Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-03-08 / 20. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1939 március 8.

megítélése tekintetében talán merevnek tartották. De senkinek sem szabad szem elől tévesztenie egy pillanatra sem, hogy őneki két ellentétes nagy érdeket kellett mindig szem előtt tartania és lehetőleg ki- egyeztetnie. Egyik oldalon az élet súlyos terheivel küszködő hiteligény- löknek a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből, foglalkozási ágból elő- álló — bizony néha-néha gyenge erkölcsi megalapozottságú nagy tömegét ; másik oldalon pedig a kisembereknek azon ezreit, akik ve- rejtékes munkával szerzett és nagyon megszolgált filléreiket hozták a Szekszárdi Takarékpénztárba, hogy az kis vagyokájuknak hű sáfárja legyen.

Talán ez a régebbi időkből átmentett bölcs konzervatizmus tette lehetővé, hogy intézetünk is ama kevés vármegyei pénzintézetek közé tartozik, amelyek a súlyos gazdasági válságot átélvén, megtartották önállóságukat, s nem voltak kénytelenek egy nagyobb pénzintézet védőszárnyai alá menekülni.

Mint a Szekszárdi Takarékpénztár igazgató-elnöke, de úgyis mint a közélet számtalan irányú síkján működő közéletü férfiú, — harcos egyéniség volt. Voltak neki eszméi, gondolatai, — azokat meg tudta valósítani is. E munkáiban és a velük együtt járó küzdelmekben férfi volt tetőtől-talpig. Szerette az őszinte szót, ki is mondotta, de el is fogadta azt. Ha vitáiban élénk temperatuma néha el is ragadta, nem volt személyeskedő, s ha heve mégis összeütközésbe hozta valakivel, a jóságos szivü, meleglelkü emberek isteni adományaképpen igyekezett a félreértést mielőbb eloszlatni. Olyan volt, mint a nyári zivatar, amely dörgéssel, villámlással párosultan szórja szerte szikráit, hogy elmúltával annál fényesebben és melegebben ragyogjon derűt nyújtó napjának meleg sugara.

Kialakult meggyőződését hittel, odaadással védte, de az igazi értékes emberek sajátságaképpen nem volt meggyőzhetetlen.

Jellem volt, aki megkívánta az egyéniségének és társadalmi elhelyezkedésének megjáró tiszteletet, de meg is adta azt mindenkinek.

Ur volt a szónak nemes és régi értelmében. Legfőbb törekvése mindig az volt, de egyéniségének veleszületett együttjárója is volt ez, hogy magatartása nobilis, kedves és közvetlen legyen.

S végül ember volt: gyarlóságtól nem mentes, jóságos szívvel megáldott; szeretném hinni, hogy mindnyájunk szivébe örökbe bezárt — sajnos, örökre eltávozott — jó barát

Az isteni gondviselés bölcsesége folytán az életben nincs megállás, az tovább folyik. Mégis úgy érzem, mélyen tisztel közgyűlés, hogy nekünk ebben a rohanó életben is meg kell most állanunk egy pillanatra, hogy megfürödjék lelkünk az éltető szellemének melengető napsugarában, akaratunk megedződjék az ő munkás életének példáján, hogy a Reá való emlékezéssel induljunk el tovább az ő általa annyira szeretett Takarékpénztár érdekében kifejtendő munka eljövendő utján.

Azt hiszem, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy mindnyájunk felfogásával és helyeslésével találkozik azon tiszteletteljes indítványom: mondja ki a közgyűlés 1. hogy hálás elismeréssel emlékezik vissza néhai Szabó János elnök-igazgató- j jának az intézet érdekében kifejtett I

eredményes és kiváló munkájára ;

2. emlékét jegyzőkönyvben megörökíti s 3. erről jegyzőkönyvi kivonat kapcsán az özvegyet értesíti.

Majd az igazgatósági jelentést adta elő dr Albers alelnök, ismertetvén a 103.312*23 P-t kitett 1938. évi nyereség felosztására vonatkozó igazgatósági javaslatot Bartal Aurél mint a felügyelőbizottság elnöke, a felügyelőbizottsági jelentést ismertette.

A javaslatoknak megfelelően a közgyűlés olyképp határozott, hogy 10 P névértékű részvényenként 80 fillér, vagyis összesen 32.000 P fizettessék ki osztalékra mint az előző évben volt s a szabályszerű jutalékok kifizetése és különféle alapok dotálása után megmaradó igen tekintélyes összeg : 55.226 23 a. P vitessék át az 1939-es évre.

