Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-10-05 / 72. szám

XXII. Molyom. Maori, 1940 októlier 5. (Izomba;) 12. aim. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _12 pengő || Félévre_______6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerü I. Munkában a t Ház Irta: Jánosi György Szerdán terjesztette gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök a t. Ház elé azt a törvényjavaslatot, amelyet a t. Ház le is tárgyalt. A törvény­javaslat jogilag is visszacsatolta Er­dély visszatért részeit az anyaország­hoz és a visszacsatolt erdélyi részek főpapjait a főrendiházba behivja. A még meglévő elválasztó hatá­rokon túl az oláhok mindent elkö­vetnek azért, hogy megbontsák az amúgy se valami nagyszerű jóvi­szonyt. Székelyek ezreit űzik át a határon, kifosztják őket mindenök- ből és még életöket is állandóan veszélyeztetik. Az anyaország, az Isten kegyelméből megnagyobbodott Magyarország komolyan gondolkodó kormánya, kezetfogva mindazokkal, akiket az isteni gondviselés abban a kiváltságban részesített, hogy kiváló vezéreinkkel egyiiitmunkálkodhatnak, építik, keményen, erős felelősségtől áthatva, azt az uj Magyarországot, amelynek sohase lehet még egy aj Trianonja. A munka megindult és a munka nekilendül. Már a MÉP pártértekezletén feltárta a magyar miniszterelnök azt az utat, amelyen haladni akar és amelyen haladnia kell az országnak. A történettudós és a hazaszerető polgár bízó, de el nem bizakodott lelkülete csengett ki szavaiból. „Tisztességesen, becsülete­sen, komolyan“ ... — hangzott el ajkáról a hivatását nagyszerűen be­töltő férfiú öntudatos kijelentése s a mai megújuló magyar nemzeti szellem máglyatüze csak maga­sabbra lobban hatására, mert tápot nyer azok példájából, akik elképzel­hetetlen művészettel erősítik és veze­tik a ragyogó magyar holnap felé e sokat szenvedett nemzetet. Bizonyos, hogy a megnagyobbo­dott ország politikai munkarendje ki­bővül. Szükség van sok olyan rész­let módosítására, amely jelentős a mindennapi életben. S haa magyar alkotmány örök és mozdíthatatlan alapjain soha senki semmi módon se változtathat az ezeréves ország éle­iének kockáztatása nélkül, ez nem jelenti azt, hogy az elavult, vagy kényelmetlen részleteket sértetlenül hagyják, ellenkezőleg az örök ma­gyar alkotmány szilárdságát sokkal inkább biztosíthatják a részletek megfelelő, korszerű változtatásával. Nyilvánvaló, hogy a világ képlete változott .és napról-napra változik. A rohanó változások közepében mi nem lehetünk nevetséges, maradi politikai krinolinosok, de politikai perpetuum mobile keresők se, ki­ket akár a khinai copf, akár a for* radalmiság handabandázó parazsa táncoltat, vagy vonszol. A magyar élet a legegészségesebb történelmi el­gondolás és a legszebb alkotmányos leszürődés. Szenvedései, próbái ed­zették azzá, amivé lett Nyilvánvaló, hogy ezt annak köszönheti, hogy haladt, de nem vakon rohant a ha­ladás és fejlődés árjával, hogy nagy fellendülés után annál mélyebbre zuhanjon vissza és körültekintően tudott élni az u. n. konzervativiz­mus, szabályosan: történelmi léte minden vívmányával, hogy ez állítsa meg őt Önmérsékléssel abban a sietésben, amely könnyen kivethette volna utjából, mint a túlságos se­besség a rohanó gépet. Benne van a levegőben mindaz, amire e pillanatban a nemzetnek szüksége van. A belső terület kor­mányzása, igazgatása, a műveltség tartalmi kitöltése, megváltoztatása, a népoktatás korszerűsítése, általá­ban a mindenkiről gondoskodó ál­lami élet kimunkálása éppoly sür­gős és fontos, mint amilyen ke­mény kézzel kell sietve és napról- napra tökéletesíteni, tovább szer­vezni a hadsereget, amelyre sok és nagy hivatás vár. De ha ezer apró kockát kellene is kifaragni, az örök terven, Nagymagyarország erős és tekintélyes alkotmányban gyökerező állami életén változtatni nem lehet és nem szabad. Emberek mennek, emberek jön­nek. Kormányok kormányoknak ad­ják át a gyeplőt aszerint, amint a Gondviselés által rájok szabott hi­vatást betöltötték, amint kiélték el­gondolásaikat, de az eszményi hely, amely elhívta őket, végig változatlan és végig változatlan marad. Átérezni e nemzet hivatását, vezetni azt fe­lelősen előre és előre I Ez történt itt húsz esztendő alatt és egyik áll­vány a másik emelőjévé változott, mindegyik egymás életének feltételei Biztos terv szerint épült itt az építő is. A t. Ház mostani munkarendje, a magyar mintszterelnők gondola­tai, célkitűzései, nemesen egyszerű kijelentései, férfias színvallása, több, mint fanatikus, hősiesen elszánt és nemes hazafisága ez állandó ma­gyar fejlődés és haladás egyik rész- I lete: magyar, nemzeti, [helyes, okos, I igaz, szükséges és jó._________.__ Ne m adtuk el gondolatunkat, lel­kiismeretünket, hogy fékezhetetle- nül zengjünk ízléstelen dicshimnuszt pórázon vezetőknek. Szabad ma­gyar haza szabad polgárai vagyunk, akik éppezért bekapcsolódunk ilyen módon a t. Ház és a kormányelnök munkájába. Visszhangot akarunk adni azoknak, akik felőlünk gon­dolkoznak, hogy érezzék és tudják módfelett nehéz kötelességük teljesí­tése közben, hogy tizennégymillió magyar elszánt akarata, munkavágya olvad bele az ő szivök tüzébe, együtt haladunk velők a nagyszerűen kö­zös utón a pompásan közös cél felé. Együtt egyért mindannyian, hogy míg építünk, magunk is épüljünk a törté- | ne lem ragyogó városában 30 millió- I nyi magyar napsugáros templomává. Október hatodikénak uj értelme A magyar nemzet nagy öröm- ünnepe után visszaemlékezni sokat szenvedett népünk fájdalmának mély­pontjára különös és nem mindennapi sorsot példázó eseménnyé avatja október hatodikénak értelmét. Uj szint és tartalmat ad ennek a meg­emlékezésnek ■ az idő távlatában megtisztult bánat, amely immár megpihenni tér az aradi Golgota sáncai között. Megpihenni és erőt meríteni az önzetlen, bátor kiállás időntuli értékéből. A megalkuvás nélküli hűség örök példájából tanulni megy ma a jelen a múlthoz. Ahhoz a múlthoz, amelynek talaján a ma­gyar vértanuk ezreinek kihulló vére porhanyitja s teszi dúsan termővé a Ma számára. Nem egyetlen vi­gasztaló forrása történelmünknek az aradi Golgota sötétlő némaságában is glóriolás fényben tündöklő magyar eszmének. Imádságos csend­ben csitult hősei temetők hosszú sora jelzi a kálváriás magyar sors vérző és fel-felkéklő sebeit, — a magába roskadó test néma döbbe­netét, amely végső vonaglásában is mélyen emberi és mélyen magyar. A nemsokára kigyulló mécsesek fénye fogja beragyogni a keresztet vivő, áldozatos lelkek végeláthatat­lan sorban menetelő fehér csapatát, amely égi utakon cserkészi tovább a magyar sors kiszámíthatatlan ala­kitó erőit. A magyar szellem örök erőit, amelyeket kihűlt szivek porá­ból nőnek egetostromló nagyhata­lommá. A végtelen utakat hősi vér­ből fakadó virágok csillagozzák körül s a messzenéző homályban mindig feltűnik a hármashalom és a kettőskereszt, amelyen megtörik a szuronyerdők fájó kényszere. Első szent királyunk áldott Jobbja, II. Rákóczi Ferenc rózsafüzéres kardja s Mátyás királyunk igazságosztó szelleme ma is őrködik országunk felett. Szent Koronánk fénye és ereje minden erőszakon és zsarnokságon túl is meglobogtatja a diadalmas győzhetetlenség zászlaját, a magyar szabadságharc eszméjének szentsé­gét és örökkévalóságát. Október hatodika nem a múlt emléke többé, hanem a jelen eleven valósága, a nemzet küzdelmének iránymutató szent forrása, magyar­ságunkhoz mindhalálig való hűség alapja és a jövő feladatának drága záloga. Október hatodika az önzet­len, önmagunkat a nagy cél szol­gálatába állító áldozatos lelkek ünnepe. Október hatodika az ön­feláldozó hazaszeretet legnagyobb teljesítménye. Nem vesztett értéké­ből, csak éppen átértékelte az idő, amely hangtalan mély fájdalmat is megvigasztalódva tud tolmácsolni a Ma problémáinak útvesztőibe té­vedt ember számára, hogy tudjon hinni, bízni és emlékezni.- Fájdalmasan sötétlik a múltból felénk mindig ez az emlékezés, de a szomorú kép minden lehangolt- sága mellett is fölemelő az az áldo­zatos hősiesség, amely ma már nem a lázadó gyűlöletet, hanem a cse­lekvő hazaszeretetet ébreszti ben­nünk. Október hatodika int, figyel­meztet, buzdít a dolgozó magyar értékére. Arra az értékre, amely a munkából sző tiszteletet a mártírok emlékének. Ez a magyarság megtisztult a történelem könyörtelen pöröly­csapásai alatt, amely acéllá ková­csolta lelkét s a szenvedésekből és megpróbáltatásokból születő uj magyarság rádöbbent önmaga ere­jének mérhetetlen értékére. Ebben van október hatodik ának vigasztaló értelme. A magyarság rátalált ön­magára s az átélt szenvedések visszaadták hitét, önbizalmát s a jobb jövőbe vetett reménységét. A szomorú jelen egyúttal vigasz­taló örömet rejtett méhében s a múlt minden áldozatában benne volt a jövő jutalma. Október 6-án I tehát a szellem diadalát ünnepeljük I az anyagjfölött. Ezért zarándokolunk Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom