Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-01-22 / 6. szám

1941 január 22. 2 TOLNAHEGYEI ÚJSÁG orvos levelét, amelyben a szek­szárdi gimnáziumnak kiváló, — de szegénységük miatt a maguk erejéből tanulni nem tudó fiuk ta­níttatására 300 pengőt ajánl fel. Az értekezlet- tetszéssel; vette tudomá­sul a bejelentést. A pedagógiai ankétet Tóth Lajos vitarendező azzal a javaslattal fe­jezte be, bizassék meg a gimnázium öregdiákszövetsége, nevezetesen an­nak elnöke: vitéz Vendel István polgármester, aki már e téren a kezdő lépéseket meg is tette, a kérdés sürgős és részletes tanul­mányozásával és azzal, hogy ennek a magyar nemzeti szempontból is oly kiemelkedő fontosságú ügynek az illetékes hatóságok figyelmét és gyakorlati jellegű támogatását is megnyerje. A magas színvonalú vitát szórakoztató számok tették könnyűvé és élvezetessé. A műsort Horváth Lajos VI. o. tanuló vezette be Puszta Sándornak Egyszeregy cimfi, a vitadélután han­gulatába jól illő gyönyörű versé­vel. Utána Falüdi Ferenc igazgató üdvözölte a közönséget és a ható­ságok képviselőit. Ezt kővetőleg az énekkar vitéz Berciid Iván vezeté­sével két énekszámot adott elő igen nagy tetszéssel, majd Fónagy Lívia és Szigeti Boriska Schumann két zongorára irt Andante con variazi- oni c. darabját adták elő tökéletes kidolgozásban, végül pedig az ifjú­sági zenekar számai: Brahms I. V. magyar táncai és a Széchenyi in­duló következtek, szintén vitéz Be- rend Iván szakavatott vezetése mel­lett s a közönség nem kisebb tet­szésére mint az előbbi számok. A hatalmas közönség mind a vitát, mind pedig a műsor többi számát élénk érdeklődéssel és látható gyö­nyörködéssel kisérte. Népfőiskola Sárközben A sárközi parasztság történeté­ben uj fejezetet nyit meg a folyó hó 11-én Alsónyéken megnyílt nép­főiskola. Nem szorul bizonyításra, hogy nemzeti jövendőnk biztonsága a magyar nép széles rétegeinek vállán nyugszik. Ha tehát nemze­tünk megerősítésén fáradozunk, ak­kor elsősorban népünk millióit kell belekapcsolni a magyar kultur- közösségbe. Ezzel megmondottuk, hogy a népfőiskola célja egyfelől az, hogy hallgatóival megismertesse a paraszti sorsot és ennek a sors­nak világos és tiszta látása után belekapcsolja az egyetemes magyar kulturkőzösségbe. A népfőiskola gondolatát Dániá­ból, a „gazdag parasztok“ országá­ból vettük át, természetesen sajá­tos történelmi és geográfiai adott­ságainkra alkalmazva. Bátran mond­hatjuk, hogy a népfőiskola legma- gyarabb nevelő intézményünk. Az alsónyéki népfőiskola folyó hó 11-i ünnepélyes megnyitására úgy a vármegye, mint a minisztériumok képviselői megjelentek. A 20 pa- rasztfiuiskolájának ezen az elindu­lásán ott volt dr Szakdts Pál, a kerü­let országgyűlési képviselője, Tolna vármegye képviseletében Szongoit Edvin alispán, Polgár István a köz­ponti járás főszolgabirája, dr Sulyok Kálmán m. kir. tanfelügyelő, dr Sza­kdts István kir. közjegyző és dr Hadnagy Albert vármegyei főlevél­táros. — Budapestről leutaztak : dr Hilscher Rezső egy. m. tanár, a Szociálpolitikai Intézet igazgatója, dr Biró György miniszteri főmér­nök, dr Regős István min. titkár, Pógyor István a K1E nemzeti szö­vetség főtitkára, dr Schöner Gábor ügyvéd, Morvay Péter muzeumőr, Pataky László KIÉ titkár, Pdlfy Ist­ván sajtótudósitó. Jelen voltak még a helyi egyesületek képviselői tel­jes számban. Zöld Márton földbir­tokos főbíró vezetésével a község | elöljárósága. A megnyitó ünnepség délelőtt 10 | órakor istentisztelettel kezdődött, melyen Mészöly Győző a nyéki ref. gyülekezet lelkésze