Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-07-17 / 51. szám
TOLNAMMYŰ UJSifl 1940 julius 17. Nemzeti kincs minden gyermek! Népes legyen a magyar falu uj magyar gyermekekkel! Magyar fajának árt az a család, ahol parancs az egyke, pláne az egyse! Minél több magyar gyermek születik, fajtánk fennmaradása annál biztosabb 1 Erre való tekintettel a Hazának kívánunk szolgálatot tenni, amikor egyet-mást elmondunk a jövő reménységét képező kis gyermekek helyes táplálásáról. Másfél éves gyermekünknek julius hóban ebédjéhez kevés csirke vagy borjúhúst adhatunk. Ne a főzelékbe keverjük, hanem mellé adjuk főzve vagy sütve. Nagy óvatossággal beérett, hámozott nyers almát is kaphat a baba. Két-három éves gyermekünk a nagy meglegben elvesztheti étvágyát 1 — Romlott tej, sok gyümölcs bélhurutot okoz. Ha ilyenkor széklete véres, azonnal hivjunk orvost, ne adjunk enni neki, szomjúságát teával enyhítsük és ne forralatlan vízzel 1 A csecsemőknek és a kis gyermeknek négy féle vitamin kell: A., B., C., D. A vitaminok jelentőségét a falusi magyar asszonyoknak ismerni | kell, mert ezek az anyagok bár | nem tápanyagok, mégis az élethez elengedhetetlenül szükségesek. Hiányuk betegséget okozl A gyermek fejlődésében visszamarad, rosszkedvű, sápadt. Adjunk gyermekeinknek vitamint! „Au vitaminokat tartalmaznak: tej, vaj, sárgarépa, paradicsom, paraj, tojássárgája, csukamájolaj. „B“ vitaminokat tartalmaznak: maláta, élesztő, borsó. „C* vitaminokat tartalmaznak: nyers gyümölcsök (alma, citrom, narancs), sárgarépa, paradicsom, saláta, anyatej. „D“ vitaminokat tartalmaznak: tej vaj, tojássárgája, csukamájolaj. „A“vitamint adjunk: 6—8 héttől kezdve» ősszel, télen, tavasszal. „B“ vitamint adjunk 2—3 hónaptól kezdve, de csak orvosi rendeletre. „C“ vitamint adjunk: a másodikjhó- naptól kezdve. „D“ vitamint adjunk: a 6—8 héttől kezdve : ősszel, télen, tavasszal. Falusi gyermeknek ugyanúgy, mint a városi gyermeknek szüksége van a vitaminokra. Ne idegenkedjünk magyar anyák az uj kifejezéstől: a szépen feflett gyermek megéri a tanulást! Ma, amikor a világesemények hatása alatt az emberi lélek érzékenyebbé, fogékonyabbá vált, egyáltalán nem közömbös, hogy az embertársa hogyan bánik vele, milyen fullánkot szúr amúgy is felzaklatott, ingerlékennyé vált énjébe. A vevő a nehezen összekuporgatott fillérjeiért jó árut, méltányos elbánást vár és követel. A rohamosan növekvő drágaság újabb megpróbáltatásokkal sújtja a városi emberek zömét kitévő tisztviselő társadalmat, a megszabott (fix-) fizetéses hivatalnokokat. S éppen ezért, mert a drágulási folyamat a piaci vevőközönséget sújtja a legjobban, meg kellene védeni a piaci árusok durvasága, sértő modora ellen. Ez pedig elsősorban a rendőrhatóság kötelessége. A m. kir. belügyminiszter 1927. évi 151.000 számú rendelete ugyan a közerkölcsiség védelméről szól, azonban módot nyújt minden olyan megnyilvánulás megtorlására, amely a jó ízlést és a közönség érzékenységét sérti. Utalunk ennek a rendeletnek 3. §-ára, amely szerint: Tilos: 1. „nyilvános helyen (utcán, személyszállitó közlekedési járművön stb.) vagyis egyáltalában minden olyan helyen, amely a nagyközönség részéről megközelíthető, minden káromkodás, továbbá minden olyan trágár beszéd, olyan ocsmány kifejezés használata, vagy szeméremsértő mozdulat, vagy taglejtés, amely alkalmas arra, hogy mások jó ízlését és erkölcsi érzését sértse.“ — Utalunk arra is, hogy: „a 3. § 1. pontjában felsorolt cselekmények akkor is megállapítják a kihágás tényálladékát, ha azokat nem intézik is kifejezetten más személyhez, vagy. nem követik el sértő szándékkal* Ez a rendelet tehát módot nyújt a hatóságnak arra, hogy a piaci „nyelvtultengésM-nek gátat vessen s a durvaságokat az Isten háza lábánál elterpeszkedő kalmár térről kiirtsa! A nagyközönséget pedig felkérjük, hogy minden konkrét, indokolt és alapos panaszával forduljon az illetékesekhez, hogy a fennálló anomáliáknak véget vethessen. Kényelemszeretetből, nembánomságból ne hallgassunk el semmit és keressünk mindenre orvoslást, mert a jelenlegi zilált állapotok még jobban el fognak fajulni 1 A SZEKSZÁRDI piac tarthatatlan és egyre rosszabbodó közállápotáról szinte naponta hallunk indokolt és alapos panaszokat. A köznek és az ellenőrző hatóságnak vélünk szolgálatot tenni, amikor ezeket a panaszokat nyilvánosságra hozzuk, abban a reményben, hogy illetékesek a megfelelő erélyes és megtorló intézkedéseikkel rendet fognak teremteni. A legfőbb panasz, hogy a szekszárdi piac drága, az árak nem egységesek, a piaci árusok teljesen egyénileg és ötletszerűen szabják meg az árakat és amellett a vevőkkel gorombán, illetlenül, sértő módon beszélnek, úgyhogy a legtöbb háziasszony már nem is mer személyesen a piacra menni, nem mer az árusokkal tárgyalásokba bocsátkozni, mert az u. n. kulináris és piaci nyelv az összes illemtelen és sértő szakkifejezéseit!— kénytelen végighallgatni. I ^Végigjártuk a piacot és sikerült a következőket megállapítani: A piaci közállapotok mai kialakulásában nemcsak az árusok, de a vevők is hibásak, — mert: ' 1. Tény az, hogy az árak bizonyos vonatkozásban magasak és nem egységesek. Megfigyeltük azonban azt, hogy egyes hölgyek az alkudozó vevő vásárlási szándékát és ártöredező kísérletét semmibe véve, a már félig megvett árut az alkudozó elől elorozzák azzal, hogy a kialkudott árra ráígérnek és ezzel az árakat ők maguk emelik. 2. Megfigyeltük, hogy az Ármértékek és sulymértékek használatánál a szekszárdi piacon több visz- szaélés fordul elő. — Az árusok ugyanis a sulymértékkel mérhető árukat is Ármértékkel mérik. így: literrel nemcsak cseppfolyós, de szilárd halmazállapotú cikkeket is mérnek, pl. cseresznyét, málnát, zöldbabot stb. így természetes, hogy a mérés nem pontos és nem is szabályos. Nem tartjuk szabályosnak a kis kupacokba, halmocskákba rakott árukat sem, mert ezek mennyiségét nem lehet szemmértékkel mérni. Ez pedig a szekszárdi piac neoprimi- tivizmusát élő jelenlegi korszakában már szokássá, mondhatjuk: szokásjoggá vált. A mérlegek állapota is sok kétséget ébreszt a vevőben. Nem ártana egy alapos razziát tartani az idejétmulta érzéketlen mérlegek és horpadt hasú ürmértékek közt. Meg vagyunk róla győződve, hogy a hitelesítők bőven arathatnának ebben a dzsungelben 1 3. Az árak valóban sokszor magasak, nem egységesek és az alkudozó háziasszonyok sok gorombaságot, durvaságot kaphatnak. Ami az árakat illeti, — ha az árkor- mánybiztosság szabályozni tudja a hentesek, mészárosok és egyéb kereskedelmi cikkek áruit, megrend- szabályozhatná a piaci árakat is- Mindenesetre a helyi hatóság elrendelhetné az egyes cikkek árának kötelező feltüntetését, kiírását a meny- nyiség pontos feltüntetésével, igy: 1 kg zöldborsó 30 fillér, 1 liter teljes tej 24 fillér, stb. (Egyébként is a tejtermékek árusítását a 71.000— 1924. és a 13.000—1933. F. M. sz. rendeletek szabályozzák és előírják a minőség feltüntetését.) 4. Végül beszéljünk a piacon meghonosodott durva, illetlen és sértő beszédmodorról A rézgálic észsz A változott viszonyok a szőlőművelésnél ma nélkülözhetetlen védekezőszerrel, a rézgáliccal való bi- zonyosfoku takarékosságra intenek. Azonban a peronoszpora ellen való védekezésnél csak észszerűen lehet takarékoskodni, mert ráfizethet az, aki a permetezések számát csökkenti, vagyis az eddigi 4—6-szori permetezés helyett — nagyobb időközökben — csak 2—3-szori permetezést végez egy, egy és fél, két százalékos oldattal. Ugyancsak rosz- szul járhat az is, aki az első három permetezést a rendes időben és a szokott erősségű oldattal végzi. Mert azután a rézgálickészlete elfogy s azután tehetetlenül kénytelen nézni, mikéni pusztítja termését a peronoszpora. Helyesen takarékoskodunk tehát akkor, ha a permetezések száma helyett az oldat töménységét — a százalékát —csökkentjük, mert növényélettani kísérletekkel megállapították, hogy a gondosan elkészített gyenge rézoldat is‘ megöli a peronoszpora csiráit. Ne felejtsük el, hogy a védekezés sikere nemcsak a permetlé töménységétől, hanem sok más, — gyakran figyelemre sem méltatott — körülményektől is függ. Ezek közül fontosabbnak tartják a következőket: 1. Nem szabad a permetezés megkezdésével késlekedni, hanem amint 2—3 levélke kifestett, locsoljuk meg félszázalékos tévéimért a bajt meg kell előzni, azt utólag gyógyítani már nem lehet Jobban jár az, aki kemény téli reggelen sapkával a fején lép ki a házból, mint az, aki keménykalappal indul el s ezt csak ifi felhasználása akkor cseréli fel sapkával, amikor a fülei már megfagytak. 2. Sokan azt mondják); szép az idő, nincsen baj s a második és harmadik permetezést halogatják, holott ajánlatos azokat is addig elvégezni, amíg a fürtöcskéket az egyre nagyobb számban megjelenő levelek el nem takarják. — Akkor még minden fürtöt a nyelétől a hegyéig ér az oldat és nem marad rajtuk védtelen hely, ahova később a peronoszpóra, vagy az orbánc stb. befészkelhesse magát. Ugyanekkor lehet sikeresen irtani a moly és ilonca kis kukacokat is, úgyhogy a bordói lébe előírás szerinti mennyiségű „gyomormérget“ is keverünk. A kis férgek akkor még jobban kivannak szolgáltatva, de érzékenyebbek is és még nem tudnak pókhálóval, besodrással úgy védekezni, mint a kifejlett öregek. Ha valamit úgyis el kell végeznünk, ne halasszuk holnapra. 3. Abban a hitben, hogy a meszes oldat jobban tapad, sokan esnek a tulmeszezés hibájába, ami csak gyengíti a rézgálic hatását Ezért ne mulasszuk el az oldat készítésénél minden hordónál a lak- muszpróbát. 4. Ha vannak érzékenyebb szőlőfajtáink, vagy mélyebb fekvésű tábláink, úgy fordítsunk ezekre több figyelmet és soron kívül is permetezzük őket. Hasznunkra válik, ha nem általánosítunk. 5. Tartsunk elég gépet is, hogy a munkát gyorsan és akadálytalanul elvégezhessük, mert az- alkalmas idő hirtelen elromolhat 6. Forró napsütésben 10 és 14 óra között — ha még olyan sürgős