Az intézet vezetőségének mandátuma lejárván, újabb 3 évre megválasztották az igazgatóságba: dr Albers Rezső, dr Gulyás József,

Vágner Andor és dr Zsigmond Ferenc régi igazgatósági tagokat, felügyelőbizottsági tagokul pedig Bar- ; tál Aurél, br. Fiáth Tibor, Molnár Sándor és ifj. Szeghy Sándor régi ; felügyelőbizottsági tagokat.

Végül dr Albers alelnök bejelentette a közgyűlésnek, hogy az érdemei elismeréséül igazgatói címmel ( felruházott St. Boda László főköny- j velő, 32 évi szolgálat után nyuga- | lomba vonult, mig az intézet szol- | gálatában megmaradt két érdemes főtisztviselőt: Hetényl Lajos ellenőrt és Debulay Imre főkönyvelőt igazgatóvá nevezte ki az igazgatóság és cégjegyzési jogosultságot nyertek.

A bejelentetteket egyhangú tetszéssel fogadták a részvényesek.

Megállapíthatjuk, hogy a százéves fennállásához közeledő Szekszárdi Takarékpénztár az elmúlt esztendőben is híven teljesítette kötelességét s nagyjából az előző évi állományaival, respektábilis eredménnyel zárta az 1938-as üzletévét.

Tolnavármesye Testnevelési Bizottsága

folyó hó 4-én a vármegyeháza kistermében Szongott Edvin alispán elnöklete alatt tartotta rendes ülését.

A megnyitó után vitéz Finy Béla honvédezredes, testnevelési felügyelő terjesztette elő az évi jelentést. Ennek az adataiból tudjuk meg, hogy vármegyénkben 18.472 levente van, akiknek mindenirányu kiképzéséről történik gondoskodás. A szorosan vett testnevelési kiképzésen kívül egészségügyi kiképzésben is részesültek leventéink és azt a tiszti és községi orvosok látták el. A vármegyében 349 leventeoktató működik. Oktató tanfolyam volt a múlt nyáron Szekszárdon, a segédoktatók részére Tolnán. E tanfolyamokon a rendes testnevelési képzésen kívül a leventék lelki művelésének megoldásával is foglalkoztak és ily irányú sorozatos gyakorlati előadásokat dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelőnk tartott mindkét helyütt. Ezen tanfolyamok igen nagy eredménnyel végződtek.

A leventék oktatói közül 16 gyalogsági tábornoki, 44 törvényhatósági elismerésben részesült buzgó munkájáért.

Az elmúlt évben segélyképpen 6500 P-t az Országos Testnevelési Tanácstól, 2541 P-t a törvényhatóságtól s 2200 P-t más alapokból, | összesen 11.741 P-t kaptak levente j intézményeink. Házi és vármegyei > versenyeinken kivül 126 leventénk •

a Szt. István évi budapesti versenyen is résztvett szép sikerrel. A visszacsatolt Felvidékre 2 leventeszázad küldetett ki: Kassára, továbbá Szepsibe és környékére s ezek ottani magatartásukkal becsületet szereztek a magyar lenvente intézménynek s ezért a m. kir. honvédfőparancsnokság s a 4. vegyes dandárparancsnokság részéről elismerő dicséretben is részesültek.

Hálás elismeréssel adózott a jelentés vármegyénk alispánjának, tan- felügyelőjének, tiszti főorvosának s az orvosi karnak, a tanintézetek igazgatóinak, kik a levente intézményt felkarolták. A kimerítő jelentés elhangzása után az alispán mutatott rá azokra az értékes teljesítményekre. melyek a testnevelési felügyelő munkásságához s nevéhez fűződnek, lelkes ováció közben tolmácsolva vitéz Finy Béla ezredesnek a bizottság háláját, köszönetét és elismerését.

Az 1939. évi költségvetést 23.000 P vármegyei hoz/.ájárulás s 1000 P leventebélyegekből remélt bevétellel, összesen 24.000 pengő bevétellel és ugyanannyi kiadással állapította meg a bizottság, a Tolnavármegye Sport Egyletnek 2000 P segélyt s - 500 P tartozás elengedését, a vármegyei cserkészintézményeknek 1500 pengő segélyt s a Bonyhádi Sport Egyesületnek 200 P segélyt juttatva.

A Garay János gimnázium diákszövetségének

kulturdélutánját Faludi Ferenc igazgató nyitotta meg. Üdvözölte a közönséget és a szerepet vállaló öregdiákokat élükön kajászószentpéteri László József m. kir. honvédalezredessel, a Hadi Levéltár igazgatótanárával, majd rámutatva az iskolának tehetségkutató és gyámolitó szerepére, méltatta az iskola szociális törekvéseit támogató diák- szövetség jelentőségét.