hirdette az Igét, hangsúlyozva, hogy úgy a nemzet­nek, mint a társadalmi osztályok­nak a megújulása lelki megújulás nélkül nem lehet teljes. Az isten- tisztelet után az iskola nagytermé­ben folytatódott az ünnepség, ame­lyen Mészöly Győző köszöntötte a megjelenteket. Az üdvözlő szavak után elsőnek Szongott Edvin alispán szólalt fel. örömének adott kifejezést, hogy Tolna vármegye területén megnyílt az első népfőiskola s az ifjakhoz fordulva kifejtette, hogy a magyar falunak minden tekintetben intelli­gens vezetőkre van szüksége, öröm­mel hallottuk azt az alispáni igére* tét, amely szerint úgy a nevelői munka lefolyását, mint az elvégzett munka eredményeiről való beszá­molót figyelemmel fogja kisérni. Dr Szakdts Pál országgyűlési kép­viselő volt a következő szónok. Képviselőnk mély nemzeti érzéstől áthatott beszédében a népfőiskola akar^pyek} jelentőségét emelte ki s utalt arra, hpgy a magyarság és éppen a sárközi magyarság elernye­désének legfőbb oka az életakarat meggyengülése. Utána dr Sulyok Kálmán m. kir. tanfelügyelő kö­szöntötte a népfőiskolát, hangsú­lyozva, hogy népünknek versenyt kell tartani kulturális fejlődés tekin­tetében a haladó európai népekkel. A KIÉ nemzeti szövetség képvise­letében dr Biró György miniszteri főmérnök üdvözölte a sárközi nép­főiskolát. Az ünnepély további so­rán a helyi dalárda adott elő nép­dalegyveleget ny. Zeke Lajos ref. rektor, karnagy vezényletével. A nyitó ünnepély rövid imával s a Magyar Hiszekegy eléneklésével ért véget. Az ünnepély végeztével köz­ebéd volt a népfőiskola vendégei részére. K. 5. A mlnlszterelnOk miskolci beszédéhez A miniszterelnök miskolci nagy beszédének egy szakaszában a kö­vetkezőket mondotta í „A gazdasági közigazgatásnak közvet­lenebbnek kell lenni• Nem egészséges az, hogy a jövőben is minden állatni k$zp~ lésben legyen. A társadalmat azonban ezekre a munkákra rá kell nevelni- A szövetkezetek — kivéve a felvidékieket és az erdélyieket — nálunk tulajdonképpen nem szövetkezetek. Vissza kell vezetni te­hát őket a tényleges hivatásukhoz. Az iskolákban megfelelő gazdasági oktatást kell adni és sokkal nagyobb gondot kell fordítani a felnőttek oktatására is. Az idők gyorsabban változnak. semhogy a gazdasági életbe bocsáthassunk valakit és az illető 50 éves korában is annak alap­ján gazdálkodik, amit 20 éves korában tanult. Az ismeretek kiegészítésének cél­ját szolgálják a várdortanltói intézmé­nyek és a specializált gazdasági felügye­lők, arra a célra, hogy gazdálkodásunk korszerű legyen.“ Ez a szakasz a közgazdasági élet, valamint a gazdasági közigazgatás szempontjából oly nagyszerű és oly nagy horderejű, hogy epéikül gaz- dajövőnket el sem tudjuk képzelni. Utat, irányt mutat merre kell ha­ladni, fejlődni. Egyik mondata mégis igen elszomorított, mint egyszerű gazdát és szövetkezeti harcost és velem együtt bizonyára még sok­ezer tolnamegyei gazdát. E mon­dat a következő: „A szövetkezetek — kivéve a felvidékieket és erdé­lyieket — nálunk tulajdonképpen nem szövetkezetek.