Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-01-11 / 3. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" mii. égtalDnm. ______üilHfli, 1841 HMIft 11, (ktttlal) 3. irts. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkeaztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Egész évre __ 12 Előfizetési dIJ: pengő || Félévre _ _ 6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerü 1. Őrségváltás Mint arról már hirt adtunk, a mozgalmas 1940. év utolsó óráinak érdekes politikai eseménye az a változás, amely a földmivelésügyi tárcánál következett be. — A kor­mányzó gróf széki Teleki Mihályt, a miniszterelnök előterjesztésére, saját kérelmére a földmivelésügyi minisztérium vezetése alól felmen­tette s ez egyik legfontosabb gaz­dasági minisztériumunk élére báró losonci Bánffy Dániel földbirtokost, országgyűlési képviselőt nevezte ki. A hivatalos lap a felmentéssel egyidejűleg közli a legmagasabb kéziratot is, amely Teleki Mihály grófnak több, mint két éven át ki* váló buzgalommal és odaadással teljesitett szolgálataiért teljes elisme­rését fejezi ki. Teleki Mihály gróf 1938 november 15-e óta töltöttébe nehéz posztját. Még Imrédy Béla kormányában kapott meghívást a földmivelésügyi miniszteri székbe és azután megmaradt e nagy és nehéz tisztségben Teleki Pál gróf kormá­nyában is. Nehéz és nagy feladatok hárultak e két év alatt a magyar miniszterekre. A többszörös ország- gyarapodás széles látókört, meg­feszített munkát és hatalmas szak­tudást követelt, hogy a 'felszabadult területek gazdasági életét zökkenés nélkül igazíthassuk be a magyar élet egészébe. Teléki Mihály gróf teljes felkészültséggel látta el feladatait, amelyek különös fontosságúak vol­tak, hiszen nemcsak a milliókkal megszaporodott népi tömegek ellá­tásáról kellett gondoskodni, de a megnagyobbodott és sokszor hete­ken át mozgásban lévő hadsere­günk szükségleteit is biztosítania kellett. A második bécsi döntés haza­hozta Keletmagyarországot ésÉszak- erdélyt és ezzel ismét uj feladatok tornyosultak a magyar kormányzat elé. Teleki Pál gróf miniszterelnök gyakori helyszíni tanácskozások alapján behatóan tanulmányozta az erdélyi viszonyokat s azoknak a magyar élettel való összhangbaho- zatala érdekében kívánatosnak ta­lálta, hogy kormányában helyet biz­tosítson erdélyi politikusnak, illetve szakembernek. Az erdélyrészi kép­viselők behívása után most sor ke­rült a kormány kiegészítésére s ennek a megvalósításaként nevezte ki a kormányzó Széki Teleki Mihály gróf helyére báró losonci Bánffy Dánielt. Bánffy Dániel báró személyében nagy tradíciókon nevelt erdélyi po­litikus és gyakorlati közgazdász került a megnagyobbodott Magyar- ország földmivelésügyi minisztériuma élére. Uj földmivelésügyi miniszte­rünk életerős fiatalember. 1893-ban született Nagyenyeden, iskoláit Sop­ronban és Kolozsvárt végezte és a nagy háborúban, súlyos sebesülé­séig, két évig harcolt a különböző frontokon, egész sereg vitézségi érmet érdemelve ki. Az 1918-as szomorú impérium- változás során nem hagyta el az ősi földet, vállalta a kisebbségi magyar nehéz életét s szerepet vállalt a magyar párt, illetve később a ma­gyar népközősség vezetésében. — Egyik irányítója volt egyháza köz- igazgatásának s az egész román uralom alatt megmentett maradék­birtokán gazdálkodott s különösen az erdőgazdálkodás és fakereske­delem terén ért el olyan eredmé­nyeket, amelyek kiváló szakértőként tették ismertté európaszerte nevét. Kinevezése nagy értékgyarapodást jelent az egész magyar kormányzat szempontjából. Szaktudás párosul egyéniségében az erdélyi szívósság­gal s minden bizonnyal gyümölcsö­zően értékes munkája a maga er- délyiségével színesebbé, keményebbé teszi azt a magyar agrárpolitikát, amelyet kiváló elődök nyomdokain haladva, az egyetemes magyarság javára fog munkálni. Az egész ma­gyar közvélemény rokonszenves bi­zalommal fogadja Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszteri ki­nevezését ! KORUNK ALKONYA Irta : Jánosi György Tulajdonképpen az év küszöbén arról kellene Írni, hogy milyen ki­látásokkal indulunk az eljövendő esztendőnek ? Milyen lesz a ter­més a nem legalkalmasabb és ked­vezőbb vetés után ebben a tenger pocsolyában, amely talán már felhő képében is sár ? Micsoda revíziós kilátásaink lehetnek még és az uj magyar határt hol húzzák meg 1941 esztendő végén ? — De annyi és annyiféleképpen írtak már ezekről a kérdésekről kéretlenül, hogy a megszűrt szúnyogot kár lenne is­mét megszűrni. Lesz, ahogy lesz. Isten kezében a jövő. A múlt enni nem ad. A jelen és csak egyedül a jelen a miénk s most ebben egy olyan igazságra kell rámutatnunk, melyen átesünk, mégse veszi min­denki észre. Ez az igazság korunk alkonya. Az ember életét mindenkor nagy igazságok viszik. Napjainkban ilyen élethordozó igazság alkonyul le és fejeződött be. Az államrendszerek az egyének benső vágyainak ki­alakulásai, milliók eszményi elgon­dolásai. Abban a pillanatban leom­lanak, amely pillanatban az egyé­nek mást találnak és fogadnak el. Dánia, Hollandia, Norvégia, Len­gyelország, Románia, Albánia és végül a tragikus véget ért Francia- ország uj képet nyert. Kiesett az angol hatás alól, A világot kirabló, Trianon-gyártó hazug demokrácia, amely nem tudott mást, mint kiélni azokat, akiket szekerébe befogott, süllyedezőben. — JNem menti meg Amerika se. Nincs ahoz elég rugal­massága. Nincsenek eszközei. Bi­zonyos, hogy a demokrácia nem politikai alakzat, hanem emberi ter­mészet. Azért a demokrata államok­nak ki kell egyezniök a tényekkel, ha demokrata módon élni akarnak. Meghalt a múlt. És fel nem támad. Mi érezzük legjobban, hogy a világot uj eszmék mozgatják s ezek napról-napra izmosabban emelked­nek ki a zavarosból, hogy ráüssék bélyegüket mindenre. Az osztályok közötti különbségek eltörlése mel­lett a munka megbecsülése a cél. Az égő világ fénye arcunkon tán­col és a magyar közvélemény só- váran várja azt, hogy a nemzet to­vább haladjon az uj idők uj eszméi utján. — Egyre hatalmasabban ver gyökeret minden magyar lélekben az a meggyőződés, hogy Magyar- országot naggyá Németországhoz való viszonya teheti. A hatalmas germánsághoz való egészséges kap* csolatunk, a vele és Olaszország­gal való szoros baráti együttműkö­désünk máris olyan nagyszerű ered­ményeket hozott, amelyek annál ki- magaslóbbak, mennél inkább ha­sonlítjuk össze azok politikai tervé­vel, akik a világháború áldozatául gyalázatosán megcsonkítottak s ha most egeket igémének is megnye­résünkért, senki se hinne az ígéret őszinteségében. A tengelyhatalom győzelme a .mi győzelmünk, sor­sunk egy az ő sorsukkal. Ebben a szoros viszonyban a magyar nem­zet függetlenségének és szabad moz­gásának megoltalmazása olyan uj cél a magyar nemzeti élet vezetői számára, amelyet a mostani kor­mány nemcsak kezdeményezett, ha­nem sikeresen keresztül is vitt. A magunk érdekeinek fenttartása mel­lett sokkal hálásabbak vagyunk Németországgal szemben, nagy küz­delmeit sokkal nagyobb rokonszenv- vei kisérjük, mint gondolható. Nagy­szerű külügyminiszterünk mester­műve volt az, hogy a ragaszkodás őszinte mélységéről meggyőzte az érdekelteket, hogy a közös viszony zavartalanul tiszta legyen azon élel­mes mesterkedők tÖlakodó szerepe ellenére, akik ebből a maguk koncát iparkodtak és iparkodnak kifogni. Uj hangok ezek, de helyes meg­állapítás. Kétségtelen, hogy sokan szeretik a múlt politikai nagyságai* nak elavult elméletét kisajátítani. Még ma is sokan osztrákmagyarul gondolkoznak s az országot nem­csak a megszűnt függőségi viszony­ból bírálják, hanem mulatságosan korhadt politikai eszmék jelszavait szeretnék ráhúzni a nemzet mai testére. Uj világ alakult. Ebben az esztendőben döntőre jutnak az uj eszmék érvényesüléséért vívott há­borúk. Jön a béke, a béke szár­nyain a munka, jönnek a szociális elbánások és alkotások isteni alkal­mai. Ezt látja és felismeri a magyar kormány, annak rátermett vezetője s hisszük, hogy a magyar nemzeti gondolat lendítő erejével eredmé­nyesen fejezi be a mai, uj magyar életmegnyilvánulás és akarat komoly szándékait, hogy ne a nemzetiségi izgatók, hasonlesők hazaáruló mo­hóságának legyen a nemzet sorsa áldozata, hanem a független, sza­bad, erős, történelmi nagymagyar elgondolásnak uj életre és erőre kapott bizonyítéka. A békéi Igen, a békéi Ez hen- gerit a múlt sírboltjára elmozdit- hatatlan sírkövet ! Ez temeti el ko­runk romjait a maga diadalmas megvalósulásával 1 Ez nyitja meg az emberiség előtt az uj idők kapuit. A béke, amelyért ma ádáz tusák folynak, — a mi hasznunkra is! Erdélyi menekültek Szekszárdon és a vármegyében A román kormányzat által Erdély­ből kiüldözött sokezer magyar test­vérünket — mint ismeretes — a menekültügyi kormánybiztosság tá­borokba gyűjtötte össze és értesí­tette a vármegyék és városok ve­zetőit, hogy amennyiben ezeket a belvederei paktumnak megfelelően szülőhelyükre visszajuttatni nem si­kerül, akkor szerencsétlen véreinket az egyes vármegyék és városok területén kell letelepíteni. Szongott Edvin alispán a kormány- intézkedés vétele után nyomban uta­sította a községi elöljáróságokat, állítsanak fel kimutatást arról, hogy községeikben mennyi és milyen fog­lalkozású menekültet lehetne letele­píteni. November folyamán az al­ispán a járási székhelyeken sze­mélyesen is tárgyalt ebben az ügy­ben az oda berendelt jegyzőkkel és a legkörültekintőbb megbeszélések alapján megállapította a nálunk szük­séges szakképzett iparosok számát. A tárgyalások eredményeképpen az alispán az elhelyezési tervezetet fel­terjesztette a menekültügyi kormány­biztossághoz, amely a szalmámé-' meti menekült gyüjtőtáborból 255, legnagyobbrészt gyári és ipari mun­kást, illetve családtagot indított ut­Egyes szám áréi f2 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom