Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-09-25 / 69. szám
nil. Cvfol9om. (S. IZtD. Szekizdrtf, 1940 szeptember 25. (Szerda) TOLNAMEGYEI UJSAG HŰENKÉNT KJBX&lflgR MEGJELENŐ torfstt^ny Pflirmr at t Apr An at jut t.ap Szerkesztőség 6a kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Felelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán 6a szombaton. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 rallUmét« <u mraeies aija i ou pengő. — a hirdetés ggy 61 _ széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Előfizetési d 11; I .V. T. I , ’V”1 . " m 11—.™. | Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Bffész évre 12 pengő II Félévre 6 Dernrő I ű ,af.1”ell*T! réM4‘ I * hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír. valamint pyeaz évre — íz pengu || » eievrg— — __ o pengő I közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerU 1. Szászrégenl levél Felejthetetlen ünnepe volt ma Szászrégennek. Magyarország kormányzója látogatta meg ezt a gyönyörű várost. Sokáig át fogja melegíteni lelkét Szászrégen és környéke lakosságának a mai nap nagy élménye. Az öröm sűrűn pergő könnyei ma mosták, áztatták ki az itteni magyarság leikéből az elmúlt húsz esztendő minden kínjait, keserűségét Ez a mostanában folyton csörgő erdélyi ég is visszatartotta csepergő, zuhogó kedvét, nem rontotta el a magyarság ezen első ünnepét. Az ünnepséget, egységes képbe foglalni szinte lehetetlen. A szokatlan színek, hangok, formák és arányok külön-külön és részekben éltek és mozogtak. A dunántúli szemekben széttöredezett az egész kép, mint egy szörnyű tarka mozaik. Csak valami különös izgalmu boldogság volt az, ami mégis egységbe zsúfolta a mozgó részeket. Szép nap volt, felejthetetlen volt. Már a kora reggeli órában mozgalmas volt az egész város. Vonatok, kocsik, *autók hozták ide a közeli vidék lakosságát. Tarka szép csoportjaik hol itt, hol ott tűntek föl s fegyelmezett oszlopokban meneteltek föl a városháza terére. A hatalmas térség már 9 órára teljesen megtelt. A tér közepén három tribün. Középen a kormányzói emelvény, balról a polgári lakosság, jobbról a be nem osztott tisztek helye. Szemben pedig az ódon városháza zászló- és virágdíszben. Magyar, olasz és horogkeresztes zászlók lengnek rajta. Hatalmas mikrofonok a tér minden részén. A sajtó, a rádió emberei, karszalagos rendezők, katonák lázas sürgés- forgásától hullámzik, zsong az egész térség, ünnepi disz, zászlók százai mindenfelé. Van valami álomszerű az egészben. Mi ott állunk a szélső tribünön, nézegetjük az ősi, címeres városházát és ismételgetjük a nevét: Szászrégen, Szászrégen. Nézegetjük fénylő szemekkel, édes, meleg kíváncsisággal a bejövő szi- nes csoportokat. Egymás után jön- aek Magyaró, Marosvécs, Holtmaros és még sok más község színes csoportokban. Férfiak, lányok külön oszlopokban. A férfi csoportok határozottak, keményen lépdelők, a női csoportok édesek, szépek, finomak és felejthetetlenek. A magyarruhás székely lányok vidámak, kedvesek, boldogan mosolyognak felénk a fel-felzuduló tapsainkra, érzik, hogy egyek vagyunk velük ma is, mint ahogyan egyek voltunk velük a húsz esztendő szomorúságában. A szászok között sok a kedves finom jelenség, egyik-másik után a fényképező gépek egész raja fut, tarkák, színesek és mégis megnyugtatóan egyöntetűek. Itt van az egész környék, sőt erre a főtérre zsúfolva itt van az egész kis Erdély. Itt van magyarja, szé-i kelye, oláhja. Itt van a húsz év bánata után a magyarság első mosolya, a. húsz év szomorúsága után az első vigsága. Nézzük és csak nézzük a zsibongó, kicsiny Erdélyt, amint egyetlen ünneppé sűrűsödik itt. Kemény, akaratos menetek mintha most akarnák holtra taposni az elmúlt húsz esztendő komor rémét, olyan kemények és zuhogók lépéseik. Messze kéklenek a gőrgényi havasok, azon túl már a gyergyói, csiki havasok vannak, ahová a térségen keresztül kinyúlik tekintetünk. Szép nevek röppennek reá, mint drótszálra a fecskék, sorban, egymásután kapaszkodnak reá, — visszaemlékezésünk ezen vékonyka szálaira a régi nevek: Marosvásárhely, Csíkszereda és sokan mások, emlékezetes nevek és helyek, amelyeket majd viszontlátunk ismét 25 esztendő után. Ugyancsak és újra katonaruhában. Akkor elvesztettük, ma visszaszereztük. Sorsok, tragédiák, egy rövid, de zivataros történelem, aminek lapjai és sorai között zörgünk mi is itt újra parányi életünkkel. Mintha csak tegnap lett volna, hogy ott álltunk fenn a csiki havasokban, s ma itt Szászrégen főterén szorongó, boldog lélekkel, megőszült fejjel, hajlott háttal ujong- hatunk annak örömteljes visszatérésén, amit 20 évvel ezelőtt fiatalon, törhetetlen derékkal, mégis csak elvesztettünk. Kergetem, űzőm ki magamból a romantikát, mert tudom és érzem, hogy nagy átkunk volt nekünk magyaroknak a délibáb, a folytonos illúziókban élés. Rideg valóság-érzékkel akarom fölmérni a pillanatokat, arcokat, szavakat, helyzeteket, de lehetetlen, mert minduntalan neki-neki ugrik a torkomnak minden, ami volt; hallom zúgni a Hargitát, a Sólyomtárt, hallom csobogni a kis Csobánost ott túl nem messze a fenyvesek alján, látom mosolyogni a csikszentgyörgyi Esztert, aki tán nincs is már, de valamikor valóban volt, hófehér fogakkal, édes szép beszéddel s olyan, mintha magam is csak lettem volna. Ami itt kavarog körülöttem ez a szép tarkaság, ez a miniatűr Erdély, ez a sok szépség mintha már nem is valóság lenne, csupán álom, illúzió. Kemény vezényszavak, ahogy aztán meg-meg ráznak, látom, hosz- szu autósor jön, jön a Kormányzó ur. Először a Főméltóságu asszony száll ki a kocsiból, utána a Főméltóságu ur. A következő kocsiból tábornokok, katonák. Ahogy a Főméltóságu pár elfoglalja a helyét az emelvényen sorban jönnek az üdvözlő beszédek. Először Szászrégen polgármestere köszönti a kormányzót, majd az egyházak képviselői. Egy színes női csoport a Főméltóságu asz- szonyhoz intéz pár szót s kis magyarruhás apróságok piros és fehér szekfücsokrot nyújtanak át a Főméltóságu párnak. Az ünnepség befejezése a felvonulás. Elsőnek a katonai alakulatok jönnek sorban: gyalogság, lovasság, tüzérség, motoros alakulatok, majd újból a festői székely, szász csoportok egymásutánja. Tapsol, éljenez az egész tér, amint egy- egy színes csoport elhalad előtte. Amint a zene hangjaira ütemesen ringanak előttünk ezek a festői csoportok, vele ring, hullámzik lelkűnkben az egész csodálatos föld: Erdély. Már ismét túl van tekintetünk a városon, túl a gőrgényi havasokon, ki a Hargitáig, a csiki havasokig, benne van minden, a szép emlékű múlt, az ígéretes jövő, minden, amit a székelység a húsz év alatt csendben tett, amit majd velünk fölszabadultan felnagyítva folytatni fog, hozza magával a havasok tiszta levegőjét, tág szemléletét, egészséges, reális valóság érzékét, hoz mindent, amit várnak tőle s mindez ott ring fölöttünk most Szászrégen terén egy szép és fölemelő ünnepség befejezéseként, amiből ismét nem látunk semmit, csak egy álomszerű megszépült arcot, arcát a jövő felerősödött magyarságának. Egy hirtelen szemrehányó sző ránt vissza az ünnepségbe. Rám szól valaki: — Főhadnagy ur^ zászló vonul el. És én riadtan kapom sapkámhoz a kezemet. Megszégyenülten tisztel- gek a majdnem elvonult zászló után. | Most kérek érte ünnepélyesen bo- I csánatot. Major Imre. Nagyszabású kukorlcaszárltó hálózatot épít a földmlvelésügyl minisztérium A legutolsó termésjelentés szerint kukoricából igen jó termés várható, de megjegyezte a jelentés, hogy a további fejlődéshez meleg és száraz idő szükséges. A kukorica tőrését rövidesen megkezdik és illetékes helyen már régebben foglalkoznak azzal a kérdéssel, • hogyan óvják meg az idei termést, amely előreláthatóan a sok esőzés miatt nedves állapotban kerül betakarításra. A Tolnamegyei Újság értesülése szerint a földmivelésügyi minisztérium nagyarányú akciót kezdett és ennek keretében húsz nagyméretű kukoricaszáritót állít fel az ország különböző helyein. Ezekben a szárítókban már ősszel mintegy 300— 350.000 mázsa tengerit száríthatnak rövid idő alatt. A minisztérium to- vábbmenően nagy áldozattal lehetővé tette azt is, hogy a gyümölcsaszalókat a kukorica szárítására — használhatóvá tegyék. Ezekben a gyümölcsaszalókban naponként mintegy fél vágón kukoricát tudnak szárítani, végül a minisztérium minden vidéki mező- gazdasági kamarának is rendelkezésére bocsátott kukoricaszáritót és igy megvan a remény arra, hogy a betakarítás után letört kukorica egészen rövid idő alatt forgalomba kerülhet, ami nemzetgazdasági és közélelmezési szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bir. A szárítók felállítására mintegy másfélmillió pengőt fordított a minisztérium. Értesülésünk szerint illetékes helyen lépések történtek azirányban, hogy ezen száritó berendezések közül a Sárköz részére is állittassék föl egy ilyen szárító berendezés annál inkább is, mivel az idén ott igen jelentős mennyiségű tengeritermésre lehet számitani. Egyes szám ára 12 fillér
