Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-06-28 / 46. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1940 junius 28. egy védelmi tömbbe és ezzel biztosítsa ennek a területnek önállóságát, függetlenségét, szabadságát. Legyen elválasztó és ezzel biztosítsa Európának az egyensúlyát és ennek következtében Európának a nyugalmát és békéjét, érni 20 évvel ezelőtt történt, az enne! a szentistváni gondolatnak megcsúfolása volt (Úgy van I), a centrális erőnek a behelyettesítése a perifériális erőkkel, amelyek csődöt mondottak. (Úgy van I) Ezt a feladatot, ezt az európai feladatot senki más elvégezni nem tudja, csak a magyarság (Úgy vanl) a maga erejével, öntudatával, vállait történelmi hivatástudatával (Hosszan tartó taps.) és miután a magyarság ezt a hallatlanul nehéz martirfeladatot teljesitette ezer éven kérésztől, mert nem könnyű az erők összeütközési vonalában állani ezer éven keresztül, nem könnyű gátnak, hullámtörő- nek lenni a minden oldalról zúduló, robogó erők árjában. A magyarság vállalta ezt a martirszerepet, történelmi feladatot, missziót és hivatást és ezért fog majd igazságot szolgáltatni ennek a magyarságnak a történelem. Es ez az igazság már elindult (Taps) és semmiféle ilyen lelkiismeretlen, felelőtlen és hazaáruló gesztussal (Úgy van I Nagy taps) nem engedjük megakadályozni ez igazság diadalutjának továbbfolytatását. Ahhoz azonban, hogy a magyarság teljesíteni tudja feladatát, kell mindenekelőtt az egész és teljes szentistváni birodalomnak az erőkészlete (Úgy van I), kell egy tökéletes és hasadásokkal meg nem tépett teljes és egész egység és kell egy közös erőkifejtés. Itt ellenkezik ez a javaslat ezzel a szentistváni gondolattal, mert Szent István palástját szerte szabdalja, lehetetlenné teszi ezt az egységet, nem fogja le a centrifugális erőket, ellenkezőleg, felszabadítja őket, tehát lehetetlenné teszi az erőknek egyetlenegy kézben és egyetlenegy célra való tömörítését (Úgy van I) és a legabszurdabb következései vannak. Hogyan képzelik el ennek a törvényjavaslatnak a benyújtói és a társaik pl. a közigazgatási kérdésnek a megoldását egy többnyelvű községben, vagy járásban ? Hogyan Képzelik el a hadseregnek egyöntetű szellemét, lelkű- letét (Zaj), vagy hogy képzelik el az országgyűlésnek áldásos és harmonikus munkáját, amikor a képviselők a népcsoportok kiküldöttei lesznek és ezek nem az egyetemes magyar érdeket fogják képviselni, hanem a népcsoportok érdekét és ennek következtében a parlament a népcsoportok harcainak vigasztalan csataterévé fog válni ? Mindezt összegezve, nyilvánvaló és világos, hogy a javaslat ellenkezik a magyar alkotmánnyal, ellenkezik a Szent Korona fogalmával, ellenkezik a Szentistváni gondolattal és ellenkezik a józan magyar ésszel. (Úgy van I Taps.) Az ősi vármegye ódon, viharvert, — de viharálló falai közé vonult nem egyszer a magyar nemzeti gondolat és a magyar alkotmányos érzület és innen vívta meg akárhányszor pusztító erőkkel szemben is a maga szabadságharcát és innen kényszeritette ki a magyar nemzeti gondolatnak és az alkotmányos érzésnek a győzelmét. (Úgy van I) Most is innen kell lángoló lélekkel tiltakozni minden olyan törekvés ellen, amely a magyar egységnek a megbontására és a magyar értékek elpusztítására alkalmas, tehát ez ellen a törvényjavaslat elleh is. Mélységes szomorúság és keserűség tölti el szivünket, hogy magyar emberek ennyire meg tudtak feledkezni magukról (Felkiáltások; nem magyarok I Megfizetett emberek!), hogy a mostani időkben, amikor minden erőt egy kézben kell összetömöriteni, most akarnak éket verni a magyar nemzet szent testébe és épp ezért kérjük a magyar kormányt, hogy találjon módot és alkalmat arra, hogy ezt a bűntényt, ezt a merényletet szigorúan és hatásosan megtorolja és lehetetlenné tegye az ilyen felelőtlen, lelkiismeretlen, a magyar szellemtől, lelkűiéitől, alkotmányos érzéstől, történelmi gondolkodástól teljesen elszakadt embereknek a közéletben való garázdálkodását. (Nagy taps.) Kérem a határozati javaslat elfogadását. (Éljenzés, hosszantartó taps.) A zajos éljenzés^ megszűntével szólásra állott «Michéli Mihály * ma, aki a következőket ^mondotta: Ma, amikor olyan súlyos történelmi, válságos időket él a magyar, amikor az egész világ egetverő lángokban ég, amikor az ágyuk bömbölése nyomán bombák zápora hull védtelen gyermekekre és asszonyokra, amikor a védtelen emberek végelátnatatlan sokasága menekül a halál torkából, éppen ma, ezekben a válságos időkben kell nekünk megcsonkított hazánkban ilyen megbotránkoztató, ilyen elszomorító, ilyen — a magyar szótárban nincs kifejezés reá — (Ugyvanl) lehetetlen törvényjavaslattal megbirkóznunk I Én nem kívánok a törvényjavaslattal foglalkozni, azt az előttem felszólaló (Éljenzés.) vitéz Makray bizottsági tag ur teljes részletességgel boncolgatva elvegezte, de mint a magyar államnak egy hü polgára (Éljenzés, taps.), mint a magyar államnak német anyanyelvű, de annál magyarabb érzésű tagja, (Hosszantartó éljenzés és taps.) szent köte* 1 lességemnek érzem, hogy megbotránkozásomat és tiltakozásomat fejezzem ki e javaslattal szemben. (Taps.) Pel kell vetnem egy kérdést, mert látom, hogy itt a törvényhatóság tagjai között igen sokan vannak német anyanyelvűek, de megvagyok győződve, hogy éppen olyan magyarok mint én. (Taps.) — Van-e ebben az országban kissebbségi kérdés ? Szabad e, lehet-e ez országban akár kisebbségi kérdésről, akár elnyomatásról beszélni? Akkor, amikor ez a magyar föld befogadta ezeket a német anyanyelvű polgárokat, egyenlőrangu polgáraivá tette (Ugyvanl), egyenlő jogokat adott nekik, egyenlő kötelezettségeket rótt rájuk. Megadta mindazt a lehetőséget, amely minden becsülettel dolgozó magyar állampolgárnak jár. Szabad-e erről a kérdésről beszélni kétszáz év után? Keressünk a nagy világon bárhol egy államot, ahol ilyen telepedések történtek, hogy az az állam 200 év után megengedte-e, hogy létezzenek olyan állampolgárok, akik annak az államnak a nyelvét nem tudják I Sajnos, nálunk igy van. Az apám 80 éves és nem tud egy szót sem magyarul, bár érzésében magyar. Sajnos és szomorú, hogy Magyarországon létezhetik ilyen, sehol másutt a világon nem létezhet. Fel kell vetnem a kérdést, ki akadályozott bennünket kereskedésben, érvényesülésben? Kisebb jogokat adtak-e nekünk? A leghatározottabban merem állítani, hogy a német anyanyelvű magyar állampolgárok, ha becsülettel, hűséggel szolgálták a hazát, úgy terjeszkedésben, mint érvényesülési lehetőségben nagy százalékkal messze felülmúlták a magyar állampolgárokat. (Igaz, ugyvan I) Nem léteznek-e Bácskában, Tolnában, Baranyában 100 holdas, 500 holdas, németnye.vü magyar gazdák? Vezető pozíciókban, a minisztériumokban, egyetemi katedrákon, a (»főpapság körében német nyelvűek viszik a vezető szerepet (Ugyvan I) Nem kell-e tehát minden ilyen kísérletet és agitáció ellen a leghatározottabban tiltakozni ? Én azt mondom, hogy akiben magyar érzés van, aki ennek a hazának, ennek a Szentistváni gondolatnak, a Szent Koronának tagja, annak legszentebb kötelessége ebben a szellemben minden magyar testvérét irányítani és kötelességének tartani azt, hogy reá neveli őket arra, hogy ez a helyes magyar gondolat és, hogy ez hozhatja csak meg a magyar jövőt 1 (Taps.) Ma nékflnk csak egy célunk lehet, akkor, amikor a maga utján elindult a Magyar Igazság, elindult és kell hogy a célhoz érjen. (Úgy van I) Ehhez azonban szükséges egy dolog, amit Makray Lajos oly ideálisan fejtegetett, a Szentistváni gondolatnak a tiszteletben tartása; ez kötelessége ma minden magyarnak és aki ezt a Szentistváni gondolatot, eszmét és ennek a Szentistváni eszmének összekovácsolt egységét szét akarja bontani, azt ki kell közösíteni a közéletből (Úgy van, taps I), az nem érdemli, hogy magyarnak nevezzük, annak ebben az országban helye nem lehet. (Felkiáltások, menjen I) Ennek a vármegyének, amely mindig tanúbizonyságot tett arról, hogy az ősi alkotmányhoz ragaszkodik, a leghatározottabban fel kell lépni. Német nyelvű testvéreimet különösen arra kérem, hogy ők is ugyanebben a szellemben követeljék a magyar kormánytól, hogy az ilyen emberek a közéletből legyenek kiküszöbölve. (Úgy van, taps I) Nem tűrhetjük tovább, hogy ez országban azok közé, akik érzésükben magyarok, éket verjenek. Ma sziklaszilárd egységet kell alkotni, hogy a Magyar Igazságot diadalra tudjuk vinni. (Taps!) Én a magam részéről a javaslatot elfogadom és mély tisztelettel kérem a tek. Törvényha ósági Bizottságot, hogy a javaslatot juttassuk el a kormányelnök úrhoz és arra kérem a Bizotts'ág minden tagját, hogy ebben a szellemben hasson oda, hogy minden egyes ilyen megmozdulás ellen, amely a Magyar Szent Korona megszégyenítése, a parlamenti tekintély megcsúfolása, a magyar gondolatnak sírba temetése, a leghatározottabban tiltakozzunk, mert csak igy juttathatjuk diadalra a Magyar Szent Igazságot I (Hosszantartó éljenzés és taps). A nagy szónoki hévvel előadott hazafias tiltakozást követően Probszt József eképpen beszélt: Az előttem felszólaló két bizottsági tag ur után talán már nem is volna semmi uj mondani valóm, de nem akarom elmulasztani, hogy a mai napon én is kifejezést ne adjak érzelmeimnek, amit Michéli Mihály is cselekedett, amikor arra hivatkozott, hogy elsősorban nekünk, németajkuaknak kell ezzel a törvényjavaslattal szemben megnyitatkozni. Önkéntelenül eszembe jut, hogy 1918-ban a nagy összeomlás után is történt egy hasonló merénylet a magyar állam integritása ellen. Mindnyájan emlékszünk reá, egy magát nemzetiségi miniszternek nevező Jászi—Jaku* bovics Oszkár is hasonló tervezettel jött, a keleti Svájcot akarta megvalósítani. Emlékszünk, milyen felháborodást keltett ez akkor, pedig a nemzet akkor a nagy összeomlás | után tehetetlen volt. Mennyire lehetetlen, hogy amikor a nemzeti gondolat végre diadalra jutott, most jönnek nem a jaszi Oszkárok, hanem magukat fajmagyaroknalc nevezők ilyen javaslattal Szégyen ez elsősorban a magyar faj, a fajmagyarok szempontjából nézve, hiszen ez bevallása volna annak, hogy a magyarság nem képes a nemzetiségek fö őtt vezető szerepet játszani! (Taps.) Szégyen volna a magyarra, ha ezt a javaslatot megvalósítanák, mert lemondana a magyar arról, hogy a Szent Istváni birodalomban, amely szeretettel karolta fel az összes nemzetiségeket, a vezetőszerep neki jár (Taps). De szégyen volna a javaslat megvalósítása mi reánk magyar érzésű, bár idegen, mondjuk németajkú magyarokra nézve is. Nem tudom, hogy a javaslattevő mit akart javaslatával; jogot adni a németségnek, vagy jogot elvenni tőle? Én kijelentem, hogy ha jogot akart adni, ebből nem kérünk, de az ellen tiltakozunk, hogy jogot elvegyenek tőlünk. Fanatikus hittel vallom, érzem magam olyan magyarnak, mint bárki más 1 (Hosszantartó éljenzés, taps). . Fanatikus hittel állítom, hogy túlnyomó többségében az én német testvéreim is azok, ha talán az utóbbi időben félrevezetettek is vannak köztük, de a törzsökös magyarok között is vannak, amint látjuk 1 (Derültség, taps.) Merem állítani, hogy a hazai németség majdnem 100 százalékban a haza iránti hűségben megingathatatlan. Bocsánatot kérek, ha azt mondom, hogy németnek lenni annyi, mint hűnek lenni; hűnek lenni azzal szemben, aki nekünk csak jót, jogokat adott. Nemcsak egyenlő, hanem kiváltságos jogokat adott ez a haza. 1848 március 15-e a magyar nemzet egyik nagy napja. A magyar nemzeti gondolat újjászületése diadalnapját ünnepelte s amikor más nemzetek erről talán megfeledkeztek volna, a magyar nemzet törvényben mondta ki, hogy egyenlő jogokat ad mindenkinek, tekintet nélkül anyanyelvére I ^OeikaÍL | (Éljenzés.) Egy nemzetnél, amely ilyen idők- ben magához ölelte az idegen nyelvű eket, 1 elnyomásról nem lehet beszélni; ezután sem lehet, bizl03 vagyok benne. Ezek után kérem a tekintetes Törvény- hatósági Bizottságot, bírálják meg a mi felfogásunkat, ha valahol bizonyos visszás hangolt kerültek volna elő, felejtsék el azokat. Biztosíthatom Önöket, hogy mi éppúgy elítéljük ezt a javaslatot, 'mint a fajmagyarok. Ha valahol felháborodást váltott^ ki ez a javaslat, — talán legelsősorban mi köztünk. (Éljenzés, taps.) Ezekután azt hiszem, hogy jogunk van ahhoz, az előttem felszólaló is ezt mondta, hogy Tolna vármegyének, ennek a Törvényhatósági Bizottságnak úgynevezett németajkú polgárai nevében egyhangúlag csatlakozzunk az indítványhoz, amely súlyosan elítéli ezt a merényletet és kérjük a Főispán urat juttassa el illetékes helyre — annak hangsúlyozásával, hogy a Törvény- hatósági Bizottság egyetemesen, tekintet nélkül az anyanyelvre, kéri a magyar kormányt, hogy tegye lehetővé, hogy a jövőben ilyen elő ne forduljon! „(Éljenzés, taps I) A javaslatot a Törvényhatósági Bizottság e beszédek elhangzása után agyhangulag elfogadta. Bátaszék közönségének tüntetése a Hubay-Uágó-féle törvényjavaslat ellen F. hó 23-án, vasárnap nagymise után több ezer főnyi tömeg gyűlt össze a bátaszéki templomtéren, hogy hazafias érzelméről tanúságot tegyen ez a törekvő, hazafiasán gondolkodó polgárokból álló németajkú lakosság. Az impozáns embertábor a Hősök szobra körűi csoportosult, asszonyok, nemzeti viseletbe öltözött lányok, komoly férfiak, tűzharcosok, egyesületek, testületek, öntudatos ifjúság töltötték be az óriási teret. Tudta mindenki, hogy helye most ott van a község fórumán és nyíltan, őszintén tiltakozó szavát kell hallatnia a megtörtént gazságok és a fogadatlan prókátorok miatt. A Himnusz elhangzása után Michéli Mihály községi biró, gazdasági tanácsos ismertette a már hírhedtté vált szomorú törvényjavaslatot, amely Bátaszék egyenrangú polgárait eddigi jogaitól megfosztaná és kisebbséggé alacsonyitaná. Ez a törvényjavaslat — mondotta — az ország egységét, amely ezer év viszontagságaiban megizmosodott, most darabokra szaggatná. (Le velük, le a hitványokkal! — kiáltozott a tömeg egyhangú lelkesedéssel.) Beszédében a szónok hangsúlyozta, hogy ő, mint német születésű és német anyanyelű bizonyíthatja, hogy nálunk soha el nem nyomták a kisebbségei, de nem is tartják magukat nemzetiségi kisebbségnek, mert őket mindig egyenrangú polgárának tartotta ez a Haza. Nálunk németajkú miniszterek ültek és ülnek ma is a bársonyszékben, németajkú tanárok tanítanak az — 'egyetemi katedrákon, se szeri se száma a német nevű és nyelvű egyházi vezető funkcionáriusoknak, püspököknek stb. Nálunk minden tehetség boldogul, bármilyen nyelven tanulta meg szeretni hazáját. (Úgy van! Úgy van! — kiáltja a lelkes tömeg.) Ezek után Michéli Mihály azt indítványozta, hogy a szentistváni állameszmét kikezdő, magáról csúnyán megfeledkező két nyilas képviselő tőrzszűlött törvényjavaslata ellen tiltakozzék Bátaszék és környéke és ezt a határozatot azzal a kéréssel küldjék meg gróf Teleki Pál miniszterelnöknek, hogy nevezett két képviselőt mandátumától fosszák meg, azután állítsák őket haditörvényszék elé, hogy rut cselekményükért elvegyék méltó jutalmukat. De necsak ezt a két képviselőt büntessék igy, hanem mindazokat a képviselőket, akik a parlamentben ezzel a javaslattal azonosították magukat. A felolvasott határozati javaslatot a közönség hangos tetszésnyilvánítással elfogadta és kérte, hogy erről a miniszterelnököt táviratilag értesítsék. A fegyelmezett tömeg a felcsendülő Hiszekegy hangjaira feszes vigyázzba merevedett és a nemzeti ima bus akkordjai után a bátaszéki németajkú polgárság úgy érezte, mulaszthatatlan kötelességet teljesített, amikor megmutatta, mennyire magyar a szive, mennyire magyar az érzése és milyen nagy és megbízható, töretlen harcosa a szentistváni Magyarországnak. HddlemlÉkfnűoek, orszóízíszlók, templnrnfelaerelfoelt művészies kivitelű síremlékek készítése és raktár márványból és műkőből — kedvező fizetési feltételekkel Hulschenbacher Ödön és Fia ( Mutscheobacher Jeaö) kőfaragó, szobrászati műterme, sírkő nagyraktára Szekszárd, Horthy Miklós-ut 14—16—18. szám ____ Fiók sirkőraktárak: Tolna és Kakasd 5
