Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-01-22 / 6. szám
1941 január 22. 2 TOLNAHEGYEI ÚJSÁG orvos levelét, amelyben a szekszárdi gimnáziumnak kiváló, — de szegénységük miatt a maguk erejéből tanulni nem tudó fiuk taníttatására 300 pengőt ajánl fel. Az értekezlet- tetszéssel; vette tudomásul a bejelentést. A pedagógiai ankétet Tóth Lajos vitarendező azzal a javaslattal fejezte be, bizassék meg a gimnázium öregdiákszövetsége, nevezetesen annak elnöke: vitéz Vendel István polgármester, aki már e téren a kezdő lépéseket meg is tette, a kérdés sürgős és részletes tanulmányozásával és azzal, hogy ennek a magyar nemzeti szempontból is oly kiemelkedő fontosságú ügynek az illetékes hatóságok figyelmét és gyakorlati jellegű támogatását is megnyerje. A magas színvonalú vitát szórakoztató számok tették könnyűvé és élvezetessé. A műsort Horváth Lajos VI. o. tanuló vezette be Puszta Sándornak Egyszeregy cimfi, a vitadélután hangulatába jól illő gyönyörű versével. Utána Falüdi Ferenc igazgató üdvözölte a közönséget és a hatóságok képviselőit. Ezt kővetőleg az énekkar vitéz Berciid Iván vezetésével két énekszámot adott elő igen nagy tetszéssel, majd Fónagy Lívia és Szigeti Boriska Schumann két zongorára irt Andante con variazi- oni c. darabját adták elő tökéletes kidolgozásban, végül pedig az ifjúsági zenekar számai: Brahms I. V. magyar táncai és a Széchenyi induló következtek, szintén vitéz Be- rend Iván szakavatott vezetése mellett s a közönség nem kisebb tetszésére mint az előbbi számok. A hatalmas közönség mind a vitát, mind pedig a műsor többi számát élénk érdeklődéssel és látható gyönyörködéssel kisérte. Népfőiskola Sárközben A sárközi parasztság történetében uj fejezetet nyit meg a folyó hó 11-én Alsónyéken megnyílt népfőiskola. Nem szorul bizonyításra, hogy nemzeti jövendőnk biztonsága a magyar nép széles rétegeinek vállán nyugszik. Ha tehát nemzetünk megerősítésén fáradozunk, akkor elsősorban népünk millióit kell belekapcsolni a magyar kultur- közösségbe. Ezzel megmondottuk, hogy a népfőiskola célja egyfelől az, hogy hallgatóival megismertesse a paraszti sorsot és ennek a sorsnak világos és tiszta látása után belekapcsolja az egyetemes magyar kulturkőzösségbe. A népfőiskola gondolatát Dániából, a „gazdag parasztok“ országából vettük át, természetesen sajátos történelmi és geográfiai adottságainkra alkalmazva. Bátran mondhatjuk, hogy a népfőiskola legma- gyarabb nevelő intézményünk. Az alsónyéki népfőiskola folyó hó 11-i ünnepélyes megnyitására úgy a vármegye, mint a minisztériumok képviselői megjelentek. A 20 pa- rasztfiuiskolájának ezen az elindulásán ott volt dr Szakdts Pál, a kerület országgyűlési képviselője, Tolna vármegye képviseletében Szongoit Edvin alispán, Polgár István a központi járás főszolgabirája, dr Sulyok Kálmán m. kir. tanfelügyelő, dr Szakdts István kir. közjegyző és dr Hadnagy Albert vármegyei főlevéltáros. — Budapestről leutaztak : dr Hilscher Rezső egy. m. tanár, a Szociálpolitikai Intézet igazgatója, dr Biró György miniszteri főmérnök, dr Regős István min. titkár, Pógyor István a K1E nemzeti szövetség főtitkára, dr Schöner Gábor ügyvéd, Morvay Péter muzeumőr, Pataky László KIÉ titkár, Pdlfy István sajtótudósitó. Jelen voltak még a helyi egyesületek képviselői teljes számban. Zöld Márton földbirtokos főbíró vezetésével a község | elöljárósága. A megnyitó ünnepség délelőtt 10 | órakor istentisztelettel kezdődött, melyen Mészöly Győző a nyéki ref. gyülekezet lelkésze hirdette az Igét, hangsúlyozva, hogy úgy a nemzetnek, mint a társadalmi osztályoknak a megújulása lelki megújulás nélkül nem lehet teljes. Az isten- tisztelet után az iskola nagytermében folytatódott az ünnepség, amelyen Mészöly Győző köszöntötte a megjelenteket. Az üdvözlő szavak után elsőnek Szongott Edvin alispán szólalt fel. örömének adott kifejezést, hogy Tolna vármegye területén megnyílt az első népfőiskola s az ifjakhoz fordulva kifejtette, hogy a magyar falunak minden tekintetben intelligens vezetőkre van szüksége, örömmel hallottuk azt az alispáni igére* tét, amely szerint úgy a nevelői munka lefolyását, mint az elvégzett munka eredményeiről való beszámolót figyelemmel fogja kisérni. Dr Szakdts Pál országgyűlési képviselő volt a következő szónok. Képviselőnk mély nemzeti érzéstől áthatott beszédében a népfőiskola akar^pyek} jelentőségét emelte ki s utalt arra, hpgy a magyarság és éppen a sárközi magyarság elernyedésének legfőbb oka az életakarat meggyengülése. Utána dr Sulyok Kálmán m. kir. tanfelügyelő köszöntötte a népfőiskolát, hangsúlyozva, hogy népünknek versenyt kell tartani kulturális fejlődés tekintetében a haladó európai népekkel. A KIÉ nemzeti szövetség képviseletében dr Biró György miniszteri főmérnök üdvözölte a sárközi népfőiskolát. Az ünnepély további során a helyi dalárda adott elő népdalegyveleget ny. Zeke Lajos ref. rektor, karnagy vezényletével. A nyitó ünnepély rövid imával s a Magyar Hiszekegy eléneklésével ért véget. Az ünnepély végeztével közebéd volt a népfőiskola vendégei részére. K. 5. A mlnlszterelnOk miskolci beszédéhez A miniszterelnök miskolci nagy beszédének egy szakaszában a következőket mondotta í „A gazdasági közigazgatásnak közvetlenebbnek kell lenni• Nem egészséges az, hogy a jövőben is minden állatni k$zp~ lésben legyen. A társadalmat azonban ezekre a munkákra rá kell nevelni- A szövetkezetek — kivéve a felvidékieket és az erdélyieket — nálunk tulajdonképpen nem szövetkezetek. Vissza kell vezetni tehát őket a tényleges hivatásukhoz. Az iskolákban megfelelő gazdasági oktatást kell adni és sokkal nagyobb gondot kell fordítani a felnőttek oktatására is. Az idők gyorsabban változnak. semhogy a gazdasági életbe bocsáthassunk valakit és az illető 50 éves korában is annak alapján gazdálkodik, amit 20 éves korában tanult. Az ismeretek kiegészítésének célját szolgálják a várdortanltói intézmények és a specializált gazdasági felügyelők, arra a célra, hogy gazdálkodásunk korszerű legyen.“ Ez a szakasz a közgazdasági élet, valamint a gazdasági közigazgatás szempontjából oly nagyszerű és oly nagy horderejű, hogy epéikül gaz- dajövőnket el sem tudjuk képzelni. Utat, irányt mutat merre kell haladni, fejlődni. Egyik mondata mégis igen elszomorított, mint egyszerű gazdát és szövetkezeti harcost és velem együtt bizonyára még sokezer tolnamegyei gazdát. E mondat a következő: „A szövetkezetek — kivéve a felvidékieket és erdélyieket — nálunk tulajdonképpen nem szövetkezetek.“ Tolna megyében már közel 10 esztendeje tartó kemény harcos munka folytán égy igazi szövetkezet alakult : a Tolna- megyei Tejszővetkezetek Szövetkezete, amely 11.000 kisgazda tömörülése folytán jött létre. Ez a szövetkezet a gyakorlati életben valósítja meg a fentemlitett szakasz lehetőségeit. Sokkal szerényebb a vezetőség, semhogy munkáját és elért eredményét túlbecsülje, de nem mi állítjuk, hanem országosan elismert, hogy a tejértékesités terén ez a szövetkezet a minta és a tejeladásoknál irányt szab országos viszonylatban is. Az itteni tejeladások mindig az elsők voltak, amelyeket a többi követett. Ez a szövetkezet kitünően oldotta meg a kisemberek állatexportját is, úgyhogy ezen a téren is az országban az elsők között van. Szervezete, organizációja alulról felfelé épül és gyökerei a falvakban gyökereznek. Munkája tisztaerkölcsü alapon áll, tehát ugyanaz, mint az egész világon elismert dániai szövetkezeteké, így hát szerénységünk dacára is jogunk van, sőt kötelességünk hirdetni, hogy a Csonkaországban is van igazi szövetkezet, csak sajnos nem ismernek bennünket. — Az 1940-es évben ez a kis szövetkezet kb. 5,000.000 pengőt forgalmazott. Ennek a nagy forgalomnak a hasznát és előnyét ez a 11.000 ember élvezte, amellyel ő maga erősödött és nevelés folytán őntuda- tosabb és anyagiakban is erősebb tagja lett a nemzetnek. Igaza van a Miniszterelnök Ur| nak abban is, hogy pálunjf a nagy szövetkezetek eltértek szövetkezeti hivatásuktól, vállalatokká al^kpltak. Csekélységemnél talán senjp sem harcplt ebben az irányban jobbét, hogy a nagyszövetkezetek térjenek vissza hivatásukhoz és az erkölcsi alapokon nyugvó és működő kisszövetkezeteknek ha mást nem, — legalább az erkölcsi támogatást adják meg. A gyakorlat mit mutat, éppen az ellenkezőjét. A mammut- szővetkezetek a kormánytól igen erős anyagi és erkölcsi támogatást kapnak, viszont a TTSz, mint igazi szövetkezet, még a megérdemelt erkölcsi támogatásban sem részesül, nem is szólva arról, hogy még nem is ismernek bennünket. Igen kívánatosnak tartanám, hogy a sok és eléggé költséges külföldi utak helyett, próbáljunk belföldön utazgatni és a mi belviszonyainkat tanulmányozgatni s akkor rá fogunk jönni, hogy igenis itt már gyakorlatban olyan szövetkezetek működnek, amelyektől tanulni lehetne és ha az itt látottaknak országos viszonylatban csak egy kis részét valósitanók meg, már hatalmas lépéssel haladnánk előre a Miniszter- elnök Ur által megjelölt utón. Hogy a TTSz munkája nem ismeretes a Kormányelnök Ur előtt, ez még érthető. De sajnos, sokszor azt kell tapasztalnunk, hogy a saját portánkon, a földmivelésügyi minisztériumban sem ismernek bennünket. Csak egy esetet említek. Veleip történt, amikor egyik osztályreferens előtt vázoltam munkánkat, csodálkozva azt kérdezte: hát Magyarországon ilyesmi is létezik ? Ez nem sok elismerés 11.000 kisember nemzetépitő munkája felé. Mi nem vagyunk olyan gazdagok, vagyis nagyok, — hogy egy ilyen tizenegyezres tömeg fölött csak egyszerűen átnézhessünk. Cikkem megírására éppen az késztetett, hogy bármily tökéletes és bármily ered- ményes munkát végez is egy vidéki szövetkezet, az majdnem mind kárba vész, mind elkallódik ^z egyén és a nemzet szempontjából cs^k azért, mert a meglévő épülpt nem kap berendezést, nem kap erkölcsi támogatást* Pedig hiába minden szép beszéd, minden szép szó, minden jó gondolat, ha ennek a gyakorlati munkának, tehát az életnek nincs meg a kívánt súlya. Itt van a rákfenéje a mi közgazdasági életünknek. A hivatali íróasztal és a gyakorlati élet között óriási a szakadék, amelyet a Kormányelnők Ur maga is elismert. Ameddig ez a szakadék, tehát a gyakorlati és a hivatali életet át nem hidalja az egymásra utaltság szelleme, addig a természetesen fejlődő életnek és munkának nem lesz meg a nemzeti szempontból is kívánatos gyümölcse. Ha az erkölcsi alapokon nyugvó szövetkezetek csak erkölcsi támogatást kapnának és a többi vármegyékben, ahol ilyen szervek nin1 V > í i
