Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-07-19 / 53. szám
XXIII. Molyon. Szoknom. 1941 jullns 19. (Szónkul) 53. szín. TOLNAMEGYEI ÜJSAG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 Előfizetési dlf: Felelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hl.rdctések árait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. .— A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamint a nytlttér soronEgész évre _ 12 pengő Fé lévre _____6 pengő Előfi zetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetőiként 60 fillérbe kerül. — liástkeresőknek 60 százalék kedvezmény közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. AtOzsdei spekulűció ellen A budapesti tőzsdén ismét próbál* kozott a spekuláció. A multheti hosszt hétfőn nagyobb áresés követte és a tőzsdei idő végén úgyszólván csak árukínálat jelentkezett. Realizálni akart az indokolatlan és káros spekuláció. A szakemberek előre megjósolták az áresés törvény- szerű bekövetkezést, mert az elmúlt hetek ugrásszerű áremelkedéseinek nem volt komoly megalapozottsága. A rosszhiszemű munkanélküli jövedelem hajhászása idézte alő az „értéktőzsde labilis hossz mozgalmát. Ha már most a dolgok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy a magyar iparvállalatok tekintélyes része a közelmúltban igen jól volt foglalkoztatva és a legtöbb vállalat kilátásai a folyó évre is örvendeteseit. Jók a kilátások, főként az állami megrendelések alapján. Van azonban olyan iparág, amelynél a viszonyok űzemredukciót kívánnak. Tény azonban, hogy még a legjobban igénybe vett gyárak, üzemek, vállalatok sem gondolhatnak a mai helyzetben osztalékemelésre. Az árellenőrzés szigorúsága mellett jelentékenyen megnövekedett a szociális és adóteher, úgy, hogy az esetleges következő jövedelmek mellett sem lehet magasabb osztalékra számítani. A lehető legjobban fundált iparvállalatok üzleti kilátásai sem indokolják ezek szerint a túlzott árfolyamemelkédést. Itt nyilván a spekuláció keze játszik közre. A fekete hétfő meghozta ennek a méltó böjtjét és csak az a sajnálatos, hogy a tőzsdei spekulációnak bizonnyal sok áldozata van máris a nagyközönség soraiban. A tőzsdei spekuláció ellen hatóságaink az utóbbi időben többféle erélyes rendszabályt léptettek életbe. Felemelték a kötésegységeket, a régi négyszeresére duzzasztották az ér- tékpapir-forgalmiadót, mégis ugy- látszik ezek a rendszabályok nem voltak elég szigorúak. A tőzsde spekulációs része realizálni akar s ezért árasztotta el a piacot a hét elején oly nagy tömegű áruval.é Aki csak kissé is ért a magasabb közgazdasági élethez, tudja, hogy tőzsdére szükség van, de tudja azt is, hogy a mai nehéz időkben ez a spekulációs hajlandóság semmiképpen sem tűrhető. A nemzeti közgazdaság érdekei ellen való az árfolyamoknak ilyen indokolatlan és nagyarányú kilengése. Remélni kell, hogy . az illetékes hatóságok nem fognak tartózkodni az eddiginél erélyesebb rendszabályoktól sem és mindenképpen megszüntetik a tőzsdei spekulációs lehetőségeket. Ezt követeli a nemzet egyetemes köz- gazdasági érdeke és ezt követeli a kisemberek java is. A tőzsdén szerencsét próbáló nagy közönség most ismét nehéz árat fizet tájékozatlanságának, de talán végre megtanulja, hogy a szervezett spekuláció ellen a legjobb orvosság maga a gondolkodó, körültekintő óvatosság. A tőzsdére szükség van. A spekuláló tőzsdét azonban nem tűrheti az uj életre lendülő dolgozó Magyarország. Tudnivalók a megyebeli Árvízkárosultak adóelengedéséről Vármegyénk lakosságának árvíz- sújtotta részét közelről érinti a pénzügyminiszternek a közelmúltban kiadott alábbi rendelete, mely az eddigi rendelkezéseken tulmenőleg lehetővé tette a károsult gazdák földadójának elengedését. A rendelet háromféle vízkárt szenvedett földterületet különböztet meg: Az 1941. évi árvizek és belvizek nagyobb részben olyan területeket árasztottak el, amelyek már 1940- ben is víz alatt voltak. Ezeket a területeket két éven keresztül nem lehet megmunkálni. Az ilyen földeket a rendelet szerint az 1941. évben gazdaságilag használhatatlan, földadó alá nem eső területeknek kell tekinteni, az 1941. évre előirt földadót és járulékait, tehát teljes egészében törölni kell. Egyes földterületek azért kerültek viz alá, mert a hatóság rendelkezése alapján zsilipeket bezártak és védtöltéseket átvágtak, hogy nagyobb fontosságú más területeket az árvíztől megmentsenek. Ezeknek a földterületeknek 1941. évi földadóját és járulékait teljes egészében törölni kell abban az esetben, ha az elárasztott területeket ebben a gazdasági évben mező- gazdasági termelésre nem lehet használni. Ha ellenben ezek a földterületek még ebben a gazdasági évben hasznosíthatók, az általános szabályok szerinti adómérséklésnek van helye. Az olyan földterületek, amelyek 1941-ben kerültek viz alá, kivételesen 50 százalékos földadó és járulékainak elengedésében részesültek, ha ebben a gazdasági évben ezeket a földeket már nem lehetett hasznosítani. A hullámtérben fekvő földek kivételével adóelengedésnek helye van még abban az esetben is, ha a vízkárokat már a minőségi osztályok megállapításánál figyelembe vették, vagyis az adó- elengedés rendszeresen vizjárta területekre is engedélyezhető. A szekszárdi pénzügyigazgatóság a földadóleirási jegyzékeket október végéig kiadja az illetékes adóhivataloknak, illetőleg községi elöljáróságoknak, hogy az adótörlések még november 15-e előtt átvezet- hetők legyenek. A székesfővárosban és egyikmásik vidéki városban is a közelmúltban panaszok merültek fel abban a tekintetben, hogy a lakosság kenyérrel való ellátásban bizonyos nehézségek mutatkoznak. Előfordult az is, hogy a péküzletek előtt a lakosság sorbanállni kénytelen, hogy a szükséges kenyérmennyiséget megkapja. Bizonyos hasonlóságot mutatnak ezek a jelenségek azokkal, amelyeket az idei év tavaszán — akkoriban hosszabb időn keresztül — a | zsirellátás akadálya miatt tapasztal- | hattunk a fővárosban. Az akkori és jelenlegi helyzet között azonban rendkívül nagy különbség mutatkozik. A tavasszal valóban csak alig-alig lehetett biztosítani a lakosság számára a szükséges zsiradékmennyiséget s a beváltatlanul maradt zsirjegyek tömege bizonyította azt, hogy egymagában a jegyrendszer nem biztosítja azt, hogy a lakosság meg is kapja a szükséges zsíranyagot. Annakidején sikerült végül is az egész sertésforgalom szabályozásával a zsirkérdést megoldani, ami praktikus értelemben belátható időn belül újból nem merült fel. A zsirhiány hónapokon át tartott. Most azonban a helyzet tökéletesen más. Hiszen az uj termés betakarítása megindult. A múlt hónap vége óta sokfelé aratják az árpát, a rozsot és sokfelé már a buza- betakaritás is megindult. Mivel pedig a kiépített uj Hombárszervezet segítségével a kicsépelt gabona felvásárlása azonnal megindul s a malmokba kerül, mindaz a korán learatott gabonamennyiség, amely mint a kenyér nyersanyaga figyelembe jöhet, már a legközelebbi időben, 8—10 nap múlva biztosan lehet számítani arra, hogy a nemtermelő területek felé is olyan tömegben irányittatik őrlemény, hogy a lisztellátás minden igényt ki tud elégíteni. Egyelőre azonban néhány napig a helyzet az, hogy a meglévő tartalékokkal takarékoskodni kell. Ez az oka annak, hogy a sütőipar rendelkezésére álló lisztmennyiség bizonyos mértékben kisebb, ami azonban azért nem okozhat nehézséget, mert nyáron általában a kenyérfogyasztás kisebb a városokban. Különböző intézkedések tétettek arra vonatkozólag, hogy a rendelkezésre álló Jisztmennyiség általában kenyértermelésre használtas- sék fel. Szükségesnek látszik ma már a megtett lépésen kívül, hogy továbbiak is következzenek, hogy ez a cél biztosittassék és a sütőipar munkája a leggazdaságosabban a kenyértermelés érdekében használ- tassék fel. A helyzetet némileg megmagyarázza az a körülmény is, hogy a székesfővárosban az idei évben az általános viszonyok következtében többen maradtak itthon nyáron is, mint más években történni szokott, hogy a székesfővárosban és Budapest környékén megtelepült lakosok közül is a múltban tapasztalt mértéknél többen vásárolnak kenyeret, másrészt az, hogy a környék ellátása érdekében az a rendszer, amely szerint a budapesti nagy sütőüzemek termelésüknek bizonyos részét a környékre szállították ki, ma e szállításokhoz fűződő közérdek következtében nem volt megszüntethető. Mindez a körülmény azt mutatja, hogy a'mai helyzetnek megvan a logikus magyarázata, másfelöl azt is, hogy a hónap húszadika tájékán már tökéletesen más helyzettel lehet számolnunk. Addig is azonban nagyon fontos az, hogy a főváros és a lisztbehozatalra szoruló városok lakossága tökéletesen értse át a Egyes szám ára 12 fillér A kenyérellátás biztosítása
