Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-09-27 / 70. szám
XU!!. ÉUfOlVDÜL Szemzőm, 1941 szeplemlier 27. (Szombat) 70. ntrn. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 8zerlceszt0sé£ és kiadóhivatal: I Felelős szerkesztő I Hirdetések Orsit Szekszárdi Népbank épUlelében. Telefonszám: 85 B^“'K PERfNC ÄfiSÄÄSÄÄiíil5^A-&£SK“5. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton# I helyezett reklám*« eljegyzési« családi hír, valamint a nyllttér soronElőfizetési dl): | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetőiként 60 fillérbe kerül. — lléstkeresőknek 50 százalék kedvezmény. Egész évre _ 12 pengő || Félévre — — — 6 pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. Bczcccdi István Irta: dr Örfffy Imre A szociális gondoskodásról szóló legújabb tanítás még a konzervatív társadalmi berendezkedésű államokban is azt hirdeti, hogy e gondoskodást nem lehet tisztán emberszeretetre, tehát karitativ működésre alapítani, hanem azt magának a közületi szerveknek, elsősorban az államnak kell megoldani. Ha nem is lehet ma már e tannal vitába szállni, egészen bizonyos, hogy rászoruló embertársaink megsegítésének eme közületi is- tápolásán kívül mindig volt és lesz valami, ami azzal legalább is egyenrangú. Ez az emberek olyan belső lelki beállítottsága, érzésvilága, mely egyenesen lelki szükségletnek érzi mások megsegítését és abban örömteljes kielégülést talál. A nyomorgó emberiség nagy szerencséje, bátran állíthatjuk, az emberi kultúra fennmaradásának egyenesen létfeltétele, hogy ilyen lelki berendezkedésű emberek mindig voltak és lesznek. Akinek a szive nem érez együtt a balsorsban, nyomorúságban vergődő embertársaival, akinek nem öröm, hanem kényszerű érzés vagy legfeljebb kellemetlen kötelességtelj esités, az a fenti állítást sohasem fogja megérteni, de azt sem fogja megítélni tudni, hogy kije volt vármegyénknek és egész országunknak Bezerédj István. . . Az átlagon felüli embernek a szokottnál is több az irigye és az ellensége. Bezerédj Istvánnak is volt ebből éppen elég, különösen azok között a kortársai között, akik működését a rideg osztályönzés, vagy egyoldalú pártfelfogás szemszögéből Ítélték meg. Az igazi nagyság azonban az utókor nemzedékének gondolat- és érzésvilágában előbb vagy utóbb mégis utat tör magának. Bezerédj Istvánról lefosz- lott már kortársainak minden kritikája s alakja ma már történelmi nagyjaink között ragyog teljes tisztaságában. Aki fáradságot vesz magának és az egykorú kútfőkből tanulmány tárgyává teszi Bezerédjnek vármegyénk közgyűlésein kezdődött és később a törvény- hozásban teljes nagyságában kibontakozott nagyszabású közéleti működését, az valóban megállapíthatja erről a nagy fdidinkről, hogy nemcsak melegszívű, érző ember, hanem európai látkörü, nagyvonalú, magas intelligenciájú, nagy fajsúlyú egyéniség volt. Bezerédj Istvánról a vele még baráti viszonyban álló kortársai azt állították, hogy túl magasan szárnyal, hogy a gyakorlati élet követelményeivel nem számol s^ hogy paroxizmusig fokozódó lelkesedése sokszor irreális utakra vitte. Lehet, hogy Bezerédj az ő idejében olyan tanokat is hirdetett, amelyeknek akkori megvalósítása még leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. Biztos azonban, hogy egyetlen tanitása sem volt olyan, amely idővel meg nem valósult volna a mi országunkban is. Hogy csak példát hozzunk fel erre : óriási dolog volt az általános, mindenkire kiterjedő adózás kötelezettsége kérdésében elfoglalt álláspontja; ez utat is tört akkor magának. — Bezerédj azonban ugyanakkor hirdette a progresz- szív adózás szükségességét is, amit legmegértoibb barátai is tel- jesithetetlennek tartottak. Bezerédj vármegyénkbeli kúriája országos nagyjaink találkozóhelye volt. Köztudomású Deák Ferenccel való intenzív barátsága. Az egész ország a tolnai Bezerédj kúria felé figyelt akkor és nekünk, a törpe utódoknak csak örömmel és büszkeséggel telhetik el szivünk, mikor erre gondolunk. Vármegyénk vezető körei és elsősorban a Szekszárdi Kaszinó valóban alig indíthatott volna méltóbb és örvendetesebb akciót Bezerédj István megünneplésénél. De nemcsak a vármegyének, hanem Szekszárd városának magának is, amely 1848- ban első népképviselőjévé választotta, illik kivenni részét az ün- l neplésből. Nem kétlem, hogy megmozdul vármegyénknek nemcsak származásban és érzésben Bezerédj- hez legközelebb álló birtokososztálya és Bezerédj szerepét tanultságánál fogva ismerő