Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-02-11 / 13. szám
2 1939 február 11. ITOLNAMEGYEI ÚJSÁG / 2 tabletta eredeti zacskóban 24 fül ér % ... , 20 tabletta b4d Pengő 1.80 Az Aspirin-tabletfa másikra a leggazdagabb és a leghatalmasabb nemzete lesz Európának. Az ősi föld — mondotta Imrédy ,— a mi igazi alapunk. Az a magyar föld, amelyet ezer éve túr a magyarság legősibb, legerősebb rétege : a magyar parasztság és a birtokososztály. Erre a földművelő népre kell alapoznunk a ml politikánkat. A magyar paraszt és a magyar birtokos tartotta fenn örök idők óta a nemzet épületét, bzt a két réteget nem szabad lelkiismeretlen demagógiával egymással szembeállítani. Ne értsen senki félre. A magyar földbirtok megosztása eddig helytelen volt. Abba bele kell nyúlnia a kormányzati politikának is okosan, a nemzet legfőbb érdekeit szeifl előtt tartva, nem élha- markodva és úgy, hogy ne romboljunk értékeket és úgy, hogy azok az egzisztenciák, amelyeknek kezére földet juttatunk, életképesek legyenek. Maradjon meg a parasztságban az ősi vágyódás a föld iránt, legyen a parasztság a maga ura. Megemlékezett a képviselőház előtt fekvő földbirtokpolitikai törvényjavaslatról és ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy egy és félmillió holdra tehető az a földmennyiség, amely fel fog szabadulni és amelyet fokozatosan fit kell juttatni a föld népének kezére. Több kérdés megemlítése után igy folytatta a miniszterelnök : Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a nemzeti öntudat kialakítása szempontjából milyen fontos az, hogy a nemzeti társadalomnak minél több olyan egyede legyen, aki a maga ura, aki magának felelős gazdálkodásáért. Addig nem lesz rendes, kiegyensúlyozott magyar társadalom, amíg. a különféle . foglalkozási ágak harmóniája a magyar társadalomban helyre nem ál). Kijelentette végül Imrédy, hogy a zsidókérdésen kivül van.kereszténykérdés is Magyarországon. A keresztény társadalomnak vissza kell térnie az önálló gazdálkodás gondolatához és annak ápolásához. Tolna vármegye népessége a XVIII. század végén Amikor vármegyénk közönsége né* hány évvel ezelőtt elhatározta, hogy megindítja a »Tolna vármegye Múltjából« c. sorozatot, mint szerkesztő igyekeztem több esztendőre való pro- grammot összeállítani. Minthogy tudtam, hogy statisztikusaink nesztora, dr Thirring Gusztáv, évtizedek óta foglalkozik a II. József-féle népszámlálás hatalmas anyagával, felkértem, hogy dolgozza fel az összeírásoknak vármegyénkre vonatkozó részét fenti sorozatunk számára. Örömmel vál lalta ezt a munkát, nemrég azonban közölte velem, hogy nagyon sajnálja, de egészségi állapota miatt ígéretének nem tehet eleget. Sorozatunk nagyon érdekes és becses füzettel lett így szegényebb. Ezt a veszteséget legalább azzal óhajtanám némileg pótolni, hogy kiváló tudósunk most megjelent összefoglaló nagy munkájának*) vármegyénkre vonatkozó eredményeit ismertetem az alábbiakban. összeírások történtek nálunk már a középkorban s igen gyakran 1526 után is, de ezek csupán azt a célt szolgálták, hogy az országgyűlés ál*) Magyarország népessége II. József korában. Irta: dr Thirring Gusztáv, a M. Tud. Akadémia rendes tagja. 8 térképpel. Budapest, 1683. A M Tud. Akadémia kiadása. 188 lap. I tál megszavazott adót ki lehessen vetni, — tehát csak az adózókat írták össze; nem szerepeltek azokban a nemesség, a papság s az összes nem adózó rétegek s különben is csak a családfőt vették rendszerint számba így azután II József koráig senkinek sem lehetett s nem is volt biztos tudomása hazánk népességének számáról. II. József népszámlá lásának éppen az az óriási jelentősége, hogy ekkor a népesség minden rétegét számba vették s így megközelítették a modern népszámlálás lényegét és jellegét. II. József 1784-ben rendelte el, hogy Magyarországon és Erdélyben házról-házra menve kell a házakat és a népességet összeírni, még pedig az örökös tartományokban haszná latos összeírási íveken A császár ren delkezésének katonai célja volt s ez későbbi rendeletéiben mindjobban ki domborodott. A rendelet nagy visszahatást kel tett a nemesség körében, mert azt hitték, hogy a népszámlálás, valamint a határ és a birtokok felmérése csak az első lépés és utána az álta lános adózás következik. De hiába volt minden ellenállás, hiába hangzottak el a legélesebb tiltakozások a megyei közgyűléseken, a harcban a császár maradt a győztes: 1784 vé gén megkezdődött az összeírás s en nek eredményét 1786 áprilisában tér jesztette fel a Helytartótanács a csá szárhoz. II. József azonban ezzel még nem látta biztosítottnak azt a katonai célt, amelyet el akart érni; ő azt akarta ugyanis, hogy állandóan pontos kimutatás álljon rendelkezésére a ka tonai szolgálatra igénybe vehető egyé nek számáról és lakóhelyéről 8 ezért elrendelte, hogy az egyes községek ről készült összeírásoknak egy pél dánya a község elöljáróságánál ma radjon s ez vezessen ebbe be min den a lakosság körében beállt változást, hogy ez összeírások hü ké pét adják a mindenkori állapotoknak Az 1786 és 1787 években ez meg is történt, tovább azonban nem folytatták ezt a munkát s 1790 ben II. József halálával sírba szállt a nép számlálás eszméje is. De még súlyosabb veszteség volt az utókor és a tudomány szempont jából az, hogy amikor 1790 ben az évekig visszafojtott indulat és elkeseredés felszabadulva minden kor láttól, a gyűlölt rendszernek még az emlékeit is el akarta tüntetni, a legnagyobb gyűlölettel a népösszeírás és földmérés ellen fordult s a megyék már első közgyűlésükön nem csak hatályon kívül helyezték az ősz szeírást, hanem sorban elpusztították az 1784—86 ban végzett összeírások addigi eredményeit is. (Föglein J : * A Conscriptio Josephina« sorsa Levélt. Közi 1931.) így történt megyénkben is. Amikor 1849 ben a helytartó szólította az összes kerületi főnökö két, hogy kutassanak a II. József- kori felmérési iratok és térképek után, Augusz Antal, megyénk kormánybiz tosa, 1850 februárjában azt jelentette, hogy annak idején ezeket az írató kát elégették. Azóta azonban kerültek elő ilyen iratok olyan levéltárakból, ahol 1850 beír nem találtak semmit; így lehet reményünk, hogy ha megyei levéltárunk megfelelő helyet kaphat majd s ezzel kapcsolatban megtörténhet teljes rendezése, elő kerülnek még legalább egyes tőre dékei ennek a Végtelenül beesés anyagnak. Az egyes községek részletes adatait tartalmazó Népesedési vagy Köz ségi Könyvek majdnem kivétel nél kül elpusztultak, de megmaradtak az Országos Levéltárban az összeírások főeredményei és fennmaradtak a nép számlálási ívek vármegyei összesítései is. Ez a vármegyei összesítés, amelyben minden községnek egy-egy sor jutott a felvételek összes szempontjaira vonatkozó adatok számára, 1786 ból fennmaradt megyei levél tárunkban is. Magukban véve is érdekesek és nagybecsűek ezek az adatok, de még érdekesebbek lesznek, ha a rendelkezésünkre álló legrégibb és legújabb adatokkal vetjük azokat össze. A török kiűzése után lassan indul hatott meg megyénkben is az élet. 1696-ban, tehát tíz évvel a felszabadulás után, összeírás készült az egész országról; e szerint megyénkben 21 helység volt csak lakott ekkor s ezekben 488 magyart és 459 rácot írtak össze (Tolna vm. levt. 1, 6. és Orsz. Levt. Die conscr. 46 k ) Természetesen ez az összeírás is csak az adózás céljaira ké szült, de azért annyit mcgáliapitha- tunk belőle, hogy megyénk lakóinak é?áma legfeljebb 3—4000 lehetett ek kor. A következő országos összeírás alkalmával, 1715 ben már 45 községben 1303 háztartást írtak ossza, 1720 ban pedig, amikor az össze I 1 írást megismételték, 60 községben 1467 háztartást találtak. A lélekszám ekkor — nagyon hozzávetőleges számítással — 13 000 körül lehetett. 1722 ben leíró ismertetés készült az udvari kamara számára az egész országról, vármegyék szerint (Hofkammerarchiv, Bécs. Ung. Hoffinanz) s ebben azt olvassuk, hogy megyénkben két város van: Szekszárd és Tolna, továbbá 63 helység és 43 puszta. Megemlíti ez a leírás azt is, hogy megyénk területe 1 millió 93 ezer német hold, ebből 100.000 hold terméketlen, 150 000 hold szántó, a többi rét, legelő és szöllŐ. Minthogy az 1720 i összeírás szerint kb 21000 hold volt művelésben, megállapíthatjuk, hogy az 1722 ben szántónak jelzett területnek kb Vb ét művelték. Mint Weidlein Jánosnak soroza tunkban megjelent munkájából tudjuk, a rendszeres német telepítések 1720 után indultak meg; a magyar lakosság vándorlása is akkor szűnik meg, ekkor telepedik le állandóan, így megyénk lakossága nagyobb arányokban most kezd szaporodni s egyre nő az újból betelepült hely ségek száma is Itt megemlítjük, hogy 1786-ban, a nagy népösszeírás alkal mával már 106 községet, 17 mezővárost és 89 falut találtak s ezeknek a lakossága 133.304 főre rúgott, tehát 1720 óta megtLszereződött. Ezek között 67 852 volt a férfi és 65.452 a nő. Ami a felekezeti viszonyokat illeti, a népszámláláskor ezt csak annyiban vették figyelembe, hogy külön írták össze a keresztényeket és külön a zsidókat. — A keresztény lakosság száma megyénkben 1786 ban 131.231 Volt, a zsidóké pedig 2073. Thirring dr azonban az 1782 i összeírás és az 1804, évi országos összeírás alapján igyekezett becslésszerÜen megáliapí tani az egyes keresztény felekezetek erejét is s ennek eredményeképp a következő adatokat nyújtja az 1787» évre: római és görög katolikus 83.271, ág. ev. 20.000, ref. 26 000, és görög nem egyesült 1300. Érdekesek az összeírásoknak a társadalmi viszonyokra, a lakosság társadalmi rétegeződéséröl szóló ada tai is A nemesek száma természetesen aránylag igen kicsi: nemes férfi 1440 volt csak; minthogy ebben a számban a családfőkön kívül az összes férfi családtagok is bennfoglaltattak, az összes nemes személyek száma 3—4000 re tehető. 1754/5 ben a kancellária rendeletére országos nemesi összeírás történt s ekkor feljegyezték mindazoknak a nemeseknek a nevét, akiknek nemessége a próbát kiállotta és legfelső helyen elismertetett. Minthogy azonban fo gyatékosok voltak a szabályok, amelyek szerint el kellett járni, tökélet len lett a munka is. Valami tájékozódást azonban mindenesetre nyújt megyénk nemeseiről a XVIII. század derekán s különben is úgy látjuk, hogy megyénkben aránylag pontosan jártak el s így az eredmények nagyjából elfogadhatók. E szerint megyénkben ekkor 108 birtokos és 267 armálisos, címerleveles, tehát összesen 375 nemes volt; mivel pe dig az előírás szerint csak a nemes családfőket kellett összeírni, ezeknek a számát kb néggyel kell megszoroznunk, hogy megkapjuk a nemes személyek számát. Hogy 1787-ben mennyi volt az egyházak száma, azt a népszámlá lás adataiból megállapítani nem lehet, — írja a szerző. A Mária Terézia rendeletére 1773-ban készült összeírásból azonban, amely a lakott helyeket, a különböző felekezetek paróchiáit s a tanítókat tüntette fel*
