Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-10-16 / 75. szám

XXII. ftfolgam. SnkniM, 1940 októlKf 10. (Szórta) 15. nem. Szerkesztőség 6a kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Cgész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fel elős szerkesztő BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dija 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon tnllllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti l. Elpirult u mlnlszterelnOK Gróf Teleki Pál miniszterelnök nem ypszilonnal írja a nevét. Úgy rója a neve végén levő „i“ betűt a papírra, mint fejedelmi ősei az er­délyi havasok közt, majdnem amióta a magyar történelmet írják. így irta Rákóczi fejedelem s vele együtt sok ezeren jó magyarok, kiknek lelke egyszerű volt, mint az ősöké, de akikre éppúgy kellett feltekinteni, mint a havasi fenyőkre. Gróf Teleki Pál nem keresi az ünneplést — és szinte aszketikus lemondással ked­veli az ősi finn-ugor fajta csendes munkálkodást. Erről az aszkéta emberről a parlamenti krónikás a képviselőház egyik minapi ülésével kapcsolatban ezt irta: „Gróf Teleki Pál a miniszterelnöki székben a fejét lehajtotta és elpirult.“ Ez akkor történt, amikor egy képviselő visszautasítva egy a mi­niszterelnök ellen irányuló éretlen támadást, bejelentette, hogy gróf Teleki Pál a bécsi döntés után két nappal átíratta Erdélyi vagyonát a magyar államra. A törvényhozók­nak büszkén dobbant meg a szive: ez a magyar miniszterelnök 1 — S amikor egy durva, bántó, gyanú­sító hang süvít bele a parlament, vitájába, ő akkor is példát mutat. Elpirul a támadó helyett. így még nem láttak miniszterelnököt. El­pirult, mert rajtakapták a jótevésen. Gróf Teleki Pál minden erdélyi vagyonát, ötven holdas parkban levő családi kúriáját, 16 hold szán­tóját, a széki Telekiek ősi fészkét ajándékként odaadta a nemzetnek. Nem a miniszterelnök kapott fára­dozásai jutalmául ajándékot nemze­tétől, hanem ő adta oda — összes erdélyi ingatlanát nemzetének. Ta­lán hálából azért, mert megengedte érnie az Isten, hogy a trianoni béke­parancs széthullásának tanúja és a széttörés cselekvő részese lehessen. Hiszen erdélyi ember lévén, neki kellett elszenvedni, mint Magyar- ország miniszterelnökének a kegyet­len trianoni békeparancs törvénybe­iktatását és annak a ténynek a tu­domásulvételét, hogy a jövőben Erdély és Teleki szükebb szülőföldje nem tartozhatik a Szent Korona testéhez. Húsz keserves esztendő telt el azóta és ezalatt gróf Teleki Pál visszavonult az-aktiv politikai élet­től az egyetemi katedrához. Vérbeli anár volt teljes életében s a tudo­mányok terén volt igazán otthon. Mint a politikai földrajz művelője, európai hírnévre tett szert és a kül­föld tudósai nehéz kérdések eldön­tésénél gyakran vették igénybe se­gítségét. Lehet-e szebb, méltóbb feladat részére, hogy a magyarság nagy igazának elérését necsak mint miniszterelnök, hanem első­sorban mint tudós segítse és vigye diadalra. S az erdélyi magyar em­ber most ott állhatott a Kormányzó kolozsvári bevonulásánál, ahol csak A magyar gazdasági élet fontos eseménye: a magyar—német mező- gazdasági együttmüköd'ésről szóló megegyezés. A két baráti ország között létrejött újabb megállapodás nem csupán külkereskedelmi jellegű, hanem többet is jelent bizonyos cikkek .kölcsönös szállításánál A megegyezés ugyanis megadja annak a lehetőségét, hogy a magyar és a német mezőgazdaság — szervesen együttműködjék s így számos ter­melő ágazat erőteljesen fejlődjék. Németország például tudományos kutatások eredményét és kitűnő tenyészállatokat bocsát — Magyar- ország rendelkezésére, Magyarország pedig bizonyos terményeket az ed­diginél szélesebb körben fog ter­melni, stb. A szerződés megkötése alkalmából Budapesten tartózkodott és a fővárosi, valamint a külföldi sajtó képviselői előtt előadást tar­tott a német kőzélelmezésügy egyik kiváló vezetője: dr Moritz minisz­teri osztályfőnök. Előadásának tar­talma röviden a következő volt. Az 1914/18-as világháború első éveiben a hadviselő országok népe azt evett és ivott, amire kedve volt. A német nép akkoriban még nem ismerte fel a készletgyüjtés és a takarékos- háztartás jelentőségét s igy 1916-ban már az egész nép­élelmezés megrendült. Sokat tanul­tunk ebből. 