Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-02-05 / 10. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XXIK. Utalnám. ___________________Szélűim, 1941 felralr S. (Szerda) 10. Hám. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszánt: 85 Előfizetős! díj: Egész évre _ 12 pengő || Félévre_ ___6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hl.r(tetősek árait A legkisebb hirdetés di|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek S0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerll I. Kisebbségi ]og a népiskolákban A kormány vasárnap kiadott rö­vid rendeletében szabályozta a ma­gyarországi kisebbségek nyelvi jo­gainak a népiskolákban való érvé­nyesítését. Ezzel a rendelettel kap­csolatban gróf Teleki Pál miniszter- elnök nyilatkozott a sajtó számára és többek köz az alábbiakat mon­dotta : Mindenkinek vitathatatlan joga a maga anyanyelvét, ősi szobásait, a maga tradícióit ápolni és a magyar államnak, mint minden államnak kötelessége más anyanyelvű polgá­rait eme törekvéseiben támogatni, az ismereteknek anyanyelvfikön való tanítását lehetővé tenni, sőt istápolni. Biztosítanunk kell, hogy a nem­zetiségek kultúrájukat szabadon fej­leszthessék, nemzetiségi jellegüket — modern szóval népiességüket — megőrizhessék, ápolhassák, de gon­doskodnunk kell arról is, hogy ez egyetértésben és kölcsönösségben történjék és ne szembeállás formá­jában, a különböző nemzetiségek között. Nem akarunk, amint hogy nem is lehet senkit akarata és érzése ellenére magyarrá tenni, vagy ma­gyarnak feltüntetni, de éppen ezért azt sem engedhetjük, hogy bárkit akarata ellenére más nemzetiséghez számítsanak, — avagy éppen lelki presszióval oda kényszeríteni. Ezeken az alapelveken épül a magyar kormány nemzetiségi iskola- politikája. Már az 1868. évi nép­iskolai törvény elrendelte, hogy minden növendék any any elv én nyerje az oktatást, amennyiben az a nyelv a községben divatozó nyel* vek egyike. Az 1923. évben 3 kü­lönböző iskolatípus létesült, ame­lyekben a gyermekek egészben vagy részben anyanyelvükon részesültek oktatásban. Később ezek helyébe az egységes rendszerű, vegyesnyelvü iskolát állította, ahol az oktatásban egyenlő arányban érvényesült az anyanyelv és a magyar nyelv. Az élet azonban bebizonyította, hogy nem lehet tökéletesen azonos szabályokat felállítani, melyek a kü­lönböző nemzetiségekre, vagy a nemzetiségek teljesen különböző kevertségü összes csoportjaira egy­aránt alkalmazhatók volnának. A mai viszonyokhoz képest a szülők kívánságára vissza kellett térni a gyermekeknek anyanyelvén tanító iskolára, másutt a magyar környe­zetben élő kisebb nemzetiségű szór­ványok részére a magyar tannyelvű iskolába kellett bevezetni tantárgy­ként a magyar nyelvet. Az uj kormányrendelet is az ősi hagyományok szellemében és a gya­korlati élet követelményeinek figye­lembe vételével készült. Gondosko­dik arról, hogy nemzetiségi vidéke­ken és mindenütt, ahol a kellő számú nem magyar anyanyelvű tan­köteles van nyelvi kisebbségben, a szülők minden befolyástól és kor­látozástól menten, szabad elhatáro­zásuk szerint járathatják gyermekei­ket anyanyelvükön tanító iskolába. Az oktatás ilyképpen általában a gyermek anyanyelvén fog történni. Természetszerűleg — továbbra is fennmarad a korábbi rendelkezés, hogy ahol kellő számú gyermek szülei kívánják, ezeknek a magyar tannyelvű iskolában is külön tan­tárgyként kell tanítani anyanyelvű­ket és módot ad a rendelet arra is, hogy a szülők határozott kívánsá­gára a tanítás továbbra is két nyel­ven történjék. Ott, ahol ezt az ér- | dekeltek gyakorlati okokból kivá- j natosnak és szükségesnek tartják, módot keresünk arra is, hogy a gyár környezetben elszórtan élő nem magyar. gyermekek is anya­nyelvükön nyerhessenek oktatást. A kormány a legnagyobb erély- lyel fog gondoskodni arról, hogy a szülők akaratuknak szabadon ér­vényt szerezhessenek és minden külső befolyást, akár hatósági, de akár mások részéről történjék, a legszigorúbban meg kell torolni. Változatlanul érvényben marad­nak a magyar nyelv kötelező taní­tására vonatkozó törvényes rendel­kezések és azok is, amelyek a nem­zetiségi és vegyes lakosságú köz­ségekben lakó magyar gyermekek­nek az anyanyelvükön való oktatást biztosítják. Meg fogom keresni az egyházi főhatóságokat, hogy a maguk ha- I táskörében hasonló szellemben ren- | dezve hajtsák végre a kormány- | rendeletet. 5. Visszaemlékezve arra a nemes* hazafias kezdeményező munkára, melyet a Kaszinó a Garay szobor megalkotása, még azelőtt a Garay emléktábla leleplezése s később a Liszt és Simontsits emlékművek el­készíttetésével cselekedett, újabb művészi alkotással is maradandóvá kell tenni a száz év emlékét és je­lentőségét. Annak idején a Kaszinó lelkes igazgatójának, Simontsits Elemér­nek bugólkodó vasakarata már ösz- szehozta a Bezerédj István szobor­alapot. Terv is készült a szobor ki­vitelére, Igaz, hogy ez a 45 ezer aranykoronát kitett, elég tekintélyes összeg fillérekre zsugorodott össze a hadikölcsőnkőtvények és más ér­tékpapírok árcsökkenése miatt. A Szekszárdi Kaszinó azonban mint­egy becsületbeli kötelességének tar­totta, hogy az ugyan nem saját hi­bája, de mégis az ő intézkedése révén elveszett szoboralap refun- dáltassék. Éveken át 2399 pengőt rakosgatott így össze saját meg­takarított filléreiből. Természetesen ez az összeg nem elég, hogy Be­zerédj Istvánnak, a nagy álmodé­nak, az igazi szociális eszmék kép­viselőjének, a mélyen érző ember­barátnak valami kolosszális emlék­szobrot állíthassunk. Bízni kell azon­ban a kormány hadikötvények valo­rizálására tett ígéretében s nemes Tolna vármegye és Szekszárd város anyagi támogatásában. Tolna vármegye törvényhatósága annak idején gavalléros gesztussal 4000 aranykorona megszavazásával járult hozzá a Simontsits Elemér- féle gyűjtéshez, most, amikor az előbb már említett devalváció ezt az akkor jelentős összeget fillérekre zsugorította össze, nem hisszük, hogy a ma is éppoly nobilis vár­megyénk meg ne tisztelné egykori, országosan ismert főjegyzőjének, a jobbágyfelszabaditő Bezerédj Ist­vánnak, az egész országban annyit emlegetett »Tolnamegyei triumvirá­tus** egyik tagjának, az „örök igaz­ság** bajnokának halhatatlan emlé­két s újabb adományával ne kö­vetné a Kaszinónak az elveszett szoboralap visszaállítására megtett kezdeményező lépését. Számit a Kaszinó Szekszárd vá­ros megértő támogatására, áldozat­készségére is és nemcsak azon a cí­men, hogy a Kaszinó községi adó­ban és vizdijban évente 6341*44 pengővel könnyít a város köztér­A Szekszárdi Kaszinó százéves jubileuma alkalmából felállittatja Bezerédj István szebrát Lapunk más helyén megemléke­zünk a Szekszárdi Kaszinó vasár­nap tartott évi közgyűléséről. Bodnár István igazgató költői szépségű évi jelentésének záradékául felemlítette, hogy a kaszinó a mostani uj évvel nevézetes évforduló küszöbére lé­pett. December 9-én, illetve 10 én lesz száz éve annak, hogy a Szek­szárdi Kaszinó, ez a „jóizlést, a mű­velt, deli magaviseletét, józan és közhasznú elmélkedés és közértel- mességet kifejtő és nevelő intézet**, ahogy legelső alapszabálya kimondja, formálisan megalakult és első tiszti­karát megválasztotta. Bodnár István előterjesztésére a választmány már novemberi ülésén elhatározta, hogy az ország más százévet ért kaszinói példájára ezt az emlékezetes évfor­dulót hozzá méltón megünnepli s ugyanekkor megbízta az igazgató­ságot a közgyűlés elé terjesztendő részletes programm kidolgozásával. Bár teljes egészében kidolgozott, részletes programmot ezidőszerint adni még nem lehet, Bodnár István igazgatói jelentése nagyjában mégis alábbiakban körvonalazta a teen­dőket: Tekintettel arra, hogy a jubiláris I évfordulót megelőzően kettős ün- I nép lesz, a százéves ünnep ne de­cember 9-én, vagy 10-én tartassék meg, hanem 7-én, vagy 8-án, mert ez megkönnyíti úgy a helybeli, mint a vidéki vendégek megjelenését. Ha megbecsüljük tisztes múltún­kat, — úgymond az előterjesztés — az ünnepségnek nagyobb szabású­nak kell lennie. Országos nevű fér­fiak vettek részt az alapításban, az intézet tovább fejlesztésében és ve­zetésében, kell tehát, hogy az ün­nepség országos jellege kidombo- rittassék, a m. kir. kultuszminisz­térium s legalább a fővárosi s a kö­zel vidéki irodalmi társulatok meg­hívásával, éppúgy, mint annak idején a Garay emléktábla s később a Garay szobor leleplezése alkalmával. A programm főpontjai: 1. Díszközgyűlés a megalakulás helyén, a vármegyei székház nagy­termében. 2. Ennek folytatásaképpen a már megnyert fővárosi neves irók és művészek részvételével felolvasó dél­után, melyet a rádió is közvetítene. 3. Este társasvacsora a Kaszinó­ban, utána táncmulatság. 4. Ez alkalomra, amint az már országos szokás, még kell íratni a kaszinó százéves történetét. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom