Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-02-11 / 13. szám

2 1939 február 11. ITOLNAMEGYEI ÚJSÁG / 2 tabletta eredeti zacskóban 24 fül ér % ... , 20 tabletta b4d Pengő 1.80 Az Aspirin-tabletfa másikra a leggazdagabb és a leg­hatalmasabb nemzete lesz Euró­pának. Az ősi föld — mondotta Imrédy ,— a mi igazi alapunk. Az a ma­gyar föld, amelyet ezer éve túr a magyarság legősibb, legerősebb ré­tege : a magyar parasztság és a birtokososztály. Erre a földművelő népre kell alapoz­nunk a ml politikánkat. A magyar paraszt és a magyar birtokos tartotta fenn örök idők óta a nemzet épületét, bzt a két réteget nem szabad lelkiismeretlen demagógiával egymással szembe­állítani. Ne értsen senki félre. A magyar földbirtok megosztása ed­dig helytelen volt. Abba bele kell nyúlnia a kormányzati politikának is okosan, a nemzet legfőbb érde­keit szeifl előtt tartva, nem élha- markodva és úgy, hogy ne rom­boljunk értékeket és úgy, hogy azok az egzisztenciák, amelyeknek kezére földet juttatunk, életképesek legyenek. Maradjon meg a paraszt­ságban az ősi vágyódás a föld iránt, legyen a parasztság a maga ura. Megemlékezett a képviselőház előtt fekvő földbirtokpolitikai tör­vényjavaslatról és ezzel kapcsolat­ban kijelentette, hogy egy és félmillió holdra tehető az a földmennyiség, amely fel fog szabadulni és amelyet fokozatosan fit kell juttatni a föld népének kezére. Több kérdés megemlítése után igy folytatta a miniszterelnök : Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a nemzeti öntudat kialakítása szempontjából milyen fontos az, hogy a nemzeti társadalomnak mi­nél több olyan egyede legyen, aki a maga ura, aki magának felelős gazdálkodásáért. Addig nem lesz rendes, ki­egyensúlyozott magyar tár­sadalom, amíg. a különféle . foglalkozási ágak harmóniája a magyar társadalomban helyre nem ál). Kijelentette végül Imrédy, hogy a zsidókérdésen kivül van.keresztény­kérdés is Magyarországon. A ke­resztény társadalomnak vissza kell térnie az önálló gazdálkodás gon­dolatához és annak ápolásához. Tolna vármegye népessége a XVIII. század végén Amikor vármegyénk közönsége né* hány évvel ezelőtt elhatározta, hogy megindítja a »Tolna vármegye Múlt­jából« c. sorozatot, mint szerkesztő igyekeztem több esztendőre való pro- grammot összeállítani. Minthogy tud­tam, hogy statisztikusaink nesztora, dr Thirring Gusztáv, évtizedek óta foglalkozik a II. József-féle népszám­lálás hatalmas anyagával, felkértem, hogy dolgozza fel az összeírásoknak vármegyénkre vonatkozó részét fenti sorozatunk számára. Örömmel vál lalta ezt a munkát, nemrég azonban közölte velem, hogy nagyon sajnálja, de egészségi állapota miatt ígéreté­nek nem tehet eleget. Sorozatunk nagyon érdekes és be­cses füzettel lett így szegényebb. Ezt a veszteséget legalább azzal óhajta­nám némileg pótolni, hogy kiváló tudósunk most megjelent összefoglaló nagy munkájának*) vármegyénkre vonatkozó eredményeit ismertetem az alábbiakban. összeírások történtek nálunk már a középkorban s igen gyakran 1526 után is, de ezek csupán azt a célt szolgálták, hogy az országgyűlés ál­*) Magyarország népessége II. József korában. Irta: dr Thirring Gusztáv, a M. Tud. Akadémia rendes tagja. 8 térképpel. Budapest, 1683. A M Tud. Akadémia kiadása. 188 lap. I tál megszavazott adót ki lehessen vetni, — tehát csak az adózókat ír­ták össze; nem szerepeltek azokban a nemesség, a papság s az összes nem adózó rétegek s különben is csak a családfőt vették rendszerint számba így azután II József koráig senkinek sem lehetett s nem is volt biztos tudomása hazánk népességé­nek számáról. II. József népszámlá lásának éppen az az óriási jelentő­sége, hogy ekkor a népesség minden rétegét számba vették s így meg­közelítették a modern népszámlálás lényegét és jellegét. II. József 1784-ben rendelte el, hogy Magyarországon és Erdélyben házról-házra menve kell a házakat és a népességet összeírni, még pedig az örökös tartományokban haszná latos összeírási íveken A császár ren delkezésének katonai célja volt s ez későbbi rendeletéiben mindjobban ki domborodott. A rendelet nagy visszahatást kel tett a nemesség körében, mert azt hitték, hogy a népszámlálás, vala­mint a határ és a birtokok felmérése csak az első lépés és utána az álta lános adózás következik. De hiába volt minden ellenállás, hiába hang­zottak el a legélesebb tiltakozások a megyei közgyűléseken, a harcban a császár maradt a győztes: 1784 vé gén megkezdődött az összeírás s en nek eredményét 1786 áprilisában tér jesztette fel a Helytartótanács a csá szárhoz. II. József azonban ezzel még nem látta biztosítottnak azt a katonai célt, amelyet el akart érni; ő azt akarta ugyanis, hogy állandóan pontos ki­mutatás álljon rendelkezésére a ka tonai szolgálatra igénybe vehető egyé nek számáról és lakóhelyéről 8 ezért elrendelte, hogy az egyes községek ről készült összeírásoknak egy pél dánya a község elöljáróságánál ma radjon s ez vezessen ebbe be min den a lakosság körében beállt vál­tozást, hogy ez összeírások hü ké pét adják a mindenkori állapotok­nak Az 1786 és 1787 években ez meg is történt, tovább azonban nem folytatták ezt a munkát s 1790 ben II. József halálával sírba szállt a nép számlálás eszméje is. De még súlyosabb veszteség volt az utókor és a tudomány szempont jából az, hogy amikor 1790 ben az évekig visszafojtott indulat és elke­seredés felszabadulva minden kor láttól, a gyűlölt rendszernek még az emlékeit is el akarta tüntetni, a leg­nagyobb gyűlölettel a népösszeírás és földmérés ellen fordult s a me­gyék már első közgyűlésükön nem csak hatályon kívül helyezték az ősz szeírást, hanem sorban elpusztították az 1784—86 ban végzett összeírások addigi eredményeit is. (Föglein J : * A Conscriptio Josephina« sorsa Levélt. Közi 1931.) így történt megyénkben is. Amikor 1849 ben a helytartó szólította az összes kerületi főnökö két, hogy kutassanak a II. József- kori felmérési iratok és térképek után, Augusz Antal, megyénk kormánybiz tosa, 1850 februárjában azt jelentette, hogy annak idején ezeket az írató kát elégették. Azóta azonban kerül­tek elő ilyen iratok olyan levéltárak­ból, ahol 1850 beír nem találtak sem­mit; így lehet reményünk, hogy ha megyei levéltárunk megfelelő helyet kaphat majd s ezzel kapcsolatban megtörténhet teljes rendezése, elő kerülnek még legalább egyes tőre dékei ennek a Végtelenül beesés anyagnak. Az egyes községek részletes ada­tait tartalmazó Népesedési vagy Köz ségi Könyvek majdnem kivétel nél kül elpusztultak, de megmaradtak az Országos Levéltárban az összeírások főeredményei és fennmaradtak a nép számlálási ívek vármegyei összesíté­sei is. Ez a vármegyei összesítés, amelyben minden községnek egy-egy sor jutott a felvételek összes szem­pontjaira vonatkozó adatok számára, 1786 ból fennmaradt megyei levél tárunkban is. Magukban véve is érdekesek és nagybecsűek ezek az adatok, de még érdekesebbek lesznek, ha a rendel­kezésünkre álló legrégibb és legújabb adatokkal vetjük azokat össze. A török kiűzése után lassan indul hatott meg megyénkben is az élet. 1696-ban, tehát tíz évvel a felsza­badulás után, összeírás készült az egész országról; e szerint megyénk­ben 21 helység volt csak lakott ek­kor s ezekben 488 magyart és 459 rácot írtak össze (Tolna vm. levt. 1, 6. és Orsz. Levt. Die conscr. 