Nagy Emil joghallgató, ezután néhány kisebb darabot adott elő zongoraharmonikán. A szekszárdi közönség előtt még nem igen ismerős hangszer és a pompás előadás általános tetszést aratott.

Ezután László József honvédal ezredes tartott előadást: „Tolnamegye fiai a magyar nemesi testőrségben" címen. Az előadások szokott méreteit messze felülmúló tanulmányban a szerző nagy szak- • tudással és minden részletre kitér- I

jedő alapossággal dolgozta fel a bécsi császári, hadi- és magánlevéltárak, egykorú feljegyzések és irodalom (különösen Báróczi Sándor) vonatkozó adatait. Megállapítja,hogy Mária Teréziától 1760-ban alapított bécsi magyar nemesi testőrségben 1848-ig 10 tolnamegyei nemes ifjú szolgált: a Perczel, Forster, gr. Festetich, Fodor, Daróczy és Bezerédj családok ivadékai. Végigkíséri útjukon ezeket az ifjakat a bécsi testőrkaszárnyába, a királyi udvarba, a társasági életbe, de szolgálatból kiválásuk után is szemmel tartja őket a vérbeli történész hűségével és kíváncsiságával.

A tanulmány Tolna megye történetéhez rendkívüli gazdag és értékes adalékokkal járult hozzá, de művelődéstörténeti értéke jóval ál-, talánosabb értékűvé emeli. Reméljük, hogy nemsokára nyomtatásban is olvashatjuk.

A hatalmas és komoly tudományos értékű előadás után Corelli:

2. Sonata camera-ját Róder, László (klarinét), Tucsni László (hegedű) és Koncz Endre (zongora) adták elő kitűnő ősszjátékkal, majd a gimnázium kiváló szavalója: Fajth György VIII. o t. lépett az előadóasztalhoz és Tóth Árpádnak: Elégia cimü versét adta elő a nála megszokott virtuozitással.

Az utolsó szám Tucsni László hegedüszáma volt, Koncz Endre zongorakisérete mellett. Beriot: IX. hegedűversenyét adták elő. Tucsni László személyében egy kiváló hegedűst ismerhettünk meg, aki fölényes balkéztechnikával és vonókezeléssel rendelkezik — és aki meleg tónussal és helyes átérzéssel tudja már interpretálni a szerző zenei elgondolását. Méltó partnere volt Koncz Endre, aki a zongorakisére- tet a jó kamaramuzsikus finomságával és alkalmazkodásával látta el, a solorészekben pedig komoly zongoratudását élvezhettük.

Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország!

— A szekszárdi helyőrség újoncainak eskütétele. E hó 4-én délelőtt volt a szekszárdi helyőrség újoncainak ünnepélyes eskütétele a laktanya udvarán. A megyei és városi hatóságok és hivatalok képviselőin kivül sokan voltak ott az egyes társadalmi egyesületek részéről is. Az istentiszteletek után állt fel a helyőrség és pontban 9 óra 30 perckor érkezett a kaszárnyába vitéz tardoskeddi Benke József tábornok, dandárparancsnok Huba Dezső főhdgy stiszt kíséretében. A tábornok a tisztikarral együtt végigvonult a katonák arcvonala előtt, majd a zenekar Hiszekegye után vitéz Hunfalvay Elemér ezredes mondott gyönyörű beszédet az eskü magasztos voltáról és megemlékezett arról, hogy a trianoni bilincsektől megszabadult hanvéd- ség ez alkalommal tesz először teljesen szabadon esküt és most esküsznek itt először a felszabadult felvidékről származó katonakötelesek is. A hatásos beszéd után Katona Sándor zászlóalj segédtiszt olvasta fel az eskümintát, majd az eskütétel után felhangzott a zenékar Himnusza. Az ünnepély után a helyőrség diszmenetben vonult el a tábornok előtt.

— Lemondás. Dr Zsigmond Ferenc ügyvéd a Szekszárdi Általános Ipartestületnél 32 éven keresztül viselt iparhatósági biztosi állásáról lemondott és erre vonatkozó bejelentését már be is nyújtotta az I. fokú iparhatóságnál. Á mai naptól kezdve ipartestületi ügyékkel már nem foglalkozik és ilyen ügyekben már nem is tárgyal.

— Külügyi előadás a vármegye- házán. Tolna vármegye Iskolán- kivüli Népművelési Bizottságának rendezésében a Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör március hó 4-én nagysikerű kulturestélyt rendezett a vármegyeháza- nagytermében. Az estet dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő beszéde vezette be, majd dr Eötte- vényi Olivér, m. kir. udvari tanácsos, jogakadémiai tanár, ny. főispán, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke tartott igen nagy figyelemmel hallgatott előadást a balti álla-