Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-12-23 / 100. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 december 23. RARÁCI0N9SA legszebb ajándék NDS1CA KIS-PIAHINŐ trMkaal liléml Praktikus! Eladási térinek: BDdPPKtV"-’ ^«^et-kör (Hoyflj) emberek boldogságának munkákba, hunéin valóság és életfeladat, az álla­titok létének isteni alapja- Röszöntsük és köszöntjük ez uj Karácsonyt azzal a meggyőződéssel w* hittel, bogy ebbtjl ménnél gyor- éiibpah fakadjon a vílagjjeke* Runy- bók, paloták, szegények, gazdagok á fti'agok személyi kívánságai méj- löt^ tártsák szívükben azt az imát iá. aiííély éz uj karácsony sikeréért száll istenhez. Karácsonyi ének Irta: Babay Géza. A szent karácsony ismét ránk köszönt $ áraszt rank újra szép sugárOzönt. A templomokban édes áhitat Minden szívet szent hittel átitat. Köröttünk (me megszépíti az élet, Üjjászflíemiflnk mi is általa És szégyenkezve gyorsan szerteszéled BŐn és gonoszság sötét ámyhada. Vér nélkül győz az ármányok felett A hit, remény és égi szeretet. Ijted keblére hajtjuk bús fejünk > áldott malaszttal mind-mind megtelünk. Ma úgy szeretnénk egymást átkarolni, S minden hfi szív ma boldog vágyat érezj Emlékezetben elzarándokolni Az Üdvözítő jászolbölcsejéhez. Ott ringatták két ezredév előtt A Krisztus jézust, mint kis csecsemőt. Onnét sugárzik e világra ma Megváltásunknak fényes csillaga. Áldott a bölcső, melynek lágy ölében Ott szunnyadt Isten egyszülött fia, Kit fenn a kéklő, csillagos, nagy égben övez már fényes, örök glória. Az At, igazság és az élet 0, Á benne bízót hittel éltető, Vegye körül bár néma éjmagány Csillagtalan, nagy borús éjszakán. Pb boldog az, ki őrá btzza sorsát, Mosolyog arra Isten kék ege S el nem tiporja ármány és gonoszság Aliig fegyverben átló serege. 0 a Megváltó, a nagy Messiás, Vezér nincs rajta kívül senki más. Sátánnal szemben ott jár ő elül Serege élén győzhetetlenül. U i mi boldog, új feltámadásunk, Megváltásunk és örök életünk, Qtőle kapjuk szent megáldatásunk, Üdvösségünkre benne ébredünk. Krisztus, vezérünk, téged követünk« Te légy örökké égi követünk S ha a halálnak réme fenyeget, Nyisd meg számunkra a kéklő eget. Él addig Is, míg végóránk közelget, Maradj velünk itt lenn, az ég alatta Elcsüggedt, árva, bús, esendő lelkek Vézéréként, ragyogó fényalak. Te benned bízik árva nemzetünk, fia elhagysz minket, bizton elveszünk, De ha mellénk állsz, megtart minket itt A honszeretet, a remény s a hit. Ez fe tündöklő, hármas égi csillag, Ragyogjon büszkén nemzetünk egén És vonja fénybe édes álmainkat Á szent karácsony áldott Ünnepén. Hol Itfotosltsiiüli f ft Rmciere Ált, bmkim nttzeaa egyik legnagyobb, legrégibb és legelőzékenyébb magyar biztosító tár­saságnál, amely minden ágazatbeli elemi és életbiztosítást legelő nyö- sébbbri köt. 'T mer- T^rrr*^ Tolnamegyei föügynökségek: Szekszárdi Népbank, Szekszárd Dunaföldvári Népbank, Danaföldvár — és fiókjai SifflontornyaiTakarékpénztár,Simontornva és fiókjai Pécsi Takarékpénztár bonyhádi fiókinté- ' zete, Bonyhád Paksi Közgazdasági Bank, Paks Pincehely-Görbői Takarékpénztár, Pince­hely Magyar karácsony Irta r'Pongráos Lajos gyógyszerész, országgyűlési képviselő Európa súlyos válsága között ér­keztünk el a Megváltó születésiének szent ünnepéhez. Mintha meghason- lőtt volna az egész emberiség ön­magával A