Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-05-22 / 36. szám
XXII. Motora. Szehszttrd. 1940 mtilus 2Z. (szerda) 36 . siflm; TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Pel elős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dl)ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hl.rdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a l'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként io fillér, Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerü 1, Leszámolás? Irta: Jánosi György A beígért német támadás megindult, keményen tart, sikereket ér el. Amint emlegetik, őszre már vége is lesz ennek a háborúnak. A szövetségesek az eddigi előjelek szerint elvesztik a háborút. Mi ennek csak örülhetünk. Pedig mindent elkövet a szövetségesek rádiója és más propaganda eszköze, hogy Magyar* ország hangulatát a maga javára változtassa meg. — A gyanúsítástól, fenyegetéstől kezdve, az itteni ro* konszenv-demokraták hiteles és fülbesugott értesültségeiig minden orvosságot igyekszik megkotyvasztani számunkra abban a reményben, hogy az kiveszi józan meggyőződésünket. Fáj nekik a mi fejünk. Egyszer képtelen nyugalmunkról emlékszik szemrehányóan, kormányunk lelkiismeretét sértve és sorok alatt gyanúsítva, azután megbotrán- kozik azon, hogy a szabadság népe nem fog fegyvert. — Persze az ő javukra és azért a világszabadságért, amit ők annak minősítenek. Majd megállapítja atyai, sőt a tünetek szerint nagyatyai szeretettel, hogy mi tájékozatlanak vagyunk és természetesen csakis tőlük nyerhetünk helyes tájékozódást. Rendben lenne ez a figyelem és humánus előzékenység, ha történetesen nem lebegne a magyar közvélemény előtt két dolog. Az egyik az a könyörtelen, sőt embertelenül kegyetlen „béke“, amelyik máról holnapra leszakította nemzetünk élő testéről testvéreink millióit, be letaszította őket a legszörnyübb nyomorba, elvette országunk háromnegyed részét és odaajándékozta osztozkodó cimboráinak és húsz esztendő elképzelhetetlen nyomorát mérhetetlen szegénységét előkelőén és szívtelenül figyelte, őriztette a trianoni börtönben még a ma született gyermeket is, nehogy a keserű kenyér helyett édes, a fegyverte- lenség helyett fegyver kerüljön a kezébe. Beleszoritott a hős német néppel együtt, a trianoni béke vasketrecébe és még a népszövetségen keresztül is nyírt, vámolt, fosztogatott, — a népjog, a becsület, a kultúra és mindazok nevében, amikről annyi páthosszal szaval most, hogy veszendőben... Igen: veszendőben. — A másik az a világuralmi dölyf, amely megint csak előkelőn veti foghegyre az elbizakodottság szivarcsutkáját és hát majd megmutatja, hogy igy, meg úgy, csak türelem, felvonul. Már vonul is, ökrös fogatokon, támad is, csak épphogy kialussza magát, elkészül, csak hagyjanak neki legalább húsz évet. A magyar közvéleményt hidegen hagyják ezek a hóditó mozzanatok. A magyar nemzetet nem lehet jégre csábítani, ott lóvá tenni s a visszaállítani óhajtott, aranybafürdetett Cseszkoszlovenszkókkal, a trianoni státusquókkal, isteni demokráciákkal megosztozni történelmi jogain, életén, vagyonán, — természetesen az ő javára. Az a hadjárat, amelyet rokonszenvünk megnyeréséért indítanak a szövetségesek, mutatja szerfeletti gyerekességüket, ha nem mutatná a harctér is, amelyről mintha megszökött volna az ö szerencséjük, lassan egész jelenlétük. A végzet megindult. Azok a nyitott szemmel álmodók, akik azt gondolták, hogy a nyolcvanhat milliós német nemzetet, indus, néhány gépfegyver és parafasisak móresre tanítja, — azok az alvajárók, akik idegyürtek minket Európa közepébe a jog és igazság nevében, jogainktól, igazságunktól, kenyerünktől, életlehetőségünktől megfosztva, vájjon eszökre térnek-e ? — megszólal-e bennök a lelkiismeret, eszökbe jut-e a lekoplalt, elsanyart, tönkretett sok millió élet, amelyik most ökölbeszorított fegyverrel most elindult a nagy leszámolásra ? Leszámolásra ! Béke lesz. Bizonyos, hogy a nemzetek élete nem a hadakozásé. A háború békéért robban ki. Az a béke azonban nem az a béke lesz, reméljük és hisszük, hogy megközelítőleg sem az lesz, amiről azok ábrándoznak, akik nem veszik észre, hogy a kocka megfordult: egeket kér az igazi nép jog és az igazi igazság. Béke, amelyből nem fogunk kimaradni, mert az azt megtermő háborúban helyünkön, eszünkön vagyunk, dolgozunk, termelünk, hogy ne nélkülözzünk, hogy segítsük a küzdőket kenyérrel, rokonszenvünkkel, hogy igy a nem kétséges győzelmükben nekünk is részünk legyen. Ha részünk volt a sanyaru- ságban, részünk legyen az örömben is. Erről van szó igen tisztelt propaganda, értünk aggódó, dohogva remegő, lyoni és londoni hang: jól emlékszünk arra, mit kaptunk önöktől, tudjuk, mit remélhetünk önöktől, tisztában vagyunk avval, hogy mit és mennyit érnek a magyar nemzet és élet történelmiségében ? Tartsák meg szives jóindulatukat továbbra a maguk számára. Mi már csak megmaradunk olyanoknak, akik azokban bízunk, akikben nem csalódtunk és bízunk magunkban, a magunk vezetőiben, a magunk karjának erejében és a vezetők elhatározásainak helyességében. Tolnamegyei földbirtokosok európai Jelentőségű találmánya Lenszalmából fonható nyersrostot állítottak elő Nyersanyaghiánnyal küzdő hazánk közgazdasági életében óriási fontosságú és pénzügyi tekintetben szinte beláthatatlanul kedvező horderejű kérdést oldottak meg a tolnamegyei Furkó pusztán gazdálkodó Lipták fivérek, akiknek találmányára nemcsak a hazai szakkörök figyeltek fel, hanem maga a középeurópai textilipar is, amely a furkópusztai kísérletek eredményeképpen függetlenítheti magát az angol közvetítő kereskedelmen keresztül történő keleti nyersanyagok behozatalától. — Alábbiakban a legnagyobb örömmel és büszkeséggel adunk hirt vitéz Diabela Lipták Béla és Lipták Gábor nevéhez fűződő és korszakalkotónak nevezhető találmányról, amelynek kivitele — előreláthatóan sokezer magyar munkáskéznek adhat majd biztos és le nem kicsinyelhető megélhetést, A vármegyénk területéről kiindult kísérletezések révén született találmány felé természetesen nagy érdeklődéssel fordulnak a textilipar vezéremberei és nagy szenzációként írnak róla a sajtóorgánumok is. A Lipták fivérek, a kitűnő gazdák által feltalált lenszalmából fonható nyersrost mibenlétéről alábbiakban tájékoztatjuk olvasóinkat:, A lentermelés fokozása érdekében a háború óta több jelentős akció indult meg és a földmivelésügyi | minisztérium éveken keresztül kü- ] lönböző kedvezményekkel és széles- I körű propagandával ösztönözte a gazdákat lentermelésre. A lentermelés részint magra, részint olajra történik, de természetesen igen nagy jelentősége van a textilipar területein is. A lenszalma felhasználása régóta foglalkoztatja az illetékes szakköröket és ebben a vonatkozásban most érdekes eredményt sikerült elérni. — Vitéz Diebala Lipták Béla és Lipták Gábor furkópusztai nagybérlők, akik a magyar vas- és építőiparban is jól ismert családból származnak, hosszas kísérletezés után a maglen szalmájából fonásra alkalmas — nyersrost- anyagot állítottak elő, ami az eddigi eredmények alapján az ország nyersrost anyagellátása terén rövidesen fontos szerepet fog játszani. A világháború idején külföldön és Magyarországon egyaránt foglalkoztak ezzel a problémával, de nem sikerült elérni. A Lipták- testvérek által elért eredmények most arra mutatnak, hogy be kell rendezkedni ennek az uj nyersanyagnak a felhasználására és ki kell aknázni az abba rejlő előnyöket. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy a textilipar uj nyersrostanya- got kap, hanem ezzel egyidejűén az olajmagtermelést is tovább lehet fejleszteni és igy elérhető, hogy kellő szervezettség mellett, nagyobbarányu kiviteli tevékenység induljon meg. “Ezt a szalmát eddig csak kárpi- toskóc előállítására használták fel és a feldolgozásnak ez a módja egyrészt csak kevés nyersanyagot I kíván, másrészt csekélyszámu munkásnak adott kenyeret, viszont a Lipták-féle eljárással korlátlan mennyiségben lehet a lenszalmát felhasználni. További jelentősége a találmánynak az, hogy a maglen szalmája itthon dolgozható fel, tehát nem kell azt külföldre szállítani, ahol igen alacsony árakat fizettek érte. Szakkörök véleménye szerint az uj eljárás széleskörű bevezetése a mag- lenszalma árát 25—30 százalékkal emelné, ami egyúttal annyit jelent, hogy az a gazda, aki olajlenmagot termel, külön bevételhez jut az értékesíthető szalmáért is. Szociális szempontból szintén fontos a felfedezés, mert tudvalévő, hogy a kender- és lénfeldolgozo gyárak jobbára kézimunkaerőt foglalkoztatnak. Az ilyen gyárakban dolgozó munkások esetleges nyersanyag hiány következtében csak kis mértékben tudtak volna a korábbi eljárással készült kárpitoskőc feldolgozásánál alkalmazást nyerni, viszont az uj eljárással készülő nyersrostanyag kikészítése nagyszámú, kitűnően begyakorolt munkáskezet igényel. Illetékes körökben érdeklődéssel fogadták a Lipták-testvérek felfedezését, akik eleinte csupán saját kendertermésük feldolgozására alapították tolnamegyei, furkó-pusztai Üzeműket, de ez az üzem most már fontos iparteleppé fejlődött Egyes szám ára 12 fillér