“ Tolna megyé­ben már közel 10 esztendeje tartó kemény harcos munka folytán égy igazi szövetkezet alakult : a Tolna- megyei Tejszővetkezetek Szövetke­zete, amely 11.000 kisgazda tömö­rülése folytán jött létre. Ez a szö­vetkezet a gyakorlati életben való­sítja meg a fentemlitett szakasz le­hetőségeit. Sokkal szerényebb a vezetőség, semhogy munkáját és el­ért eredményét túlbecsülje, de nem mi állítjuk, hanem országosan el­ismert, hogy a tejértékesités terén ez a szövetkezet a minta és a tej­eladásoknál irányt szab országos viszonylatban is. Az itteni tejeladá­sok mindig az elsők voltak, amelye­ket a többi követett. Ez a szövetkezet kitünően oldotta meg a kisemberek állatexportját is, úgyhogy ezen a téren is az ország­ban az elsők között van. Szervezete, organizációja alulról felfelé épül és gyökerei a falvakban gyökereznek. Munkája tisztaerkölcsü alapon áll, tehát ugyanaz, mint az egész vilá­gon elismert dániai szövetkezeteké, így hát szerénységünk dacára is jogunk van, sőt kötelességünk hir­detni, hogy a Csonkaországban is van igazi szövetkezet, csak sajnos nem ismernek bennünket. — Az 1940-es évben ez a kis szövetke­zet kb. 5,000.000 pengőt forgalma­zott. Ennek a nagy forgalomnak a hasznát és előnyét ez a 11.000 em­ber élvezte, amellyel ő maga erő­södött és nevelés folytán őntuda- tosabb és anyagiakban is erősebb tagja lett a nemzetnek. Igaza van a Miniszterelnök Ur­| nak abban is, hogy pálunjf a nagy szövetkezetek eltértek szövetkezeti hivatásuktól, vállalatokká al^kpltak. Csekélységemnél talán senjp sem harcplt ebben az irányban jobbét, hogy a nagyszövetkezetek térjenek vissza hivatásukhoz és az erkölcsi alapokon nyugvó és működő kis­szövetkezeteknek ha mást nem, — legalább az erkölcsi támogatást adják meg. A gyakorlat mit mutat, éppen az ellenkezőjét. A mammut- szővetkezetek a kormánytól igen erős anyagi és erkölcsi támogatást kapnak, viszont a TTSz, mint igazi szövetkezet, még a megérdemelt erkölcsi támogatásban sem részesül, nem is szólva arról, hogy még nem is ismernek bennünket. Igen kívánatosnak tartanám, hogy a sok és eléggé költséges külföldi utak helyett, próbáljunk belföldön utazgatni és a mi belviszonyainkat tanulmányozgatni s akkor rá fogunk jönni, hogy igenis itt már gyakor­latban olyan szövetkezetek működ­nek, amelyektől tanulni lehetne és ha az itt látottaknak országos vi­szonylatban csak egy kis részét valósitanók meg, már hatalmas lé­péssel haladnánk előre a Miniszter- elnök Ur által megjelölt utón. Hogy a TTSz munkája nem is­meretes a Kormányelnök Ur előtt, ez még érthető. De sajnos, sokszor azt kell tapasztalnunk, hogy a saját portánkon, a földmivelésügyi mi­nisztériumban sem ismernek ben­nünket. Csak egy esetet említek. Veleip történt, amikor egyik osztály­referens előtt vázoltam munkánkat, csodálkozva azt kérdezte: hát Ma­gyarországon ilyesmi is létezik ? Ez nem sok elismerés 11.000 kisember nemzetépitő munkája felé. Mi nem vagyunk olyan gazdagok, vagyis nagyok, — hogy egy ilyen tizenegyezres tömeg fölött csak egy­szerűen átnézhessünk. Cikkem meg­írására éppen az késztetett, hogy bármily tökéletes és bármily ered- ményes munkát végez is egy vidéki szövetkezet, az majdnem mind kárba vész, mind elkallódik ^z egyén és a nemzet szempontjából cs^k azért, mert a meglévő épülpt nem kap berendezést, nem kap erkölcsi tá­mogatást* Pedig hiába minden szép beszéd, minden szép szó, minden jó gondolat, ha ennek a gyakorlati munkának, tehát az életnek nincs meg a kívánt súlya. Itt van a rák­fenéje a mi közgazdasági életünk­nek. A hivatali íróasztal és a gya­korlati élet között óriási a szaka­dék, amelyet a Kormányelnők Ur maga is elismert. Ameddig ez a szakadék, tehát a gyakorlati és a hivatali életet át nem hidalja az egymásra utaltság szelleme, addig a természetesen fejlődő életnek és munkának nem lesz meg a nemzeti szempontból is kívánatos gyümölcse. Ha az erkölcsi alapokon nyugvó szövetkezetek csak erkölcsi támo­gatást kapnának és a többi vár­megyékben, ahol ilyen szervek nin­1 V > í i

Next

/
Oldalképek
Tartalom