Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-07-12 / 51. szám
X1I1L tvfolgon. SzekszűrH. 1941 lullu 12. (izomnál) 51. sztm. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 Felelős szerkesztő 1 Hirdetések Arait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 1 BLÁZS1K FERENC I A legkisebb hirdetés dlls I'M pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter _____ 1 . ,____._______. __.____ . . I széles hasábon milllmétersoronként 10 fillér. — A nlrrovatbsn elhii* 1 A lap megjelenik mmden szerdán és szombaton. 1 helyezett reklám-,eljegyzést, családi hír, valamint n nyllttér soron- Bioiizeiesi aij. 1 Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető 1 ként 60 fillérbe keiül. — lléstkeresőknek 60 százalék kedvezmény Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. 1 Bankoknak és vállalatoknak60 százalék felár. A közellátás Irta: Jánosi György Ezekben a súlyos órákban, amikor Európa magas gondolkodású nemzetei a modern világ kiváló hősének és Attilájának, a németek lángeszű vezérének lendületes neki- rohanására keresztes hadjáratot kezdtek a kegyetlenségében állati színvonalon álló bolsevizmus kiirtására, a hadban álló országok között a mi országunknak is egyik legjelentősebb kérdése a közellátás kérdése. A világháború sok tanulságot nyújtott e tekintetben az ország vezetésére hivatottaknak és azok tudják, hogy meg nem ismétlődhet az akkori képtelen nyomor, de a fonákságok halmaza sem. A cél: egyenlő elbánásban részesíteni mindenkit, hogy senkinek se lehessen illetéktelenül jobb helyzete, mint a másiknak, ha mindjárt az a másik az anyagbeszerzéshez szükséges ősz- szeggel nem rendelkezik is. A közigazgatási hatóságok ember- feletti munkát végeznek a mostani időkben. Az uj világ megtanítja őket arra, hogy mindennap egy-egy uj elgondolást és rendelkezést tanuljanak és ismertessenek másokkal is meg. Érdekes, hogy a nagy- közönség teljes mértékben méltányolja a közigazgatás fáradozásait, amit elsősorban annak tudhatunk be, hogy eddig zökkenő a szükséges anyag előállításában nem volt. Az ország hálás lehet azoknak, akiken ez a megbízatás nyugszik, amint nem felejtheti el azok érdemét se, akik a világháborúban komolyan végezték sokszor kétségbe- ejtően nehéz feladataikat. A közellátás elővigyázatossága, nagy körültekintése — megnyugtat minket arról, hogy baj a közellátás szempontjából mindaddig nem lesz és nem lehet, amíg a fogyasztó közönség polgári hivatása magaslatán áll. De meg azok a megtorló intézkedések, amelyek a közellátási rendelkezések kijátszása mögött állanak, egyenesen felemelők, mert tudjuk, hogy be nem következhet semmiféle visszaélés se s igy zavar nem lehet az élet és ellátás vonatkozásaiban. Talán itt-ott még felüti fejét a maradiság. Akadnak, helyessebben akadhatnának olyan gazdák, olyan termelők, akik a közellátás szempontjából szükséges anyagiakat elvonják a közfogyasztás elől. Akadhatnának olyanok is, akik a holnaptól való féltükben, ha arra módjuk van, felhalmozzák az anyagot. Ennek semmi komolyabb következménye a köz szempontjából nincs, mert az eféle előbb-utóbb kénytelen kilépni a téves elgondolás sötétjéből, kitudódik eljárása és ha megtorlást nem nyer is, végül együtt kénytelen haladni a tömeggel. Az, hogy a talp-rendelet előtt megrohanták a kereskedéseket s akadt olyan, aki öt pár lábbelivel is gazdagította készletét, — az, hogy egy-egy kisgazda 40—50 q búzát is tárol a saját szakállára magtárában, — végül az, hogy valakinek az éléstárában néhány kiló cukorral többje volt, igazán szóra sem érdemes, hiszen a tartalék előbb-utóbb elfogy, a titkolást nyilvánosságra kell hozni, mért a búzát el muszáj adni, — mindezek inkább sajnálatos tünetek, amelyek a közellátás lényegét egyáltalában nem érintik. A közellátásnak két érdemleges kérdése van. Az egyik az intézkedések helyessége, a másik a termelés legmagasabb fokig való kihajtása. Az intézkedésnek látnia kell, hogy meddig engedheti nőni a takarót. A kenyér ellátásánál pl. meg kell fejtenie a holnap valóságát, tudnia kell, mit hoz a magyar föld? Mi kell ebből a gazdának a jövő évi vetéshez ? Ez az első. Mi kell az ország ellátására és mit szállíthat ki külföldre ? Azt tapasztaljuk, hogy az aratás eredménye igen jó! Ez azt jelenti; hogy a kenyérszükséglet lecsökkentése azoknál, akiknél ez lehetetlen, helytelen. Viszont a termelés felfokozása a termelő olyan nemzet- védelmi harca, amely egyértelmű a honvédelem fegyveres győzelmeivel. A hadsereg a harcmezőkön, a termelő a maga munkahelyein vívja meg e nemzetért a döntő csatát, épp ezért azt mondjuk, hogy ellátás és termelés kell, hogy a nemzet legfőbb javát szolgáló összhangban végezze el küldetését a mai kot ban. Nem a törvény fenyegető ereje, hanem a hazafiság érzete sarkaljon itt fogyasztót a polgári becsület szigorú betartására, termelőt munkája eredményének fokozására, mindnyájunkat annak a meggyőződésnek befogadására, hogy gondjaink közösek, terheink közösek, a haszon is, amely a mai emberfeletti küzdelemből fakad, köA megbukott arany Irta: BÁRD FERENC Hosszú ezeréveken keresztül az emberek álma, vágya volt ez a sár- gásfényü fém. Igézetében tartotta az embereket. Lázbahozta a felfedezett Amerika pionírjait, úttörőit épén úgy, mint a középkor lovagjait és az ó- kor világuralomra törő népeit. Nem az ékszert, az asszonyi hiúságok kielégítőit keresték benne, hanem a hiuságvágyon túl a vagyon fokmérőjét, a vagyon állandósultsá- gát és biztonságát látta minden nép az aranyban. Az aranyért mindent meg lehetett venni és a népek évezredeken keresztül igy értékelték a vagyont és a becsületet is. Az arany utáni vágy nem a középkor rablólovagjaitól kezdődött, sokkal előbb, amikor Egyiptom Fáraója a mi időszámításunk előtt 1.500 évvel aranyat követelt a legyőzött népektől és Krőzus legendáshírű gazdagsága megindította a népek közt a versengést. Az arany nemzetközi értékét emelte az a hit, hogy csak arannyal lehet vásárolni. Csodálkozva látta Cortez az aztékok mesés gazdagságát és bizonyára megdöbbent, amikor az aztékok kérésére pénzt hoztak eléje: kakaóbabot és gyapotot. Cortez bizonyára megdöbbent, mert az aztékok mesés gazdagságát nem igy gondolta el és mikor aranyuk után tudakozódott, azok nem ismerve a világ kapzsiságát, meg is mondották, hogy van aranyuk, de azt csak ékszernek használják. És ez lett a kultúrában gazdag aztétok veszte. Az uj kor feláldozta az egész népet, az arany utáni vágyában. Az arany tulajdonképeni hatalmát a 19- században érte el. A legbiztosabb és legértékálóbb vagyonnak az aranyban fekvő vagyont tartották az emberek és a papírpénznek is az adta meg az értékét a nemzetközi viszonylatban, hogy mennyi az arany fedezete. A világháború utáni győztes hatalmak igyekeztek minden aranyat maguknak megkaparintani. így Anglia birtokában 4 milliárd márka, Franciaországban, 14 milliárd és az Egyesült államokban 20 milliárd márka értékű arany összpontosult s mikor látták, hogy a kizsarolt államok az arany szegénységük miatt képtelenek részt venni a nemzetközi kereskedelemben, kölcsönökkel igyekeztek injekciózni életre a letiport népeket. Az arany kisibolása még azt a kevés készletet is meggyengítette, ami a letiport népek birtokában maradt és kitermelt egy, a társadalom dolgozóinak verejtékéből munka nélkül is vagyont szerző réteget. A nemzetközi gazdálkodásban az arany megnehezítette az egyes államok közötti forgalmat. Az arany hatalmának idejében ha pl. egy magyar gazda egy német gyártmányú gépet akart venni, akkor el kellett adnia a terményét itthon és a kapott pénzen márkát kellett beszereznie, hogy a gépet ki tudja fizetni. Ez a valutabeszerzés, vagy aranyvásárlás természetesen kedvezett a bankoknak, a valutaüzéreknek és a sib ereknek, de megnehezítette a nemzetközi kereskedelmet. Azt akarja kiküszöbölni Schacht, a Birodalmi Bank volt elnöke az úgynevezett „clearing1* segítségével, amikor nem egyesek állanak egymással szemben, hanem az országok központi bankja bonyolítja le a kereskedelem pénzügyi részét és az exportra szállított terményért az ország pénzével fizet, viszont ha valaki importálni akar, akkor az exportra szállított terményért minden nagyobb nehézség nélkül megkapja a kívánt külföldi árut. Ebből ki lesz kapcsolva a közvetítő kereskedelem hosszú sora, ami viszont igen megdrágította a behozott és kivitt árukat. Ez a gyakorlatban igy fest: Románia szállít Németországnak kukoricát, mondjuk 200 millió márka értékben. Németország ad Romániának gépeket 100 millió értékben, Németország viszont kap Svédországtól épületfát 200 millió értékben és ad Svédországnak kémiai anyagokat 100 millió értékben. — Ilyen módon Németország tartozik Romániának 100 millióval, Svédország pedig Németországnak loO millióval és ezért a 100 milliós tartozásáért Svédország szállít Romániának cellulózét, amivel Svédország kifizette Németországgal szemben fennálló tartozását és Németország is Romániával szembeni adósságát. Ez az eljárás semmivel sem komplikáltabb, mint a régi nemzetközi kereskedelem lebonyolítása volt.— Csak annyi az előnye, hogy egyetlen kézen megy keresztül az import és az export pénzügyi lebonyolítása és igy az,eladó és a vevő, a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával előnyösebb árhoz jut. Ezzel megdőlt az arany mindenható ereje, mert ma már minden kisgyerek tudja, hogy az arany hatalmánál nagyobb hatalmasságok is vannak: a vas és a réz. És nagyobb értékmérő a munka. Állandóbb vagyont jelent a föld. És megmosolyogjuk majd a 19. század nagy táncát, az aranyborjú körül. Mert az arany megbukott az uj Európa rendjében. — A nemzetek pénzének értékét most már nem az aranyfedezet fogja megadni, hanem a népek ipari és gazdasági termelésének színvonala. És az arany nem lesz többé ve- rejtékes munka álma, hanem visszamegy oda, ahová való: ékszer le9z belőle és csak ékszer, hogy sáp- padt fényével emelje, kidomborítsa az asszonyi népek szépségét... Egyes szám ára 12 fillér