1939 szeptemberében már a hadüzenet napján egy csa­pásra bevezettük az élelmiszerjegye­ket. A népellátás igy a háború kez­detén egészen más volt, mint a világháborúban. A világháborúban ugyanis irányítás nélkül maradt a gazdasági élet Élelmiszer volt ugyan, de senki sem tudta mennyi, az állam pedig nem tartotta kezében a kész­leteket s igy az áruk oda áramlot- i tak, ahová nem kellett volna. Ma | Németországban szabad ugyanba az érinthette fájdalmasan, hogy a brassói, temesvári, aradi és küküllő- menti magyarok csupán a rádió mellett lehettek részesei az ünnep­nek. Ennek a kristálytiszta jellemű nagy embernek ajándéka, példaadó, hatalmas, de mégis titkolt gesztusa, melynek kipattanásába belepirult, olyan eseménye a magyar történe­lemnek, hogy azért csak mélységes hálát mondhat .az egész nemzet a Gondviselésnek. gazdasági élet és az áruforgalom magánjogi alapon bonyolódik le, de az állam irányításával. Pontosan ismerjük a népélelmezés helyzetét. Az utóbbi években, amikor fölös­legeink voltak, a népélelmezés öt állami szervezete (gabona, állat és állati termékek, tejtermékek, olajok és zsiradékok, kerti vetemények és tojás) összegyűjtötte azokat. Ezek a birodalmi élelmezésügyi szervek (Reichsstelle) már békeidőben arra valók voltak, hogy a fölösleget és a hiányt kiegyenlítsék. Ezzel el­értük, hogy a háború kitörésekor az állam nagy élelmiszerkészletek­kel rendelkezett. A legnagyobbak a gabonakészletek voltak. — Ez a magyarázata annak, — amit Német­ország barátai és ellenségei egyaránt elismernek, — hogy Németország­ban a háború kitörésekor nemcsak a raktárak, hanem a tánctermek és tornatermek is roskadoztak a ga­bonakészletek súlya alatt. Ez a ma­gyarázata annak is, hogy a nem­zeti gabonakészletek érintetlenek maradtak, pedig ebben a gazdasági évben sok bajt okozott a természet szeszélye: az őszi vetések megkés­tek, fagykárok voltak, a tavaszi ve­tések egy része elmaradt és rossz volt az időjárás. Hasonló a helyzet a hús- és zsír- ellátás terén is. Világosan látjuk tehát a népellátás jövőbeni alaku­lását is. Már ma tudjuk, hogy mi­lyen lesz a helyzet egy vagy két esztendő múlva. Németország nép­ellátás tekintetében is hosszú időre készült fel. Nem minden vonatkozásban ilyen kedvező a helyzet. Az idei gyümölcs- termés például nagyon rossz volt. Természetes, hogy ilyen körülmé­nyek között körülnézünk, hogy hon­nan szerezhetnénk pótlást. Elsősor- I ban azokhoz az országokhoz for-. dulunk, amelyekkel baráti viszony­ban vagyunk és földrajzilag közel fekszenek, például Magyarország­hoz. Sajnos, azonban Magyarorszá­gon is rossz volt a gyümölcstermés. Ezzel szemben valóságos rekord- termésünk van burgonyából és cu­korrépából. Cukorellátásunk ezek után úgy alakul, hogy fokozott mér­tékben halmozhatunk fel készleteket. A népünk ellátására irányuló — hosszabb időre szóló gondoskodás­hoz tartozik, hogy behozatali lehe­tőségek után kutatunk. Ebben a kintetben el kell ismernünk azt, amit a környező államok monda­nak: „Elsősorban saját szükségle­tünket elégítjük ki s aztán azt szál­lítjuk, amit szállítani tudunkw. Ezt az elvet minden országgal szemben, elsősorban pedig olyan országok­kal szemben elismerjük, amelyekkel jó barátságban vagyunk, mint pél­dául Magyarország. Amit Magyar- ország adhat, átvesszük. De min­denkor tiszteletben tartjuk azt a ki­jelentést,, hogy Magyarország saját szükségletei megelőzik a kivitelt. Azért hangsúlyozzuk ezt, nehogy a magyar nép körében esetleg az a téves nézet terjedjen el, hogy Németország olyan sok árut vehetne át Magyarországtól, hogy ezzel Magyarországon nehézségek állhat­nának elő a népellátás terén. A magyar kormány bizonyára meg fogja mondani, hogy mit szállíthat és mit nem. Például Magyarország egyes állati termékekből (vaj) sok­kal kisebb mennyiséget szállított a kedvezőtlen 1940-es évben Német­országnak, mint amennyit 1939-ben Németországba exportált. Fontos, hogy a magyar közvéle­mény tisztában legyen azzal, hogy a Németországba irányuló magyar áruszállítások semmiféle vonatko­zásban áruhiányt Magyarországon nem okoztak és ha volt is áruhiány, úgy az nem állott semminő össze­függésben a németországi szállítá­sokkal. Az állat- és húskivitel terén Ma­gyarországnak megvan a lehetősége arra, hogy termelését fokozza. — Németország éppen ezért értékes tenyészállatokat ad Magyarország­nak. így Magyarország egy későbbi időpontban — nem holnapról vagy holnaputánról van szó — növelheti majd állatexportját. Ez is egyik pontja az uj magyar—német szer­ződésnek. A kölcsönös gazdasági kapcso­Magyar-német mezőgazdasági együttműködés Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom