Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-04-02 / 25. szám

1 1941 április 2. Micheli Mihály elnök köszönetét | mondott a társszövetkezetek elis- | merő felszólalásaiért majd azt fej- j tegette, hogy nagy bűnt követnek el a?ok, akik ezt a 10 év alatt ösz- szekovácsolt gazdaközösséget szét akarják robbantani. Politikailag — úgymond — tartózhatunk bárhová, azonban gazdaságilag egynek kell lennünk. Molnár Pál igazgató felolvasta azután a kilépő szövetkezetek ötévi kötelezettségére vonatkozó alapsza- szabálymódositó igazgatósági javas­latot, amelyre április 7-ig kell vá­laszolni cégszerű nyilatkozatban min­den tagszövetkezetnek. Több felszólalásra válaszolva Mi­diéli Mihály kijelentette, hogy ter­melni többet és jobbat csak nyu­godt légkörben lehet, éppen azért rövid idő alatt rendet kell teremteni az egység kérdésében. A közgyűlés az indítványt elfo­gadta és a vezetőség eredményes munkájának elismerésével véget ért. Római levél Irta: Taksonyi József dr Róma, március A Szent Péter templom hatalmas tere mozdulatlan, ünnepi méltóság­gal áll a. márciusi, kék olasz ég ragyogó napsütésében. A teret két oldalt átkaroló fejedelmi oszlopso­rok, Bernini épitőművészetének e csodás kolosszusai, három évszázad történelmi komolyságával nézik a két szökőkút fényben szikrázó játé­kát, ahogy toronymagasságig szökik a viz és a magasban ezer és ezer gyémántdarabra törve szétporzik és a csobogás titokzatos muzsiká­jának ritmusával, csillogva perme­tezi be a medence hűvös, tiszta vizét. Valahányszor átmegyek a téren, bármennyire sietős az utam, meg­állók egy pillanatig a lenyűgöző lát­ványra. De most igazán nincs idő élmények rögzítésére; messze a tér elején, az oszlopsor tövében, fekete emberfoltok mozognak és sietnek a bronzkapu felé, hogy még időben jó helyet kapjanak a Sziksztusi Ká­polnában, ahol ma nagy esemény, All. Plus pápa koronázásának má­sodik évforduló ünnepsége lesz, A svájci gárda díszes kapuőrsége a portone di bronzo bejáratánál egy pillantást vet a szertartásra szóló meghívónkra. Ezen az ellenőrzésen mindenkinek át kell esnie, mert csak jeggyé! lehet résztvenni a vatikáni ünnepségeken és egyébként is. Vég­eredményben államhatáron, a Vati­kán Városállam határán megy át minden belépő. Széles,, remek fo­lyosó, a királyok lépcsője, a Scala Regia vezet föl a Cappella Sistiná- hoz; Európa összes uralkodói ezt a lépcsőt járták a Vatikánba menet s tán ennek az emlékétől ragyog meleg színekben ma is a márvány­nak, stukkóművészetnek e pazar alkotása. Egy óra van még a pápa bevo­nulásáig, de az az ember érzése, hogy elkésett. A Sistina előterme, az u. n. Sala Regia, a királyi sza­lon tele van már halkan morajló közönséggel. A terem merész ku­polája, amely alatt külföld követeit fogadták a középkortól kezdve, a monumentális falfreskók, könnyen történelmi szemlélődésbe sodorná­nak, most azonban az érkezők Joly­TOLNAMEGYEI UJSÜfl tonos áramlása vonja magára a figyelmet. A diplomaták, az egyes nemzetek követei, a rendjelek egész kiállítását hordják mellükön, a nők, mint egy-egy Euridike, fejükön a kötelező, hosszú fekete fátyollal, mintha most érkeztek volna egy finom antik szoborcsoport társasá­gából, a szálas gárdisták, a festői palotaőrség közt, fekete bársony­ban, sima járású, spanyol térdnad- rágos pápai világi kamarások, lé­péseikben évszázados etikett ön­tudata és modora ring, amellyel csattos cipőjüktől a lekötelező mo­solyukig pontosan megadják a hely és társadalmi rang által hibátlanul elővarázsolt előkelőség tónusát. A különféle nemzetek jelenlétét tán legszembetűnőbben a sokszínű re­verendák árulják el. A klerikusok lila, sárga, zöld, fekete, piros cin- gulusai, gombjai közt kiemelkedik a magyar alapítású Collegium Qermanicum-Hungaricum mindenütt ott látható kispapjainak égőpiros reverendája, — de a legnagyobb elevenséget a most érkező szines- bőrü papok hozzák, négerek, abesz- szinek, kínaiak, hinduk, japánok, akik Róma művészetének, tudásá­nak, lelkének itt szerzett kincseivel a világ minden tájára hazaviszik majd a katolicizmus népeket és kul­túrákat átformáló áldásait. X A testőrség széles utat tart fönn szabadon, a mély terem közepén végig. Lila reverendás monsigno- rék, a pápa cerimonáriusai, suhan­nak el, egy-egy utánozhatatlan fej- mozdulattal, könnyed meghajlással tüntetnek ki egy rendjelet, vagy díszruhát. Prelátusok, püspökök jön­nek, akiket a hierachia gazdag szín­skálájában éppen^tsak a fejükön lévő piros pileolusról lehet fölis­merni. Halk vezényszó pattan el, a testőrök arany vállrojtjai hosszú egyenes vonalra zárkóznak és fe­jedelmeknek kijáró tiszteletadás közt . bevonul a mosolygó arcú Chigi I herceg, a máltai lovagrend nagy­mestere. Megjelenik Mons. Respighi, a főcerimonárius mester, közeledik a nagy pillanat, az eddigi közön­ség hívekké, az arcok egyetlen ma­gafeledt figyelemmé válnak. A pápa hajszálpontos szokott lenni; fél 11-re jelzett érkezéséhez akár az órát lehet igazítani. Sarkig kitárul a terem ajtaja és külön kí­séretükkel jönnek a bíborosok; a szemek pergőtüze meleggé heviti a levegőt; 22 bíboroson káprázik vé­gig a tekintet, végül odaszegeződik az ajtóhoz. Ebben a pillanatban, váltakra emelt trónusán, fején a hármas koronával, megjelenik XII. Pius pápa. Izzó tapsorkán csattan föl, forró — Ewiva il Papa — ki­áltások viharos kórusa csap föl; a lelkek e lángoló ünneplésében, ma­gasan a fejek fölött, szinte úszik a pápai trón és a lelkesedés hullá­main lassan halad lépésről-lépésre előre. Mintha fönn a falakon Giorgio Vasari freskója elevenedne meg, amelyen a lepantói tengeri csata hullámok közt vergődő harcosai utolsó erőfeszítéssel tárják karjukat a pápa felé: ez a tömeg, amely el­ragadtatással veszi a pápa áldását, a hitét, a mostani roppant törté­nelmi harcok közt is fönntartott re­ményét nyújtja e világfölötti hata­lom elvonulása elé. A pápa lehajol trónjáról és úgy adja áldásait. Szeme tele van me­legséggel, amellyel magához öleli a világ minden gondját, örömét, gyá­szát, amellyel magához vonzotta a népek szivét Pesten éppúgy, mint Chicagóban, vagy Délamerikában. Fölcsendül a világhírű Sixtina énekkar remek kórusa, ezüstös szop­ránok törnek Michelangelo freskói felé, fénylő tenorok iveinek az ős­kőzetek mélységében dörgő basszu­sok hangörvényei fölé... A pápa föllép az oltárra és ál­dást ad Urbi et Orbi, a háborgó világra. A nagymányoki zárda félszázados jubileuma beket már nem voltak képesek föK venni. Amikor a nagymányoki bánya nagyobb arányú fejlődése miatt az elemi iskolára utalt gyermekek száma annyira felszaporodott, hogy a férfi- kántortanitó s a két irgalmasnővér már nem tudta valamennyi! oktatni, az 1906. esztendőben megszervez­ték a negyedik tanítói állást s arra is adott a szerzetes rend főnöksége irgalmasnővér tanítónőt. Az internátus rohamos virágzása a szükséges helyiségek pótlását tette mind sürgősebbé, de a szerzetes nő­vérek lakásául szolgáló épület is megrokkant, ezért a zárda utcai épületszárnyát az 1914. év tavaszán újra kellett építeni, melynek föld­szintjén két tanterem s az ovoda» a kapubejárat s két szoba nyert el­helyezést, mig az emeleten a ká­polna és a nővérek négy lakó­szobája. Az épitési költséget adományok-** ból hozták össze. Az adományozók voltak Weitner János 15.000 koro­nával, gróf Zichy Gyula akkori pé­csi püspök, most kalocsai érsek 4000 koronával, a vállás- és köz- oktatásügyi minisztérium 2000 ko­ronával, Hanny Gábor pécsi kano­nok, mint akkori kegyur 8000 ko­ronával és Döbrössy Alajos pécsi kanonok 3000 koronával. A világháború kitörésekor az eme­leti részt kezdték építeni s bizony sok nehézséggel kellett megküzdeni, de azért az 1914—15. tanév kezde­tére j mégis sikerült az építkezést befejezni s a tanévet az uj épület­ben megkezdeni. A proletárdiktatúra után a szer­zetesrend elöljárósága megszüntette a polgári iskolások internátusát és ekkor a megürült helyiségekbe a zárda vezetősége a pécsi áll. gyer- mekmenhelyből árvagyermekeket fo­gadott el nevelésre, akik az iskolában részesülnek oktatásban. Minthogy pedig a rendi elöljáróság nem tu­dott tanerőt küldeni, az egyik állás 1928-ban világi férfi tanító állássá szerveztetett át és férfi tanerővel töl­tetett be. Az a szép kulturmunka, melyet a nagymányoki zárda 50 év óta kifejt s amely megyeszerte elismerésben részesült, most érte el alapításának félszázados évfordulóját, melyet úgy a szerzetes rend, mint Nagymányok község közönsége s az egész vár­megye kulturmunkásai — az alapí­tók iránt érzett kegyeletük lerovása végett — folyó évi május hóban fognak méltó keretek között, de a mai időkhöz illő szerénységgel meg­ünnepelni. Az 1890. évben Weitner János nagymányoki polgár 1000 forintos adománya indította meg a mozgal­mat a zárda szervezésére, majd né­hai Troli Ferenc vál. püspök, pécsi székesegyházi éneklő kanonok, mint Nagymányok akkori kegyura vásá­rolta meg a belsőséget s kerteket, hogy a zárda felépíthető s elhelyez­hető legyen, 2 iskolai és 1 ovodai termet építve fel s a fenntartásra 12 ezer forintot helyezett elapécs- egyházmegyei alapítványi pénztár­ban, mig a nagymányoki rk. egy­házközség a megszüntetett osztály­tanítói állás javadalmát: évi 600 ko­ronát és három öl fa váltságául évi 80 koronát ajánlott fel a nővérek eltartására. Az első irgalmas nővéreket maga az alapító, Troli Ferenc vezette be 1890. évi december hó 28-án a zár­dába, akik a karácsonyi szünet után úgy az iskolában, mint az óvodá­ban meg is kezdték működésüket i Az alapitó tovább fejleszteni akar­ván a zárdát, az 1900. esztendőben I internátust létesített, emeletes épü­letet emelve s az internátust fej is szerelte. A nővérek az internátusbán pol­gári iskolai leánykákat készítettek elő magánvizsgálatra. Az internátus oly jó hírre tett szert, hogy nem­csak a környékről, de további vi­dékről, sőt a fővárosból is kerültek abba növendékek oly nagy szám­ban, hogy a zárda korlátolt befo­gadó képessége miatt sokszor töb­Az irgalmas nővérek az iskolái kívül is fejtenek ki értékes, szép munkát. Az Oltáregyletben az asz- szonyokkal, a Leánykörben a fel­nőtt leányokkal és a hitbuzgalmi egyesületekben az is iskolás leányok­kal is foglalkoznak. A december 28-i évfordulót a zord időjárás és a nehéz közlekedés miatt nem tudták megünnepelni s ezért J maradt a félszázados évforduló meg- I ünneplése ezév májusára. Adományok az árvízkárosultak lávára Vitéz Madl Kovács Imre főispán felhívása folytán az árvízkárosultak megsegítésére újabban az alábbi ösz- szegeket fizették be a főispán csekk- számlára * Elöljáróság Bonyhád 1.703-80,Elöl­járóság Bogyiszló 1.335-45, Elöl­járóság Dunaföldvár 1.425*90, Elől járóság Pálfa 107 32, Elöljáróság Harc 100*27, Elöljáróság Kocsola 110*60, Elöljáróság Tolnanémedi 184*33, Elöljáróság Madocsa 533 07, Elöljáróság Miszla 126 77, Elöljáró­ság Tevel 393*89, Elöljáróság Var­sád 150 63, Elöljáróság Máza 69*90, Elöljáróság Váralja 84.40, Elöljáró­ság Udvari 414*60, Elöljáróság Kis székely 223 58, Elöljáróság Decs 509 90, Elöljáróság Sárszentlőrinc 419 55, Elöljáróság Simontornya 561 60, Elöljáróság Pincehely 400 20, Elöljáróság Kisdorog 148*80, Elöl­járóság Tabód 6450, Elöljáróság Bonyhádvarasd 43*70, Elöljáróság Tengelic 445 30, Elöljáróság Nagy- szokoly 391*20, Elöljáróság Nagy­székely 315 70, Elöljáróság Gyulaj 389 50, Elöljáróság Báta 162*80, Elöljáróság Kurd 110*70, Elöljáróság Csibrák 19*20, Elöljáróság Kesző- hidegkut 197*—, Elöljáróság Belecska 185 30, Elöljáróság Mucsfa 219*60, Elöljáróság Duzs 35—, Elöljáróság Hőgyész 194*50, Elöljáróság Alsó nyék 88*90, Elöljáróság Tamási 878*56, Elöljáróság Nak 96 45, Elöl­járóság Várong 17*59, Elöljáróság Lápafő 102 82, Elöljáróság Bátaszék 667 40 Elöljáróság Györköny 68949, Elöljáróság Tolna 392 50, Elöljáró­ság Sióagárd 273 30, Elöljáróság Regöly 130—, Elöljáróság Felsőnána 162 6Ó, Elöljáróság Izmény 440*—, Elöljáróság Szálka 82*50, Elöljáró­ság Gyönk 26*—, Elöljáróság Kéty 84*90, Elöljáróság Murga 96*75, Elöljáróság Dőryzomba 262 80, Elöl­járóság őcsény 247*96, Elöljáróság

Next

/
Oldalképek
Tartalom