béke angyala alig akad egy-egy békés szigetre, ahová le- szállhatna az emberek közé, mert földön, vizen és levegőben a mai kor legtökéletesebb gyilkoló szér- számai hajszolják a legszentebb is­teni okmányt: az emberi életet. Is­mét rászabaditották a földre a pusz­títás ördögeit, pedig alig negyed- százada, hogy a világ lángba bo­rult Négy évig tombolt a vérözön s mikor elvonult a rombolás árja, nem maradtak a földön csak legyő­zőitek . . . Akik nyertek, azok is majdnem mindent elvésztettek. Akik pedig hamis hangon igazságot hir­dették a szörnyű világégés után: becsületes újjáépítés, nemzetközi megbékélés és országok feldúlt ügyeinek rendezése helyett, meg­vetették az alapját a legdurvább igazságtalanságnak, mely valaha él- követtetett a földön népék és nem­zetek ellen. A legnagyobb keresztet mireánk magyarokra rakták. Arra a nemzetre, amelynek egésiz területén Végig vonul a nyügati civilizációért való szakadatlan harc. Rajtunk kívül nem igen él' nép a világon, amélynek évszázadait annyira és oly sókiszor elborította volna a harctereken ki­ömlött hősji vér. — S mi lett a hála érte ? Á nemzet, amely őrt állt Kelet és Nyugat között, a nép amely a barbarizmusnak nem egy­szer mindenét odadobta áldozatul, ebek harmincadjára került. Irgalom és kímélet nélkül széttépték a nem­zet testét azok, akik gyűlölték ezt a magyar népet — mert sohasem ismerték, össze kellett volna ros- kadnia ennék az országnak a szor- nyü megpróbáltatások súlya alatt. A jÖVő ámít nekünk szántak, a legsiralmasabb pusztulás Volt. Ném igy törtétit. Kiléptünk sírból. Csonkán, bénán, mindenünkből kifosztva Elindultunk g megpróbáltuk újraépíteni azt amit el vesztettütik. — Mért mi hí agyarok vagyúnk. A mi fajtánkat, mélynek bölcsőjét Ázsia méhében rirgatták, nem lehet soha sirbá fektetni. Nap- j fényt, levegőt, el léhét tőle venni. { Az életet is talán. De ami az élet- J nél is erősebb benne: a hitet nem. | Ezért Vágyónk itt. Ezért tudtunk j átélni mindent, amiben törvénysze- I rüen el kellett volna pusztulnunk. Pedig micsoda hüsz esztendő volt, ami mögöttünk maradt. És mégis eiéfkeztűnfc ma égy éve szent ka­rácsony ünnepéhez, mikor hazajöt­tek az első magyar fényők Ma egy éve volt. Fényesebben lobogtak fel a gyer­tyák s ahogy a karácsonyi szént tűz világánál Visszátekintettünk a megtett útra, keserű visszaemléke­zésünkbe az öröm édes könnyéi ve­gyültek. Ma egy éve éfé'ztük elő­ször bizonyosán, hogy a nemzet csillaga ismét felkelőben van, hogy dereng a hajnal a magyar éjszakában. Ma egy éve volt Sohasem fe­lejtjük el. Összedobbant a szivünk azokkal ismét, akik hazajöttek. És ma, mikor ismét karácsotiy Szent ünnepe köszönt ránk, bár félélríié- tes bizonytalanságban kavarog kö­rülöttünk á világ, nem tüdünk ki­szakadni abból a fanatikus érzés­ből és gondolatból, hogy el fog kö­vetkezni á magyar igázság_ teljés felragyogásának a napja. El fog jönni, mert mi mindent vállaltunk azóta, hogy a belső meghásonlás után, a hatalmi erőszak létiport. De megmutattuk, hogy korán tettek 0/L püiöfi&i éiVűMiMOncuJcot fejfát a nemzet megásott sírja fölé. Ma, ebben az áhitatos karácsonyi hangulatban, nagyon erősen érez- nünk kell, hogy a nemzet örökké élni fog, mert nekünk különös ren­deltetésünk van minden országok között. Felsőbbrendü néjp vagyunk. Hitünk van. Dicső múltúnk yan • jövőt teremtettünk magunknak az ősi magyar fold,ön. Ezen a szent magyar rögön, amelyen pogápy őseink meghajtották dacos fejüket és örökre eljegyeztük magunkat a krisztusi hittel. Á megváltó születésének tündök­letes ünnepén, ahogy az Isten segítő és áldó kezét magunkon érezzük és közelebb jutunk az éghez, nem­zeti hitvallásunk is megerősödik.