Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-04-17 / 28. szám
nil »nimmMai lapszamunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei ________________aetezM. 1948 fluni!(járta) ZB. SZÉK. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG SEXENKÉNT í£íb/jsk MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LÁP ' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 ElAfizetésI dl): Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető _________közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dlla 1 '50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronkénl 10 fillér, ÁllAstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint’! hyflifér soronként 60 fillérbe kerti 1. A tolnáim árvíz a Közigazgatási Bizottság előtt Lapunk múlt keddi számában rö- viden már megemlékeztünk róla, hogy báró Fidth Tibor felsőházi tag a vármegyei Közigazgatási Bizottság ülésén az egész törvényhatósági bizottság nevében hálás köszönetét mondott az alispánnak és az egész tisztviselői karnak azért az önfeláldozó munkásságáért, amellyel az árviz idején éjjelt-nappallá téve mindent elkövetett a veszedelem lehető csökkentésére. Báró Fiáth ugyanakkor szóvátette a földmivelésügyi minisztériumnak az árvizsujtotta vidékeken tervbevett vetőmagakcióját és felvilágosítást kért arra, hogy zabot, borsót, lencsét, mohart, kukoricát kell-e vetni az elárasztott területeken. Véleménye szerint ebben a kérdésben az alispán utján kell az egész akciónak lefolyni. Szólt azután az adóelengedés kérdéséről és kérte a pénzügyi hatóságot, kisérje figyelemmel a kár alakulását és azokon a területeken, Ahol nagy károkat okozott a nagy viz, teljes adóelengedést javasoljon. A főispán segítő akciójával kapcsolatban kijelentette, hogy a birtokos osztály a maga részéről minden áldozatot meghoz. Báró Jeszenszky József szóvátette, hogy sem az újság, sem a rádió a tolnámegyei árvizről nem tett említést és kifogásolta, hogy az árviz- kormánybiztos akként nyilatkozott, Jiogy nem lesz kiesés a termésben. Ennek ellenére tudomása szerint csupán a Sió, Kapos és Koppány árterületén 17.000 katasztrális hold a kiöntés és ehhez járulnak a Sió- agárdtól a Duna felé eső és duna- menti károk. Szóvátette az adóle- engedési törvényt és a vetőmag- akció tekintetében nemcsak a kisemberek részére kért kedvezményeket, hanem a közép- és nagygazdaságok számára is. Dőry Frigyes gazdasági főtanácsos csatlakozva az előtte felszólalók által elmondottakhoz, nagy szakszerűséggel magyarázta az árviz okát, amely abban keresendő, hogy erősen fagyott földre nagymennyiségű hó esett és ez gyorsan olvadt. Lassú olvadással — úgymond — lement volna a viz anélkül, hogy nagy bajokat okozott volna. Részletezte a károkat, az egyes termelési ágaknál várható kieséseket és rámutatott arra, hogy a vizvezető művek és medrek helyreállítása milyen nagy költségekbe fog kerülni Foglalkozott az adóelengedés kérdésével is és bizonyította, hogy az ujravetett területeknél jövedelem nincsen. Éppen azért azt kívánta, hogy az adóelengedés — ha mái a földadónál nem lehetséges — a jövedelemadónál vétessék tekintetbe. Szongott Edvin alispán az előbb elhangzott három felszólalásra válaszolva megköszönte azokat a szives és elismerő szavakat, amelyeket vitéz Madi Kovács Imre főispán és báró Fiáth Tibor az árvízveszéllyel kapcsolatban a vármegyei tisztikarhoz intéztek. Elismerést és köszönetét azonban nem fogadhatnak el, — úgymond — mert csak kötelességüket teljesítették. Az árvízveszély március 15-e után kezdődött; 14-én Siófoknál a balatoni zsilipet lezárták. A nagy Dunán Paks mellett Ordasnál és Gemencnél 10—12 km hosszú jégtábla megállt és a felülről olvadó vizet nem engedte le. Ekkor történt, hogy vármegyénk főispánjának ismételt közbenjárására, telefonsára getésére megjöttek a repülök és szétrobbantották a Dunán azt a roppant jégtáblát, amelynek megmozdulása percek alatt éreztette hatását. Bogyiszló és Paks épp azért, mert a Duna vize lefolyni nem tudott, súlyos helyzetbe került, ugyanúgy Dunafőldvár és Gemenc is. Ha a jeget az utolsó pillanatban fel nem robbantják, Bogyiszlót rövid percek alattöO—70 centiméter magas ár öntötte volna el. A Sió duzzadása folytán először Simontornyánál, azután lefelé a Sió- Sárviz deltájáig oly hatalmas víztömeget kellett volna levezetni a két csatornának, amit nem bírt el, mert a roppant mennyiségű viz levezetésére egyik sem volt megépítve. Ennek következménye volt, a Sió és a Sárvíz töltése több helyen kiszakadt és a két csatorna köze Palánktól felfelé Si- montornyáig tengerré vált. Ez a tenger zúdult Sióagárd felé és két héten keresztül a teljes ösz- szeomlás veszélyével fenyegette. A lakosság általában mindenhol a nehéz időknek megfelelő magatartást tanúsította és valósággal éjjelt-nappallá téve dolgozott, hogy a községet megmentse. Sióagárd segítségére sietett Zomba, Kéty, amikor a község lakossága kimerült — úgymond az alispán — a katonaság segítségét kértem. A katonaságot nyolc napra kaptuk Sió- agárdra. — A katonaság dolgozott Madocsa községben, azonkivül a bajai 4. utászszakasz Palánkon segített. Hála és elismerés a honvédségnek, mert az ő munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Sió- agárdot nem ihosta el az ár. — Egyes szám A honvédségnek a polgári lakossággal karöltve sikerült elérni, hogy Sióagárdon egyetlen ház sem került viz alá. Nagybani számítás szerint 250.000 pengőre lesz szükség, hogy újból hajlék alá jusson az a legszegényebb lakosság, amely ma fedél nélkül áll. Ezért szükség van a Kormányzó által megindított akcióra, amelynek vezetésére a belügyminiszter a főispánt állította és a közigazgatási bizottság a legmesszebbmenően áll a főispán segítségére. A vármegye és a községek tisztviselői havi fizetésük 1—3 százalékát ajánlják fel az akcióra, amelyből mindenkinek ki kell venni a részét Mint az újságokból látom, egyes vármegyéket hasonlíthatatlanul nagyobb csapások érték, mint bennünket. — Nem tudom azért, hogy számithatunk-e arra, hogy a központi gyűjtésből nagyobb összegeket kapjunk. Nálunk nem történt meg az, hogy egész falvakat vitt volna el a víz. Dombóváron és Simontornyán a legsúlyosabb a helyzet, azonkivül több községben péhány ház dőlt össze. Végeredményben ezeket a házakat saját erőnkből is felépíthetjük. A vetőmag kérdés tekintetében pontos adatok még nincsenek. A zab és tengeri vetőmag összeírása folyik és a földmivelésügyi miniszter a vármegye lakosságának a zab és tengeri vetőmag szükségletét biztosítani tudja. A víz alá került terület. nagysága — úgymond Szongott alispán — egyelőre csak becslés utján állapítható meg. A Nádor-csatorna társaság igazgató főmérnökének a felvilágositása szerint a Sió és a Sárvíz árterülete 15.000 kataszteri hold, ami teljesen viz alatt V 0I4. Hozzávéve az egyes mellékfolyók kiöntését a Duna kártételével együtt, maximum 30,000 hold került viz alá. Ennek egy része már mentesült és a viz erősebb tempóban folyik le Palánknál. Napról- napra több és több a terület, amelyik a viz alól mentesül és amelyet, ha száraz idők jönnek, megint be lehet vetni. A vármegye károsodásának, árvízveszélyének a lapokban és a rádióban való mellőzéséről báró Jeszenszky szavaira legyen szabad megjegyeznem, — úgymond az alispán — hogy az újságok foglalkoztak a tolnamegyei árvízveszéllyel ára 12 fillér Említették a bogyiszlói, simon- tornyai, sióagárdi veszedelmet, a Szekszárd és Tolnamözs közti vasúti összeköttetés megszakadását. De talán azért nem foglalkoztak vele bővebben, mert sokkal szomorúbb anyag kínálkozott másutt. A Délborsodban beállott roppant katasztrófa mellett alig lett volna helyes *a sajtót napról-napra a miénkkel foglalkoztatni. Szongott Edvin alispán azzal végzé felvilágosításait, hogy a hatóságokat utasítja a vad** vizárkok haladéktalan rendbehozatalára, egyúttal ígéretet tett arra, hogy a vármegye adminisztrációja azon lesz, hogy a súlyos csapás gazdasági következményeit a lakosság mihamarább kiheverje. Báró Fiáth Tibor viszonválaszában az iránt érdeklődött, hogy mennyiben fog szenvedni a vármegye útépítési programja az árviz- okozta károk miatt, báró Jeszenszky József pedig a kölesdi hid építésének lassú tempóját kifogásolta. Ezekre a kérdésekre Szongott Edvin alispán azt válaszolta, hogy nagyjából számítva 270.00Q P az az összeg, amely a vármegye közúti alapját az árvízzel érte. Ebből le kell vonni kb. 100.000 pengőt, amelybe a kölesdi és a tamási hid elkészítése kerül. Ezek régi hidak. A kölesdi 1879- ben épült, a tamási még régebbi. Ezeket a hidakat már árviz nélkül is újjá kellett volna épiteni. — A 100.000 pendő tehát nem effektiv kár, erre a kiadásra mindenképpen sor került volna. A tulajdonképpeni kár — úgymond az alispán — 170.000 pengő. Ez 9°/o-os utadóemelést jelentene» amire azonban ezidőszerint gondolni sem lehetett. Amúgy is emeltük az útadót 15-ről 17 százalékra s ha most megpróbálnánk fel emelni 26 százalékra, ez a vármegye lakosságát igen súlyosan érintené és ezt a minisztérium sem hagyná jóvá. Az 1940. évi költség- vetésen olyan módosítást kell tehát eszközölni, amelynek révén ezt a 270.000 pengős kiadást a vármegye fedezni tudja. A legközelebbi vármegyei közgyűlésnek — folytatta tovább Szongott alispán — javaslatot fogok tenni ezeknek a szükségleteknek a fedezésére nézve úgy, hogy egyes bekötőutak építése a folyó évről kitolassék az 1941. évre, mert ezeket az árviz folytán történt rongálódásokat mindenképpen helyre kell állítani és meg kell épiteni a tamási, valamint a kölesdi hidakat is. Tartós forgalmat ugyanis ideiglenes hidakkal lebonyolítani nem lehet.
