Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-12-30 / 101. szám
XXL évfolyam. Szekszárdi 1939. december 30. (Szombat) 101. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 8zerkcszt8ii|f t* kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefoniszám: 85 Blóftzetéai dl): Egéez évre — 12 pengő || Félévre _• _■_6 pengő Hi rdetések árait Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC ________ . . , , „ „„ A l ap ascfjéleaik minden szerdán és szombaton. I Álléstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető f A hírrovatban elhelyezett rekláni-, eljegyzési, családi hír, valamint közlemények a szerkesztőséghez kllldendőKT | nyilttér soronként 60 fillérbe kerti I. A legkisebb hirdetés dlia 1‘6Q pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter j | fillér. Szilveszteri gondolatok Végére hajlik az esztendő. Mire e sorok megjelennek, mindenfelé már megkondulnak az évvégi ájtatos- ságra hívogató harangok és szavuk hallatára a sok minden között, áfhi ilyenkor eszébe jut az embernek, kell, hogy számot is vessünk magunkkal, mik voltunk és mit mű- veltünk az elmúlt esztendőben. „ Ez a múltra váló esztendő íme i bebocsátást kér a történelem kapu* jin, de a nemzet géniusza számon Héti tőle, hogy mit vitt el és mit hozott hazánknak. § az idők szárnyán szálló esztendő megáll egy pillanatra a küszöbön és megille- tődve, mondhatnám: megrendülve íéSzüf erre a kérdésre félelni. Mit hozott néküiik ez az esztendő? Meghozta az eürőpáí háborút. Meghozta a kis népek hősi küzdel- mét ősi szabadságukért. Meghozta ízt az idegölő feszültséget, melynek »olya akkora, hogy az ember a gyilkos várakozás paroxizmusában szinte azt hiszi, maga az uj világháború sem lehet már rosszabb annak féle'ménél. Meghozta a lesújtó Mtelromlást, Meghozta az általános nagy bizonytalanságot, hisz az utas nem mer hajóra szállni, a kereskedő nem mer üzletet kötni, a vállalkozó nem meri készen levő térveit megvalósitáni, a pénz- és hitelintézetek forgalma csökken, sőt ott tartunk, hogy lelketlen izgatók úgy elbolondították a falu népét, hogy több helyütt a félig kész hízó fiiatokat is leöldősték, mert elhitették vele, hogy a kormány az állat kilójára uj; adót vet ki. Ilyen bizalmatlanság évekig jóvátehetetlen károkat okozhat a gazdasági életben. Meghozta a földreformkérdést, de nemcsak mint a szociális érzésnek és igazságnak régi követélményét; nemcsak mint az árrá érdemesek reményének tejesedését, hanem egyúttal mint korteseszközt á kedélyek fŐlizgatására és a béke megbontására^; pedig ha valaha, most és ebben a kérdésben volna legnagyobb szükségünk az egyetértésre. És mit vitt el az elmúlt esztendő ? Elvitte a nemzet egységébe vetett hitünket. Nagy, súlyos megállapítás ez, vádnak is beillik ; de ki kellett mondanunk, hiszen bár annak a bizonyos, az ország köztudatába vetett szónak nincsen is eddig gazdája, bár annak a fatális röpiratnak a szerzője jobbnak látja az ismeretlenség és felelőtlenségnek leeresztett sisakrostélyával küzdeni minden ellen, amit a magyar történelem évezredes gyakorlata megszentelt: a történelmi Magyarországot áthidalhatatlan szakadék választja el azoktól, kiknek megváltó evangéliuma csak egy nagy ugrás a sötétbe. Régente is voltak politikai ellentétek és aszerint igazodó parlamenti pártok, de az elvi és alkotmányos harcok legégetőbb fázisaiban is magát az ősi alkotmányt minden párt szentnek és sérthetetlennek tartóttá ä a Bach-korszakot, mely az alkotmányt fölfüggesztette, mindenki egyértelműen átmeneti állapotnak és nemzeti szerencsétlenségnek tartotta. Szeretnők minden embernek emlékezetébe idéáni a haza bölcsének, Deák Ferencnek az 1861-iki II. föl- irati vitában mondott szavait: „Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől örökölt. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait, mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges Ó bár ennek a bölcs igazságnak, hitét, ennek a szent meggyőződésnek erejét el ne venné az uj esztendő, melynek küszöbét át- I lépjük 1 Ihr Magyarász Ferenc O. Cist. A Tolnamegyei Újság két évtizede Lapunk jövő számával immár a huszonkettedik naptári évfolyamába lép. — A nagy világégés és a forradalmak utáni idők adták a gondolatot a „Tolnamegyei Ujsdgá megindítására, hogy a pusztítások után közreműködjék hazafias, vallásos, higgadt, minden szélsőséget ostorozó hangjával a romok eltakarításának munkájában és hogy uj gondolatokat, uj érzéseket vigyen a hitében megingott, reményvesztett magyarok táborába. A múlt évben élete delén, alkotó és tettereje teljében korán élhunyt Schneider János vezetésével, lelkes, hazafias magyar emberek alapították ezt á lapot, hogy távol minden politikai elfogultságtól, mindenkor és elsősorban a magyar nemzet összeforradásáérT harcoljon és becsületesen szolgálja az igazságot és a közérdeket. Hogy feladatának megfelelt, hogy célja helyes volt, hogy iránya megértést Váltott ki, annak bizpnyitéka a lepergett két évtized. Ebből az időből tíz évig Schneider János voll a „Tolnamegyei Újságu felelős szerkesztője; mig az 1930. év tavaszán átadta ezt a tisztet Blázsik Ferencnek, aki az 1919. év decemberétől, mint helyettes szerkeszti dolgozott a* lapnál. Schneider János ezt kővé- tően, mint főszerkesztő és felelős kihdo jegyezte haláláig a lápot. A megindulás húszéves fordulójának a megünneplésére még az előző évben készülődtünk. Erről á szándékunkról azonban letettünk mert ez a forduló beleesett abba a gyászévbe, amelyet Schneider Jánosnak, alapitó főszerkesztőnknek váratlan, korai halála okozott mindnyájunknak. Ezért csak most és csak igy emlékezünk meg az eltelt két évtizedről. Amikor a XXII. évfolyamra uj előfizetést nyitunk, leszögezzük, hogy ezután is azok maradunk, akik eddig voltunk: hirdetői a hitnek, hazafiasságnak, az egymás megbecsülésének és az összefogó szeretetnek. Elvi harcokat folytatunk, de kerüljük a személyieket, mert szent meggyőződésűnk, hogy most még inkább, mint eddig, békére, munkára és megértésre van szükség úgy az egész országban, mint é vármegye minden1 legkisebb községében is. Aki helyesnek találja célunkat, becsületesnek két évtizedes küzdelmünkét, az csatlakozzék hozzánk, támogasson bennünket, ennek a vármegyének a krónikásait. Mi legjobb igyekezetünkkel igyekszünk tovább is az igazságot szolgálni. Felkérjük tehát eddig! előfizetőinket és mitídázokaf, akik bennünket munkánkban támogatni óhajtanai^, hogy a következő számok egyikéhez csatolandó postabefizetési lap felhasználásával — legalább félévre szőlő előfizetésüket az esetleg fennálló hátralékkal együtt mielőbb be- j küldeni1 szíveskedjenek. Olosz-mofivor testvérkéi A kereszténység legszebb ünnepé előtti napok legnagyobb eseményének kell neveznünk azt a hangét« amelyik Rómából kiindulva, tulhár- sogta a tengeri ágyuk hangját^ a frontok zaját s mindazt a nagy emberi összeütközést, ami mélységes megdöbbenéssel ébreszti rá az embert annak gondolatára, hogy á szeretet ünnepén kihalóban van äz emberi szivekben a legmagasztosabb érzés: a szeretet. — Róma hangját gróf Ciano olasz külügyminisztet szólaltatta meg. És e dermesztő téli fagyban e beszéd nyomán átmélé- gedtek a szivek. De különösen étmelegedett a mi magyar szivütík, mert az olasz Kamarában olyatí felemelő demonstráció központjába kerültünk, amikor gróf Ciano olaéz külügyminiszter Magyarországtól kezdett beszélni, ami túlnőtt az általunk oly nagyra értékelt baráti szálakon. Ez már mélyebb érzésék kifejezése. Testvériséget kell látnuúft abban a tényben, hogy Olaszország külügyminisztere fennen hangsúlyozta, hogy „Magyarország ú nehéz órákban teljes mértékben számíthat Olaszország barátságának változatlan szilárdságára“. Es amikor gróf Ciano beszédében idejutott, at történt, hogy az olasz Kamarábátí, a Dúcéval az élén, egyetlen képviselő sem maradt ülve a hétszáz kamarai tag közül,hanem mintegy ember, helyükről felállva demonstráltak Magyarország mellett Ha az okát keressük annak, hogy miként fejlődött a két nagymulfn nemzet viszonya a háború utáni időktől kezdve a realitások érdek- szálain messze túlhaladva, a baráti érzések legőszintébb kifejezésein át e testvéri egybekapcsolódásig, énnek okát korántsem a materiális világ anyagi erőinek összejátszásában, a szigorúan vett egymásrautaltság, egymás érdékeinek kielégítésében, a hasznossági szempontók kölcsönös ápolásában, az iparcikkek, élelmiszeráruk, nyersanyag- és más egyéb reáliák gondos^ kereskedői kicserélésében fogjuk megtalálni, hanem a két te^véfiiema jelleméből fakadó lelki motlvárftok- ban. Attól az időtől kezdve, hójöjr őseink Mágyafrország alapjait lerakták a Duna medencéjében, Itália felé vonzott minket a legértékesebb lelki kapcsolat. Qnnan kaptuk a keresztény hittérítőket, Szent Istváá koronáját, a latin műveltséget, szání- taíanszor királyaink hitvesét, magasra lobbant a magyar szivekbeá a lelkesedés és a katonai virtus, ha Itáliának segíteni tudtunk s Magyar- ország fénykorát élte mipdenkoi*, amikor ezek a kapcsolatok legfőbb ban elmélyülték. § A magyar történelem büszkén hivatkozhat az Anjbú-Kiórabelf királyok uralkodására, amikor három fQyii liánt Ara 12 fillér.