46 k ) Természetesen ez az össze­írás is csak az adózás céljaira ké szült, de azért annyit mcgáliapitha- tunk belőle, hogy megyénk lakóinak é?áma legfeljebb 3—4000 lehetett ek kor. A következő országos összeírás alkalmával, 1715 ben már 45 köz­ségben 1303 háztartást írtak ossza, 1720 ban pedig, amikor az össze I 1 írást megismételték, 60 községben 1467 háztartást találtak. A lélekszám ekkor — nagyon hozzávetőleges szá­mítással — 13 000 körül lehetett. 1722 ben leíró ismertetés készült az udvari kamara számára az egész or­szágról, vármegyék szerint (Hofkam­merarchiv, Bécs. Ung. Hoffinanz) s ebben azt olvassuk, hogy megyénk­ben két város van: Szekszárd és Tolna, továbbá 63 helység és 43 puszta. Megemlíti ez a leírás azt is, hogy megyénk területe 1 millió 93 ezer német hold, ebből 100.000 hold terméketlen, 150 000 hold szántó, a többi rét, legelő és szöllŐ. Minthogy az 1720 i összeírás szerint kb 21000 hold volt művelésben, megállapíthat­juk, hogy az 1722 ben szántónak jelzett területnek kb Vb ét művelték. Mint Weidlein Jánosnak soroza tunkban megjelent munkájából tud­juk, a rendszeres német telepítések 1720 után indultak meg; a magyar lakosság vándorlása is akkor szűnik meg, ekkor telepedik le állandóan, így megyénk lakossága nagyobb ará­nyokban most kezd szaporodni s egyre nő az újból betelepült hely ségek száma is Itt megemlítjük, hogy 1786-ban, a nagy népösszeírás alkal mával már 106 községet, 17 mező­várost és 89 falut találtak s ezek­nek a lakossága 133.304 főre rúgott, tehát 1720 óta megtLszereződött. Ezek között 67 852 volt a férfi és 65.452 a nő. Ami a felekezeti viszonyokat illeti, a népszámláláskor ezt csak annyiban vették figyelembe, hogy külön írták össze a keresztényeket és külön a zsidókat. — A keresztény lakosság száma megyénkben 1786 ban 131.231 Volt, a zsidóké pedig 2073. Thirring dr azonban az 1782 i összeírás és az 1804, évi országos összeírás alapján igyekezett becslésszerÜen megáliapí tani az egyes keresztény felekezetek erejét is s ennek eredményeképp a következő adatokat nyújtja az 1787» évre: római és görög katolikus 83.271, ág. ev. 20.000, ref. 26 000, és görög nem egyesült 1300. Érdekesek az összeírásoknak a tár­sadalmi viszonyokra, a lakosság tár­sadalmi rétegeződéséröl szóló ada tai is A nemesek száma természe­tesen aránylag igen kicsi: nemes férfi 1440 volt csak; minthogy ebben a számban a családfőkön kívül az összes férfi családtagok is bennfog­laltattak, az összes nemes személyek száma 3—4000 re tehető. 1754/5 ben a kancellária rendeletére országos nemesi összeírás történt s ekkor fel­jegyezték mindazoknak a nemesek­nek a nevét, akiknek nemessége a próbát kiállotta és legfelső helyen elismertetett. Minthogy azonban fo gyatékosok voltak a szabályok, ame­lyek szerint el kellett járni, tökélet len lett a munka is. Valami tájéko­zódást azonban mindenesetre nyújt megyénk nemeseiről a XVIII. szá­zad derekán s különben is úgy lát­juk, hogy megyénkben aránylag pon­tosan jártak el s így az eredmények nagyjából elfogadhatók. E szerint megyénkben ekkor 108 birtokos és 267 armálisos, címerleveles, tehát összesen 375 nemes volt; mivel pe dig az előírás szerint csak a nemes családfőket kellett összeírni, ezeknek a számát kb néggyel kell megszo­roznunk, hogy megkapjuk a nemes személyek számát. Hogy 1787-ben mennyi volt az egyházak száma, azt a népszámlá lás adataiból megállapítani nem le­het, — írja a szerző. A Mária Te­rézia rendeletére 1773-ban készült összeírásból azonban, amely a lakott helyeket, a különböző felekezetek paróchiáit s a tanítókat tüntette fel*

Next

/
Oldalképek
Tartalom