Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-11-19 / 85. szám

XXiil. tvtolgoin. {itkntnL 1941 uMmlier 19. (Szerda) 89. szám. TOLNAMEGYEIUJSÁG HinvNKftNT Kimenni wwft TwwgsTTfojY pni nnr ai ts TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség: és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d 1): Egész évre _ 12 pengő || Félévre ___ 6 pengő , Felelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap 'megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi.Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait [ A legkisebb hirdetés dl|a 1‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon rallllmétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban el­helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soron­ként 60 fillérbe kerül. — llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak DO százalék felár. A százmilliós nyereménykSIcsSn Mindenki szivéhez közelálló fel­adat megoldása érdekében fordult az ország népéhez Reményi-Schnel- ler Lajos pénzügyminiszter. A fel­szabadított északi Erdély újjáépíté­sére kéri a társadalom segítségét a 4%-al kamatozó erdélyi nyeremény- kölcsön kibocsátására.. Az idegen megszállás alatt ki­fosztott, tönkretett Erdély gazdasági helyreállítására a pénzügyi kor­mányzat eddig is nagy áldozatot hozott. Az újjáépítés érdekében 279 millió deficitet vállaltunk. Az árvíz­védelmi munkálatokat nem szá­mítva az erdélyi utakra 48 millió pengőt, vasúti beruházásokra 99 milliót, szociális célokra 22 milliót, építkezésekre, középületekre 29 mil­liót, a hitelszervezet megerősítésére pedig 42 millió pengőt fordított ed* dig a kormány anélkül, hogy a nagyközönség áldozatkészségére appellált volna. Egy évvel ezelőtt ta­lán hatásosabb lett volna az erdélyi kölcsön kibocsátával Erdély talpra- állitására segítségül hívni a magyar társadalmat, de közvetlen a vissza­csatolás után visszatetszést keltett volna a kölcsön iránti felhívás. 01* csó sikerekre sohasem pályázott a kormány. Erdély újjáépítésénél is előbb feltárja az eddig végzett ko­moly munkát, ami komoly ered­ményeket hozott s csak most for­dul a társadalomhoz, amikor már láthatók az eddig végzett épitő- munka eredményei és csak most bocsátja ki a százmillió pengő név­értékű, 20 év alatt visszafizetendő állami nyereménykötvények aláírási felhívását. A kötvények névértéke 200 pengő, de ezek egy része 100 pengő névértékű V«, illetve 50 pengő névértü 7« részkötvényekre oszlik. A kötvények kamatozása már 1941 november elsejével kezdődik s a jegyzés alkalmával nem kell a kincs­tár részére időközi kamatokat visz- szatériteni. A nyeremények húzása minden év január és julius. első köz­napján, először már 1942 január 2-án történik, mig a kölcsön tör­lesztése 1944 november 1-től 1961 november 1-ig tart. A kölcsön húsz­éves tartama alatt több, mint 25 ezer nyeremény — köztük 7 darab egymillió pengős, 4 darab 750 ezer és 14 darab félmillió pengős fő­nyeremény — kerül kisorsolásra. Az erdélyi kölcsönkötvény vásár­lása, amellett, hogy tisztességes üz­leti kamatot jelent, üzletileg is elő­nyös, mert a kötvényeket üzleti biz­tosítékul és bánatpénzül is elfogad­ják. De túl az üzleti érdekeken, nemzeti munkavállalást jelent a köt­vényvétel, amiből mindenkinek ki kell vennie a részét. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ebben nagy munkában olyan erővel kell részt- vennie, amilyennel az Isten meg­áldotta, mert csak akkor tudjuk ezt az országot gazdaságilag úgy fel­építeni, hogy mégegyszer össze ne ömöljék, ha senki sem vonja ki magát a nemzeti munkavállalásból. Az eurúpi saltó Babits Mihály vilááielentGsááéről. Az évek óta dúló háború folytán megnehezült közlekedési viszonyok következtében csak lassan, esetről- esetre kapunk hirt arról, hogyan ítéli meg a külföld Magyarországot és a magyar élet kiválóságait. Most, hogy a Tolnamegyei Újság illetékes kulturális tényezőinkkel fenntartott, kapcsolatai révén, a nyáron elhunyt Babits Mihály külföldi értékelését illetően több adat birtokába jutott, örömmel közli azokat olvasóival. A szekszárdi származású nagy magyar költőről és Íróról a külföld számlálhatatlanul sok orgánuma megemlékezett. Ma persze nehéz összefüggő képet alkotni a külföldi sajtóról, de annyit talán már ma meg lehet kockáztatni, hogy a leg­melegebben, legrészletesebben és legegyöntetübben a Duce Olasz­országénak sajtója emlékezett meg Babitsról. Itália a'szekszárdi költő­ben az olasz klasszikusok, főként Dante fordítóját, az olasz élet ra­jongóját és a san-remoi irodalmi díj kitüntetettjét siratta el. A Popolo di Trieste hosszabb cikkben ismer­tette Babits életét és műveit. „Babits Mihály halála — mondja a cikk — pótolhatatlan vesztesége a magyar irodalomnak. Egyaránt nagy volt mint költő, fordító, regényíró és esszéiró. Az olasz közvélemény is sokra be­csülte Babits munkásságát és külö-. nősen a Divia Comedia tökéletes fordítását csodálta.“ A német sajtó is nagy cikk ekben foglalkozott Babits személyével és tevékenységével. Magyar dolgokat egyébként is elsősorban a bécsi és más dunai fővárosokban megjelenő német lapok szoktak tárgyalni. A vezető bécsi lapok mellett különö­sen figyelemreméltó a német hiva­talos köröknek a délkeleteurópai államokban vezető orgánumának, a Donauzeitung-nak a megemléke­zése. „Babits Mihály — írja a Do­nauzeitung — a jelenkor legközis­mertebb magyar költője, finomérzékü költő volt, akiben a magyarság jelenő Comoedia c. kiadványsoroza egyik legutóbbi száma „Európa“ rovatának élén „In memóriám Mi­chael Babits“ címmel közöl terje­delmes tanulmányt. A tanulmány jellemzi a nagy magyar költőt és egyúttal helyét az európai iroda­lomban is meghatározza. A cikket Rippl- Rónai ismert Babits-portréja díszíti. Szekszárd halhatatlan szülöttjének az európai köztudatba vitelénél te­vékenyen működtek közre Magyar- ország idegen, nyelveken megjelenő folyóiratai is. A Magyar-Német Tár­saság Ungarn c. orgánuma vezető­helyen adta közre Babits Goethe- tanulmányát, három versének szép német fordítását és Rippl* Rónai kifejező Babits-arcképét. A Hunga­rian Quarterly a két legnagyobb modern angol költővel, Yeats-szel és Eliot-tál állította párhuzamba, hogy Anglia és Amerika előtt ér­zékelhető legyen a magyarság vesz­tesége. A Corvina olasz költők, kü­lönösen Dante fordítóját méltatta. A Nouvelle Revue de Hongrie pedig a francia szellem és általában a latin népek iránti érdeklődésén át jelle­mezte a nagy költőt. Mint látjuk, Babits Mihály élet­művének és személyiségének jelen­tősége a nehéz viszonyok dacára is hallatlanul hamar terjedt el az az európai köztudatban. Nyelvre és nemzetiségre való tekintet nélkül min­den nagy európai kulturnép az egész emberi művelődés veszteségét, az egész világ keresztény kultúrájának csapá­sát siratja Babits halálában. F. hó 10*én, vasárnap dr vitéz Téglássy Béla országgyűlési kép* viselő Dunakömlődön és Györköny- ben tartott tájékoztató ismertetést a MÉP választmányai előtt. Duna- kőmlődőn Solymár Gábor esperes- plebános a kerület lelkes és ügy­buzgó elnöke köszöntötte meleg szavakkal a kerületbe érkezett kép­viselőt, felkérte, hogy a nagy szám­ban megjelent hallgatóság előtt adjon tájékoztatót a mai politikai helyzetről. Dr vitéz Téglássy Béla nagy vo­násokban ismertette a kormány célkitűzéseit. Beszélt hős honvédé- ink csodálatos nagy eredményeiről és arról a hősi harcról, amellyel honvédeink kiérdemelték a világ bámulatát. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az idegen földben nyugvó, de szebb, boldogabb jö­vendőért életüket feláldozó katoná­inkról« Kérte a hallgatóságot, hogy a beláő rend fenntartásában a ható­ságnak feltétlenül segítségére legyen, mivel a harctéren küzdő katonáink nagyszerű^ sikereit és eredményét csak akkór biztosíthatjuk, ha a mö­göttes országrészben a legnagyobb rend és fegyelem uralkodik, ismer­tette a nagy világháború utáni álla­potokat és azokat az okokat, ame­lyek kiváltották a magyarországi bolsevizmus megszületését. Kifejtette, hogy Magyarországon a magyar fajta testvéri szeretete és az idegenajku állampolgárok meg­becsülése mindenkor jellemző tu­lajdonsága volt az őslakósságnak. Európa egyetlenegy államában sem élveztek az idegenajku állampol­Egyes szám ára 12 fillér szenvedése az európai kultúra ele­meivel keveredett. Széleskörű tu­dása olyan átfogó méretű volt, hogy az egész európai kultúrát magába- foglalta. Csodálatraméltó beleérző­képességgel és pompás formakész­séggel magyarra fordította So­phokles Oedipusát, Goethe Iphigeni- áját, Shakespeare több művét és Dante Isteni Szín játékát. A forgandó világ változásait magános vártájá­ról figyelte; a világháború erősen megrázta és béke utáni kiáltása az 1914—18-as küzdelemben széles kö­rökben visszhangot váltott ki. Be­lőle azonban sohasem egy lealázó pacifizmus beszélt, hanem az európai kultúra kincseiért és a magyar nép megmaradásáért való aggodalom,* — írja a vezető német napilap, majd igy fejezi be nagyjelentőségű Babits- méltatását: „ A magyar fiatalság benne egyik legnagyobb tanítómes­terét veszítette* A német és az olasz sajtón kí­vül Franciaország is élénk rész­véttel vette tudomásul Babits fájdal­mas eltávozását. A Párisban meg­Dr vitéz Téfilássv Béla választól között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom