Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-09-28 / 70. szám
nil. évfolvnm. Szekszúrd, 1940 szeptember 28. (Szombat) 78. szflm. 0 HETENKÉNT kétszer megjelenő Szerkesztőség; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. 1 elefonszám: 85 előfizetési dl): Bgé»z évre _ 12 pengő || Félévre_ _ _6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton, előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dlla l'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronkénl 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti 1. Könnyes gyöngyszemen Irta: Jánosi György Való, hogy évszázadok történelmét éljük át mai kor gyermekei s az iramló események mindenkit kölccsé, okos, előrelátó politikussá neveltek. A falu egyszerű népe, városok tapasztalt lakói, művelt és őstehetség, — de még a gyermek is olyan dolgok felett cserél gyakran eszmét, amelyek egyébként távol állanak hivatásától s amelyeket titkolnak azok, akiktől eredt. — A gondolatokat felszívja az emberi értelem már akkor, amikor forrnak valaki elméjében. Távoli történeteket előre látunk, érezzük, hogy haldoklik a háború, készül és közeleg a béke, az uj világ teljes pompájában bontakozik ki, hogy a rombolás után helyet adjon az alkotás és építés szellemének. S ez igy van rendben. Ha a közvélemény előre lát és tud mindent, ha szájról-szájra száll a holnap és a jelen minden dolga, mennyivel inkább érti tudja , ismeri korát, korszakában a leghelyesebb teendőket az a kormány, amelyik csakis Istentől nyert kivételes rátermettségének köszönheti, hogy nem roppan össze a vállaira nehezedő terhek és gondok súlya alatt. Vagy azt gondolja valaki, hogy a magas helyeknek csak fénye van és örömei vannak ? Azt gondolja valaki, hogy Erdély egyrészének megnyerése ragyogó bevonulás örök szépségeiből áll ? Képzeljük el azt a lázas munkát, ami a nemzet vezetőinek elméjében végbemegy I Minden percben uj, meg uj helyzet elé állit minket az ég elhatározása 1 Mintha vihar dobálna minket a hánykodó habokon és az örvények egymást követik 1 ... A nemzet vezetőinek hallatlan találékonysággal kell al- kalmazkodniok a meglepő fordulatokhoz, amellett a jövő számára biztosítani a jelen eredményeit. Mi tudjuk, de jobban tudják vezetőink, hogy ez a mostan revíziós és hazugságbontó siker csakis úgy válik egy szebb jövő, egy boldogabb magyar élet alapjává, ha ezt a nemzetet a mindenfelől reá nehezedő nyomás közepében, az összetartás és közös munka nevében megszervezik.— Mit akarunk, miami eszményünk? Nagymagyarországban nagymagyar életet élni 1 Bevonni messzeszáló álmaink vitorláját történelmi határainkig s idebent kifejleszteni egy olyan öntudatos, munkás, nemzeti életet, amely derűs nyugalommal halad előre. Senki se akar világokat hordozni keblében. Porszemei vagyunk a rohanó emberiségnek. Visszavágyunk az igazi emberi rendeltetéshez. Egy kis ház, egy kis kert, család, kedvesen beosztott idő, egy kis szórakozás, néhány fülbemászó dal, gondjainkat megszüntető munka — ez az eszményünk, ez a vágyunk, ebben vagyunk nemzet, ország és minden. Ezen gondolkodik most a kormány. Valaki igy kiáltott fel mellettem a szekszárdi utcán társával való beszélgetése közben : .Micsoda roppant gondjai lehetnek Telekinek ? 1“ Ez őszinte felkiáltásban benne van minden. Erdély visszatért részei kifosztva, a nyomorúságra ráözönle- nek a menekülők, vagy kiűzőitek ezrei, termésünk nem a legragyogóbb, a katonai készültség áldozatokat követe], vetni, dolgozni kellene, de Románia felöl szikrák szállnak magasba, őrködni szükséges! A történelem tengerében igaz gyöngyöket találtunk, de ezek a gyöngyszemek könnyesek! Nyíltan szembenézünk ezekkel a dolgokkal és készülünk, felkészülünk arra, hogy ezek javunkra változzanak meg ! És felkészül Teleki kormánya is! Felfelé nézünk. Sem az utca, sem a tömegek el nem intézik a maguk sorsát. Az uj vezéri jelszónak felülről kell elindulnia. Soha kormány- j elnöktől nem várt annyit a nemzet, i mint Telekitől. Soha kormányelnöknek nem volt alkalma kimutatni a | nemzetért dolgozó szív készültsé- I gét, mint neki. Az idők várják a | nagy tettek elindulását, a nemzet várja, hogy megszűnjék a könny, hogy beköltözzék a boldogság min-? den hajlékba, elmosódjanak a fájdalom és a szegénység emlékei és nagy múltúnkhoz méltó életet él- ! jünk. Röviden: várjuk, hogy az ünnepi lelkesedés után szóhoz jusson a | mindennapi kenyér ügye, hogy be- i hódoljon ez országban egy uj, szép I terület: a magyar lélek és menetel- j jünk elhivatásunk virágos utján egy testvérként felölünk bölcsen gondolkodó vezéreink után. Hisszük, hogy ennek megvaló- ' sulása elkezdődik, mint ahogy erre biztosíték minden, ami eddig e ha- , zában történt. A szabad magyar életbe tért vissza Kelet-Magyarország és Erdély északi része . . . Románia az óriási területi ajándékkal átvett elemi kötelezettségeket sem teljesítette, sőt azok ellenére cselekedvén, a magyarságot kegyetlenül elnyomta és kínozta . . . Magyar- ország nem máról holnapra való állam ... így szól a megnagyobbodott Magyarország miniszterelnöke, az uj európai középhatalom: Magyarország első tisztviselője, amidőn szózatával lezárja az ünneplés szép időszakát és megnyitja a hősi építő munka hétköznapjainak végtelen sorozatát. Mert sok a teendő a visszacsatolt országrészekben és a megerősödött magyar nemzet legfontosabb sorsproblémája e pillanatban az, hogy mielőbb és minél nagyobb körültekintéssel fogjunk hozzá az egységesítés munkájához és a húsz esztendős idegen uralom ütötte sebek gyógyításához. Valóban szerencsés konstellációjában élünk a magyar politikának, amikor éppen gróf Teleki Pál miniszterelnökre hárul ez a nagy feladat, olyan államférfiura, aki a trianoni békeszerződés óta a legelső helyen állva harcolt a magyar igazságért és — maga is erdélyi lévén — a legjobban ismeri a visz- szacsatolt országrész kis és nagy gondjait. Tervszerűség és meghatározott cél nélkül ilyen hatalmas, évszázadokra szóló országépitést kezdeni nem lehet. Ezért tűzte ki vasárnapi cikkében a miniszterelnök az erdélyi munkaprogram' körvonalait és irányát. A munka évezredes erkölcsi igazságok fundamentumán kezdődik. Az egyik ilyen igazság az a tudat, hogy elszakított véreink lelki nagysága, tűrése és kitartása erő- 1 sebbnek bizonyult a letűnt Európa I hatalmainál is. — A másik sziklaszilárd erkölcsi fundament, amelyre építhetünk: a magyarság akarata és az a képesség, hogy minden történelmi megrázkódtatás után megint lábra tud állni. — A harmadik igazság: az európai ujjárendező- dés, amelyben hiszünk és a két tengelyhatalom oldalán cselekvőén részt is veszünk. Évezred óta magyar terület az, amely most visszatért Szent István koronájához, sok vonatkozásban azonban szinte középkori állapoto- | kát kell megváltoztatnunk és uj módszerekkel visszavezetnünk Erdélyt onnan, ahol húsz évig volt: a Balkánról, oda, ahová való: a huszadik század modern és mégis hagyományokat tisztelő Magyarországába. Megkönnyíti ezt a feladatot az erdélyi szellem mozgékonysága és az erdélyi ember nagy erkölcsi értéke. Éppen ezért abból indul ki a magyar állam, hogy a most visz- szacsatolt országrész népe és vezetői elsősorban maguk intézzék sorsukat. Az egységesítés munkája — Erdély visszatérése a Balkánról Európába, — már megindult. Már az ideiglenes katonai közigazgatás első napjaiban bizottságok és szervek alakultak, amelyek a jogi, a gazdasági és a kulturális kérdéseket ren-* dezni fogják, vagy a rendezésre előkészítik s az állam apparátusa a legnagyobb fordulatszámmal dolgozik, hogy nemzeti feladataink mielőbb teljesüljenek. Ez a munka már nem az önfeledt ünneplés, a virágeső, a zászlólengetés és az ünnepi muzsikaszó korát jelenti, hanem azt, hogy a ma élő nemzedék feladata megnövekedett. Eddig csak az igazságért és a magyarságon esett sérelmek jóvátételéért munkálkodtunk, ezután pedig teljesebbé és gazdagabbá kell tennünk a magyar életet. t Erre a munkára hívta fel az erdélyi és a csonkaországi magyarokat Teleki Pál. A székely himnusz kérdése Szerkesztő Ur 1 Az itteni „Dunántúl” és a fővárosi „Esti Újság”, „Függetlenség” cimü lapokban megrökönyödve olvastam az u. n. „székely himnusz” Írói és zeneszerzői szerzősége körül támadt bonyadalmakról. Nyilatkozatok, cáfolatok és ellencáfolatok jelentek meg, sőt az ádáz tusa ott tart immár, hogy szerzőjogi pert is emlegetnek az érdekeltek, önelégült kommentárok kíséretében, mintha valami szenzációs alkotásról lenne szó. Méltóztassék megengedni, hogy mint született székely és aki a Magyar Katonai írók Körének és több más irodalmi körnek vagyok tagja és fajtám kitűnő ismerője, a szerzői jog vitáján túl, egyáltalán a „székely himnusz” kérdéséhez — szólhassak hozzá, talán igy fejezhetem ki magam, az egész székelység nevében. Az, hogy egy székely vonatkozású verset ki irt és ki zenésitett meg, nevezetesen néhai Kovács József, Szalántzy Elemér, Csanády György közül ki az igazi megíró és Kari Lajos, vagy néhai Mihalik Kálmán-e a megzenésitő, — engem s minket székejyeket nem érdekel és a magyar nyilvánosságot sem érdekli. Ellenben le kell szögeznem, hogy annak a közlések szerint verstechnikai szempontból sem szerencsés, befejezéstelen és átlagos tartalmú két versszaknak állítólag „Székely fohász” volt a címe és azt a székely nemzet nem nevezte ki „himnuszává”. Ami pedig a zenéjét illeti, — az egyáltalán nem dicsekedhetik egy himnusz dallamától elvárható imádságos, erőteljes, felemelő és különösen a székely lelkiséget visszatükröző és erőt ragyogó melódiával. Ami egyékbént nem jelenti azt, hogy nem himnusz minőségében értékkel nem bir. — Mondhatnám, — tisztelet az érdemes szerzőknek, — egy szóval nem himnuszi — mestermű. Egy ilyen „művet”, hogy ki nevezhetett el *,himnuszának, azt mi székelyek is szeretnők tudni, mert akkor bizonyára megtaníthatnék a „himnusz” minőségi használatára. Ha még erdélyi himnuszról lenne szó, — tekintettel Erdély 1848-ig tartó önálló különélésére, — nem csodálkoznánk. így azonban a székely himnusz emlegetése olyatán hat, mintha a hajdúság, a kunság, az avarszármazásu palócság, vagy éppen Dunántúl himnuszáról beszélnénk. A székelyek a legtőrzsőkősebb, legöhtudatosabb, de legérzékenyebb magyarok. Ha ősi demokratikusnemesi közjogi helyzetük biztosított Egyes szám ára 12 fillér