— Hiszünk abban, hogy el kell jönnie, hamarosan el kell jönnie az időnek amikor maradéktalanul megszületik a Magyar Igazság. Még van nagyon sok magyar fenyő, amely nem jött haza. Még vannak határok, amelyek felett csak a magyar gondolat szállhat el.., Még vannak városok, faluk ezrével ahonnét felénk száll az ősi földjén idegenként megtűrt magyarok sóhaj* tása... Hiszem és tudom, hogy a magyar Betlehembe vezető csillag fénye, egyszer, — talán nincs is már olyan messze — át fog törni a népek felett kavargó sötét fellegeken s a nemzetek nagy mérkőzésének végén újra megindulnak haza a magyar fenyők... „Ha angyaloknak vagy emberek­nek nyelvén szólok is, de szeretet nincsen én bennem, olyanná let­tem, mint a zengő érc és pengő cimbalom**, hirdeti Pál apostol az Ur Jézus Krisztus tanítását. És ebben a tanításban, ebben az egy szóban: „szeretet**, benne van az egész Krisztusi egyház, az élet értelme. Az emberiséget, a világot Jézus a szeretet által váltotta még s mi is a szeretet által oldozhatjuk fel ma­gunkat az élet utján ránk rakodott Szénnytől. Ezért a szeretet ünnepe is egyúttal a Megváltó születésének ünnepe. A szeretet által olyan több­letet nyert az ember, amivel az Istenhez közelebb jutott, amivel tö­kéletesedett, amivel lelke gazdago­dott, amivel tartalmasabbá 'vált az éléte, ami összekapcsolja enibei> társaival, ami a család legtisztább és leghatalmasabb összetartó erejé. Ezért a legmelegebb őrőmünnep a karácsony, a család ünnepe. Ez az ünnep az, amikor a legelvetemül­Or Isgunt Ádám fatermelö tűzifa- és széntelepe Szekszárdon, a vasútállomással szemben. Tel. 172. Dorogi darabos és tojás szén* Száraz puha és kemény tűzifa, ölben és aprítva. tebb, a legkérgesebb szivü is el- érzékenyedik, amikor számot vét magával, ámikor ráeszmél arra, hogy kicsit Ő is ember, amikor észreveszi lelke sötétségét, amikör elhatározza, hogy Ő is jó lesz. Jő lesz s ezáltal a Jézus tanításához és egyházához közeledett, mert á jóság nem egyéb, mint az életre átvetitett szeretet. Fontos, hogy a karácsony éjsza­káján most is halljuk meg az an­gyalok szózatát: „Békesség a föl­dön a jóakaratu embereknek/ Le­gyen ez az időpont arra alkalmas, hogy a Miatyánkban, az Ur imád­ságában megfogadott megbocsá­tás ... „miképen mi is megbocsá­tunk az ellenünk vétőknek...“ szent érzése járja át lelkünket és a Sze­retet érzésében feloldózva minden rossz indulatot, érzést törüljünk ki a szivünkből. Gondoljunk arra, amit Mécs László a nagyszerű papköltö „A királyfi három bánata* című költe­ményében oly szépen fejezett ki, amikor arra tital, hogy mindegyi­künket az édesanyánk királyfinak látja és úgy bánik vele, úgy érté­keli. Mécs e költeményében azt kérdi: „Miért nem tudja látni egy­mást a sok ember, a sok-sok ki­rályfi, úgy, ahogy anyjuk tudja Őket látni ?“ Ha mindenikünk a I másikban meglátná a királyfit, más Karácsony a szeretet ünnepe Irta: dr Szakáts Pál országgyűlési képviselő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom