Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-10-18 / 82. szám
XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. október 17. (Kedd) 82. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Elófizetésl díj: Egész évre _12 pengő || Félévre_______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő..— A hirdetés egy*60 milliméter széles hasábon mlllimétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerti I. A fűid népe érdekében „Az a helyes birtokpolitika, amely a nemzet egyetemes érdekeit szol* gálja,“ állapította meg a most tárgyalás alatt álló birtok politikai javaslat képviselőházi vitájában báró Vay László, a Magyar Élet Pártjának vezérszónoka. S valóban: ha a főldmivelésűgyi miniszter mostani birtokpolitikai javaslatát és a Teleki kormánynak, valamint azt megelőző kormányoknak többi birtokpolitikai intézkedéseit helyesen és józanul akarjuk megitélni és megbírálni, akkor mindig szemelőtt kell tartanunk azt, hogy csak a nemzeti szellemű birtokpolitika használhat igazán ennek az országnak. Ez annyit jelent, hogy a magyar föld kérdésében, a birtokmegoszlás megjavításában soha nem szabad egyoldalú felelőtlen és szélsőséges jelszavakra hallgatni. Tekintetbe kell venni, — amint arra a kormánypárt vezérszónoka is rámutatott — hogy első sorban nem áll rendelkezésre annyi föld hogy mindenkinek önnálló megélhetést biztositó kisbirtok juthasson. Meg kell gondolni azt is, hogy a meglévő nagyobb birtoktestek felosztásánál a törvényhozásnak, a kormánynak és a birtokpolitikai intézkedéseket végrehajtó szerveknek arra is figyelniük kell, hogy a földhözjuttatás ne veszélyeztesse azoknak a földből élő és szintén földnélkfili mezőgazdasági munkavállalóknak a kenyerét és megélhetését, akik eddig a nagyobb birtoktesteken dolgoztak. A jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, igen széles kereteket biztosit a kormánynak arra, hogy érdemes, szorgalmas és törekvő falusi magyar családokat önálló megélhetést biztosító kishaszonbér- lethez juttásson. Az évi százezer kát. hold a legalsó határ, tehát a kormánynak módjában lesz — amennyiben a körülmények megengedik — a földhözjuttatás ütemét meggyorsítani s igy minden kilátás meg van arra, hogy rövid időn belül komoly javulás fog mutatkozni a magyar birtokmegoszlás terén. Egészen természetes, hogy ez az uj birtokpolitikai törvény, amely főleg a pénzügyi nehézségek miatt elsősorban kisbérieteket juttat a törpebirtokosoknak és mezőgazda- sági munkásoknak, távolról sem zárja le a sorompókat a további birtokpolitikai fejlődés előtt. Hiszen a birtokpolitikának jegjellemzőbbb lényege és tulajdonsága az, hogy folyamatos tevékenység, amely mindenkor alkalmazkodik egyrészt a földnélküli mezőgazdasági munkásság részéről megnyilvánuló jogos igényekhez, másrészt azonban tekintetbe veszi az adott lehetőségeket, az ország pénzügyi és gazdasági teherbírását, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, a magyar falusi nép szociális érdekeit és igy minden időben a nemzet egyetemes érdekeit szolgálja. Ez a birtokpolitika tehát kiszélesíthető, fejleszthető és gyorsítható, azaz távolról sem kell azt gondolnunk, hogy a mostani törvényjavaslattal akár a kormány, akár a törvényhozás már végérvényesen elintézettnek tekinti a magyar föld, vagy még kevésbbé a magyar falu megoldásra váró kérdéseit. A világháború előtt évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül a magyar föld és annak népe a legelhanyagoltabb mostohagyermeke volt az akkori kormányzati rendszereknek. Érthető tehát, hogy évtizedek és évszázadok mulasztásait rövid néhány év alatt, egy vagy két törvénnyel pótolni és jóvátenni nem lehet. Husszu évek céltudatos és kitartó munkájára van szükség, azonban bizalommal és reménységgel tekinthetünk e munka elé, mert a kormány, a törvényhozás és a keresztény magyar társadalom egyetemes nemzeti érdekek szem- meltartásával olyan gyors ütemben, i amint csak lehetséges, meg fogja I oldani. A lövész- és honvédelmi munKoKMelezeltséd A kormány a honvédelemről szóló törvényben foglalt felhatalmazás alapján rendeletet adott ki, amelyben részletezi a lövészkötelezettség szabályait A , lövészkötelezettség célja a honvédség I. tartalékának j és 1. póttartalékának körében a hagyományos magyar katonai erények ápolása, katonai tudás és ismeretek megőrzése és továbbfejlesztése. A lövészetre kötelezetteket csapatszerü alakulatokba osztják be. A lövészcsapatok szervezési és köz- igazgatási egysége a lövészcsoport. H falusi jegyzőcsalád Irta: Jánosi György Észrevétlenül, amint mondani szokás, hangos lárma nélkül, a dolgok közönséges rendje szerint kérte és kapta meg nyugdíjaztatását Rumi Imre, Máza község főjegyzője, a völgységi járás jegyzőegyesületének elnöke s e pillanatban már somogyi birtokán tölti Isten előtt hasznos élete napjait. 19 évig Izmény, 8 évig Bonyhád, 10 évig Máza közigazgatásának munkása Rumi Imre és 1907 óta az érdekelt jegyzőegyesület vezetőségének tagja, majd csaknem 10 évig feje, mindenütt nemes, úri jellemének, pompás készültségének, népszeretetének, a felfelé való megértő tiszteletnek hibátlan elhivottja, akinek szemei előtt egy cél lebegett: Isten előtti felelőssége tudatában teljesíteni hűen kötelességét, nem uralni, hanem szolgálni a nép ügyét, hogy igy legyen a nemzet nagy szervezetének hasznos tagja. Ez elhiva- tás tökéletes betöltésének tudatában vonulhatott nyugdíjba Rumi Imre és az a kedves bucsuzás, amiben faluja, társai, felettesei részesítették, biztosítéka annak, hogy élete, mun0 kája áldásos érték volt és marad azok előtt, akik megbecsülik az emberben minden polcon az isteni tulajdonságokat, a maradandó vonásokat. Ezúttal azonban nemcsak arról van szó, hogy egy érdemes közigazgatási munkás elment a pihenés utján idegeket felőrölő, jól végzett pályafutás után nyugalomba. — A jegyzőcsalád Somogyba való átköltözésének figyelemre méltó és általánosságot érdeklő vonása az, hogy tagja sokuk szerint, akik a szépet és halhatatlan isteni értéket elfogulatlanul bíráljuk, — Rumi Erzsébet, a mai kor legnagyobb magyar ürikusa, akinek Írása úgy tisztaságban, mint uj hangjának mélységében utólérhetetlenül és párailanul áll, hogy nem adhat kedvesebb és megbízhatóbb kincset az otthon, a fejlődni akaró sarj kezébe, mintáz ő „Ragyogó zöldön viola árnyaku címen összegyűjtött verseskötetét. E halk, har- mathullásszerü, leheletfinom, anyásán gyöngéd költészetnek sok rajongója akad a vármegyében. Aki hallotta Rumi Erzsébet ajkán megcsendülni az ő lelkének ezüstcsen- göit: verseit, elragadtatással eszmélt rá arra, hogy nem mindennapi tünettel áll szemben és a törékeny testben az alázatos, imádságos, szelíd, gyakran félénk és mégis módfelett határozott megjelenés mögött hatalmas isteni lélek, páratlan tehetség lángja lobog s csak a mi szokásos magyar viszonyaink hibája az, hogy egy kéz- legyintéssel, egymásközt való eszmecserélgetéssel, vagy épp a nem mindenütt gyommentes pökhendiséggel akarjuk, vagy akarják elintézni azt, aki egyedül méltó arra, hogy mint költővel dicsekedjék a nemzet. Jellemző: szomszéd községemben lakott Szerényen, elvonultan, egy jegyzőcsalád kedves, meghitt melegében. S a fővárosban hívták fel rá figyelmemet szakértő barátaim, akik kezükbe kerülő költeményeiből ítélték meg csodálatos tehetségét. A nagyok közt is a legnagyobb, az értékesek közt is a legértékesebb a Magyar Nők Lapjának, ennek az igen kiváló szépirodalmi lapnak felfedezettja, — most a vármegyétől távol, szüleivel együtt, nem fog és nem fognak tudni elrejtőzni a nemzet gondoskodó figyelme elől. Nem azért emlékezünk meg ezekről itt és igy, hogy belépjünk hívatlanul és kéretlenül egy család területébe. Szent és drága érték a család, amiről írni csak szeretettel és megértéssel, tisztelettel és tapintatosan szabad. A nemzet magasztos élete a család magasztos életén épül s a családi élet fénye adja a nemzet kiválóságának történelmi erejét, ragyogását. Csak rá akarunk arra mutatni ez alkalommal kapcsolatosan, hogy azok az egyszerű falusi jegyzőcsaládok a legnagyobb magyar nemzeti értékek dajkáiéi, akik az élet gondjainak, a mai korszak áldástalan hullámzásainak tetején biztosan hajóznak a széttéphetetlen magyar nemzeti eszmények hófehér vitorlája alatt a magyar munka és dicsőség kikötője felé. Él és lüzlánggal világit bele zavaros jelenünkbe egy tisztán fénylő magyar kultúra, él és hat egy virágtermő, tőrzstartó gyökér és ez nem utolsó sorban a falusi jegyzőcsaládok szivéből nyer tápot. Ma, a létért folytatott izomfeszitő magyar magatartás idején a falusi jegyzőcsaládok emelkedett lélekkel hordozzák a nemzeti géniusz stigmáit. A bölcsők fölé hajló halk édesanyák, a szelíd, névtelen hősök, akik szülik, dajkálják, nevelik a Egyes szám éra 12 fillér.
