Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-03-15 / 22. szám
XXI. évfolyam. Szekszárd, 1939. március 15. (Szerda) 22. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap 3fcrkcixtöség és ki adóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BldflstUd difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő | Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. 1 Qlőflzetésf dl)sk és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető közlemények s szerkesztőséihez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dllal’M pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon rallllmélersoronkénl 10 túlér. ÁllástkereaŐknek 60 százalék kedvezmény, I A hírrovatban elhelyezett reklám-, cllajryzésl, családi hír, valamint a nylftiér soronként 60 fillérbe kerül. m m m A győzelmes szellemi szabadságharc Irta: Jánosi György 1848 március 15-én a nemzet jö vőjéért aggódó ifjúság a nemze élet egyedüli támaszát és forrását: a sajtót tette szabaddá. 1939 esztendő parlamentáris sza- badságharca a maga arcvonalát és felszabadításra érettnek vélt területét kiterjesztette a függetlenné és szabaddá vált nemzeti élet minden vonatkozására s ma már ujjongó lélekkel érezzük, látjuk, hogy a magyar megváltás diadalmas napjai be- köszöntöttek, a nemzet testében, lelkében nemzetté és magyarrá válik. A mai szabadságharc igen éleslátással szintén azt a területet kívánta elsősorban megtisztítani a rabság ködétől, amelyet általában sajtónak nevezünk. Azt akarta magyarrá és nemzetivé tenni, ami lelket, szellemet alakit, nemzedékeket nevel, hatásában kiszámíthatatlan. Alapjául választotta azt, amit elmellőztek, rombolása céljául tűzte ki, hogy a mellőzöttek kárára felsarjadt burjánt semmisítse meg. Végtelen tenger az, ami igy e szabadságharc előtt feltárult; vonatkozásaiban, kiterjedésében messze- ágazó tenger. Hatalmasan megszervezett sziklavár, mindenre éles figyelmet fordító szellemi és pénzügyi hálózat, amely feneketlen mocsárrá süllyesztette, rothadt vizözöni iszappá változtatta a szellem táplálékát. Az újabb korban nem volt és nincs magyar sajtó I Szépirodalom, napilap, komoly tudományos könyv és köny- nyebb röpirat olyan bélyeget viselt magán, amely a nemzet elgyengülésére, szellemi elfoglaltságára számítva, készitgette a maga diktátori helyzetét, fenékig élte gondtalan életét. Befogott mindenkit, aki néki megfelelő volt, letaposott, agyonhallgatott mindenkit, akiben más csíra éledezett, mint az, ami neki busásan ontotta és jelentette a pénzt, a jólétet. Színházak deszkáin, művészetben, szobrászatban, irodalomban teremtett egy különös renegát szellemet, amely állandóan nemzeti színben akart pompázni, hogy e palást alatt engedelmes eszközzé gyúrja a lelkeken keresztül a nemzet sokat szenvedett életét. Beleoltotta a döghalál bacillu- sait az éledező magyar nemzeti szellembe. Ült a szerkesztőségekben, kiadóhivatalokban, söpörte be a maga nagyszerű hasznát, uszított, áskálódott, szemet bekötött... Ahol bajba került, maga elé tolt néhány díszmagyart, azt fitogtatta, arra hivatkozott, tüzön-vizen keresztülvitte a maga szándékait, állított és buktatott képviselőket, kormányokat, tartalékolta eszközeit, hogy előrántsa akkor, amikor a legszükségesebb. Mi volt neki a nemzet ? Trianoni utas, akit ki kell fosztania! Könyvek! Irtózattal dobta félre azokat, amelyek mély és elhatározó hatással lettek volna a nemzetre I legfőbb irányítás elhatározásait: az élősködést. És most ezeknek bealkonyult! — Rendben van 1 A magyar élet nekilendülő félben. Már látjuk is a nagy eredményt 1 Látjuk a magyar szellemiség uj csillagait a magyar ég magasában. Mögötte a diadalmasan lángoló magyar nemzeti szellemet. De hogy ez teljes pompájában kibontakozhassék, ahoz az kell, hogy ezt a szellemet segítsék, támogassák, elismerjék l Ha minden hivatalos szabványokon felülemelkedő írásban forradalmi veszélyes szellemet látnak, ha egy gazdasági versenyben egy díjazott bika nagyobb tiszteletdijjal dicsekedhet és kapósabb is, mint egy magyar könyv, ha a Baumgartenek helyét nem töltik be a magyar nemzeti tőke tulajdonosai, ha a magyar iró tovább se kap mást, mint barátságos vállveregetést, ha ismét azt akarják, hogy az legyen az irodalom, ami tömjént szállít, olyanokról siói, akiknek a magyar nép életéhez semmi közük, akkor ennek a szabadságharcnak bekövetkezik ismét a most elhárított veszélye, akkor a magyar szellemiség apostolait, a betűvetés mestereit, befogják ismét rabigába azok, akik kerestek és néha néha ezeknek is vetettek egy- egy koncot. Jobbat, különbet alkotni, a megszervezésben tisztább elveket megvalósítani, ez az, ami áldássá teszi és teheti azt a győzelmes szellemi szabadságharcot, amely egy erősebb, boldogabb nemzet szülője lesz I Hisz- szük, hogy úgy lesz, mert rajta leszünk, hogy úgy legyen 1 Vitéz Thuránszky László dr búcsúja Szekszárdtól és a vármegyétől Országos visszhangot keltő nagy- fontosságú politikai eseményként tárgyalja a magyar sajtó, hogy vitéz Thuránszky László dr főispánt miniszteri osztályfőnökké nevezte ki a Kormányzó Őfőméltósága és e kinevezés után sürgősen el kellett foglalnia a miniszterelnökség sajtófőnöki tisztét, amelyre régebbi' uj- ságkapcsolatain felül imponáló szellemi felkészültsége predesztinálja. Mint már megírtuk, vármegyénkben őszinte sajnálkozást keltett a közönség minden rétegénél általános rokonszenvnek örvendő főispán távozása és ennek a sajnálkozásnak megindító tanúbizonysága volt a megyei székház kistermében szombat déli 12 órakor lefolyt az a bensőséges jelenet, amelynek keretében legközvetlenebb munkatársai, a törvényhatóság és Szekszárd város tisztikara, továbbá a vármegyei Horthy Miklós közkórház, a kir. tanfelügyelőség, az államépitészeti hivatal, a kir. tiszti főorvosi, a kir. állategészségügyi hivatal, a kir. gazdasági felügyelőség, valamint a vármegyei gazdasági egyesület vezetői és tisztviselői vettek tőle búcsút. Szűnni alig akaró, lelkes éljen* zés fogadta a teremben megjelent vitéz Thuránszky Lászlót, akihez a legnagyobbrészt magyaros ünneplőben összegyűlt tisztviselők élén Szongott Edvin vármegyei alispán az alábbi beszédet intézte : Szongott Edvin alispán búcsúbeszéde Méltóságos Miniszteri Osztályfőnök űr! Tolna vármegye tisztikara, Szekszárd megyei város, a szekszárdi Horthy Miklós közkórház, a vármegyei számvevőség, a királyi tanfelügyelőség, az államrendőrség, a m. kir. államépitészeti hivatal, a vármegyei gazdasági felügyelőség tisztviselői jelennek meg Méltóságod előtt, hogy a vármegye főispáni székéből történt eltávozása folytán Méltóságodtól egyrészt búcsút vegyenek s tolmácsoljam azokat a fájdalmas érzéseket, amelyeket a vármegye kormányzatában beállott változás valamennyiünk lelkében kivált, másrészt miniszteri osztályfőnökké történt kinevezése alkalmából őszinte szerencsekivánatukat kifejezzék. Méltóságod mielőtt Tolna vármegye főispáni székét elfoglalta, nem volt e vármegye tisztviselője, vármegyénk közéletében nem vett részt, nem Tolna vármegye szülötte s csupán 3 V* esztendei főispáni működése az, amely Méltóságodat e vármegye tisztikarához fűzi. Ez az aránylag rövid főispáni szolgálat azonban nekünk elegendő volt arra, hogy az igaz tisztelet, őszinte nagyrabecsülés és ragaszkodó szeretet legerősebb szálaival bennünket Méltóságodhoz fűzzön s távozásával azt érezzük, hogy igaz magyar ember valamennyiünk készséges segítőtársa s. egészen biztosan valameny- nyiünk jóságos és hű barátja hagy el bennünket, aki a tisztviselő munkájával és sorsával mindig együtt akart és együtt tudott is lenni. Éppen ezért Méltóságod személyében nem a számitó és hidegen gondolkozó vármegyei kormányférfiut láttuk, hanem azt éreztük, hogy az egyéni érvényesülés vágyának teljes mellőzésével, működésének vezérlő szempontja, nemes lelkének minden gondolata, az igaz közérdek tiszta világát kereste és azt meg is találta és ezzel a kormányzati felfogással és tevékenységgel Méltóságod főispáni működése, az osztatlan szeretet és ragaszkodás s a hasznos építő munka legbecsesebb emlékeit hagyja vissza körünkben. — Mert amint Méltóságod hű volt főispáni esküjéhez, hű volt e vármegye tradíciókban gazdag önkormányzatához s pillanatnyi sikerekért, rosszul értelmezett pártpolitikai szempontokért e vármegye nyugalmát meg- háborítani soha nem engedte s az erőszak helyett a józan meggyőzés fegyvereivel a vármegye pártpolitikai életét olyan keretek között tartotta, mely mentes volt minden törvénytelen lépéstől s igy nem sablonos a bucsutisztelet és nem hamisak a könnyek sem, amelyek szivünket fájdalmasan összeszoritják. Szeretteinktől a bucsuzás mindig nehéz, de különösen fájó a válás, ha az nyugodt békés pillanatokban ér bennünket s tudjuk azt, hogy az eltávozott hiányát nagyon érezni fogjuk, mert szegényebbek lettünk Méltóságod elvesztésével. Méltóságos Uram! Most, hogy Tolna vármegye éléről távozik, lelkünk érzéseit tártuk fel Méltóságod előtt, kérjük fogadja ezt tőlünk sze- retetel és szívesen, főispáni működésének megszűntével ne szakítsa meg azokat a kapcsolatokat, ame- | lyek Méltóságodat hozzánk fűzték, • mi biztosíthatjuk Méltóságodat arról, I hogy őszinte ragaszkodásunk, — Egyes szám ára 12 fillér Vérebei, a lektorok, (ezek még mindig vígan töltik be szerepüket az átváltott ruhában,) éles szimattal estek rá arra, ami fenyegette uralmukat és szervezett kritikájuk (ez is él még vígan l) pergőtűz alá vette, kioltotta a pislákoló, vagy égiglobbanó magyar történelmiség, nemzeti lelkületet szolgáló tüzet. Oda- álltak a világ elé a nemzet nevében és a nemzeti jellegben s az elképedt világ el is hitte, hogy az, amit adnak, valóban magyar. Újságok! Teremtő Isteni Hogy juthatott ennyire a nemzet! Magyar- ország valamennyi lapja kezében volt, akár pénzével, akár szellemével itá- nyitotta és mert az újság közvélemény, vagy fordítvaa közvélemény újság, tetszése szerint forgatta itt a közhangulatot, épített, megszüntetett nemzetiszinbe öltözött pártokat, pénzelt és kitartott szószólókat. Mindenütt ott volt, ahol a nemzeti szellemet irányítani, befolyásolni, kéz* bentartani lehetett I Rettenetes 1 A magyar szépirodalom nagymultu lapjai kezében l Kirakatában néhány jó név. A kirakat mögött a magának élő seregi Ma csak pénzt számol, holnap már ir, holnapután nemzeti nagysággá reklámozzák. .. Könyvkereskedések 1 Kezében. Az üzleti főforrás ezen hídfői kirakatba teszik, pénzzé váltják fel mondanivalóikat. — A szervezet bámulatos ügyes előőrsei mindenütt ugyanazok, mindenütt ugyanúgy végzik a
