Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-01-06 / 1. szám
1040^áfttiáP'6. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG sában. Úgy yan ez bölcsen és jól, ahogy van f |l||i kockáztatni semmit, nem keFesÉjj badarul kalandokat, kibőjtolm mindazt, amit megérlel az idő, á' téttek órájában kellő eíhalározással és szilárdsággal belépni az esenjenyek közepébe, — ez a mai idők fórvénye, kényszere ránk. Béke, békj> és békel De nem ’ mindenáron és nem homok badugott struccfejként. hanem a keresztyén nemzeti érdekék megértésével és annak meggondolásával, hogy csak az- a nemzet ér valamit, amelyik favédelmi intézkedéseiben megelőzi korát, amelyiknek hadserege olyan, hogy az ma már # holnap hadserege. A magyar jövendő legerősebb biztositéka az, ha áthatja a nemzet minden tagját T!az a tudat, hogy Isten nevében mindannyian a nemzet katonái vagyunk és éberen őrködünk azok felett, amelyeket az Isten gondviselése ránk bízott. Ez nem azt jelenti, hogy az állam vegye át minden szellemi, vagy társadalmi alakulás szerepét,:« hogy magát bál- ványoztassa, vagy épp imádtassa hanem azt jelenti, hogy az alkotmányos magyar nemzeti állam eszménye ábrázolódjék ki a polgárok életének minden vonatkozásában, — röviden: értse meg mindenki e hazában, hogy magyarnak lenni a legszebb feladat és a legnagyobb dicsőségl A keresztyén Magyarország keresztyén öntudattal, vallásos és áldozatos hazafias jellemmel rendelkező polgárai ma Európa közepén a legerősebb sziklagát. Nem vagyunk idegen politikai szándékok és számítások vak eszközei, hanem szabad cselekvéssel bíró független nemzeti állam. Munkánk, életünk, szellemi, fizikai, lelki megnyilvánulásaink benső hatóerők eredményei. — önmagunkért vagyunk s ezzé minket Isten elrendelése avatott! Ezért szép a magyar jelen, biztosított a magyar jövendő, tekintélyes a magyar nemzet élete; az ut, amelyen járunk jó és arról letérni nem jogunk, mert azon csak előre lehet haladni l Előre: az örök magyar nemzet és a változatlan Nagymagyarország felé — Európa népeivel igazságos békében. Egymillió hétszázezer liter oz uj szekszárdi artézi kút napi -------vízszolgáltatása „K EGYELET“ PIRMTZER JÓZSEF És FIAI cis ELSŐ SZEKSZÁRDI TEMETKEZÉSI VÁLLALATA Alapítva 1840. évben a fővárosi hasonló intézetek SZERINT FELSZERELVE Elvállalja egyszerű és díszes temetések rendezését exhumálásokat és transferálásokat hatóságilag megállapított mérsékelt árakon Köztudomású, hogy a szekszárdi vízvezetéki hálózatot tápláló három városi artézi kút nem adott annyi vizet, amennyi a lakosság szükségleteinek megfelelő lenne. Éppen azért, hogy az esetleges zavarok megelőztessenek, a képviselőtestület akként határozott, hogy az eddigi körülbelül 200 méter mélységen túl uj víztároló réteget keres. A munka a m. kir. geológiai intézet szakvéleménye alapján indult meg és a fúrás több vizvezető, illetve víztároló rétegen hatolt át. Közben vulkáni lávára is bukkant a fúró és a szakértők a láva alatt sejtették azt a mélyben rejtőző viz- rezervoárt, amely kielégítő mennyiségű vizet szolgáltathatna Szek- szárdnak. A többszáz méter vastag vulkáni láva (valószínűleg kráter) átfúrása után taláttak ugyan több esetben is vizet, de mert a rétegek mennyisége nem látszott kielégítőnek, a geológus szakértők véleménye szerint tovább folytatták a kutatást azzal, hogy lefúrnak ezer méter mélységig. A több, mint ötven hőfokú egyik vizréteg feltárása után — közel 900 méter mélységben — alapgránitra, ősgránitra bukkantak, í ami azt jelenti, hogy ez alatt a kő- zet alatt a tudomány mai állása szerint kilátástalan a további munka, mert az ősgránit alatt vizet nem lehet találni. Ennek az adatnak a birtokában először meghasitották a legmélyebb vizvezető réteg helyén a furócsővet és kompresszorozás utján megállapították, hogy onnan megfelelő mennyiségű vizet nem lehet kapni. A szakértők vizsgálata alapján azután akként határozott a városi képviselőtestület, hogy a csövet visszahuzatja a legbővebbnek látszó vizrétegig és ott kompresszoroztat. Ez a művelet azzal az örvendetes eredménnyel járt, hogy a kompresszorozás percenként 1200 liter vízhozamot állapított meg úgy, hogy a szóbanforgó mélységből napi egymillióhétszázhuszonnyolcezer lit. vizet lehet nyerni. Az eredmény igen kielégitő, — mert ez a mennyiség jóval felülmúlja a mostani artézi kutak bárkeményitette s csempe kis poharába virágot áljitott az asztalára s megsimogatta a tehetetlen, beteg ura fejét agyondolgozott, kérges, de gyöngéd, jóságos asszonyi kezével. . . ., Még az öreg Benkő nénit is iderajzolom. Széles-terebélyesen mindig csak ülni láttam egy alacsony zsámolykán a piactéren. — Előtte ponyvadarabon kis skatulyákban, kosarakban*, papirosokon különféle álombéli csemege volt kirakva: aszaltszilva, narancs, krajcáros- csokoládé, fütyülőcukor, pattogatott kukorica, sülttők, gesztenye, vagy ami gyümölcs éppen érett. Az ebédlőablakból odaláttunk rá a piactéren, vagy ha esett, a nagykorcsma állása alá. Minden krajcárunk, amit elég gyakran kaptunk, hozzá vándorolt. Lobogó hajjal, kitolt lélegzettel álltunk meg kincsei előtt s nagy lelkitusákat vívtunk, hogy mit is válasszunk a sok jó közül? Mindig többet adott, mint ameny- nyit értek krajcárjaink s mindig oly finom volt minden, hogy jobbat elképzelni se lehetett... Néha megesett, hogy nem volt éppen pénzünk és sóvárogva néztük — távolabbról — a kis ponyva csábító kincseit. Ilyenkor intett egy barátságosat s széles, nagy tenyerével megsimogatta fejünket: hát melyikből szeretnének a kis kisasszonyok ? Szégyenkezve, pirulva hallgattunk s hosszas noszogatásra rá-rámutattunk az áhított csemegére. Nevető arccal a kezünkbe nyomta s mi elkullogtunk, mint akik érzik, hogy most alighanem rossz fát tettek a tűzre.' Egyszer Pepi néniéknél aludtam, mert anyukáék elutaztak valahova és vacsora után Antal bácsi el akarta vinni a cipőjét megtalpaltatni. „Én is megyek,“ csipogtam belecsim- peszkedve és kézenfogva átmentünk a harmadik szomszédba egy nagy keresztházba, ahol többen is laktak. Ekkor tudtam meg, hogy a Benkő néni ura csizmadia s mikor benyitottunk egy piciny, alacsony szobába, hol az izzó vaskályha mellett egy.priccsen vagy hat gyerek go- molygott — egészen megijedtem. Az ablaknál egy alacsony kis széken töpörödött emberke ült és a kaptafán valami ócska bakkancsot kalapált. Mellette az asztalnál négy gyerek kártyákat csapdosott és du- rákot kiabáltak diadalmasan. Egy csepp kis lámpa tenyérnyi fénye odahullott a fejükre és én sóbálvánnyá dermedve kérdeztem magamban : hát itt lakik a Benkő néni és ez a sok gyerek mind az övé? Éppen jött is már a sok üléstől elgyengült lábakkal, tipegve. Széles köténye tele volt valamivel s egyik kezében kis kézilámpát lógatott Nevetve a gyerekek közé öntötte a* kiválogatott rothadó almákat, narancsokat s hamar széket lódított be a tiszta szobából Antal bácsinak. Engem meg kézen fogott s bevitt a kis lámpával egy sötét, hideg, nyirkos kis kamarába, ahol nagy kosarakban, ládákban, skatulyákban ott hevert felhalmozva a sok földi jó. Kiválasztott egy szép vérbélü narancsot, a kezembe nyomta s kedvesen visszavezetett a zajgó gyereksereg közé. A narancsot valami furcsa, fájdalmas érzéssel szorongattam s bárhogy biztattak is, nem mertem megenni, csak néztem, néztem a sok siválkodó eleven gyereket. Míg Antal bácsi a cipője betegségét tárgyalta, a gyerekek kártyázni hívtak, megmutatták a vörös disznót s elmagyarázták, hogy az a durák. Arra már nem emlékszem, hogyan is jöttünk el, s megettem-e a narancsot, csak azt tudom, hogy uj világot nyitott meg a szivemben ez az est. Láttam Benkő néni tiz gyerekét, a nyüzsgő kis szobát, kötényében a rothadó gyümölcsöket s az érte nyúló sóvárgó kis kezeket... Sohasem fogadtam el többé Benkő nénitől semmit ingyen. Jó messze elkerültem, ha nem volt pénzem s valami megmagyarázhatatlan fényesség vette őt körül ezután, aki a jószívűség eleven, drága szobraként ma is itt él a szivemben... melyikének vízszolgáltató képességét és hosszú évtizedekre biztosítja Szekszárd vízszükségletét. A fúrást és a komresszorozást végző Lapp Henrik mélyfúró vállalat itteni berendezéseit már le is bontotta és a kutat megfelelő szivattyúval nemsokára be fogják kapcsolni a vízvezetéki hálózat táplálásába. Mint előzőleg említettük, a hatalmas mélységig történt fúrás nem volt fölösleges, mert ez a műszaki munka felfedte a föld színe alatt közel 900 méter mélységben rejtőző összes víztároló rétegeket, amelyek esetleg idővel fokozatosan bekapcsolhatók lesznek a városi vízmű táplálásába. Az uj réteg vize most van vegyi vizsgálat alatt. Mihelyt ez a tudományos munka elkészül, annak eredményéről is fogjuk értesíteni olvasóinkat. Reméljük, hogy az uj kútnak a hálózatba való bekapcsolásával megindul majd az utcák öntözése és Szekszárd lemond majd arról a dicsőségről, hogy mint a legporosabb és emiatt legegészségtelenebb levegőjű várost emlegessék. Ezzel kapcsolatban arra is felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy az egészségre végtelenül káros, ha az utcaseprők a késő délelőtti és kora délutáni órákban végzik munkájukat és a szemét felkavarásával akkor csinálnak bacillusmilliókkal telt porfelhőket, amikor a fertőzésre leginkább hajlamos legtöbb gyermek jár az utcákon. Időjelzés. Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1939 december 28—1940 január 3-ig. Hómérséklet: maximum : 1*8 C° január 1-én. minimum: —13*3 C° december 31-én. Mérhetó csapadék n m volt. Az elmúlt december hó első felében a napi középhómérséklet egyetlen egyszer sem érte el a fagypontot, mig a hó második felében —8, —9 C° középhó mérsékletit napok is ' oltak. A túlsúlyban levó enyhébb napok miatt a 0'8 C°os havi középhómérséklet a 0'4 C°-os 16 évi átlagnál valamivel magasabb maradt. Csapadék tekintetében december normá- . lisnak mondható, amennyiben 24'4 mm-es I csapadékmennyise a 16 évi átlagnak teljesen I megfelel.
