Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-01-04 / 2. szám

2

1941 január 4.

TOLNANEGYEI ÚJSÁG

niel mezőgazdasági főiskolai oklevelet szerzett és a háború után az erdélyi magyarság kemény életét élte. Ennek az életnek szűkös keretei közt valószínűleg megtanulta megbecsülni a meglévőt és megAz elmúlt század végén jól ismert és köztiszteletben állott szekszárdi család volt a Barlina-ufcában lakó Herklein, később Harsány szabó famíliája. Az istenfélő, derék házaspárnak több gyermeke volt. A lányok a kalocsai apácák képezdéjének növendékei voltak és tanítónők, tanárnők lettek, a Lajos fiú, aki nem közönséges művészi képességeket árult el, a budapesti képzőművészeti főiskola fesztészeti osztályára került és tanári oklevele megszerzése után kinevezték rajztanárnak a zentai királyi katolikus főgimnáziumba. Harsány Lajos az összeomlás után megmaradt a Jugoszláviához csatolt Zenfán tanári állásában.

Zoltán fia Franciaországban végezte egyetemi tanulmányait, felvette a francia állampolgárságot és ott is kapott állást. Jelentős tudományos irodalmi működést fejt ki és egy történelmi tanulmánya feltűnést keltett Amerika tudós köreiben is. A Szabadkán megjelenő Napló karácsonyi számában az alábbiakat olvassuk a szekszárdi eredetűnek számitó Harsány Zoltánról:

„A newyorki American Historical Rewiew áprilisi száma postai feladásától számítva majdnem háromnegyed év múlva érkezett meg Szentára. Ebben a tudományos folyóiratban B. Packard, az Amberst College tanára többhasábos cikk- i

kesedés és katona-nótákat énekelt.

Ahogy a határhoz értek, a fogadásra elrendeződött á csoport. A várakozás nehéz, izgalmas, zajos beszélgetéssel teli percei, órái után végre feltűntek a nemzetiszinű szalaggal diszitett kerékpáros hirhozók. Már messzire kiabálták elébűk: Jönnek a magyarok 1 Jönnek a felszabadítók 1 Éljen a magyar hadsereg! És a mámoros lelkű emberek szemei előtt a távolban megcsillant az első magyar gépjármű-osztag gépeinek fénye. Jöttek, vágtattak, mint a szélvész. Nyomukban a kék hegyek aljában kanyargó utón, mint ezüst füst csillogott a felszálló por. Kigyózott, kanyargott, úszott utánuk. A bágyadt napsugár most egyszerre felerősödött és megcsillogtatta fényét az ezüst porszemekben. Valóban, csillagoknak égi utján, ezüstös tejuton jöttek vissza az uj Csaba-vezérnek hős vitézei. Fejűk fölé a napfény font tüzes glóriát, lábuk elé pedig testvérek szórtak himes virágot.

Hogyan volt, hogy nem volt, nem tudta senki. Nem is értették az egészet. Lélegzetvisszafojtva, majd kitörő lelkesedés közben egyszer csak megállt a suhanó csapat, a gépekből katonák ugráltak ki. Katonák, magyar katonák. A lóhátról katonák ugráltak le. Katonák, magyar katonák! A karok széttárultak és a magyarok összeőlelkeztek. Húsz év

keresni a lehetőséget, hogy szűkös eszközökkel Js uj, jelentős eredményeket lehessen elérni. Működése elé éppen ezért reménységgel néz a magyar vidék.

j ben méltatja és dicséri Harsány Zoltán nancy-i tanárnak LeopoldrőL Lorraine és Bar fejedelméről (1698— 1729) irt alapvető tanulmányát. Kiemeli a kritikus a szerző lelkiismeretességét. Majdnem 600 oldalon átj tárgyalja Harsány ebben a műben Leopold uralkodását, politikai, kulturális, szociális, valamint gazdasági rendszerét — Írja az amerikai professzor — és ami a legnagyobb ritkaság és leginkább dicséretet érdemel, még a fejedelem építkezéseit, adópolitikáját is feldolgozza. Helyet foglalnak a könyvben a társadalmi viszonyok, a kor eszméi, a nép életmódja, ruházata. Megelevenedik a fejedelmi udvar az elmaradhatatlan udvaroncokkal, kurtizánokkal és lebilincselő szerelmi históriákkal. Szakavatott, alapos, értékes és pontos munkát irt Harsány, tanulmánya mint forrásmű is elsőrendű. '

A megdicsért és elismert szerző Harsány Zoltán, Harsány Lajos zentai gimnáziumi tanár fia, mindössze harmincéves. A zentai főgimnáziumban érettségizett. Érettségi után, 1627-ben, ment ki Francia- országba.

Ekkor még egyetlen szót sem tudott franciául, önképzéssel, bámu latraméltó szorgalommal annyira elsajátította a francia nyelvet, hogy beiratkozhatott a nancy- i egyetemen

után könnyesen, boldogan, hosszan szorongatták egymást. A szavalókórus csődöt mondott. Itt-ott egy- egy csoport rákezdett ugyan a köszöntésre, de aztán mindenki csak magyar katonát akart látni, ölelni, szorítani és csak hosszú percek után gondoltak az ünnepélyes fogadtatás részleteire.

Zúgtak a harangok, a feltámadást hirdették! A zengő harangok, a zúgó embercsoport közepén, a kisded nyáj előtt ott állt izgatottan, el-elcsukló kiáltozással a tanító ur is. Az egyik percben sirt, a másikban nevetett. Kezében görcsösen szorongatta a papirost, amelyre beszédét felírta. A tömeg magától rákezdett a Himnuszra. Az öreg tanítónak csak folytak-folytak a kőny- nyei. Aztán rákerült a sor. Minden szem őrá nézett. A tömeg elhallgaa történelmi és földrajzi szakra. — 1 Rendes időben, négy év alatt ki- ( tűntetésset szerezte meg a diplomát, 1931 ben francia állampolgárságot nyert. 1933-ban leszolgálta katonaidejét a francia hadseregben. A valutatilalmak miatt szülei nemigen támogathatták, ő mégis keresztül j verekedte magát súlyos anyagi nehézségein. — A francia egyetemi ■ tanárok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak tudásáról, tehetségéről. A nancy-i tudományos akadémia történelmi pályázatának nagydiját ő nyerte meg. Mikor a jeligés levél felbontása után kiderült, hogy a pályanyertes fiatalember külföldi, a bírálóbizottság külön kiemelte, milyen nyelvi nehézségekkel kellett megküzdenie.

Harsány Zoltánt 1936 ban a Poincaré-líceum tanárává nevezték ki Nancyban. 1939-ben a fiatal tanár doktorátust szerzett. Nancyban évtizedek múlnak el, amíg valaki a történelem-filozófiai szakon doktorál.

A francia napisajtó és a tudományos kritika már akkor felfigyelt Harsányra, akinek azóta megjelent műveit a legnagyobb figyelemmel I kiséri.

Különösen kiemeli a francia sajtó azt az objektivitást, amellyel Harsány történelmi műveit megvilágítja.

A fiatal dr Harsány Zoltán egyébként 1939 őszén, amikor kitört a háború, katonának vonult be és a Maginot-vonalban teljesített szolgálatot. Résztvett a Chalons melletti ötnapos öldöklő ütközetben. „Csodák-csodája — írja egyik barátjának — hogy ebben a félelmes pokolban életben maradtam“. A leszerelés után Lyonban kapott tanári állást, majd ismét visszakerült Nan- cyba, ahol féleségével és két fiával azóta is lakik.

tott, az alezredes ur is barátságosan tekintett szemei közé és ő maga elé emelte előre megszerkesztett ünnepi beszédét. Jónéhányat nyelt, hogy legyőzze valahogy meghatottságát, megköszörülte torkát és zúgó, szédülő fejjel, remegő ajakkal elkezdte köszöntő beszédét. Isten ... hozott... benneteket magyar... testvéreim 1... Húsz ... év ... óta ... vártunk... erre... a... boldog... napra!... Itt megakadt egy pillanatra beszédjében. Hogy segítsék, bátorítsák, felzúgott rá a dörgő éljen. Még hallotta a harangok zengését, még hallotta a dördülő éljenzést, de szemei előtt piros karikák kezdtek ugrálni s a szive körül olyan különös furcsa szorítást érzett. Egy pillanatig tartott az egész. Aztán megingott és előre bukott volna az áldott, szent magyar föld

BoMMdi TnKaréhpénzMr B. T.

a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete

(Alapittatott ai 1869. évben)

A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kö lesön öketf betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2

Szekszárdi család sarja franciaországi tanár és iőriéneiiudós

Harsány 1936-ban szülőföldje Zentán is járt. Már akkof^eljran- dotta egyik volt fanáráuaf^h^gy milyen hatalmas munkán dmgő’zTK. Az angdl és a francia kritikák bizonyítják, hogy a fiatal tanár munkássága a legteljesebb eredménnyel járt. A zentai gimnázium büszke lehet egykori diákjára, akit a tehetsége a tudományos élet ilyen magas polcára emelt.“

Tlikek ül

fdöjelzés.

Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1940 december 26—1941 január 1-ig.

Hőmérséklet .

maximum: 8'8 C° január 1-éu,

minimum: —86 C° december 28-án.

Csapadék;

hó 0*5 mm december 26-án,

eső 4*2 mm január 1-én. g

összesen 4'7 mm

Az elmúlt december szokatlanul hidegnek mutatkozott. —4’0 C°-os kőzéphőmérsékletével majdnem 5 fokkal a 17 év átlaga alatt maradt, Hozzá hasonló hideg 1933 decemberében uralkodott.

Hó kilenc ízben elég bőségese# esett. A 63*7 mm-es havi csapadék 32%-al több volt a legutóbbi 17 éV átlagánál.

— Lapunk legközelebbi száma a közbeeső Vizkereszt ünnepe miatt csak január hó 10-én, pénteken délben a szokott időben jelenhetik meg.

— Régi szekszárdi népszokások felújítása. Egyik régebbi számunkban megemlítettük, hogy dec. hó 22-én Tolna vármegye Levente- egyesüle a Szekszárd-Szálló nagytermében jól sikerült karácsonyfaporába, ha testvéri karok föl nem fogják leomló, törődött, öreg testét. Ujjai közül szétrepültek a ideírt papírlapok. Az elől állók ijedtén döbbentek össze. Felszakitották ruháját, meghallgatták szivét. Halott volt. Az öröm ölte meg, a felszabadulás nagy, szent öröme. Elbukó testét azok a testvérkezek fogták fel, akik életet, feltámadást hoztak a huszesztendei megtiport magyar főidre és népre.

A hátulállók nem láttak az egészből semmit. A bátrabbak egy-egy halljuk — halljukózással akarták biztatni az ősz szónokot s csakhogy a szájról-szájra adott megrendítő hir eljutott az utolsó sorokig is, emelkedtek le a fejekről a kalapok és néma tiszteletadással adózott az egész falu az immár halhatatlanságra elköltözött öreg magyar tanítónak, ki mindnyájukat felnevelte.

A parancsnok imát vezényelt. A kürtös szájához emelte a kürtöt és fújni kezdte az ima hangjait.

Az ő lelke pedig felszállt az ünneplő tömeg, az ájtatos sereg, a zengő harangszó fölé. Föl a napsugaras, kék felhők mögé, föl az Úristen arany-trónusához és jelentette, hogy a huszesztendön keresztül rabságban sínylődő kis magyar falu egy ragyogó őszi napon végre megérte a felszabadulás örőmmámo- ros, virágos,szent,boldog ünnepét!