intelligenciája, hanem a megyei földmivesség is, hiszen az ő elődjeivel kötötte meg Bezerédj Magyarországon az első örök- váltságszerzodést! Legyen áldozásunk Bezerédj emlékének nemcsak az osztályok közötti ellentétek kiküszöbölésének őszinte, meleg ünnepe, hanem országos fel figyelést eredményező tisztelgés történelmi léptékű fioláink előtt, akit nemzetünk minden valamire való fia tisztel. Mindenki, aki érez magában tehetséget és jóakaratot, járuljon hozzá valamely cselekedettel, szellemi téglarakással annak az emléknek a felállításához, amely a Szekszárdon létesülő Bezerédj ércszobornál is maradandóbb : az emberek meggyőzéséhez, hogy meleg szív, lelkes, odaadó közéleti szereplés, a szegények és elesettek megsegítése olyan tulajdonságok, amelyek előtt az utókor minden nemzedékének alázatos és mély tisztelettel meg kell haj- | tani zászlaját. Az őrök érvényű Széchenyi Szeptember 21* én volt másfélévszázada annak, hogy megszületett gróf Széchenyi István, nemcsak a XIX. századnak, de talán az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfia. S bár a mai világégés közepette minden nemzet — igy a magyar is — a felen bajaival, gondjaival, a háborús idők tömérdek problémáival van elfoglalva, mégis Széchenyi emléke oly mélyen belevésődött a magyar lelkekbe és oly sokat jelent a magyarság számára, hogy nemzetünk szükségét érezte annak, hogy a Legnagyobb Magyar emléke előtt méltó formában hódoljon. Miért nevezte gróf Széchenyi Istvánt legnagyobb politikai ellenfele: Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak ? ás miért ruházta fel kiváló írónk: Kemény Zsigmond a leghívebb magyar jelzőjével ? Ezeket a sokat jelentő jelzőket, különösen Kossuth Lajosét, a nemzet habozás nélkül elfogadta, mert a lelke mélyén megérezte, hogy valóban ő volt közöttünk a legnagyobb! Amikor gróf Széchenyi István, az előkelő magyar főur, a napóleoni háborúk legendás huszárkapitánya több, mint egy évszázaddal ezelőtt, pontosan 1825-ben a magyar közéletben megjelent s elsőnek szólalt meg magyar nyelven a pozsonyi országgyűlés főrendiházi ülésén: abban az időben Magyarország, gróf Széchenyi szavaival élve, elhagyatott „parlag" volt. Méltán nevezte Széchenyi ezt a hazát „csúnyácskának", mert gazdasági, közművelődési, szociális, politikai és minden más tekintetben messze elmaradtunk a Nyugat országaitól. Az ország közállapotai oly sivárak és reménytelenek voltak, hogy a nemzet legjobbjai kételkedni kezdtek a magyarság jövőjében. — Külföldön már-már kezdtek elfelejtkezni a magyar nép létezéséről s úgy látszott, hogy a nemzet sohasem fog fel- I ébredni tunya tespedéséből s las- ' sanként elmerül az ausztriai monarchia kisebb-nagyobb néptörzsei között. Ekkor jelent meg fénylő üstökös gyanánt a magyar égboltozaton gróf Széchenyi István. Valóban a legjobbkor jött, az isteni Gondviselés küldte hozzánk. 0 lett a nemzet ébresztője. Éjt nappallá téve, hosz- szu évek keserves és lankadást nem ismerő munkájával, minden közönynyel, nemtörődömséggel, rosszindulattal, tudatlansággal, rágalommal és irigységgel szembeszállva felrázta a halálos álmában szunnyadó nemzetet, szervezett, agitált, könyveket irt, ostorozott, ahol kellett: megalázkodott és könyőrgött, máskor követelt és parancsolt, de elszánt fanatizmussal tartott ki életének kitűzött célja mellett. Ez a cél pedig a legszebb és legmagasztosabb volt, amit magyar ember magáénak vallhatott. Nemzetét nagy elesettségé- ből, elhagyatottságából, szegénységéből és műveletlenségéből akarta felemelni gróf Széchenyi István, ennek a nagy célnak áldozta fel életét. Szilárd meggyőződése volt, hogy a magyar egy fiatal, szinte gyermeknép, amely, ha önmaga is akarja, ha súlyos nemzeti hibáit és bűneit belátja és azokat önmagából kiirtja, akkor felemelkedhetik a művelt és gazdag európai nemzetek sorába. Ezért hirdette Széchenyi első követelményként a nemzeti önismeretet, ezért tárta fel leplezetlenül és csodálatos éleslátással a magyar hibákat, ezért ostorozta honfitársait, mert a hibák megjelölésével gyógyítani akart. ^ Mit köszönhet a magyar nemzet Széchenyinek? Egy rövid cikk keretében nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Méltán mondotta Bárdossy László miniszterelnök a pesti vigadóban elhangzott gyönyörű beszédében, hogy ez az ország ma — száz évvel az 0 működése után — még mindig az Ő alkotásainak emlékét őrzi. Ha azt l mondjuk, hogy Széchenyi terem- • tette meg a magyár lótenyésztést, Egyes szám ára 12 fillért
