Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-07-16 / 52. szám
2 1941 julius 16. TOLNAMEŰYEI ÜJSÁfl GONDOLJ REÁ ... Irta : Kovácsáé Huszár Jolán A seb kívülről beheged, de belül titkok égnek.,. Élő szövetnek szálai jajgatnak és beszélnek... Keresik egymást: elszakadt — -vérzőn — egyik a mástól. Félnek, remegnek, mint a szív remeg az árvaságtól. Kívül beheged. Folt kerül mindenre, ami tépett... De belül marad valami, amiről nem beszélnek... Rejti, takarja szem elől a test is és a lélek... A seb kívülről beheged, de belül titkok égnek... Gondolj reá, ha sebet ejtsz: valami meghal mindig, Ha a jóság- és szeretetvirággal be is hintik A sirt, amelyikben pihen az emléke oszolva. ... Az ember néha ráborul sirva a sirhalomra. A terményárak A terményértékesítési rendelet ér telmében a Hombár és bizományosai a cséplés befejezése után nyomban megveszik a felajánlott gabonát, mégpedig a búzát egységesen 30 pengő, a rozsot pedig 28 pengős áron. A gabonaárak tehát hónap- ről’hónapra nem változnak, a gazda érdeke tehát, hogy minél előbb adja el, annál is inkább mert ha a felajánlással késlekedne és csak október 3l*ike után adná el, akkor nem hogy többet, de alacsonyabb vételárat kap. A rendelet ugyanis a búza árát az október 31-ike után való felajánlás esetén 27 pengőre, a rozsét pedig 25 pengő 20 fillérre csők- I kenti. Érdeke azonban a gazdának I a minél előbb való felajánlás azért I is, mert ekként nem ő viseli a rak- | A PLETYKA Irta: Bárd Ferenc A felszegi Takács Juli néni tekintélyes asszony volt a faluban. Kissé már nehezen húzta a köszvényes lábait, — de a nyelve annál jobban pergett. Fiatal korában naponta bejárt a városba, vitte a jó falusi tejet és bizony néha meggyűlt a baja a „tej- mérnők“-kel, de ki tehet arról, hogy a Riska olyan zsíros tejet adott mindig, amit tanácsos volt felhígítani egy kis esővízzel, mert az esővizet nem mutatja ki a „tejmérő“ ; legalább igy tartja a falusi hiedelem. Hiszen nem is „rosszbul“ tette ezt Juli néni, csak az a végtelen jó szive volt az oka mindennek, az az „áldott jó szive**, mert az olyan nagyon zsíros tej — „árt“ és nem akarta zsíros tejjel beteggé tenni a szegény városi népeket. De régen volt ez már, azóta a lánya jár be helyette és mivel a fiafalok nem tudják, hogy mit. hogyan kell csinálni, a kormánypálcát, de legkivált a tejkeverést Juli néni magának tartotta fenn és igy aztán most már a Juliska ül néha napján ott, ahol évekkel ezelőtt az anyja töltött el néhány napot: a rendőrségen: Hát ilyen asszony volt ez a Juli néni. Valóságos vértanúja a város j és a falu egyenetlenségének—szokta | tári beszáradás veszteségét, hanem a Hombár, amely a felajánlástól számított 15 napon belül átveszi a termést. Ha valamely technikai okból a vételi kötlevél kiállításától számított 15 nap alatt a Hombár a gabonát nem veszi. át, mázsánként 3 fillér raktározási dijat fizet a gazdának egy hétre. Tíz heti raktározás például 30 fillérrel emeli mázsánként a vételárat s ez az összeg 70 fillérre emelkedik abban az esetben, ha a Hombár vagy bizományosa a vételárat csak a búza elszállításakor fizeti. A közellátás zavartalan biztosítása megköveteli, hogy a gazda- közönség nyomban a cséplés után piacra hozza gabonáját. De emellett szól magának a gazdának az érdeke is, mert hiszen a gyors felvolt mondogatni. De ennek a vér- tanuságnak mégis csak a városiak fizették meg az árát, mert lám azért szépen gyarapodott Juli néni bölcsességéből az öreg Lajos bácsi házatája. Ezért nem tudta megérteni, hogy miért is házasodott Fehérkutról ez a rangos Fekete Kiss Józska gyerek. Mert már gyerek korában Juliskának szánta Juli néni, de igy vélekedett a Balog örzse néni is, aki tudvalevőleg a keresztanyja volt a Juliskának. Ha aztán előkerült a beszéd a Fekete Kiss Józskáról, akkor Juli néni elvesztette minden türelmét, kizökkent a nyugalomból és jajj volt annak a szegény Piros Katinak, akit a Fekete Kiss Józska gyerek vett el a Takács Juli helyett. Vasárnap délután volt. Olyan kellemesen meleg nyári vasárnap. — A litánia is elmúlt már, Juli néni bosszankodott, hogy ilyen hamar, hiszen olyan jól esett a hűvös templomban elájtatoskodni egy kicsit. A nyári időszámítás szerint hosszú most a délután és bizony Takács Juli néni most különösen vágyott egy kis beszélgetés után, de mit is csinálhatna az ilyen öreg cseléd. Tehát Juli néni elindult az alszőg felé. Fekete Kiss Józskáék háza is arra volt. Kiváncsi volt, hogy mi is lehet ott, mert nem látta ma délelőtt a fehérkuti Piros Katit. — Lássék kigyelmedék — mon- | ajánlás a cséplés utáni azonnali eladás igen komoly külön előnyökkel is jár. JlUeJc Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország 1 Szekszárd, köszöntelek! Tíz év hossza idő. .. különösen, ha az ember a kenyerének javát már megette. Ide-stova tíz év telt el már azóta, hogy falaid között találkoztam, kedves Szekszárd. Mindig szerettelek ... Szerettem a poros utcáidat, a „Pándzsó“ csendességét, a Bartína örtállását, a rakoncátlan Sédet, a mosolygó „Pincesort", a Bakta zöld lankáit, a Garay- szobrot, az öreg Megyeházát, a zenésórás Nagytemplomot, svábnevü fajmagyarjaidat, messze földön hires vendégszeretetedet, Kálváriádat, „lukpincéideta Csaulszurdikot és ezernyi vízmosásos hordóidat, a drága emlékű Egry Bélát, az országhirre érdemes Miklósi piktort, a halkszavu Bodnár ritmusokat, a pajzán Bor- zsákstrófákat, koszorús dalárdádat és Garai Lajos muzsikáját... Szerettem uj házaid Uglár-stílusát, az újvárosi templom karcsú tornyát, a Remete kápolna romantikusságát és temetőid százados sírjait, ahol nem csupán harminc évig tart az „örök nyugalom“, mint a lázas sietséggel terjeszkedő nagyobb városokban .. . Köszönöm neked, öreg Szekszárd, azokat a mosolygó, derűs, sokszor talán rakoncátlan vig napokat, amelyek sok felejthetetlen élményével — egy negyedszázadon át — oly bőkezűen megajándékoztál és köszönöm azt a leckét és keserűséget is, amit akkor még tulhevesvérü és tultempe- ramentumos fiatalembernek adtál... dotta a kőrülállóknak a mise után — istentelen asszony az a Kati, de úgy kell, minek is vette el az a Fekete Kiss Józska, bezzeg az én Juliskám... Senki sem mondott ellen, de próbálta volna csak valamelyik ... Tehát Juli néni, a Piros Kati iránti vad gyűlölettel szivében ment az alszög felé. Érezte, hogy valami friss hírhez jut, érezte, hogy valami nagy esemény birtokába jut, de azért tempósan vette lépteit a Kalmár Rozi háza felé, nehogy észrevegyék rajta jövetelének célját. Mert a Kalmár Rozi szerezte Fekete Kiss Józskának a Piros Katit, mivelhogy ő is Fehérkutról való. Igaz, hogy Juli néni szivében ezzel a tettével a Kalmár Rozi is, vagy más nevén Bujdosó Péterné, szintén a megvetés osztályrészét kapta, de hát egy kis színesnek ígérkező hírért olykor-olykor megbocsájtott neki a Juli néni. Mivelhogy a vasárnap az egész faluban vasárnap és a nap az egész utcában egyformán melegen süt, a Rozi néni is kinn hüsőlt az utcán a nagy fa alatt és ezért igen is megörvendezett a Juli néni. Illendően köszöntötte egymást a két öreg asszony. Juli néni leült az árok partjára és alig néhány perc alatt az alszögi öreg asszonyok is ott ültek felszegi Juli mellett, hátha hallanak valami friss hirt, hiszen olyan messze van ide a felszeg. Az én napom már-már közeledik a Bartína szilűettje felé, te azonban, öreg Szekszárd, alig változol az emberöltők során... Itt ott kicsit ki- csinosodtál ugyan, mint mikor egy öreg legény szekfüt tűz' a gomblyukába ... ám azért mégis csak az öreg magyarruhás Ujfalussy- Zaru- bay— Lauschmann—Trajber-quartett feketeökulás alakjainak kellene csak újra ott sétálni az egykori Németutca „trotoárjain“, hogy ismét a negyedszázad előtti Szekszárdot lássa a kalandozásaiból visszatévedt ember, az öreg Bartína ölében, Ifjúságom virághimes mezeje, gyermekeim szülőföldje, sok szép reményem és keserű csalódásom tanúja, mégis, csak te vagy, öreg Szekszárd és ha bárhova vezet is a sors, mindenütt szeretettel emlékezem örökváltozatlan régi utcáidra . Az emberöltők szinte nyomtalanul tűnnek el itt, a „Sex ardui monies* lankái felett s most, amikor pár napot ismét itt üdülhetek falaid között, szinte ügy érzem, hogy egy negyedszázaddal visszafiatalodtam s az vagyok ismét, akit a helyi lapok nyom- dabetüiböl úgy ismertél, hogy: Cels-ces. — Miniszteri tanácsosi kinevezés. A kormányzó Schenkengel László kir. közalapítványi igazgatói címmel és az V. fiz. osztály jellegével felruházott közalapítványi fő- erdőtanácsost kinevezte miniszteri tanácsossá. Ez a hir bizonyára vármegyénkben is örömet kelt, mert Schenkengel Öméltósága hosszuidőt töltött Báfaszéken és ott a teréziá- numi uradalom erdőhivatalának közszeretetben álló főnöke is volt. — Eljegyzés. Gróf Serényi Ma- riannet, gróf Serényi László és felesége, báró Luzsénszky Marie Henriette leányát eljegyezte báró Fiáth Géza, báró Fiáth Tibor és felesége, gróf Sizzo Noris Marie Constance ha. — Belügyi kinevezések. A belügyminiszter dr Németh Gyula és dr Bátsmegyey Lajos tb. főszolgabírókat miniszteri segédtifkárokká nevezte ki. Először csak közömbös dologról kell beszélgetni, de aztán lassan mégis előkerült a Piros Kati. ■“t Abbizony — kiáltott fel Juli néni — nem csuda, ha az Isten veri a népeket, lám az Kati is, akinek olyan ura van, hogy meg se érdemli, ma is elkerülte az Isten házát. Csendes moraj kisérte Juli néni beszédjét. A Vera nénik, a Panni nénik és a többi nénik, akik valamikor de szerették volna az egész feriályos Fekete Kiss Jóskát vejük- nek, most örvendeztek, hogy lám-e ez a Juli most aztán megmondta ennek a semmire való Rozinak, aki ide behozta a faluba a Katit. — Hát bizony a Kati, nagyon megütötte... szólt csendesen szomorú arccal Rozi néni, de nem tudta befejezni a szavát, mert mint a vércse csapott le rá Juli néni: — Meg is érdemelte aza cafat I De úgy is kell a Jóskának, bezzeg az én Juliskám megbecsülte volna... Mint a méhkas zúgott a vasárnapi pihenő öregasszony csapat. — Már a doktor is volt nála — sipította Panni néni, az előimádkozó. — ügy köll neki! — Becsülte volna meg az urát! — Az a cafat 1 — Minek is ment el asszonyt keresni 1 És kialakult a vélemény, hogy Piros Kati megcsalta az urát, hogy dologtalan szemét népség, mint a Azért, hogy a bevonult munkást így kielégítsék, a munkaadó is felelős. Az itthonmaradt és a munkát valóban végző munkások természetesen teljes egészében megkapják azt a munkabért, amelyhez | társaik bevonulása nélkül jutottak volna. A földmivelésügyi miniszter körrendeletben hívta fel erre a ha- I tóságok és a gazdasági felügyelő- | ségek figyelmét. I ___________—______________
