ereje megfeszítésé­vel lép a tettek, a harcok meze­jére. Mert az élet harcot kiván és amint Krisztus is megküzdött az életért, nekünk is harcolnunk kell ezekben a sorsdöntő nehéz időkben | a magyar jövendőért. hullanak el & mieink éhen s végülis elkövetkezik egy 1918-as zavar, amelyet előidéz a nélkülözés. De meg küszöbön áll a béke! A levert ^pgolszász hatalom váratlanul fogja megadni magát abban a reményben, hogy jobb megtartania a változás némi reményével azt, ami megmarad­hat, mint reménytelenül elvesztenie mindent. A béke igy egy háborúnál is nagyobb feladatok elé állítja a magyar nemzet vezetőit. Befejezni a múlt békecsalásának ügyét a ma­gyar történelmi érdekek kielégítésé­vel, megtartani és évezredekre tisz­tán magyar nemzeti államként biz­tosítani azt, amit nyerünk, nem hét­köznapi képességeket feltételez. — Mindez, hisszük, dr Kállay Miklós magyar miniszterelnök személyében szerencsésen adatott. Nagy tapasz­talattal, határozottsággal, történelmi irányaink ismeretében, fajának és hazájának odaadó szeretetében meg­erősödött jelleme egy uj magyar korszak beköszönésére ad reményt és az a nagymagyar ólet, amely mindnyájunk szivének legfőbb vá­gva, az ő munkásságával befeje­ződik. Nem gondoljuk, hogy a háború túllépje ez esztendő határát. A csete­paték mindaddig tartani fognak, amig végleg le nem törik az angol­szász kísérletezés az elvesztettek vissz aszerzésére. Ez néhány évtize­det is igénybe vehet. Végül is amig egy világhatalom minden területen leomlik, vagy leverődik, ahoz idő kell még akkor is, ha csak kiutasí­tásokból állana a harc jellege. De •zt a helyzetet uralnunk kell, épp- ezért a tengely összefogása nem A mai magyar husvét Irta: Jánosi György. Egyes szám ára 20 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom