Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-09-02 / 69. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 szeptember 2. intett« Ismerte kkYpTONj Chamberlain kijelentette az akóházban}^ I ^ ^ u~tgn nyilatkozhat LfcJ Londo Mzban C penderson •ngol-japá Tokióban.« ét tényme A dán Öl am béri — tI moszkvaf •síben If Dalt/ I hadién PtÉSzanl dia) (tat küll danáit I Mai BOtleágf Chí nevébe/ tulrgyalaleru nők utalt zünk. le: Az em* is flgye* eszól: Kő* ta.) bejelentést ban no de a telj tókenyen A Pl ha a*pil ouihatalml biztonsági egyezmény politikai részével kapcsolatos tárgyalásokat nem fejeznék be a katonai küldöttség megérkeztéig» akkor a politikai és katonai megbeszélések egyidejűleg fognak haladót felek bármely 2. Haladéktalan! lek bármelyike más állIH Ironside tá- főfelügyelője fonal küldött* I, francia és iyegesen fon- (észeti problé- nek minden er „gyanús** blotou szov» iadja Seeds övetet. [talmi egyez* a Menődé (szerződő lépég követ* j Dulin Jenő dr felszólalásában a városi zeneiskola támogatására javasolt 600 P-t kevesli. Javasolja, hogy a napirendről levett városi monográfia kiadásával kapcsolatos költségvetési feleslegből és a tüz- oltótanfolyami dij mérsékléséből, valamint a polgármester reprezentációs költségeiből lehetne visszaállítani az 1200 P-ős zeneiskolai támogatást, mert ez szükséges kultúrintézmény és fenntartása városi érdek. Több hozzászóló hiányában a polgármester válaszát a következőkben terjesztette elő: Makray Ferenc képviselőtestületi tag Ur elismerte kiváló képességeimet, azonban sietett hozzátenni, hogy nem állítottam azt teljes egészében a város ügyeinek szolgálatába. Ezen megjegyzésnél — bár a rólam való kritikának mindig tág teret adtam — kénytelen voltam figyelmeztetni, hogy — mivel beszéde a köztisztviselői tekintélyt sérti, — kénytelen leszek tőle megvonni a szót, ha megjegyzéseit ilykép folytatja. Hogy Makray Ferenc előbbi megjegyzésére mégis válaszolok, annak egyedüli oka az, miszerint Makray Ferenc kijelentése engem nem lepett meg, mert az lett volna reám nézve különös, ha másként nyilatkozott volna. Tekintetes Képviselőtestület 1 Vannak lángeszű emberek, akik nagy dolgokat, szinte emberfelettit tudnak produkálni és ilykép bámulatba ejtik a szemlélőt. Ezeknek engedte meg a közvélemény, hogy mások képességeiről véleményt nyilváníthatnak. Én sohasem éreztem magamban azt a bátorságot, hogy mások képességeiről bírálatot mondjak, már csak azért sem, mert az - — hogy valaki teljes képességét arra forditja-e, amire kell — oly egyéni sajátosság, amiről mértéket formálni még lángeszű embereknek > is alig lehet. Ne értsen tehát félre senki, amikor ebben a vonatkozásban nem tudok mást mondani, mint azt, hogy nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, mint Makray Ferenc képviselőtestületi tag Ur. A temetőgondozás kérdésére válaszolva pedig kijelenti a polgár- mester, hogy a temető karbantartására temetőgondozási szabályrendeletet kell megalkotni, a számvevőségnél pedig meggyőződhet Makray Ferenc a temetőrendezésre szánt összeg mikénti felhasználásáról. NYITÁNY «40 EGYKÜP05 TELEPÉ* NAGYTEL]E51TMEMYU KULFOLDVEVO VILA'GVEVO LUXU* KOZEPtfUPER Az árkok rendbehozását a város egyszer és mindenkorra megoldhatná, csak cca 40.000 P-t kell megszavaznunk rá. A zeneiskoláról szólva pedig kijelenti a polgármester, hogy e 600 pengő is túl nagy ajándék egy olyan intézmény számára, amelynek tanárai nem itt laknak és csak lerán- dúlnak Szekszárdra, a mi keserves filléreinket pedig Pesten költik el akkor, amikor LUXUS AUTOMATA VILA'GVEVO 9 MYOliO Bl LLE ft TYŰVEL PHILIPS nekfiok is van bőven, támogatásra lobban rászoruló, sokkal nagyobb közérdekű iskolánk. (Nagy taps és helyeslés a jobb oldalon.) Polgármester felhívja még Makray figyelmét, hogy máskor mielőtt bizonyos törvénycikkek rendelkezéseinek betartásáról interpellál, olvassa el a hatályban levő rendelkezést is. Makray Ferenc viszonválaszában újból fenntartja a temetőről mondottakat s miután a polgármester figyelmeztette, hogy meggyőződött-e arról a számlák betekintésével, miszerint a temetőgondozásra felvett összeg tényleg arra is fordittatott-e, Makray azzal a kijelentéssel élt, hogy a napszámjegyzékekben feltüntetett munkák máshol végeztettek el, mert a temetőn nem látszik Mohács 1526 augusztus 29. >H6s vértfii pirosult gyásztér [sóhajtva kOszóntlek Nemzeti nagy létünk nagy [temetfije Mohács.« Nekünk magyaroknak gyakran jutott osztályrészül nagy temető. Az augsburgi csata, a tatárjárás ideje, Mohács, 1849., Trianon, mind-mind ilyen szomorú, nagy temető a magyar történelemben 413 évvel ezelőtt egy ilyen napon esett -a magyar önmaga ásta sírjába. A török csak elhantolóként szerepelt e szomorú aktusnál. Szálljunk vissza az emlékezés szárnyain e szomorú gyásztérre és nézzük meg, mi történt akkor. A nagyobb számú török csapattal szemben áll a gyengébb fegyelmü és kevesebb számú magyar csapat. A magyar csapatnak két szárnya van: jobbszárnyon vezényel a hor- vát bán és Tahy János, a balszárnyon Szapolyai János erdélyi vajda számára volt fenntartva a vezénylet, de mivel kellő időre nem érkezett meg, Perényi Pétert állították oda. Két csatarend volt, az elsőben elszórva páncélos lovagok, akik között volt Drágffy János, a király zászlajával. A második csatarendben állott a király és kísérete. A két csatarend között pedig az ágyuk voltak elhelyezve. Érdekes az a pontos leírás, amelyet Brodanzi kancellár, aki személyesen részt vett e csatában, ad a csata helyéről. Szerinte a hely, ahol a hadsereget felállították Mohácstól és a Dunától félmérföldre állt. Nagy széles síkság terült itt el, amelyet sem erdők, sem bozótok, sem folyóvizek, sem dombok nem szakítottak meg, csupán balra, e hely és a Duna között volt egy mocsaras és isszapos viz, sürü náddal és sással telve, melyben később sokan lelték halálukat. Velünk szemben hosszú, félkörben elnyúló domb volt, ezen túl a tőrök szultán tábora. A domb lejtőjének aljában egy kis falu feküdt templommal. E falu neve Földvár; itt helyezte el a török ágyúit. Gyönyörű tiszta reggel volt, mikor a király szokásos seregszemléjét megtartotta, a nádor kíséretében végigjárta a csapat minden osztag- ját. Igaz, hogy nemcsak szemle volt ez, hanem a sereg megnyugtatása, hogy a király is ott van a táborban. Apró csatározásokkal kezdődött a napi tusa. Egész délutánig nem is történt semmi nevezetesebb. Feszült várakozás egy komolyabb támadásra szinte kimerítette a magyarok idegeit, amikor a magyar csápattól jobbra, a dombok alatt megpillantották az ellenséget. Még mindig nem voltak benne biztosak, hogy támadni akarnak-e a törökök ez alkalommal, vagy csak előnyösebb helyet akarnak elfoglalni. De a jobboldalon előrenyomuló csapattal egy időben a domb tetejéről is ereszkedett le az ellenség. Az ütközet elkerülhetetlennek látszott. „Most aztán — mondja a nevezett krónikás — feltették a király fejére a sisakot; a király arcát ekkor nagy sápadtság borította el, mintha előre látta volna a jövendő veszedelmet.“ A támadás a magyarok részéről hevesen kezdődött, úgyhogy a törők kezd visszavonulni. A jelenlevők nem tudták, hogy győztek-e, avagy csak a török akarja őket közelebb csalni ágyúihoz. A gyors győzelem hatására a második csatarend is nyomul előre. De ekkor egyszerre megszólaltak a tőrök ágyuk. A magyar csapat jobb szárnyát ez erősen megrontotta és hátrább kényszeritette. E hirtelen keletkezett zavarban eltűnt a király is helyéről. Vannak, kik azt mondják, hogy harcolni rohant az első sorba, mások azt állítják, hogy a második csatarendben maradt. Az ágyuk bőmbölésétől s az ellenség túlerejétől megrémült seregben rettenetes fejetlenség támadt s futásban keresett mindenki menekülést Az ellenség nem vette komolyan a futást, azt hitte, csak cselvetés, amely után ujult erővel támadnak ismét a magyarok. Nem is üldözték őket, csak mikor az éj sürü, fekete felleget borított a küzdőtérre. Hamarosan megeredt az eső is. A viz mosta fel az előbbi szomorú események emlékeit. A király is itt lelte halálát. Következő nap 1500 magyar fogolynak —a győztes csapat szemelá tára — fejét vette az ellenség. Elveszett a csatában — a királyon kívül — 2 érsek, 5 püspök, 15 főhivatalnok, 5000 főur és nemes s vagy 10 ezer vitéz magyar. A csata utáni napokon a törökök bebarangolták a környéket s minden élőt, nőt, férfit, gyermeket lemészároltak. Ez történt négyszáztizenhárom évvel ezelőtt; szomorú emlékezés. — Biztos volt a bukás, nem volt ismeretlen a harcolók előtt a törökök számbeli többsége s mégis bátran rohantak az ellenségre, ontani vérüket a hazáért. Ily hős elődöktől még bukásukban is tanulságot kell venni. De tanulni kell Mohácsból, melynek gyászát is a torzsalkodás és ellenségeskedés zúdította reánk, hogy nemcsak a nagy veszély idején, de mindenkoron egyetértésben, kölcsönös megértésben, támogatásban és lelkes önfeláldozással kell a hazát szolgálni mindig, most is, a jövőben is s akkor a magyar boldog lesz. í-v-V \iA* \
