Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-03-23 / 22. szám
A tolnamegyei árvízveszély NÉ LKilLÖZHEVETLEN DtOetker KAIACS. SÜlÍNÉNt bennünket abban a hitünkben, hogy Galetta Ferenc, az országosan ismert nevű kitűnő színész magához méltó kiváló képességű, lelkes társulatot szervezett egybe, — amely csakugyan méltó a közönség pártolására, támogatására. A Földindulás itt bemutatott előadásaival kapcsolatban pedig azt a tanácsot adnók az igazgatónak, hogy szekszárdi tartózkodása alatt hozza szinre ezt a darabot a szomszédos őcsényben és Decsen is, ahol nemcsak nagy anyagi sikert aratna vele a társulat, hanem szolgálatot tenne annak a magyar hazafias célnak is, amelynek érdekében Kodolányi János megírta és a budapesti Belvárosi Színház zseniális igazgatója, Patkós György ezt a darabot országjáró diadalmas útjára, sőt a filmre is elindította. Itt említjük meg, hogy Szekszárd város képviselőtestületének közgyűlése Galetta igazgató társulata számára a színházterem bérletét az egész idényre 50 pengőben, vigalmi adóját ugyancsak az egész idényre 10 pengőben állapította meg, a villamvilágitási áramot pedig az olcsóbb ipari áram árában számlázza. Galetta Ferenc színigazgató a következő hét műsorát eképpen állította össze: Szombaton este: Rácsos kapu, rácsos ablak. Husvét vasárnap délután 4 órakor: Trafikos Erzsiké. Husvét vasárnap este : Zimberi- zomborl szép asszony. Husvét hétfőn délután 4 órakor: Pozsonyi lakodalom. Husvét hétfőn este: Zimberi-zom- bori szép asszony. Kedden: Feleség. Szerdán : Ki gyereke vagyok én ? Csütörtök: 32-es baka vagyok én l (Ketten egy jeggyel.) Megyünk hóban és porban... A hó ezüstje csillan a sápadt lámpafényben, mint álmaimban sok-sok hiú és vak reményem... A tisztaság fehérje oly jóleső... a lelkem olyan nyugodt, a téli hóvattás, esti csendben... Gyerekes .öröm tőit el szeretnék hógolyőzni.... — Ó nem is olyan régen, még hogy repült a ródli velem is ott a dombén s az arcomat pirosra csipte a szél... — De szép volt! S ó Istenem 1 ki hozza vissza nekem még egyszer a boldog délutánok kacagó, szent derűjét? Csak furcsa lázu álmok? Csak emlékek zenéje ? Csak egy-egy téli este? hogy utána a szürke valóság eltemesse ? ... Megyünk hóban és porban s anélkül, hogy akarnánk az őrök idő szálló, halk perceket havaz ránk .. r r Kósa Márton. Régóta nem érte vármegyénk lakosságát nagyobb és súlyosabb katasztrófa, mint a mostani olvadással járó árvizveszedelem. Előbb a nagy vízgyűjtőterülettel rendelkező Kapos, Koppány, Baranya, Sió és Sárvizcsatornák áradása pusztított, majd hozzájárult mind-: ehhez a Duna hatalmas víztömegének a borzalmas kártevése is. A Kapós-csatorna, mely Kaposvárt is elöntötte, Dombóváron és környékén rombolt és a Baranya- csatornával együtt olyan víztömegeket zúdított a környékre, hogy megrongálta az ujdombóvár—kaposvári, ujdombóvár— sásdi, ujdombóvár—mágocs-alsómocsoládi, az ujdombóvár— kurdesibráki, valamint az ujdombóvár — ma jsamiklósvári vasútvonalakat is. Ezek a rongálások olyan nagymértékűek voltak, hogy Dombóvár még most is el van vágva a külvilágtól és a vasutfor- galom a felsorolt vonalakon még mindig szünetel. A Koppány-csatorna Tamási környékén pusztított és miként a Kapos áradása Ujdombóváron és Dombóváron, ez Tamásiban és Regölyben okozott számos házösszeomlást. Az ár elrombolta Tamási hidját is és a forgalmat csak az államépitészeti hivatal által létesített ideiglenes gyaloghidon át tudják a járási székhellyel fenntartani. A Sió Simontornyánál kezdte meg legelőbb pusztító munkáját. A Si- montornyától délre fekvő- vasútvonalon okozott nagy károkat, úgy hogy ott a forgalom még a mat napig sem indulhatott meg. Természetesen megrongálódott és használhatatlan a Keszőhidegkut-Gyönk —Majsamíklósvár között lévő vasútvonal is. Simontornyánál nagyon meg dagadt a Sió és a hatóságok a fenyegető veszélyre való tekintettel állandóan ötszáz emberrel dolgoztattak, hogy védőműveket készíttessenek. Simontornya lakossága, mely ilyen ötszázas turnusokban éjjel-nappal szakadatlanul munkában volt, teljesen kimerült és Szongott Edvin alispán katonaság kirendelését kérte a pécsi hadtestparancsnokságtól. — Bár a kirendelt közerő minden emberileg megtehetőt elkövetett, Simontornyánál mégis áttört a viz és az alacsonyabban fekvő házakat elárasztotta, összedöntötte. A mentési munkálatoknak Simon- tornyán az volt a legfontosabb célja, hogy a külföld számára is fokozottabb ütemben dolgozó és az ország közgazdasági életében tekintélyes szerepet betöltő simontornyai bőrgyárat az árvízveszélytől megmentsék. Ez, mint értesülünk, sikerült is. Sajnos, hogy a Sió igen jelentős pusztítást végzett alsó szakaszán, ahol az óriási tömegű viz elfolyását erősen akadályozta a dunai tokorlatnál volt óriási jégtorlasz, amely miatt nemcsak magának a Siónak a vize folyt visz- szafelé, hanem a Holt-Duna is borzalmasan duzzasztotta a Sió—Sárvíz- csatornát. A Sió rettenetesen megdagadt víztömege kiáradt Sárszentlőrincen, Nagydorog határában, Uzdon, Medinán, Szedresen, Sióagárdon és Harcon, valamint Mőzs és Szekszárd határában. Az áradás Sárszentlőrincen, Uzdon, Medinán, Sióagárdon és Harcon számos házat összedöntött. Tamásiban és Sza- kályban a Koppány-csatorna rongálta össze a jobbára földtömésből épült házakat. Elmosta azonkívül a Sió az Űzd melletti hidat is, tó- vábbá a kölesdi Sióhid egyik ellenfalát is, amely megbillent, megsüllyedt, úgyhogy ezen a kölesd— paksi utón levő hídon most nem lehet közlekedni. Áttörte a Sió- Sárvíz a Szekszárd határában levő töltését és elárasztotta a Palánk- szigetet, az ottani kertészeteket, réteket, Szekszárd város gyümölcsösének egy részét, továbbá a Schmi- deg-féle téglagyár anyagtermelő helyeit. Erősen veszélyezteti az áradás a szekszárd- palánki m. kir. mezőgazdasági szakiskola telepét valamint a Sión átvezető szekszárdi vasúti hidat. A Sió vármegyékben körülbelül hatvanezer hold mezőgazdasági termelés alatt álló területet árasztott el. A legnagyobb bajt az a körülmény okozta, hogy Medinánál Szedres felé áttört a Sió gátja és mint tenger folyik a viz borzalmas erővel, feltartóztathatatlanul Sióagárd felé a szennyes ár, amely itt-ott vízeséssé vadul és bömbölve tajtékzik, hogy szétrombolja azt, amit a nép szorgalmas keze nagy fáradsággal alkotott. A viz teljesen elárasztotta Ágoston-pusztát is és tönkretette az évekkel ezelőtt ott létesített költséges halastavakat. — Szekszárdról igen sokan mentek ki autókon és kocsikon a Mocfai csárda mellett levő Erzsébet hídhoz, ahonnan jól belátható az elem szomorú munkájának eredménye. Ágoston-puszta felöl a viz áttört a budapest—eszéki állami ut szekszárd—tolnai szakaszára és azt úgy elárasztotta, hogy ott már nagypénteken az autóbuszok nem közlekednek. A Duna áradása szintén katasztrófád következményekkel járt. — Előbb Dunafőldvár fölött voltak jégtorlaszok, most pedig Paks és Ger- jen, valamint Gemenc és Baja között. A legfelső szakasz jégtömegeit a légi haderők kedden délelőtt és délután szétbombázták. A gerjeni és gemenci torlaszok azonban mozdulatlanok maradtak és duzzasztották a Dunát. A Dunának ez a meg- duzzadása igen válságos helyzetbe hozta Madocsát, Bölcskét és Bogyiszlói, valamint Paks alsó részét. Madocsán csütörtökön ki kellett la- koltatni az egész községet, nehogy emberéletben is kár törtjénjék. Szongott Edvin alispán, aki a veszedelem megnyilvánulása óta — éjjel-nappal talpon van és irányítja a védelmi és mentési munkálatok megszervezését, mindenütt kirendelte a szükséges közerőt, azonkívül katonaságot is kért a pécsi hadtestparancsnokságtól. A katonák, akik előbb a Siónál tevékenykedtek, most már a Dunánál is dolgoznak és szinte emberfeletti önfeláldozással végzik kötelességüket Fördős-Reich Egon utászalezredes parancsnoksága alatt. Az utászok csütörtökön délelőtt pontonokon mentették ki a kalocsai érsekségnek az elárasztott gemenci erdőben rekedt uradalmi alkalmazottait ingóságaikkal együtt. — Ezt követően át mentek Bogyiszlóhoz, amelyet nemcsak körülvett és körülzárt, hanem el is árasztott a nagy víz. Bogyiszlónak külön szerencsétlensége, hogy a nemrég épített törvényhatósági utat az uj hid mellett átszakitotta az ár és igy a lakosság ezen az úttesten nem menekülhetett. Az utász katonaság I a bogyiszlóiakat — szám szerint j közel 2300 lelket — állataikkal j és ingóságaikkal együtt pontonokon hozta ki, hogy Bogyiszló népe a Kolórla Szén- és TQzlfatelep Szekszárd on, a Muzeum mellett Telefon 1|7 x pécsi x kőszénhányák és kokszmüvek kerületi eladási helye. veszély elmúltáig Tolnán leljen magának ideiglenes otthont. Szongott alispán a paks-gerjeni, valamint a gemenc-bajai jégtorlaszok szétbombázásárais a honvédség légi egységeinek kirendelését kérte a honvédelmi kormánytól. Csütörtökön délelőtt egy légijármű előbb felderítő repüléseket végzett, majd az igy szerzett adatok alapján három repülőgép vetett 28 bombát- a torlaszokra. A bombázás hatása alatt a jég meglazult, megindult és a vízállás Keselyűsnél a reggeli 7*80' m magasságról délig 7*30 m-re,. vagyis 50 centiméterrel apadt. — Midőn ezeket a részleteket írjuk, nem tudjuk még, hogy sikerült-e az egész jégtömeget szétrobbantani, vagy pedig csupán helyi jelentőségű^ volt-e az explózió ereje. Mint nagypénteken reggel értesülünk, a bombázás megindította a torlaszt, az apadás Tolna vármegye egész Dunavonalán jelentékeny. Báta alsó utcájának egy részét azonban ellepte a viz. Ez viszont ennél kisebb magasságú árvíznél is előfordult mái*. A Dombóvár határán folyó Kapos és a halastavak kiszakadása miatt, megáradt Tüskei-árok — ily méreteket még sohasem öltő — árvizet okozott.^ Tizennegyedikén este *A9- órakor jelezte a sziréna az árvíz- veszélyt. Másnap virradóra a viz, már 3A métert emelkedett s az állomáshoz vezető utat körülbelül 200 méter hosszúságban elöntötte. Az állomás rövidesen már csak Tüske felől volt megközelíthető. — Az ár tovább emelkedve, szombaton már siránkozó asszonyok, düledezö és rombadőlt házak jelezték az árvíz hatalmas pusztítását. Hétfő délig körülbelül 13—15 ház dűlt össze s a hatóságok circa 200 lakost lakol- tattak ki a Szuhay-dombról és a Sziget-sorból. A mentési munkálatok már 14-én éjjel erélyesen megindultak s önfeláldozó, lelkes emberek, leventék és diákok hatalmas tömege éjjelnappal igyekezett rögtönzött tutajokon,—ha más nem volt — teknő- kön menteni a szerencsétlen embereket és ingóságaikat. Különösen dicséretet érdemelnek a diákok, akik mindenütt ott voltak, ahol szükség volt a segítségre, s fáradhatatlanul igyekeztek minden menthetőn segíteni. A jelek szerint az ár nagyobbodásától nem kell tartani, ugyanis vasárnap már megindult a lassú apadás. Emberéletben nem esett kár, azonban az anyagi kár hatalmas. Sajnálatos dolog, hogy leginkább szegénysorsu munkásemberek még ki sem fizetett lakhelyei dűltek össze Dombóváron. Szekszárdon, Széchenyi -utca 30. szám alatt eíy fekete börfedeles hintó és esy sorsa homokfutó kocsi eladó. i56>
