Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-02-15 / 14. szám

■Ml

XX

I. évfolyam.

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda"

Szekszárd, 1939. február 15. (Szerda)

14. szánk.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

SurkculSsíg tu kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 ElSflxcUal dl|i

Egész évre _ 12 pengő || Félévre___ _6 pengő

Fe

leld* szerkeszt A:

BLÁZSIK FERENC

A lap meglel calk minden szerdán és szombaton. Blfiflzstésl dllak és hirdetések, valamint s lap szellemi részét 111*16 közlemények a szerkesztőséghez kUldenddk.

Hirdetések árali

A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, Állástkeresdknek 60 százalék kedvezmény.

A hírrovatban elhelyezett reklám**, eljegyzési, családi hír, valamint a nylutér soronként 60 fillérbe keríti.

XI. Plus pápa és Hasyarország

Magyarországot és a magyar katolicizmust mély gyászba borította XI. Pius pápa ószentségének pénteken hajnalban bekövetkezett halála. A szomorú esemény napján megjelent lapunban röviden már megemlékeztünk az egyháztörténetem e nagy pápájának az elmúlásáról- Kötelességünk azonban, hogy a hála adóját csekély képességeink szerint mi is lerójuk hazánk nagy barátja, az örökkévalóságba költözött szent aggastyán iránt és rámutassunk mindazokra az elhatározásaira, megnyilatkozásaira, amelyekből oly sok szeretet és oly óriási erkölcsi és anyagi haszon háramlott hazánkra.

Bár az egyetemes egyház közös atyja minden gyermekét egyformán szereti és örömmel látja őket a szülői házban, mégis megtörtént, hogy a Szentatya a világ nemzeteinek tarka és változatos tömegéből egyeseket különös előszeretettel fogadott az örök Városban. Az ezeréves magyar katolicizmus a sokszázados kapcsolatok és a Rómából kapott Szent Korona szimbolikus köteléke révén mindenkor közel állott a pápák szivéhez és történelmünknek alig van olyan lapja, amelyen meg ne nyilvánulna a pápáknak Magyarországgal szemben tanúsított atyai szeretete. Különösen vonatkozik ez a most elhunyt nagy pápára, mert mindig volt valami megkülönböztetett szeretet és atyai gyöngédség abban a fogadtatásban, amelyben XI. Pius a nála tisztelgett magyar zarándokokat részesítette. A megboldogult Szentatya sohasem mulasztotta el kihangsúlyozni a történelemiró és a történettudós visz- szaemlékezésével azt, hogy az örök Rómának ezt az egyik legrégibb nemzetgyermekét személyesen is, közvetlen érintkezésből ismeri, hiszen ha rövid ideig is, fiatal korában járt a mi fővárosunkban. Ezenkívül számtalan ízben tanúsította Magyarország és a magyar nemzet iránt való jóindulatát, amelyet nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejezett.

A XXXIV. eucharisztikus Világ- kongresszusnak Magyarországon való rendezésével mutatkozott atyai szeretete irántunk legkézzelfoghatóbban, mert sok versenyző katolikus nemzet közül oly időpontban bízta ezt a nagyjelentőségű világeseményt hazánkra, amikor az nemcsak a katolicizmus, hanem a magyar nemzet szempontjából is jelentős volt, mert összeesett az országalapitó király dicsőséges emlékezetének kilenc évszázados foT- dulójával. Akik nemcsak a külső \ eseményeket, hanem a belső indító I rugókat is ismerik, nagyon jól tudják, hogy Magyarország azért kapta ezt a kitüntetést a versengő nemzetek között, mert a pápa döntő szóval állott ebben a kérdésben Magyarország mellé, melynek ügyét olyan férfiú képviselte, mint dr Se- rédi Jusztínián biboros-hercegpri- más, akinek véleményére a pápa mindig nagy súlyt fektetett.

Az Eucharisztikus Kongresszust megelőzően is megkülönböztetett szeretetének adta a jelét akkor, amikor a Szent Imre jubileumi évre Sincero bíboros személyében külön bíboros pápai legátust küldött hozzánk képviselőjéül, hogy ezzel is kitüntesse nemzetünket és világszerte nagyobb érdeklődést keltessen a magyar szent emlékének megünneplése során hazánk iránt. És feledhetetlenül megtisztelő az a szeretetteljes kedves figyelme, hogy Magyarország Főméltóságu Kormányzójának és a Főméltóságu Asszonynak római látogatását használta fel az 1936. év végén arra, hogy kinyilvánítsa szándékát: az

1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus megrendezését a magyar katolicizmusra bízza, hogy ez a világeseményt nagy szent királyának centennáriumával kapcsolatban ülhesse meg. Az elmúlt év nyarán hazánk iránt megnyilvánult világérdeklődést, amelyek során a különvonatok hosszú sora csak úgy öntötte hozzánk a külföldieket, elsősorban a Vatikán fehér aggastyánjának köszönhettük.

A magyar hithűséget, a kereszt védelmében folytatott évszázados harcainkat és a magyar katolicizmus mai buzgalmát akarta megkülönböztetetten kitüntetni XI. Pius azzal, hogy Budapestet tette az eucharisztikus világhódolat központjává. A prímáshoz a kongresszus megnyitása előtt intézett brévében azt irta a Szent Atya, hogy ezzel a kitüntetéssel megkülönbözteti az összesek között a magyar népet.

Abban a pápai bullában pedig, amelyet a kongresszus ünnepélyes megnyitásakor latin és magyar nyelven felolvastak, többek közt igyirt a pápa kiküldött követének, Pacelli biboros államtitkárnak:

— Igen időszerűen idézik fel a magyar nemzet történelmének első időszakát most, kilencszáz évvel Szent István, az első magyar király halála után. Maga Magyarország a tanúja annak, hogy sem az egyes emberek, sem az államok nem kaphatnak Istentől nagyobb ajándékot, mint ha az ő jóságából elnyerik a katolikus hitet s azt állandóan megtartják. Szent Istvánt, a követésre méltó keresztény fejedelmet^ joggal tartják a magyar nemzet legfőbb erős- I ségének és világitó fáklyájának, aki

az igaz vallás tiszteletével népét nemcsak az örök üdvösség elérésére nevelte, hanem kultúrával és civilizációval is nemesítette. Minden más előnyön és dicsőségen kívül ebből nőtt azon nem csekély számú embereknek sora, akik hibátlan erkölcsi életük, tudományuk, irodalmi tevékenységük, művészetük és betöltött feladataik révén nemcsak maguk, de hazájuk dicsőségét is szolgálták. Ezeket az előnyöket, ezt az igazi dicsőséget szívből kívánva a nekünk igen kedves magyar nemzetnek s a világ többi népeinek, kívánjuk, hogy üdvös és szerencsés eredményekre vezessen megbízatásod.

Mikor a diadalmas Kongresszus záróünnepségére gyűltek össze a magyarok és a világ minden nemzetének képviselői, a mikrofonhoz lépett a pápa és olyan rádiószózatot intézett a Kongresszus résztvevőihez, amely nemcsak a katolikusok, hanem minden magyar szivét megdobogtatta, mert ezekből a szavakból a szeretet és egy ősi történelem és kultúra megbecsülése áradt ki. Ezeket mondotta a pápa:

— Amidőn megadatik nekünk, hogy a rádió csodás találmányán keresztül azzal az atyai szeretettel, amely minden távolságot legyőz, mintegy jelenlevőkhöz szóljunk hozzátok, úgy érezzük, mintha ismét visszatérnénk Magyarország fővárosába ; valamikor ugyanis, sok esztendővel ezelőtt megtekintettük Budapestet és ott nemcsak a múltnak emlékeit, hanem a magyarok ősi és gyakorlati hitét nagy lelki gyönyörűséggel csodáltuk.

— Még most is megkapja lelkünket a visszaemlékezés: a ti emléketek és dicsőségtek oly hosszú időköz után is mind újraélednek előttünk és újra mélységes csodálatra indítanak. Szent István apostoli királynak lovasszobrát, amely ott áll a Halászbástyán, lélekben még most is szemléljük; és úgy látjuk őt, amint örök áldást esd nemzetére és ezt oltalmazva megőrzi, uralkodik fölötte s égi közbenjárással segíti. Azt a Szent Istvánt értjük, aki utódjainkban mindenkoron élő Szent Péternek oltalmába ajánlotta országát és csak őtőle akarta elnyerni a királyi hatalmat.

— Visszaemlékezünk az ifjú Szent Imrére, az ő fiára, aki ifjúságának virágában költözött az őrök hazába és jámbor életére, szelíd erkölcseire és őt — amint már néhány év előtt halálának kilencszázadik évfordulójakor tettük — ismét odaállítjuk példaképül a katolikus ifjúságnak. Ugyancsak felujul lelkűnkben az a számos férfi és nő a ti nemzetetekből, akik — hogy csak Szent Erzsébetet és Szent László királyt említsük — az evangéliumi erényekkel ékeskedve, tündöklő életükkel

és dicső példájékkal Magyarországot ékesítették és azt a keresztény nép, valamint az európai kultúra ellenségeivel szemben legyőzhetetlen védőbástyává tették.

— Először is tihozzátok fordulunk kedves magyar gyermekeim: és a lelki életet tápláló isteni ajándékokkal együtt nemcsak a békének azt a nyugalmasságát esdjük az Istentől számotokra, amely nélkül maga a nevének valóban megfelelő béke fenn nem maradhat, hanem a béke méltóságát, amely a magyar nemzetet megilleti.

— És benneteket pedig akik valamennyi nemzetből az Eucharisztikus Kongresszusra Budapestre jöttetek, atyai lélekkel megáldunk : és amikor Megváltónk, az Oltáriszent- ség leple alatt rejtőzvén, de hitünk tekintete előtt láthatóan jelenlévén, hatalmas diadalát üli, veletek együtt kérve könyörgünk Hozzá, hogy ezeket a vigasztalásokat, amelyeket bírunk és a jobb idők reményét, amit lelkűnkből kívánunk, isteni erejével megtartsa, növelje, erősítse: és a telkeknek megzavarását és el- homályositását, amely miatt annyira szorong szivünk, — eloszlatván az ég felhőit, amelyek úgy látszik,'hogy uj vihart jelentenek, — az égi világosságának fényével és kegyelmének ajándékaival földeríteni és lecsillapítani kegyeskedjék.

— Külön áldásunkat adjuk Magyarország kedves népére és papságára, azoknak pedig, akik ezt az apostoli királyságot kormányozzák, minden jót kívánunk és mindazoknak, akik a mi a latere legátusunkban a mi személyünket látva őt oly megtisztelőén fogadták és nagy, valamint egyetértő munkát végeztek a Kongresszus sikeréért.

Hogy a magyarságnak és Magyar- országnak kije volt a megboldogult Szentatya, azt a magyar rádióból is megtudhattuk. Vitéz Somogyváry Gyula, a rádió igazgatója, vasárnap délben ugyanis a hangverseny szünetében a következő megemlékezést mondotta XI. Pius pápáról:

— Az a halott, akinek ravatala felé most öt világrész népeinek megilletődött.kegyeletes érzése száll, nekünk katolikusoknak, legfőbb pásztorunk volt, de az egyetemes emberiség is egyik legnagyobb bölcsét veszítette el benne.

— Tökéletes és töretlen az az iv, amellyel felszárnyalt a lombard síkság porából az őrök magasságokba. Mikor felkuszott az Alpok jégóriásainak ormára, égnek emelte karjait, hogy legalább áldó kezei legyenek még közelebb a magasságok Urához. Ahol földi láb már nem léphetett feljebb, ott a maga embermagasságával toldotta meg az ormot, hogy közelebb lehessen a megmérhetetlen Jósághoz.

— A szelidmosolyu, jóságos atya, aki most felsuhant a Vatikán falai

Egyes szám ára 12 fillér»