Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-02-15 / 14. szám

1939 február 15.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

▼iteli főtárgyaláson viisgálat alá Tette ás a következően

ítélt:

A kir. ítélőtábla ai elsőbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a helyesül téssel, hogy a vádlott büntetésének kíssabásánál a Bv. 3. §-ának 2 be kesdésére való hivatkozást mellőzi.

Indokolás:

A védőnek a Bp. 384. § 9. pontjában meghatározott alaki semmiségi okból azon az alapon bejelentett fal* I lebbezése, hogy az elsőbiróság a való Bág bizonyítása kapcsán a kért fe* gyelmi iratok beszerzését mellőzte, alaptalan, mert a valóság bizonyító* sának tárgyát képező tények a ki hallgatott tannk vallomásával és a szekszárdi kir. járásbíróságtól beszerzett B. 1207/1936. száma iratok tar* talmával tisztázva vannak.

A védőnek ugyancsak a Bp. 384.

§ 9. pontjában meghatározott alaki semmiségi ok alapján azért bejelentett fellebbezése, mert az elsőbiróság a tanaként kihallgatott főmagánvád- lók megesketését elrendelte, szintén alaptalan. Egyrészt az elsőbiróság által felhozott okokból, másrészt azért, mert Pápay Károly főmagánvádló megesketésének mellőzésére törvényes ok fenn nem forgott. Pápay Károly főmagánvádlónak az elsőbiró ság előtt megtartott főtárgyaláson ismertetett szekszárdi kir. járásbiró- sági B. 11207/1936. száma iratok alapján megállapítható büntetett elő életére való figyelemmel, a Bp. 222.

§ 1. bekezdés 3. pontja alapján, az elsőbiróság a nevezett főmagánvádlót a megesketéstől elzárhatta volna agyán, ez azonban nem volt kötelező és az elsőbiróság belátásától függött. De mindezektől eltekintve a bíróság a tanuk vallomását szabadon mérlegeli és ez független attól, hogy a tana tett- e esküt a vallomására, vagy Bem.

Az elsőbiróság tehát a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét egyik közbeszóló határozatával Bem sértette meg

Érdemben:

A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ité (etében foglalt és az általa megtartott főtárgyaláson felvett bizonyítékok helyes mérlegelésével megállapított azon tényeket, amelyek a bűncselekmények tényálladéki elemeit foglalják magákban, valóknak fogadja el.

A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ál tál megállapított ama tényeket, ame lyeket a valóság bizonyítása eredményezett, az elsőbiróság által meg tartott főtárgyaláson tanukként kihallgatott személyek vallomásai alap ján a következőkkel egészíti ki:

A főmagánvádlók vitéz Vendel István polgármester ellen többektől pa naszokat hallottak, az állítólagos bó relmeknek utána jártak, s panaszosokat a lakásukon felkeresték, azo kát panaszaikra meghallgatták és egyesekkel jegyzőkönyvet vettek fel. Az összegyűjtött adatok alapján Pápay Károly főmagánváló Pőglein János főmagánvádló közreműködésével a feljelentést megszerkesztette és ahhoz néhány általa meg nem nevezett szakember tanácsát is felhasználta.

Ezzel a kiegészítéssel a kir. ítélőtábla valóknak fogadja el az elsőbiróság ítéletében foglalt és a főtárgyaláson felvett bizonyítás helyes mérlegelésével megállapított azon tényeket is, amelyeket a valóság biso nyitása eredményezett.

E tények alapul vétele mellett az elsőbiróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.

Az eisőbirósógnak ama okfejtése, hogy a valóság bizonyítása nem siTolnamegyel operaénekes nagy sikere!

örömmel emlékeztünk meg annak idején róla, hogy földinket Sdrdy Jánost, aki mint dunaföldvári tanító végezte énektanulmányait, a budapesti m. kir. operaházhoz szerződtették. Mi és velünk együtt azok, akik a megyebeli hangversenyekről ismerjük a fiatal tenorista mind* egyre szebben fejlődött énekművészetét, jóleső érdeklődéssel figyeltük a fővárosi lapoknak róla szóló elismerő kritikáit. Legutóbb a„ Sevillai borbélym előadásakor irt róla igen szépen a sajtó, de leghizel- gőbben az „Uj Nemzedék“ nagy zenei kulturáltságu kritikusa, akinek Sárdyról szóló írása eképpen szól: Rossini elragadó vigoperáját, „A sevillai borbélyát adták elő tegnap este az Operában. Almaviva gróf szeretetreméltó alakját ezúttal a tehetséges fiatal Sárdy János személyesítette meg. Csengő, üde tenorja eleinte elfogultsággal küzdött, éneke nehezen bontakozott ki az izmok |

szorításából és az idegek is nehe- zen szabadultak föl az ilyen súlyos énekes-feladat hatása alatt annyira érthető félelem nyomása alól. Sárdy gazdag játékos-ösztöne és egészséges hangja azonban mégis megbirkózott úgy az Almaviva-szerep rendkívül nehézségeivel, mint azzal a tündöklő operaszinpadi együttessel, amely ,A sevillai borbély“ előadását a magyar operakultura egyik büszkeségévé avatja. A tegnapi est mindenesetre igazolta a bizalmat, amelyet Sárdy fiatal tehetségéhez füzünk és reményt ád arra, hogy nemsokára teljes fényében bontja ki ebben a szerepben is hangja és zeneisége minden értékét. Az előadást egyébként Svéd, Gyurkovics Mária, Székely és Maleczky elragadó szereplése, valamint Ferencsik János valóban Rossini szellemét tolmácsoló vezénylése emelte a legelőkelőbb művészi rangra.

került, hely tálló,"mert. as a tevékenység, amelyet a főmagánvádlók a vitás Vendel István polgármester ellen tett feljelentéssel kapcsolatban az elsőbiróság megállapítása és a kir. Ítélőtábla idevonatkosó kiegészítése sze rint kifejtettek, a^feljeientést létre* hosó és megtévő olyan tevékenység volt, amely nélkül a feljelentés meg nem történhetett volna.

De helytálló az elsőbiróságnak azzal kapcsolatos okfejtése is^hogyga vád alapjául szolgáló cikkben foglalt és a főmagánvádlókra vonatkosó vád beli kitétel olyan tényállítást foglal magában, amely valóság esetén.a fő magánvádlókat közmegvetésnek tenné ki, az elsőbiróság által ide vonatkozóan előadottakon felül még azért is, mert annak állítása, hogy a főmagánvádlók a vitéz Vendel István polgár- mester ellen tett feljelentésnél „Strohmann“-ok voltak, egyetértelmü as zal, hogy a feljelentést az abban felsorolt tényeknek közelebbi ismerete nélkül, az azok valóságának biso- nyithatására szolgáló esetleges adatok ismerete nélkül, könnyelműen írták alá és nevüket csak eszközül adták oda egy a vitéz Vendel István polgármester személye ellen irányuló hajszának.

A kir. Ítélőtábla a vádlott által elkövetett bűncselekmények minősítését is törvényszerűnek találja.

A bünösségi körülményeket vizs gálva, a kir. ítélőtábla elfogadja az elsőbiróságnak ezek tekintetében eszközölt helyes mérlegelését.

Sulyositó körülmény hiányában a családos állapotra mint enyhítő körülményre, valamint az elsőbiróság által kiemelt okokra való figyelem mel, a kir. ítélőtábla törvényszerű nek találja, hogy az elsőbiróság a vádlott ellen, a II. Bn. 4. § a alapján fogházbüotetés helyett megfele lően EulyoB olyan pénzbüntetést sza bott ki, amely a kir. ítélőtábla megítélése szerint is arányban áll az alanyi bűnösség fokával és a bűncselekmények tárgyi súlyával.

Mindezek alapján a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a Bp. 423. § ának 3. bekezdése értelmében a fentiekkel kiegészített indokai alap ján helybenhagyta.

A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének rendelkező részét megfelelően helyesbítette és a büntetés ki I szabásánál a Bv. 3. § ának 2. be- I kezdésére való hivatkozást mint tó- I veset mellőzte, mert a II. Bn. 4. ■ § ának alkalmazása folytán, a sza I badságvesztés büntetés mellőzésének

következtében, a pénzbüntetés jelent kezik főbüntetésként, — tekintet nélkül arra, hogy a szóban lévő bűncselekményekre a külön törvény mi lyen büntetést szab ki.

A vádlott a védője utján 7. sorszám alatt beadott írásbeli fellebbezési indokokban fellebbezését a Bp. 385. § 1. b) és o) pontjaira is ki terjesztette, mert az elsőbiróság Ja minősítés kérdésében tévedett és mert a Bv. 16. § át nem alkalmazta.

A kir. Ítélőtábla a Bp. 385. § ának 1. c) pontjára alapított fellebbezés kiterjesztésére nézve megjegyzi, hogy a vádlott és védője által az elsőbiró* Bág ítélete ellen a felmentés végett bejelentett fellebbezés keretében, a valóság bizonyításának és illetve a büntethetőséget kizáró oknak kérdése, az ügy jogi természeténél fogva, felülvizsgálat tárgyát képezte.

Ami a Bp. 385. § ának 1, b) pont* jára alapított fellebbezés kiterjesztését illeti, a kir. ítélőtábla ezt] figyelmen kivül hagyta, mert a vádlott és védője az elsőbiróság előtt megtartott főtárgyaláson határozottan megjelölték, hogy az elsőbirósági Ítélet mely rendelkezése elleni minő sem miségi ok alapján fellebbeznek és ezt a fellebbezést az Írásbeli indok* kai más semmiségi okra kiterjeszteni nem lehet.

Pécs, 1937. évi julius hó'14. napján.

Rihmer Aladár s. kir. Ítélőtáblái tanácselnök. Dr Apcsy Ernő s. k. kir. ítélőtáblái bíró, előadó. Dr Balta Béla s. k. kir. ítélőtáblái biró.

B. I. 4392/5—1937. Bzám.

A Magyar Szent Korona nevében a Magyar Királyi Kúria

a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Blázsik Ferenc ellen indított bűnügyet, melyben a szekszárdi kir. törvényszék 1937. évi április hó 10. napján B. 41/5—1937. sz. alatt, a pécsi kir. ítélőtábla pedig a vádlottnak és védőjének fellebbe* zésére 1937. évi julius hó 14. nap* ján B. II. 916/10—1937. Bsám alatt ítéletet hozott, a védő részéről használt, írásban is indokolt semmiségi panasz folytán nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő

v é g a é s t:

A m. kir. Kúria a semmiségi panasznak a Bp. 384. §-ának 9. pontjára éB a Bp. 385. § ának 1. b) pontjára alapított részét visszautasítja, a többi részét pedig elutasítja.

Indokolás:

A kir. ítélőtábla ítélete ellen a védő a Bp. 385. § ának 1. a), b) ás o) pontja alapján, mert a vádlott őse* lekménye nem bünoBelekmény, ha >üncaelekmény is, másként minősi- ;endó és a Bv. 16. § ának nem alkalmazása miatt; — a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján pedig a vitéz Vendel István polgármester elleni fegyelmi iratok beszerzésének mellőzése és Pápay Károly és Főglein János főmagánvádlóknak, mint tanuknak a megesketése miatt jelentett be semmiségi panaszt.

Az alaki semmiségi okon érvényesített semmiségi panaszrészt, a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében, mint a törvény által kizártat vissza kellett utasítani, mert ezt a semmiségi okot a védő már az elsőfokú bíróság ítélete ellen is bejelentette, — azonban a kir. ítélőtábla annak figyelembevételét mellőzte. Ily esetben pedig a Bp. 428. §-ának 2. bekezdése nem engedi meg a sem- miségi panasz használatát.

A Bp. 385. § ának 1. b) pontjára alapított semmiségi panaszrészt pedig, mint semmiségi ok megjelölése nélkül használtat kellett a Bp. 434. §-ának 3. bekezdéséhez képest visz- szautasitani. Ugyanis a bejelentésnek abból a módjából, hogy ha a vádlott cselekménye bünoselekmény, az másként minősítendő, nem lehet megállapítani, hogy a cselekmény minősítését a védő miért nem tartja törvényszerűnek s mi»y minősítés helyességét vitatja. Ei a Bp. 390. §*a által megkívánt megjelölés nem vehető ki sem a panasz Írásbeli indokolásból, sem a perbeli korábbi védekezésből.

A semmiségi panasznak egyéb része pedig nem alapos.

Azok elbírálásánál előrebocsátja a királyi Kúra, hogy a Bv. 16. §-ának nem alkalmazása miatt a Bp. 385>

§ ának 1. o) pontjára alapított sem- miségi panaszrészt is a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapitottnak tekintette, mert a Bv. 16. § a nem a büntethetőséget, hanem bűncselekmény megállapítását kizáró okot létesített.

A panasz írásbeli indokolása sze* rint a vádbatett cselekmény aaérl nem bűncselekmény, mert a „Strohmann“ kifejezés a főmagánvádlók egyéniségét és társadalmi állását fi- gyelembevéve nem alkalmas arra, hogy őket közmegvetésnek tegye ki.

Ez a védekezés azért nem helyt álló, mert a alsófoku bíróságok helyesen fejtették ki, hogy ez a kifejezés kapcsolatban a vádbatett tényállításokkal alkalmas arra, hogy a főma- gánvádlókat közmegvetésnek tegye ki b e megállapítás helyességét nem befolyásolja a főmagánvádlóknak a védelem részéről vitatott társadalmi helyzete sem.

De nem helytálló az a védekezés sem, hogy a valóság bisonyitása a vádlottra nézve azért, mert a kir. Ítélőtábla tényként állapította meg, hogy a főmagánvádlók a feljelentés megszerkesztéséhez néhány szakember tanácsát is felhasználták, sikerrel járt.

Téves ugyanis idevonatkozólag a védelemnek az az érvelése, hogy ebből a ténymegállapításból azt kell következtetni, hogy a feljelentés megtételének szellemi irányítói a főma- gánvádlókon kivül álló egyének voltak, — ekként a vádbeli tényállítások lényegének valósága bizonyítást nyert.

A vádbeli fő és lényeges tényállítása ugyanis az, hogy a főmagán- vádlókat mások strohmannak állítottak be az ügybe, ők csak nevüket adták a feljelentéshez. Essel esem-