Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-04-19 / 29. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" HM. Molyom. SzelüMi 1941 törül: 19.-(Siómból) 29. SZtOL TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SierkesztlsOf és Idadóhlvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BlOflzetóal díj: Egész évre _ 12 pengő || Félévre______ 6 pengő Pe lelős szerkesztő I Hirdetések órai: BLÁZS1K FERENC a legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter » . . . i. . . .. , . , I széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. A hírrovatban el» A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I helyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soron» Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetőiként 60 fillérbe kerül. - llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | Bankoknak és vállalatoknak 80 százalék felár. Termény igénybevételi értekezlet három vármegye részvételével Küszöbön a rekvirálás holdanként 60 kg, köztes vetésre (kukorica közé) 15 kgt lehet meg­tartani. Szalmából és szénából meg­tartható mennyiség lovanként 500— 600 kg, szarvasmarhánként pedig 360—500 kg. ál 50 kát. holdon alnll gazdik, valamint más foglalkozásnak 1941 augusztus 15. napjáig csak annyiszor 60 kg kenyérgabonát (lisztből 20%-kal kevesebbet) tart­hatnak meg, ahány személy a ház­tartásban él. Árpa, zab és tengeri­ből visszatartható mennyiség állat­nemenként korra való tekintet nél­kül 4 hónapra a következő: hizó- marháknál és hízósertéseknél dara­bonként havi 100 kg, a hizlalás végéig, de legkésőbb október 15-ig, lónál darabonként 200 kg, bikánál és tehénnél 150 kg, egyéb szarvas- marhánál 50 kg, sertésnél 100 kg számítható. — A többi állatnemre abrak nem tartható vissza. Zsír, hüvelyesek (bab, borsó és lencse) széna, szalma igénybe- vételére nézve a fentebb Írtak irányadók az 50 holdon aluli gazdákra és — más foglalkozá­súakra nézve is. A községi elöljáróságok (Szek- szárd megyei városban a város polgármestere) a lakosság figyelmét az itt mondottakra külön is fel fog-_ ják hivni a szokásos módon. Azon " ban ennek ellenére is szükségesnek tartjuk figyelmeztetni a vármegye közönségét a rendeletben foglal­takra és különösen felhívjuk a figyel­met arra, hogy a hatóság által megszabott idő alatt mindenki jelentse be Ha fentiek szerint számított termény- feleslegét a helyi hatóságnál, mert minden feleslegre nélkülözhetetlen szüksége van az ország lakosságának. Most mindenkinek az egyéni érdek ki­kapcsolása mellett hazafiul köteles­sége felesleges készletének fel­ajánlása. Természetesen, ha az önkéntes felajánlás nem vezet a kívánt ered­ményre, a rendeletekben biztosított joga alapján a hatóság hatósági igénybevétellel élhet, aminek az a következménye lehet az Önkéntes felajánlást nem teljesítő termény- felesleggel rendelkezőkre nézve, hogy a terményfelesleget térités nélkül a katonaság közbenjöttóvel fogja igénybevenni tőle a ható­ság. Az önkéntes felajánló pedig nemcsak hogy a hatóságilag meg­állapított árak érvényesítése mellett térítésben részesül, hanem még felárat is kap egyes terményei után. Bizunk benne, hogy vármegyénk polgársága az idők parancsoló sza­vát megérti és mindenki sietve fogja teljesíteni e tekintetben hazafias | kötelességét. Összedőlt álomképek - valóra vált vágyak Irta: Bárd Ferenc Illőbb orszogsyorapoUas A trianoni határokat átlépve, a Duna—Tisza közén és a baranyai háromszögben az „ezer éves déli határ“ felé menetelt a magyar hon* véd. Kormányzó Urunk hadparancsa ismét fegyverbe szólította a honvéd­séget s az egész nemzet büszkén, csillogó szemmel nézett hős fial után. Elkövetkeztek a negyedik QrszággyarapodáS órái s most is, amikor megszállták az ősi föld újabb darabját a magyar hadak, ez a nemzet most is a dunavölgyi békét kívánja szolgálni. El kellett indulnia csapatainknak, Kormányzó Urunknak parancsot kellett adnia, mert nagy veszedelmek fenyegették véreinket. Meg kellett mutatni a magyar erőt, hogy, mint a Kor­mányzó Ur kiáltványa mondta, a Délvidéken élő magyarságot az anarchia pusztításaitól megóvjuk. Nagy napok nagy dokumentuma a kiáltvány, amelyben megmagya­rázta elhatározását a Kormányzó. Minden szava az önuralom, a nyu­galom megtestesítője és minden szava, minden mondata meleg és meggyőződéses visszhangot keltett a nemzeti közvéleményben. Valóban meg kellett mozdulnunk, hogy az 1914-ben már annyi könnyet, vért és szenvedést Európára zúdító erő­ket megfékezzük. Megfékezzük a szomszéd kicsapongásait, amelyek­kel katonai erőket vonultatott fel határainkon, sorozatos légitámadá­sokra merészkedett, sőt határainkon betöréseket is kísérelt meg. Meg kellett mozdulnunk, hiszen alkotó elemeire bomlott a déli szomszéd állam abban a pillanatban, amikor Horvátország kikiáltotta önállósá­gát, függetlenségét. — Ezt a tényt meleg rokonszenvvel, őszinte jó­akarattal vette tudomásul a magyar­ság, amelynek legbensőbb érzel­meit tolmácsotta Kormányzó Urunk, amikor kiáltványában hangoztatta, hogy a nemes horvát nép boldo­gulását és jólétét kívánjuk. Ám nincs nekünk vitánk a szerb néppel sem. Mi a szerbekkel a jö­vőben békében akarunk élni s a hadparancs nyomán bekövetkező események, valóban csak a Dél­vidéken élő magyar tömegek vé­delmét, felszabadítását célozták és azt, hogy visszaállítsuk a déli vé­geken is a szentistváni határt. Fegyverhez nyúltunk, hogy meg­óvjuk a békét. Megindultak a honvéd­seregek, hogy biztosítsák a felbomló állam keretei között élt magyarok élet- és vagyonbiztonságát. Elindul­tunk, hogy birtokba vegyük azt a földet, amelyhez ősi jussunk fűz, hogy kitűzzük az ezeréves határo­kon a magyar lobogót. A magyar lobogót, amely az európai kultúrát, a magyar fegyelmet, rendet, nyu­galmat, biztonságot jelentette a múlt­ban is és jelenti ma is, bármeny­nyire is megnehezedtek Európa e részén az élet körülményei. ______ Husvé t hétfőjén dr Nikolits Mihály 1 főispán, országos mozgósítási és ( közélelmezésügyi kormánybiztos Ba- t ranya, Somogy és Tolna vármegye t vezetői bevonásával Pécsett értekez- < letet tartott az ország lakosságának < ellátása ügyében. Az értekezleten, melyen vármegyénkből vitéz Madi Kovács Imre főispán, Szongott Edvin alispán, 1. Eordögh Zoltán várme­gyei m. kir. gazdasági felügyelő és '• dr Sudár József tb. főszolgabíró, ( közellátásügyi előadó vett részt, dr 1 Nikolits főispán részletes előadás- 1 ban ismertette az élelmezési hely- ' zetet, amely szerint az eddig felajánlott terménykész­letekből nem áll olyan mennyi­ség az ország lakosságának ren­delkezésére, amely elég volna a szükségletek kielégítéséte. Erre való tekintettel a közellátás biztosítása érdeké­ben fokozott áldozatok szüksé­gesek. A közellátási m. kir. miniszter a hozzá beérkezett adatok alapján az összlakosság élelmezésének mara­déktalanul leendő kielégítésére el­rendelte, hogy a háztartási és gaz­dasági szükségleteken felül még bir­tokban levő terménykészletek igénybevétele a helyi hatóságok közreműködése mellett azonnal megkezdessék. A helyi hatóságok ugyanis a mi­niszteri rendelet értelmében jogo­sultak igénybe venni mindazt a ter­ménymennyiséget, amely az alábbi fejadagokon felül az egyesek bir­tokában található. Az ÖO kataszteri holdon felüli gazdaságoknál búza, rozs együttesen fejenként augusztus 15. nagyjáig 60 kg (liszt­ben 20%-al kevesebb), konvencióra ugyanerre az időre körülbelül 200 kg, időszaki munkások részére a kosztos aratókat is beleszámítva, fe­jenként a fenti időre átlag 100 kg. Árpa, zab és tengeri (együttesen) lónak darabonként egy hónapra 50—60 kg, szarvasmarhának dara­bonként 25—40 kg, sertésnek 25— 40 kg, hizómarhának 100 kg és hízósertésnek 100 kg számítandó. Vetésre kát. holdanként kukorica 20—40 kg, csalamádé 100 kg, hü­velyes (bab, borsó, lencse) fejen­ként 1941 augusztus 15-ig 4 kg, zsírból tejenként és havonként december 15. napjáig 1 kg, szénából lónak darabonként és ha- j vönként 125—150 kg, szarvasmar­hának darabonként 90—120 kg I mennyiség tartható. Babvetésre kát. A jósok messzi nyugaton álmot láttak. Megálmodták az uj Európát. Megálmodták és megcsinálták hu­szonegy évvel ezelőtt. Az álomképből országok szület­tek és a magyarság huszonegy éven át keserves kínnal cipelte a álom­kép szülte valóságok terhét. Ez az álom most szertefoszlott. Mint valami szappanbuborék akis­gyermek szalmaszála végén, eltűnt. Tegnap még állt és büszkén rioga­tott minket, ma már a múlté. Huszonegy éve a mi sírunknál állottak ők, ma a magyar honvéd lába alatt dübörög a jugoszláv föld, hirdetve az egész világnak, hogy csak álom volt Trianon és ezt az álmot most eloszlatta a magyar élniakarás, a hnszonegyéves meg- acélozódott, szenvedés füzében meg­edződött magyar hit, magyar re­mény és magyar bizalom. Mert huszonegy évig csak bíz­tunk és reméltünk és hittünk a magyar küldetésben itt a Duna- Tisza közén. A trianoni határ omlott össze nagypénteken és ebben az össze­omlásban, megnyugtatóigazolva van a mi hitünk, a mi bizalmunk. Istenem, de sokszor éltük meg kifosztott, megsebesített, elhagyott életét. De sokszor éreztük „vae victis“, jaj a legyőzőiteknek, mi­kor a megszálló csapatok előtt nem volt szent a mi otthonunk, a mi asszonyaink tiszta becsülete és a lányaink ártatlan lelke. De sokszor éreztük huszonegy év alatt a magyar élet gúzsbaköté­sét és a kenyértelen magyar fiatal­ság lassú sorvadását. A munkanél­küliség szörnyű idejében de sok család könnyezte meg a trianoni álmot, melyet valósággá kényszerí­tettek a győzők és azok, akik jól sikerült diplomáciai mesterfogással a legyőzetés után győztesek lettek. De mi hittünk, rendületlen hittel. Hittük, elhittük, hogy sorsunk jő kezekben van. — Mi hittük^ hogy a gondviselésszerü vezérünk jó pász­torként a helyes útra vezet és eb­ből a hitből született meg, ebből a hitből lett valósággá a mi huszon­egyéves vágyunk... Hosszú volt idáig az ut. Az a | huszonegy év, melyet meg kellett I járnunk az összeomlástól Triano­Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom