Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-02-04 / 11. szám
XXI. évfolyam. Szekszárd, 1939. február 4. (Szombat) II. szám. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI SzcrkcaxtOség Is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fe lelős szerkesztő: Hirdetések árait BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Bldflastésl dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények s szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélsrsoronként 10 fillér. Álláskeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Az egész világ lélegzetvisszafojtva várta Hitler vezér és kancellárnak a nemzeti szocialista párt uralomrajutása hatodik évfordulóján, hétfőn mondott nagyjelentőségű, hatalmas beszédét. A háború rémének, vagy a nyugodt, békés életnek a sorsa függött ettől a politikai megnyilatkozástól. Sokfelé azt jósolták, hogy az „evés közben jön meg az étvágy * elvénél fogva ráfit majd az asztalra a kancellár és olyan lehetetlen kívánságok teljesítését követeli, hogy abból más, mint háború nem lehet. Ezt lehetett következtetni a világtőzsdék viselkedéséből és ennek az elgondolásnak a visszhangjai voltak a demokrata államok nagytekintélyű hírlapjai is. A kuvikok csalódtak. Hitler beszéde a nyolcvanmilliós hatalmas nemzet önérzetéhez méltó, energikus eszmefuttatás volt és annyi államférfiul bölcseséggel telített szónoki műremek, hogy az állításainak megdönthetetlen igazságánál fogva nemcsak lenyűgözte a világot, hanem meg is győzte arról, hogy a német nép vezérének nem a háború, az emberpusztitás az ideálja, hanem a minden népnek egyaránt valóban igazságot szolgáltató béke. Hogy ez valóban így van, azt biztosítja Chamberlain angol miniszter- elnöknek az a megállapítása, hogy Hitler beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a, német kancellár újabb válságba készülne, dönteni Európát. A nagy angol államférfival együtt az egész világnak el kell ismernie, hogy a német vezér hűvös ésszel birálja az eseményeket. Nem ment a fejébe az elmúlt év óriási sikereinek a dicsősége, mert a lehetőség, valamint az igazságosság határai között mozog a jövőt illetően. Kijelentette, hogy a népeket megilleti önrendelkezési jog alapján történtek az általa kezdeményezett és a német nép javát szolgálni hivatott események: Ausztriának, valamint a szudétanémet vidéknek a birodalomhoz való csatolása. Rámutatott arra, hogy a demokrata erkölcsbajnokok és világjavitók lármája nem árt a német népnek, bármennyire őszintén kívánják is ezek a demokraták Németország tönkremenetelét. A német nép saját erejében bízva és megszervezve teljesen megnyerte az ellene indított harcot, bebizonyítva, hogy a honi demokrácia megbuktatásával megszűntette hétmillió ember munkanélküliségét. Magával ragadóan meggyőző beszédének az a része, melyben rá- [ világit a német gyarmatok elvételének erkölcsi jogtalanságára. A birodalom a nagynémet gyarmatokat szerződésekkel és vételekkel szerezte, jogosulatlan tehát minden olyan kísérlet, amely azt igyekeznék bizonyítani, hogy a nyolcvanmilliós népnek nincs meg a joga a történelem folyamán fejlődött és egyre fejlődő igényeinek ilyen gazdasági alátámasztásához. Rámutatott azután arra, hogy az ésszerűség és igazságosság teljes figyelmen kívül hagyásával csak önző hatalmi kérdés az, amely a német gyarmatok visszajuttatását akadályozni igyekszik, önérzetes büszkeséggel fejtegeti, hogy a német nemzet legfontosabb tőkéje a munkaerő. Ezzel sikerült a tisztességes kereskedelem javára kiküszöbölni a nemzetközi valuta- és tőzsdeüzérkedés mesterkedéseit és megoldani azokat a problémákat, amelyekkel le lehet szerelni idegen államok gazdasági ellenrendszabályait még akkor is, ha azok egy gazdasági élet-halálharc formájában jelentkeznének. Ennek az elkerülése Anglia és Francia- ország anyagi érdeke is és ez a két ország csak a maga érdekeit szolgálná, ha a nemzetközi fegyverkezési nyerészkedők hizlalása helyett a méltányos ésszerűség alapján politikai és gyarmati megállapodásokat kötne Németországgal. A német nép nem táplál gyűlöletet Amerika, Anglia, vagy Francia- ország ellen, hanem csak békét és nyugalmat akar, éppen azért ezeknek az országoknak — maguknak kellene elintézni a háborús uszitó- kat és a háborús nyerészkedőket. Hitlernek ez a beszéde világszerte megnyugvást keltett, hiszen a tőzsdék kedvezően reagáltak reá és az angol sajtó vezető orgánumai megállapítják, hogy a nyilatkozat mérsékelt volt és a német Vezér kijelentette, hogy nem célja a háború. Az amerikai közvéleményt a beszéd kellemesen lepte meg és még a francia baloldali sajtó is kénytelen elismerni, hogy a beszéd egyike volt Hitler legmérsékeltebb hangú í nyilatkozatainak. A legőrvendetesebb Chamberlainnek, a bölcs, öreg és kétségtelenül békés szándékú nagy angol államférfinak a Hitler beszédre adott az a válasza, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek között, legyenek azok még olyan komolyak, amelyeket ne lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. A lelkeket régóta megülő szorongó érzést nagyban enyhíti ennek a jószándéku embernek az az elgondolása, hogy a fennálló ellentétek kiküszöbölésére és a sérelmek orvoslására kerekasztal értekezletet tervez, amelynek szinte uj béketárgyalás jellege lenne. Ettől mi magyarok is sokat várhatunk és joggal remélhetjük, hogy ennek eredményeképpen keblünkre ölelhetjük majd azt a több millió magyar testvérünket, akiket tőlünk Trianon igazságtalansága elszakított Bombaként hatott az európai két nagy államférfi legteljesebb békevágytól áthatott beszéde után Roose- veltnek, az amerikai elnöknek az a Németország és Olaszország ellen irányuló kijelentése, hogy Amerika biztonsága Franciaország határainál kezdődik. Mindenki érzi, hogy az elnök csak azért nyilatkozott így, mert az amerikai gyárak a repülőgépek tízezreit fogják szállítani — Franciaországnak és tudja az egész világ, hogy az Unió elnökének a beszéde a vérből aranyat facsaró hadiszergyárak háborús uszitó tulajdonosai elgondolásának a visszhangja. Ezzel szemben máris ott áll az Egyesült Államok törvény- hozásának az állásfoglalása, amely tiltakozik a titkos szerződések ellen és erélyesen hangoztatja, hogy a hadüzenet joga nem az elnököt, hanem a törvényhozást illeti. Amig ez a helyzet: addig Roosevelt megnyilatkozása nem egyéb üres fényé* getődzésnél, mert az amerikai törvényhozás nem fogja engedni, hogy a vágóhidra vigyék az amerikai nép százezreit az elnök és az ő profitéhes háborús uszitó barátai kedvéért. A Honvédelmi Tanács Irta: vitéz Ujfalussy Gábor nyug. altábornagy, országgyűlési képviselő A parlamenti retortákon most átjutott, köztetszéssel fogadott uj honvédelmi törvényjavaslat, amely immár hamarosan törvényerőre is emelkedik, a Honvédelmi Tanácsról is intézkedik. Ezt a Honvédelmi Tanácsot én külpolitikailag, de főleg katonai szempontból elsőrendű alkotásnak tartom. Egy állandóan munkában lévő, állandóan résen lévő szervnek, amelynek kötelessége az összes újításokat megfigyelni és azután ezeket az újításokat érvényesíteni. Meg vagyok arról győződve, hogy ha a régi Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében lett volna ilyen hadseregtanács, akkor ma nem állnánk itt. A régi Osztrák-Magyar Monarchiának az volt a hibája, hogy nem akart a korral haladni, hogy egy kicsikét elmaradt. Ez nem azt jelenti, mintha én csufolódni akarnék a régi osztrák-magyar hadsereggel, mert életemnek legszebb ajándéka az volt, hogy a háború előtt húsz évvel, ő Felsége I. Ferenc József hadseregében szolgálhattam. Ami kifogás, vagy észrevétel fölmerül, azt csak azért sorolom fel, nehogy a magyar Honvédelmi Tanács ugyanabba a hibába essék. Milyen hibákat láthattunk ? Csak nagyon röviden akarom felemlítem. Fiatal főhadnagy voltam, amikor itt Pesten, a mostani honvédtiszti kaszinóban, egy, az orosz-japán háborúból visszatért vezérkari százados előadást tartott az orosz-japán hadjárat eredményeiről. És mi — valljuk meg őszintén — a japánok harcmodorát nem vettük át. Pár évvel később hosszabb ideig Bécs- ben szolgálhattam és az a kitüntető szerencse jutott osztályrészemül, — hogy a legfelső hadúr, ő Felsége I. Ferenc József közelében tartózkodhattam, amikor egy ilyen harci gyakorlat folyt le Bécs közelében. Sohasem felejtem el, amikor egy japán ezredes, katonai attasé, odafordult egy elöljáró tábornokhoz: — Ilyen harcmóddal nem lehet világháborúba menni. Erre a mi tábornokunk kikelve magából, igy válaszolt: — Az osztrák-magyar hadseregnek patinája vanl A japán azt felelte : — Ezt a patinát pedig maguk drága pénzzel fogják megfizetni. A háború előtt, egy nappal a mozgósítás előtt, egy másik harcgyakorlatot láttam: egy gyalogezrednél a gyakorlatot intéző tábornok azt kifogásolta, hogy — a tartalék Egyes szám ára 12 fillér.
