Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-04-19 / 29. szám

XIII. évfolyam. 4. szám. 1941 április 19, TOLNAMEGYEI gazda A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA ________________* Fe lelős szerkesztő: John Sándor vm, g. e. igazgató Szerkesztőség: Szekszárd, Vármegyeház. Telefon: 125 A mezőgazdasági munkálatok biztosítása Az egész nemzet mélységes fáj­dalma és részvéte kisérte utolsó útjára gróf Teleki Pál miniszter­elnököt, akinek váratlan és meg­döbbentő halála olyan sötét gyászba borított bennünket. Emlékét a nem­zet örökké őrizni fogja szivében, hiszen minden magyar ember érzi, hogy a kifürkészhetetlen történelmi végzet ezekben a válságos időkben egyik legnagyobb fiától fosztotta meg a magyarságot. Az élet azonban nem áll meg s a magyar nemzetnek is folytatnia kell a maga életét, világot rengető és történelmet formáló események közepette. Nagy megnyugvás szá­munkra, hogy Bárdossy László kor­mánya ugyanazt a politikát folytatja minden vonatkozásban, — amelyet gróf Teleki Pál örökségként ha­gyott reánk. Ennek a politikának az a lényege, hogy igazi, acélos és kemény magyaroknak kell marad­nunk, éppen most, amikor a világot pusztító vihar olyan erős próbára tesz minden nemzetet, közöttük a magyar népet is. Közvetlen déli szomszédságunk­ban fellángolt a háború tüzcsóvája: a tengelyhatalmak hadiállapotba ke­rültek a délszláv állammal. Ez az esemény természetesen szükségessé tette azt, hogy hazánk is megtegye a szükséges intézkedéseket az or­szág ezeréves határának és a la­kosság nyugalmának biztosítása ér* dekében. Egyik kezével tehát fegy­vert ragadott a nemzet, — de másik kezével folytatnia kell a gazdasági termelő munkát, még pedig fokozott lendülettel, mert gondoskodnunk kell a hadbavonult sereg — és az egész ország lakosságának ellátá­sáról. Ennek a gazdasági termelő mun­kának a folytonosságát kívánja biz­tosítani a kormány legújabb ren­deleté, — amely a mezőgazdasági munkálatok biztosítása érdekében igénybevett honvédelmi szolgáltatá­sokról intézkedik. Ez a rendelet ugyanis gondoskodik arról, hogy ha felmerül annak a szükségessége, hogy a mezőgazdasági munkálatok biztosítása úgynevezett honvédelmi szolgáltatások igénybevételével tör­ténjen, akkor ennek érdekében a iöldmivelésügyi miniszter a honvé­delmi miniszterrel egyetértve intéz­kedhessen. Ilyen mezőgazdasági munkára a rendelet értelmében az erre alkalmas honvédelmi munka­kötelezetteket lehet felhasználni. — Ugyancsak e rendelet alapján a mezőgazdasági munkákra igénybe lehet venni bármely gazdaság hasz­nálatában lévő gépeket, eszközöket, fogatos vagy gépi járműveket és személy- vagy teherszállításra al­kalmas állatokat. Aki saját birtokán vagy szerződés alapján más birto­kán mezőgazdasági munkát végez, azt ilyen honvédelmi jellegű köte­lező mezőgazdasági munkára nem lehet kirendelni. Falvakban a fő­szolgabíró, városokban a polgár- mester állapítja meg, hogy hol és milyen mértékben van szükség ilyen kötelező mezőgazdasági munkálatok elvégzésére. Amint látható, az egész rendelet­nek a célja az, hogy mezőgazda- sági termelésünk zavartalanságát és folytonosságát minden körülmé­nyek között biztosítsa. A magyar nemzet fegyelmezetten áll a törté­nelmi idők sodrában, de az ország fegyveres készenléte miatt ezeknek a mérhetetlen fontosságú munkák­nak semmiféle fennakadást szen­vedniük nem szabad. Hiszen min­denki előtt nyilvánvaló lehet, hogy az ország lakosságának és a had­seregnek ellátása, — a megfelelő élelmiszermennyiségek biztosítása a mai körülmények között éppen olyan . fontos, mint az, hogy éberen őr- 1 ködjünk határainkon az ország biz­tonsága felett. A kormány tehát egyik legfonto­sabb kötelességét teljesítette akkor, amikor ennek a 2620/1941. számú rendeletnek a kibocsátásával gon­doskodott arról, hogy a fegyveres készenlét, azaz a szükségessé vált katonai behívások folytán a jelen­legi tavaszi időszakban, amely a mezőgazdasági termelés szempont­jából oly nagy fontosságú, semmi­féle zavar, vagy hiány elő ne áll­hasson a magyar gazdasági élet alapját képező mezőgazdaságban. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzet minden rétege igazi meg­nyugvással fogadja ezt a bölcs és jól átgondolt kormányintézkedést Beszámoló az 50-ik Orszárgos Mezőgazdasági Kiállításról és Tenyészállatvásárról Nagy változás előzte meg a jubi láris, 50 ik tenyészállatvásárt és ki­állítást. A rendezőbizottság is min dent elkövetett, hogy a jubileumi évet emlékezetessé tegye és ezért számos uj, modern pavilion építésével, a ki­állítás utcáinak kikövezésével, a ki­állítás bővítésével járult hozzá ahhoz, hogy az 1941. évi kiállítás és vásár a legsikerültebb volt az összes ed­digiek között. Soha ennyi kiállított állat, ló, bika, sertés, juh, baromfi, nyúl nem volt még a budapesti ki­állításon, mint ebben az évben. De árak tekintetében is vezet ez a vásár. A vásári átlagárakat még nem tud juk, de tekintve azt, hogy pl. 1300 pengőnél olcsóbb áron nem kelt el tenyészbika, viszont 4500 pengős bika eladás is volt, így körülbelül 40o/° kai magasabb árak voltak, mint a múlt évben. A tolnamegyei kisgazdák bikái 1800 pengős, a gazdaságok bikái 2057 pengős átlagáron keltek el és ami még egy évben sem fordult elő, úgy a kiállított 20 kisgazda bika, mint. a vásárra felvitt 55 uradalmi bika is mind elkelt. Ugyanilyen nagy volt a kereslet a mangalica és hús sertés kanokban is, melyek 300—500 pengős árban keltek el. A kiállított meleg- és hidegvérű mének is mind jó áron találtak vevőre. Itt kell meg­említenünk a Tamási és Vidéki Fél- vérlótenyésztő Egyesület tagjainak kiváló szereplését. A kiállított 8 fél­vér kancával 6 dijat és csoportdijat nyertek. Külön is említésre méltó ifj. Győry József tamási kisgazda, aki két lovával két első dijat és a m. kir. földmivelésügyi miniszter tisz­teletdiját, aranyserleget, a kisgazda fogatversenyben második dijat nyert. Nagy sikert ért el a tolnamegyei népművészeti ház, mely Tolna vár­megye és az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesület áldozatkészségéből épült és bővitette a »kiállítási faluU. Nagyon tetszett a tolnamegyei ár­vízi házak stílusában, tisztán téglá­ból épült, szoba konyhás, kamarából álló tiszta, nagy ablaku, világos, egészséges háztípus A belső beren­dezést a Sárközi Népművészeti Egye sülét, részint a szekszárdi múzeum­ból, részint a Sárközből kapott ere­deti régi népies bútorokkal rendezte be és ugyancsak itt árusították a Sárközi Népművészeti Egyesület tag­jainak szebbnél-szebb kézimunkáit és szőtteseit, valamint Steig István szék • szárdi cserepes és keramikus régi sárközi mintájú remek kancsóit, tá­nyérjait stb. A gyönyörű kézimun kákból és szőttesekből közel 1700 pengőt árusítottak Ulrik Mária oki. tanítónő vezetésével a kiállításon résztvevő őcsényi asszonyok. Az alábbiakban közöljük a kiálli táson díjazott állatok gazdáinak név­sorát. Ebben az évben a tolnámé gyei gazdák nem nyertek annyi di jat állataikkal, mint az előző évek bon, aminek részbeni oka az, hogy a kiállításra került bikák jórésze a két év előtti járványos száj- és kö­römfájásban beteg anyától szárma­zott, másrészt pedig az, hogy az idén már nemcsak a küllemet, hanem azt is nézték, hogy a kiállított bikák anyjának mennyi volt a tejhozama. Már pedig a jövőben csak olyan bika mehet fel a kiállításra, — bármilyen jó is legyen annak külleme — amely­nek anyja az Országos Törzskönyvelő Bizottság által megállapított mini­mális tejmennyiséget és tejzsirt meg­adja. Az 1941. évi Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon és Vásáron az alábbi kisgazdák és gazdaságok nyer­tek dijat állataikkal; Hollentunder József Kisdorog, Tar- czal János Madocsa, Kerber János Mucsfa, Bea Mátyás Kisdorog, Läu­fer János Kisdorog, Balogh János Szakcs és László Ferenc Szekszárd bikáikkal elismerő oklevelet nyertek. ATolnamegyei Állattenyésztő Egye­sület taggazdaságai közül dijat nyer­tek : gróf Apponyi Károly Pálfa egy I-8Ő, két II ik, egy III ik dijat, ok levelet és csoportdijat, továbbá az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara tiszteletdiját nyerte el bikáival, dr Melczer Béla Szentandráspuszta ki­állított bikái I/a, Illik dijat, két ok­levelet és az Erdélyi Magyar Gaz­dasági Egyesület tiszteletdiját nyerték el. A Felsőiregi Uradalom két III ik dijat, kér oklevelet és a Tolnamegyei Állattenyésztő Egyesület tiszteletdiját nyerte bikáival. Döry Ilona Kisdorog, Döry Frigyes Paradicsom-puszta el­ismerő oklevelet, dr Szakách Ernő Bölcske Il-ik dijat és oklevelet, a Magyar Nemzeti Muzeum Alapítványi Uradalma Lengyel II ik dijat, okle­velet és dr Melczer Béla tiszteletdiját nyerte, dr Szemző István Várszeg egy I-ső, két II ik, egy III-'ik dijat, oklevelet és Puck Testvérek tisztelet­diját kapta bikáival. Csapiáros Rudolf Döbrökoz és Pretz Ádám Kocsola hizlalói tevé­kenységéért a Magyar Á'lat és Állati Termékek Kiviteli Szövetkezete ju­talmát (1—1 mangalica kocát) kapta, Bea Mátyás Kisdorog és Soós Mi­hály Báta a »Hangya« Szövetkezet jutalmát nyerték el eredményes te­nyésztői munkájukért. Gróf Béldy Kálmán Bogra puszta mangalica kanjaival I. dijat, a Felső­iregi Uradalom fehér hússertés kan­jaival II. dijat nyert. A Tolnatamási és Vidéke Félvér Lótenyésztő Egyesület tagjai közül ifj. Győry József Tamási 1/a és I/c dijat, Móri János Gyulaj II. dijat, Ócsag Imre és Papp Ferenc Nagy- szokoly, Tóth László Tamási angol félvér kancáikkal oklevelet nyertek, mig ifj. Győry József Tamási a m. kir. földmivelésügyi minisztérium és az Országos Magyar Gazdasági Egye • sülét tiszteletdiját nyerte, az Egyesület díszoklevelet kapott csoportos kiállí­tásáért. Bérnrieder Józsefné Középhidvég kendermagos baromfiakkal két III. dijat, Rhode-Island baromfiakkal] há­rom II. dijat, Bernáth Irma Felső- hidvég bronzpulykáival egyl. és egy III. dijat, Tolnay-Knefély Ödönné öregvajka (Tolna) kendermagos ba- romfiakkat öt II. és két III. dijat, Rhode-Island baromfival négy I. és öt II. dijat, bronzpulykákkal egy- egy I, II. és III dijat, dunai fodros luddal két II. dijat, kínai hattyú híd­dal három I. dijat nyert. Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás keretén belül rendezett kutya- kiállitáson Halmi Pál m. kir. gaz­dasági felügyelő »Kócos« nevű szál­kás tacskó szukája, »saját csoportjá­ban a legelső helyezést érte el és a »győztes« dijat nyerte. Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás és Vásár rendezőbizottsága a ju­bileumi év alkalmából emlékéremmel tüntette ki a legrégibb kiállítókat és az állattenyésztés terén különös ér­demeket szerzett gazdatiszteket. A tolnamegyei tenyészetek közül Döry Ilona és László örökösök kisdorogi, Döry Frigyes paradicsompusztai, özv. báró Jeszenszky Jánosné felsőhidvég- pusztai telivér szimmentáli tehené­szete nyerte el a? emlékérmet, mig a gazdatisztek közül Gombkötő Sán­dor m. kir. gazdasági tanácsost, a paradicsomi gazdaság vezetőjét tün­tették ki a jubileumi emlékéremmel. A kiállítás rendezőbizottsága ez év­ben is jutalomban részesített több állatgondozót, kik hosszú, hűséges szolgálatukkal nagy mértékben járul­tak hozzá a tenyészetek színvonalé nak emeléséhez és ezáltal tenyész­állatvásáron elért sikerekhez. Á ju talmat: duplafedelű ezüstórát lánccal, Tolna megyéből Fekete József, dr Melczer Béla szentandrási gazdasá­gának első tehenese és Kitti Antal, a Magyar Nemzeti Muzeum lengyelt alapítványi uradalmának tehenes gaz­dája nyerte el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom