Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-01-01 / 1. szám

Off. írtaim. 1. szím. ttdäni 1942 január l. (Csflttrtök) TOLNANEGYEI ÚJSÁG fnyin'WKftMT mftrswat Mwn.Twr waft keresztény politikai és TÁRSADALMI LAP Szerkesztőséé is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő |] Félévre.______6 pengő Hi rdetések árait Felelős szerkesztő BLÁZS1K FERENC IA legkisebb hirdetés dl)a t*80 pengő. — A hirdetés egy 60 nrtmroéler I széles hasábon mllllmétersoronként to fillér. — A Hírrovatban «I- A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír. valamint o nylltfér soron­Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | ként 60 fillérbe ^kerlll.r— llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bankoknak és vállalatoknak S0 százalék felár. fct£ ember masa csinálja körülményeit — Újévi gondolatok — Nos suinus tempóra. (Mi vagyunk az idő.) Se. Ágoston. (Mi vagyunk az idő.) J äT' . Sz. Ágoston. Olvasom az újságban, hogy most, mikor a tábori posta napi forgalma milliókra rug, a német birodalmi postaigazgatóság megtiltotta a szo­kásos és sablonos újévi üdvözletek továbbítását. Ezzel akarják teher­mentesíteni a postát. A gondolat éppoly praktikus, ami­lyen üressé vált ez üdvözletváltás­nak a szokása. Üressé vált: mert alapjában nem az. Alapja a szeretet és tisztelet, mely évenként egyszer-másszor meg­keresi és meg is találja az alkal­mat, hogy magamagáról bizonysá­got tegyen, hogyegy-egy jókivánat alakjában megnyilvánuljon. De azért van benne nagyon sok sablon és üresség ii és kevés ember teszi főj magának azt a kérdést, mit is kí­ván és miért is kíván másnak, mi­kor nagy sebtében egy névjegyre odakanyaritja a b. u. é. k. betűit. A megszokás és társadalmi kény­szer hanglemezfőlvétele e négy betű és vele az újévi jókívánság. Mert kitől is kívánunk mi boldog­ságot magunknak és másoknak ? Vagy sajátmagunktól, vagy má­soktól, vagy a vak véletlentől, mely­nek a sors és szerencse nevét ad­tuk, vagy pedig az Istentől, kinek bölcs, mindenható és jóságos gond­viselése intézi az ember sorsát. Mástól nem várhatjuk a boldog­ságot, mert ha az a másik ember csakugyan a kezében tartaná a sze­rencse kalapácsát: elsősorban a magáét kovácsolná vele. Vak véletlen nincsen. Ezt a szót csak a kényelmes vagy tudatlan ember találta ki akkor, mikor kor­látolt értelme az események okait és törvényeit megismerni nem tudja vagy nem akarja. Olyan gép nincs, mely a gépészt dirigálná. Két té­nyezője marad tehát az emberi bol­dogságnak, egy természetfölőtti, ez az isteni gondviselés, meg egy tere mészetes, ez az ember maga. És nehéz volna eldönteni, melyiknek szerepe fontosabb ; annyi azonban bizonyos, hogy e kettő csak együtt művelheti .sorsunkat. Az élet ezernyi szüksége, küz­delme, csalódása és szenvedése lép­ten-nyomon utál bennünket ennek a természetfölőtti segítségnek el­odázhatatlan fontosságára. Not lehrt beten — tartja a német közmon­dás és a közmondásoknak igazuk szokott lenni. De éppen ennek a természetfölötti segítő kéznek végtelen bölcseségét bizonyítja, hogy sorsunk intézésé­ben nagy szerepet adott minma- gunknak is. Nem vagyunk tehetet­len játékszerei az ő akaratának, ha­nem van öntudatunk és akaratunk, amellyel emberül keli forgatnunk szerencsénk kalapácsát, melyet Isten a kezünkbe adott. Van öntudatunk, mely belátja, hogy mi a mi igazi javunk és mik annak eszközei. Van lelkiismere­tünk, mely ismeri és elismeri köte­lességeinket. Van felelősségérzetünk, mely megmondja, mikor és hogyan kell összeegyeztetnünk a magunk érdekét a máséval, az egész tár­sadaloméval. Van erkölcsi érzetünk, amely szabályozza viszonyunkat az erkölcsi világrendhez. És ván aka­ratunk, mely ezeket az érzéseket, ezt az öntudatot valóra is tudja váltani. íme, ezeket az elemeket kell ke­resnünk és lehet találnunk az újévi jókívánságokban. Ezeket nem akarja meglátni sem a gyáva, sem az önző, sem a kényelmes ember. Mi vagyunk az idő: ezzel a meg­győződéssel lépjük át az időnek ez uj határmesgyéjét. Isten után mi csináljuk körülményeinket; feszítsük meg tehát a mi erőnket emberül, akarjunk boldogan élni, akarjunk boldogabb újévet, tegyük meg, amit annak érdekében tehetünk s akkor a remény nem lesz csalódás, a küzdelem nem lesz hiábavaló, a boldog ujesztendő nem lesz merő jókívánság, hanem tartós és növekvő valóság. Dr^Magyarász Ferenc O. Cist. „Széniünk síkra minden erőnkkel u Dunántúl egye­teme Uilcsészknrőnok vlsszndliitdso érdekében** kéri az egész Dunániul polgárságát Vargha Damján dr, a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora Vargha Damján dr, rektorfmagnifikusz felhívása a Dunántúl minden egyes polgárához, egyházi és világi hatóságaihoz, felsőházi tagjaihoz, képviselőihez és egyetemi hallgatóihoz. Nincs talán még egy egyeteme az országnak, amelynek működése elé fennállása óta annyi akadály gördült volna, mint a pécsi Erzsé­bet Tudományegyetem elé. Az egye­tem létesítését hosszas tárgyalások után, miután azt az uralkodó 1912 julius 7-én szentesitette, az 1912. évi XXXVI. te. iktatta törvénybe. Működését, illetőleg az előadások megkezdését annak első rektora, dr Falcsik Dezső 1914 október 6 án adta tudtul a többi magyar egye­temnek. Pozsonyban a megalaku­láskor mindössze két kar, a jog és államtudományi és az orvostudo­mányi működött, a bölcsész karnak mindössze a magja volt akkor még csak meg két tanszékkel, amelye­ken Hodinka Antal történelmet és Korniss Gyula filozófiát adott- elő. Az evangélikus tbeológiai kar a háború Után és bölcsész kar, ame­lyik később az egyetem legjelentő­sebb karává.nőtte ki magát, 1918 május 10-én alakult meg teljes egé­szében. Már ekkor felmerült az a kívánság, hogy az egyetemet termé­szettudományi karral is ki kellene egészíteni, ennek azonban olyan magas költségei lettek volna, hogy a kultuszkormány helyénvalónak tartotta ehelyett inkább a bölcsész kart, mini szellemtudományi kart kifejleszteni. Az egyetem pécsi mű­ködése alatt ismételten felmerült a természettudományi kar felállításá­nak gondolata és ennek legfőbb harcosa oly korán sirbaszállt felejt­hetetlen, nagy kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó gróf volt. Az ő halálával újból lekerült a természet- tudományi kar kérdése a napirend­ről. Az Erzsébet Tudomány Egye­tem pozsonyi működésének a cseh uralom vetett véget, majd az Buda­pesten folytatta működését az Állat­orvosi Egyetem épülétében, hogy aztán minden idők legnagyobb ma­gyar kultuszminiszterének Klebels­berg Kunó gróf jóvoltából és Pécs városa áldozatkészsége révén itt a Mecsek alján, Nagy Lajos ősi egye­temi városában találjon ismét ál­landó otthonra. Azóta is azonban ismételten fe­nyegette az egyetemet részint a meg­szüntetés, másrészt az egyes karok leépítésének veszélye. Mindezt azon­ban 1940-ig sikerült elhárítani, ak­kor azonban, Észak- Erdély vissza­csatolása után a kultuszkormány hgyes szám ára 24 fillér arra való hivatkozással, hogy a kolozsvári egyetem érdekében, a tanárhiányra és az anyagi fedezet hiányára való tekintette), elkerülhe­tetlen a vidéki egyetemeken az egyes karok, így a pécsin a nyelv- és bölcsészettudományi kar szünetelte­tése. A pécsi egyetemre nézve oly­annyira gyászos, lesújtó hirt a kul­tuszkormány képviseletében, 1940 november 7-én Szily Kálmán állam­titkár közölte az egyetem taná­csával. . • Azóta elöbbeni csonkaságánál is csonkább a pécsi egyetem és annak ellenére, hogy a kormány a legtel­jesebb jóindulattal kezeli a kérdést, mindmáig semmi eredményt^ sem sikerült elérni a bölcsészkar vissza­állításával kapcsolatban. Fischer Béla, Baranya vármegye felsőházi tagjá­nak a felsőházban elmondott, meg­dönthetetlen érvekkel alátámasztott beszéde éppen úgy eredménytelen volt, mint dr Nendtvich Andor kir. taná­csos, Pécs város alkotó, nyugalma­zott polgármesterének, a város tör­vényhatósági közgyűlésén elhangzott tiltakozása és bejelentése, hqgy a bölcsész kar Ügyét mindenkor szóvá fogja tenni a törvényhatóság magas színe előtt, valahányszor csak erre alkalom kínálkozik. Hasonlóképpen Stitz János országgyűlési képviselő­nek a Ház plénuma előtt elmondott, a bölcsészkar szükségességét megin­dokoló nagyhatású beszéde. Pécs város törvényhatóságának ez irány­ban a kormányhoz intézett feliratát magukévá tették Baranya várme­gyén kívül az összes dunántúli tör­vényhatóságok, a Pécs városával egyenlően érdekeltek, hiszen a pécsi egyetem bölcsész karának hallgatói nagy hányadukban Pécsen kívül, a dunántúli városokból és közsé­gekből kerültek ide. A pécsi egyetem ügye nem­csak Pécs városáé, hanem az egész Dunántúlé, amely a nyelv- és bölcsészettudo­mányi kar szüneteltetésével, habár ideiglenesen, mégis egyik legnagyobb értékét veszítette el. A Dunántúl egyeteme bölcsész kara visszaállítása érdekében meg­indított társadalmi és hatósági meg­mozdulással kapcsolatban uj feje­zetet jelent a bölcsész kar Pécsett maradt tanárának, a Szent Mór kol­légium igazgatójának, dr Vargha Damján egyetemi tanárnak, rektorrá történt megválasztása. A bölcsész kar szünetel és az egyetem rektor választó elektorai ennek ellenére, mintegy az egyetemnek a bölcsész karhoz való ragaszkodásának de­monstrálásaképpen bölcsész tanárt választottak meg az egyetem rek­torává. Dr Vargha Damján doktor hihetetlen energiával, szeretettel és lelkesedéssel fogott hozzá, hogy a bölcsész ^ kar visszaállítása érdeké­ben megindított mozgalmat a meg­valósulás stádiumába segitse. Igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom