Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-12-25 / 94. szám
1940 december 25. I 7 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Opel Service Városi Garage i Szekszárd Rákóczi • utca 13. szám. Telefon 91 Péter visszakomolykodott. — Viszont vannak örökéletü dal- í lamok is, amelyek ha egyszer át- j rezdülnek rajtunk, elkísérnek bennünket a sírunkig. Egyszer — ezt már úgy mesélte tovább Péter — ráébredünk egy dallamra, amelynek üres partitúra papírjai már régen j bennünk lehettek, csak néma volt az a papír, mint a hurtalan hegedű, j mert hiányzott a kéz, amely kottáz- j gatott volna rá. Aztán egyszer csak I eljön az a kéz is, odasimul az üres vonalak fölé, ami lehet, hogy nem is más, csak a lelkünk és nyomában megindul a muzsika, szép meleg muzsika. Mi meg csak dudoljuk a dallamokat, először nagy pózzal, mint egy operááriát, mert még szokatlan, talán nem is értjük, csak a szivünk rezdül vele, de később elmélyül az értelme, lelke lesz a muzsikának. Ez lesz az életünk, betelik vele a szívünk, lesz könnye, kacagása, meg is szépít bennünket és szépen meg is némit bennünket, vénségünkre visszatérünk a prelúdiumhoz ; olyan jóitt maga mellett.. — Most tehát a póznál tartunk — kedveskedett értelmesen Lujza. Tudom mit akar mondani, hogy a gyermek pózát is illik kellő komolysággal venni. — Talán nem hisz bennük ? — Ds igen. Céltalanság is lenne tagadni valaminek az őszinteségét, amikor az nem is indokolt. Lujza hosszan elgondolkodott. — Nekem is vannak muzsikusaim — szólt azután. Az enyém Catullus, ^Shelley, Poe, Heine . . . — Tehát oromról-oromra, ahogyan ezt Nietzsche mondotta, amihez. hosszú lábak kellenek. A szavak nagy muzsikusai. És hiszi-e Lujza, hogy ez a kettő mégis csak egy. Hogy a szavaknak is van any- nyi melódiája, mint a hangoknak rime, ritmusa. Hogy a szavakkal is lehet muzsikálni és a muzsika sokszor értelmesebb, mint a legszebb költemény, szinte el lehet szavalni némelyiket Mi egy utón járunk, mert a görögök khitaráján is csak Ugyan az a szöveg szólalt meg, mint amilyen muzsika Sappho sorainak ütemein, vagy a Lesbia verseken. örök ez és egy, mint az élet és a szerelem* Csend lett megint, hallgattak, majd hirtelen azt kérdezte Péter Lujzától: — És Ady ? Ady kimaradt a muzsikusai közül? — Nem Péter, Ady nem maradt ki. És hogy ezt kérdezte, azt őszintén köszönöm magának. Olyan ez, ipintha elsorolnám a naprendszerünk hét bolygóját és nem javít ki, hogy a legnagyobbat, a Jupitert, •elfelejtettem. — Szóval vizsgáztatott. — Talán valami olyasféle volt, vagy tán mégsem az, inkább egy kis kíváncsiság, — hogy szabad-e magának muzsikálnom. Most nézze Péter, nagyon sokfélék vagyunk mi emberek. A legtöbb csak húsból van, számukra a világ csak éléskamra, mig másoknak a hüs csak teher a leiken, kikivánkoznak. A 'végtelenek a változatok. Az egyik ember eljut Adyig, vagy mondjuk úgy, a máig, mig mások csak Berzsenyiig vagy Szabolcsimig Vannak, akik Álkaiostól vagy Sapphókivdnok. Nagyrabecsült kedves vevőimnek boldog karácsonyi ünnepeket BUDAY JÓZSEF, cipészmester. tói kezdik s mire Adyig érnek, kiteljesedik a muzsikájuk Én ilyen nek szeretnék tudni minden embert, mert csak ezek sokszinüek és egészek. Ennyi emberi nagyság között tudunk csak olyan végtelenül kicsinyek és olyan nagyszerűen primitívek lenni, mint amilyennek teremtődtünk, ilyen hosszú utón tudnak csak egy kicsikét összezsugorodni szemeink előtt a messzeségek és csak ilyen hosszú utón tud lerongyolódni rólunk minden csúf cicoma; a gőg, a dölyf és nem marad meg bennünk más, csak ami harmonikus, a rím és a melódia. Péter folytatta: — Ilyenkor szeretjük meg az életet. Ilyenkor vágyunk élni Ilyenkor keressük a lelkűnkkel a szép ismeretlenségek között azt a másik rímet, amellyel egy tartós harmóniába össze tudunk csendülni. Ez a keresés a legigazibb öröm, s ha egyszer megtaláltuk, a legtisztább boldogság. A poétikában ezt úgy I hívják, ölelkező rímek. Az életben is azon múlik minden, hogy át tud e nyúlni a vágyunk a sok ismeretlen fölött, ami közöttünk volt. Lujza, úgy örülök magának. Lujza rámosolyodott Péterre, majd bucsuzásul azt mondta neki: — Engedje át nekem az örömet, hogy én mondjam ki; találkozzunk máskor is. Lujza elment, Péter ott maradt, de ott maradt közöttük az a pár j szó is: találkozzunk máskor is. Körülfogta a lelkünket, mint falak } a szobát, amelynek ajtaját ez a pár szó rájuk csukta csendesen, zajtalanul. Még mindig ült Péter a heverő- jén, de már engedte, hogy gondolatai mégegyszer végigjárjak az iménti utat Lujzával. És ez a nő egyre szépült, színesedett Hatalmas vágyjegenyék szegték be a szélét, zöldjük mélyéből titokzatos fészkek melege sugárzott le, s dallamok csattantak ki belőle. Szépítő gondolatai újból átfestették a nem eléggé színesen kipattanó szavakat, elsimították a párbeszédek zökkenőit, s szavak, hangok egymásbaf módva egyetlen harmóniává rendeződtek. Hogy Lujza gondolatai is ugyanakkor és ugyanott jártak és összeölelkeztek Péter gondolataival, azt mindig is csak az Istenek tudták. És ekkor Péter kikelt ebből a forróságból, árnyat, hüseséget keresett s odaáll a nyitott ablakjába. Lent villamosok, gépkocsik, otromba buszok mint szörnyű sauru- sok között az emberek százai jártak, keltek, egymás útjait százszor keresztezve, mint ezernyi értelmetlen kusza vonal, egy uj örök Bábel Amint nézte ezt a nagy összevisszaságot, önkéntelenül is arra gondolt, hogy ezek is csak éppoly botor nép, mint volt a fáraók népe, csak a köntös más és idő, amelyben élnek Görnyedve cipelik ma is ugyanazon köveket, hogy mindenki megépíthesse a maga kis piramisát . abban a hitben, hogy a halhatatlanság csak a mammon szobrok, a szfinxek és a piramisok, pedig mindegyiket porrá őrli az élet az ő örök utitársával, az idővel. Péter tisztán és világosan látta, hogy egyetlen nagy vágyódás az élet, amelyből szakadatlan uj életek fakadnak. Ez a halhatatlanság. Az életet csak akkor értjük meg, ha tudjuk teljesíteni parancsát, hogy élére vergődjük magunkat a haladó emberiség vándorcsapatának örök ékjében, — ha tudunk magunknak annyi fáradságos erőt szerezni, hogy átnyúlhassunk a sok ismeret len sor fölött, amelyeket két egy másnak teremtett ember közé zsúfolt az élet küszködés, vágy, szomjúság gyanánt, hogy összecsendülhessenek mint az ölelkező rímek, hogy úgy érezhessék meg egymást — olyan csodálatos titokzatossággal — mint ahogyan a vándormadarak érzik meg egymást, mikor útra kelnek pelyhes toliakkal és pelyhes vágyakkal a melegvidékü fészkek keresésére, az ifjúság édes, tejszinü ködein keresztül. Péter a beteljesülést érezte a személyéhez kötött boldogság eme tiszta pillanatában. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Karácsonyi ima Ó, Jézusom, sokan hívnak ma téged, Sziveddel járj be irtó messzeséget, A szenvedőknek vedd el nagy keresztjét, Szenteld meg így a szent karácsonyestét. Ó, Jézusom, mennyi a könny e földön, Kell, hogy a szived nagy sietve jöjjön, Nyisson meg minden ajtót, ablakot, Gyógyítsa meg a süketet, vakot'... Ó, Jézusom, hozz a népeknek áldást, Adj mindnyájunknak nyugodalmas szállást, Békesség légyen földi téreken, — Jézus! Siess! Nehogy késő legyen! Dr Radványné Rutíkay'Emma. Űíieky, h(irmiiiúSthws püspöki fuhiLeuutia Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek, aki mint pécsi püspök évtizedeken keresztül volt főpásztora Tolna vármegye katolikus híveinek, e hó 21 én ünnepelte püspökké szentelésének 35. évfordulóját. A kiváló főpap, Pécs nagy mecénása, Isten különös kegyelméből a szellem és a lélek erejével állandóan legyőzve a gyönge testet, olyan fordulóhoz ért el, amelyet csak kivételes egyéneknek ad meg a Te remid kegyelme. Gróf Zichy Gyulu már csak egyedül van az életben a három magyar püspök közül, akiket maga X. Pius pápa szentelt fel püspökké. Társai: Prohászka Ottokár és Balás Lajos már megtértek Alkotójukhoz. A kalocsai érsek azonban még áll az ormon, csodálatosan szép, nagyszerű élettel a háta mögött, a feléje sugárzó szeretet, nagyrabecsülés és tisztelet közepette, mint egy szimbólum. Szimbóluma a sohase fáradó, tüzes életnek, amely mindent legyőz, még önmagát is, ha olyan motor hajtja, mint Krisztus szolgálata. A kalocsai egyházmegye papsága egyszerű és meghitt ünnepen hajolt meg az évforduló napján a főpásztor előtt, aki a földet megrázó viharok közepette is lélekben erősen áll a vártán, ahová Isten kegyelme állította. — A pécsi egyházmegyéhez tartozó tolnamegyei katolikusok ez alkalomból elküldték keresztény fiúi jókívánságaikat, a nagy Pásztornak kjjáró tiszteletiéi és lélekből jövő szeretettel adóztak neki, aki ha nem szereti is az ünneplést, nem háríthatta el, hogy az emberek szivei ne küldjenek hálát és köszönő gondolatokat Feléje azon a napon, amikor főpásztori őrhelyén eltöltött harcmincöt év után megbizonyosodott, hogy az Egyháznak, a Hazának és Istennek élt. Istennek, aki elküldötte ót példát mutatni és bizonyságot tenni a szeretet mellett, ami egyedül tudja megváltani a bűnös világot. Lapunk előfizetőinek, hirdetőinek, olvasóinak, barátainak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak. Lapnak legközelebbi ssima a közbeeső ünnepek miatt e hó 3l-én délben lelenik meg. — Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter dr Horváth József sióagárdi körorvost, évekkel ezelőtt volt szék szárdi OTBA és postabetegsegélyző orvost, Szekszárd megyei városhoz városi orvossá kinevezte. — Doktorráavatás. A pécsi ! Erzsébet tudományegyetemen f. hó 21-én a bölcsészettudomány doktorává avatták Hangéi Flórát, Hangéi Andor ny. MÁV. műszaki tanácsos, volt szekszárd osztálymérnök leányát. — Eljegyzés. Uzoni Pünkösty j Margitot eljegyezte, dr Kellet Tivadar p. fi. fogalmazó. — Államsegély. Dr Szakáts Pál, a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője a vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumtól 16.0Q0 pengő I államsegélyt eszközölt ki a Sárpilisen j építendő elemi iskola részére. — Kitüntetés. A kormányzó vitéz Szilasy László csendőr alezredest kiválóan hasznos és eredményes szolgálatainak jutalmazásaként kitüntette a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. — A MABI szekszárdi bérpalotájának építése. Vitéz Vendel István szekszárdi polgármester legutóbbi budapesti útja alkalmával megbeszélte a Magánalkalmazottak Biztositó Intézete által Szekszárdon építendő bérpalota figyét. A MABI hivatalosan értesítette a polgármestert, hogy igazgatósága január bő 3-án Szekszárdra érkezik és a helyszínen végleg letárgyalja a palota ápitésének a részleteik A polgár- mester az értekezletre meghívja fz érdekelteket
