Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-02-05 / 10. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XXIK. Utalnám. ___________________Szélűim, 1941 felralr S. (Szerda) 10. Hám. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszánt: 85 Előfizetős! díj: Egész évre _ 12 pengő || Félévre_ ___6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hl.r(tetősek árait A legkisebb hirdetés di|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek S0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerll I. Kisebbségi ]og a népiskolákban A kormány vasárnap kiadott rövid rendeletében szabályozta a magyarországi kisebbségek nyelvi jogainak a népiskolákban való érvényesítését. Ezzel a rendelettel kapcsolatban gróf Teleki Pál miniszter- elnök nyilatkozott a sajtó számára és többek köz az alábbiakat mondotta : Mindenkinek vitathatatlan joga a maga anyanyelvét, ősi szobásait, a maga tradícióit ápolni és a magyar államnak, mint minden államnak kötelessége más anyanyelvű polgárait eme törekvéseiben támogatni, az ismereteknek anyanyelvfikön való tanítását lehetővé tenni, sőt istápolni. Biztosítanunk kell, hogy a nemzetiségek kultúrájukat szabadon fejleszthessék, nemzetiségi jellegüket — modern szóval népiességüket — megőrizhessék, ápolhassák, de gondoskodnunk kell arról is, hogy ez egyetértésben és kölcsönösségben történjék és ne szembeállás formájában, a különböző nemzetiségek között. Nem akarunk, amint hogy nem is lehet senkit akarata és érzése ellenére magyarrá tenni, vagy magyarnak feltüntetni, de éppen ezért azt sem engedhetjük, hogy bárkit akarata ellenére más nemzetiséghez számítsanak, — avagy éppen lelki presszióval oda kényszeríteni. Ezeken az alapelveken épül a magyar kormány nemzetiségi iskola- politikája. Már az 1868. évi népiskolai törvény elrendelte, hogy minden növendék any any elv én nyerje az oktatást, amennyiben az a nyelv a községben divatozó nyel* vek egyike. Az 1923. évben 3 különböző iskolatípus létesült, amelyekben a gyermekek egészben vagy részben anyanyelvükon részesültek oktatásban. Később ezek helyébe az egységes rendszerű, vegyesnyelvü iskolát állította, ahol az oktatásban egyenlő arányban érvényesült az anyanyelv és a magyar nyelv. Az élet azonban bebizonyította, hogy nem lehet tökéletesen azonos szabályokat felállítani, melyek a különböző nemzetiségekre, vagy a nemzetiségek teljesen különböző kevertségü összes csoportjaira egyaránt alkalmazhatók volnának. A mai viszonyokhoz képest a szülők kívánságára vissza kellett térni a gyermekeknek anyanyelvén tanító iskolára, másutt a magyar környezetben élő kisebb nemzetiségű szórványok részére a magyar tannyelvű iskolába kellett bevezetni tantárgyként a magyar nyelvet. Az uj kormányrendelet is az ősi hagyományok szellemében és a gyakorlati élet követelményeinek figyelembe vételével készült. Gondoskodik arról, hogy nemzetiségi vidékeken és mindenütt, ahol a kellő számú nem magyar anyanyelvű tanköteles van nyelvi kisebbségben, a szülők minden befolyástól és korlátozástól menten, szabad elhatározásuk szerint járathatják gyermekeiket anyanyelvükön tanító iskolába. Az oktatás ilyképpen általában a gyermek anyanyelvén fog történni. Természetszerűleg — továbbra is fennmarad a korábbi rendelkezés, hogy ahol kellő számú gyermek szülei kívánják, ezeknek a magyar tannyelvű iskolában is külön tantárgyként kell tanítani anyanyelvűket és módot ad a rendelet arra is, hogy a szülők határozott kívánságára a tanítás továbbra is két nyelven történjék. Ott, ahol ezt az ér- | dekeltek gyakorlati okokból kivá- j natosnak és szükségesnek tartják, módot keresünk arra is, hogy a gyár környezetben elszórtan élő nem magyar. gyermekek is anyanyelvükön nyerhessenek oktatást. A kormány a legnagyobb erély- lyel fog gondoskodni arról, hogy a szülők akaratuknak szabadon érvényt szerezhessenek és minden külső befolyást, akár hatósági, de akár mások részéről történjék, a legszigorúbban meg kell torolni. Változatlanul érvényben maradnak a magyar nyelv kötelező tanítására vonatkozó törvényes rendelkezések és azok is, amelyek a nemzetiségi és vegyes lakosságú községekben lakó magyar gyermekeknek az anyanyelvükön való oktatást biztosítják. Meg fogom keresni az egyházi főhatóságokat, hogy a maguk ha- I táskörében hasonló szellemben ren- | dezve hajtsák végre a kormány- | rendeletet. 5. Visszaemlékezve arra a nemes* hazafias kezdeményező munkára, melyet a Kaszinó a Garay szobor megalkotása, még azelőtt a Garay emléktábla leleplezése s később a Liszt és Simontsits emlékművek elkészíttetésével cselekedett, újabb művészi alkotással is maradandóvá kell tenni a száz év emlékét és jelentőségét. Annak idején a Kaszinó lelkes igazgatójának, Simontsits Elemérnek bugólkodó vasakarata már ösz- szehozta a Bezerédj István szoboralapot. Terv is készült a szobor kivitelére, Igaz, hogy ez a 45 ezer aranykoronát kitett, elég tekintélyes összeg fillérekre zsugorodott össze a hadikölcsőnkőtvények és más értékpapírok árcsökkenése miatt. A Szekszárdi Kaszinó azonban mintegy becsületbeli kötelességének tartotta, hogy az ugyan nem saját hibája, de mégis az ő intézkedése révén elveszett szoboralap refun- dáltassék. Éveken át 2399 pengőt rakosgatott így össze saját megtakarított filléreiből. Természetesen ez az összeg nem elég, hogy Bezerédj Istvánnak, a nagy álmodénak, az igazi szociális eszmék képviselőjének, a mélyen érző emberbarátnak valami kolosszális emlékszobrot állíthassunk. Bízni kell azonban a kormány hadikötvények valorizálására tett ígéretében s nemes Tolna vármegye és Szekszárd város anyagi támogatásában. Tolna vármegye törvényhatósága annak idején gavalléros gesztussal 4000 aranykorona megszavazásával járult hozzá a Simontsits Elemér- féle gyűjtéshez, most, amikor az előbb már említett devalváció ezt az akkor jelentős összeget fillérekre zsugorította össze, nem hisszük, hogy a ma is éppoly nobilis vármegyénk meg ne tisztelné egykori, országosan ismert főjegyzőjének, a jobbágyfelszabaditő Bezerédj Istvánnak, az egész országban annyit emlegetett »Tolnamegyei triumvirátus** egyik tagjának, az „örök igazság** bajnokának halhatatlan emlékét s újabb adományával ne követné a Kaszinónak az elveszett szoboralap visszaállítására megtett kezdeményező lépését. Számit a Kaszinó Szekszárd város megértő támogatására, áldozatkészségére is és nemcsak azon a címen, hogy a Kaszinó községi adóban és vizdijban évente 6341*44 pengővel könnyít a város köztérA Szekszárdi Kaszinó százéves jubileuma alkalmából felállittatja Bezerédj István szebrát Lapunk más helyén megemlékezünk a Szekszárdi Kaszinó vasárnap tartott évi közgyűléséről. Bodnár István igazgató költői szépségű évi jelentésének záradékául felemlítette, hogy a kaszinó a mostani uj évvel nevézetes évforduló küszöbére lépett. December 9-én, illetve 10 én lesz száz éve annak, hogy a Szekszárdi Kaszinó, ez a „jóizlést, a művelt, deli magaviseletét, józan és közhasznú elmélkedés és közértel- mességet kifejtő és nevelő intézet**, ahogy legelső alapszabálya kimondja, formálisan megalakult és első tisztikarát megválasztotta. Bodnár István előterjesztésére a választmány már novemberi ülésén elhatározta, hogy az ország más százévet ért kaszinói példájára ezt az emlékezetes évfordulót hozzá méltón megünnepli s ugyanekkor megbízta az igazgatóságot a közgyűlés elé terjesztendő részletes programm kidolgozásával. Bár teljes egészében kidolgozott, részletes programmot ezidőszerint adni még nem lehet, Bodnár István igazgatói jelentése nagyjában mégis alábbiakban körvonalazta a teendőket: Tekintettel arra, hogy a jubiláris I évfordulót megelőzően kettős ün- I nép lesz, a százéves ünnep ne december 9-én, vagy 10-én tartassék meg, hanem 7-én, vagy 8-án, mert ez megkönnyíti úgy a helybeli, mint a vidéki vendégek megjelenését. Ha megbecsüljük tisztes múltúnkat, — úgymond az előterjesztés — az ünnepségnek nagyobb szabásúnak kell lennie. Országos nevű férfiak vettek részt az alapításban, az intézet tovább fejlesztésében és vezetésében, kell tehát, hogy az ünnepség országos jellege kidombo- rittassék, a m. kir. kultuszminisztérium s legalább a fővárosi s a közel vidéki irodalmi társulatok meghívásával, éppúgy, mint annak idején a Garay emléktábla s később a Garay szobor leleplezése alkalmával. A programm főpontjai: 1. Díszközgyűlés a megalakulás helyén, a vármegyei székház nagytermében. 2. Ennek folytatásaképpen a már megnyert fővárosi neves irók és művészek részvételével felolvasó délután, melyet a rádió is közvetítene. 3. Este társasvacsora a Kaszinóban, utána táncmulatság. 4. Ez alkalomra, amint az már országos szokás, még kell íratni a kaszinó százéves történetét. Egyes szám ára 12 fillér