Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-09-16 / 73. szám
XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. szeptember 16. (Szombat) 73. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre __ 12 pengff || Félévre —--------6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy160 milliméter széles hasábon milltmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzést, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerü- I. Munkában a magyar nemzet (B. É.) Az egész világ horizontját a háború felhője ússza be e gyönyörű őszi napokban. Nemcsak egyes nemzetek, de kontinensre való tekintet nélkül, — az egész világ figyelme a háború felé fordult. Két í-észre tagozódtak a nemzetek]: hadviselő államokra és semleges országokra. És amikor azt tapasztaljuk, hogy falun és városon egyaránt zavartalanul folyik a termelő munka mindennapi üteme, az emberek végzik teendőiket minden foglalkozási ágban s lelkileg sem lendültünk ki egy pillanatra sem nyugalmunkból. Ebben van a legfőbb záloga annak, hogy a magyar nemzet az adott nagy kérdésekben egységes képet tud mutatni külpolitikai kérdésekben. De a legszerényebb politikai judiciunlmal megáldott ember is tudatában van annak, hogy külpolitikai súlya csak annak a nemzetnek lehet, amelyik teljesen rendben tartja szénáját belpolitikai vonatkozásokban is. Senki sem mondotta ki a megfellebbezhetlen parancsszót és mégis mindenki teszi közülünk és szolgálja azt a gondolatot, hogy egy isteni béke, — a Treuga Dei magasztos gondolata kell, hogy körül lengje a nemzet minden tagját, pártpolitikai színezet, foglalkozási ágak szerinti eltago- zódás, vallásfelekezeti különbség nélkül. Felemelő látvány az, amit ma a magyar, nemzet produkál. Talán mi, akik oly mélyen benne élünk a trianoni magyar sors nehéz esztendeiben, nem is látjuk annyira a magunk ábrázatát, mint ahogyan azt külpolitikai távlatból más nemzetek szemlélik. Mert igenis, az emberi szemek milliói figyelték és figyelik azt, hogy mit csinál ma a magyar nemzet. És amikor elolvassuk az erről szóló külföldi sajtó- jelentéseket, azt látjuk, hogy nemcsak a velünk szoros baráti viszonyban élő nemzetek, Németország és Olaszország vannak eltelve a rólunk kiformált legjobb véleménnyel, de a semleges államok egész sora, sőt azok az országok is, amelyek a baráti Németországgal hadat viselnék.-Hogy ez igy történhetett, abban legfőbb részők van a politikailag kitünően iskolázott, az elmúlt ^évtizedek nagy eseményeiből bölcs tanulságokat levont, immár reálisan is gondolkodó magyar népmillióknak. Vakon nem rohanunk a falnak. Amikor a trianoni időkben bőséges alkalmunk volt arra, hogy megritkult hadsoraink fölött seregszemlét tartsunk, az összegyűjtött nemzeti erővel való gazdálkodás közben észrevettük, hogy többnek kellene lennie a magyarnak, erősödnünk kell nemcsak anyagi értékekben, de nemzeti érzésben is, — akkor az adott döntő pillanatban már nincs szükség arra, hogy százszor latolgassunk elhatározási problémákat, mert a magyar nemzet számára az elhatározás csak egy lehet: igazságérzetünkbe vetett hittel őrködni a nemzet javain, vigyázni minden csepp vérre s mindenek fölé emelni a nemzet érdekeit. Ilyen időkben lehet igazán látni azt, hogy húsz esztendő alatt gondviselésszerű küldetés nyilatkozott meg abban, hogy mily vezetői voltak nemzetünknek. Ami történt, jól történt Nagy kérdésekben hibákat nem követtünk el. És ami most történik, ahogyan az ország magas elöljárói, az ország vezetői intézik, az minden tekintetben kifogástalan. Ebben rejlik magyarázata annak, hogy a magyar nemzet osztatlan közvéleménye rendületlen bizalmat mutat gróf Teleki Pál és kormánya iránt, nyugodtan figyeljük a világtörténelem nagy eseményeit s eközben mindenki zavartalanul végzi munkáját azon a ponton, — ahova a sors állította. Nincs tehát semmiféle fennakadás, a legcsekélyebb zökkenő sem a magyar közéletben. Mindennél jobban igazolja ezt az a tény, hogy a belpolitikai élet a maga reformvonalán sehol sem állott meg, folytatjuk a munkát a közélet kívánalmainak megfelelően. E héten újra megnyílt a törvény- hozás csarnoka, gróf Teleki Pál miniszterelnök részletes tájékoztatót adott a törvényhozás őszi munkarendjéről és az összes időszerű kérdésekről. Vannak, akik a mai politikai légkörben, különösen a külpolitikai helyzetre való tekintettel, vitatják azt, hogy a most összehívott képviselőház együttmaradhat- e avagy sem. Igen megszívlelendő és nagy jelentőséggel bir e tekintetben gróf Teleki Pál álláspontja, aki azt vallja, hogy nincs ok a Ház újabb elnapolására, amiben viszont benn- foglaltatik az a nagyjelentőségű tény, hogy a törvényhozás folytatni fogja, —: eredeti programja szerint, munkáját. A most összeülő ülésszak alatt a törvényhozás már az uj házszabályok alapján gyorsított menetben fogja letárgyalni az eléje kerülő javaslatokat. Ezek között találjuk a földmivelésügyi miniszternek nagyjelentőségű törvényjavaslatát, a mező- gazdasági munkások öregségi biztosításának, az özvegyekre és árvákra való kiterjesztéséről. De e fontos népérdeket szolgáló szociális javaslat mellett jelentőségben kiemelkedik az a földbirtokpolitikai törvény- javaslat, amelyik a kishaszonbérle- tek elvén nyugszik. Ezekből a javaslatokból láthatja a magyar közvélemény, hogy a magyar kormány munkaprogramját nem seperte el, de még csak hajszálnyira sem ingatta meg az a világáramlat, amelyik súlyos összeütközéseket eredményezett. Teljes nyügodt politikai légkörben kerül letárgyalás alá a pénzügyminiszter által Összeállított uj költségvetés, de hamarosan napirendre tűzik a belügyminiszternek azt a javaslatát is, amelyben a falu szociális érdekeit szolgáló „szociális alap“ megteremtését emeli törvényerőre. Így fest a magyar belpolitikai élet akkor, amikor velünk tőszomszédságban élő nagy országok egymással háborút viselnek. És van-e közülünk bárki is, aki nem örülne annak, hogy e nagy világbonyodalomban a kis Magyarország teljes biztonságban végzi nemzet- építő és sorsunkat megalapozó munkáját. Ebben a munkában rejlik a mi legnagyobb erőnk s e nyugalmi, békés állapotok kölcsönöznek számunkra a külföld részéről legjobb megítélést, őrködjünk hát mindannyian ezen az értékes helyzeten) , s ne engedjük, hogy bárki is ki- I lendítse népünket e sorsára és jö- ! vőjére nézve oly nagyjelentőségű I nyugalmi állapotból Vitéz Téélássy Béla dr országgyűlési képviseld beszéde a dunaföldvári vitézi értekezlet után A dunaföldvári járási vitézek legutóbbi értekezletén megjelent vitéz dr Téglássy Béla főorvos, a kerület országgyűlési képviselője is, aki az értekezletet követően a hősök emlékművénél - az alábbi nagyhatású beszédet mondotta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves vitéz bajtársaim! Magyar testvéreim! Valahányszor alkalom kínálkozik arra, hogy az elesett hősök emlékének felállított oszlop, emelvény, vagy szobor előtt egy beszédet kell mondanom, mindig különös érzések fognak el és járják át a lelke- met. A mai kedves szép verőfényes napon, amikor a dunaföldvári járás vitézeinek értekezlete volt Duna- földváron és a dunaföldvári járás vitézei eljöttek járási értekezletük befejezése után erre a szent helyre, hogy hódolatukat és hálájukat leróják az elesett dunaföldvári magyar hősök iránt: ez az érzés ismételten kiválik a lelkemből s valami megfogja a szivem és lelki szemeim előtt látom a halálba rohanó magyarokat és lelki szemeim előtt látom a végső jajt kiáltó magyar testvéreimet. Magyar testvéreim! Minden nemzet annyit ér, amennyire értékeli és megbecsüli az ő elesett vitéz hős bajtársait. Ha ránézünk erre a szoborra, ott látjuk a nevek tömkelegét felírva. De nemcsak ezek viselkedtek ebben a választókerületben Dunaföldvár községnek harcbaszó- litott fiai közül hősiesen, sokan vannak, akik hősiesen haltak meg a hazájukért és a nevük nem került fel erre az emléktáblára, mert vagy . nem tudtunk, vagy nem tudunk róluk és én meg vagyok győződve arról — és ebben a meggyőződésben beszélek most, — hogy mindannyian, akiknek a nevei nincsenek felírva, most lélekben, szellemben itt vannak közöttünk és szemlélik azt, hogy hogyan becsüli meg őket az utókor nemzedéke. Magyar testvéreim! Ha valakidet nekünk meg kell becsülnünk, akkor ezek az elesett magyar vitézek, akik ezért a hazáért föláldozták életüket. Magyar testvéreim! Hiszen itt vannak az én magyar bajtársaim, itt vannak azok, akik nem lehettek vitézek — különböző körülmények miatt, de a világháborúban ők is résztvettek, ők is ott voltak, ahol a halált osztogatták, mert egy szent áhitat, egy fanatikus hit vezetett minket a harcba, hogy boldogabb, megértőbb szociálisabb hazáért verekedjünk és ha kell, az életünket is feláldozzuk. Kedves testvéreim! Ha válaha szükség volt arra, hogy összefogjunk, ha valaha szükség volt arra, hogy a legfelsőbb hadúrnak, vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyar- ország kormányzójának parancsait meghallgassuk, ha valaha szükség volt arra, hogy dacosan nézzünk a mostani vezetőinkre és irányítóinkra, akkor ez a mai nehéz válságos idő fokozottan teszi kötelességünkké azt, hogy egymást megbecsüljük és szeressük és fokozottan teszi szükségessé azt, hogy felnézzünk erre a hősök szobrára és lélekben kapcsolódjunk össze azokkal a hős magyarokkal, akiknek emlékére ez a szobor felállittatott. Magyar testvéreim! Ha itt körülnézek az ünneplő közönség között, látom a magyar apákat és látom a magyar anyákat, akkor azt kell kérnem ezektől a magyar anyáktól és apáktól, hogy neveljék gyermekeiket ők is úgy, hogy ha üt az óra, hogy el kell mennünk megvédenünk országunk határait és függetlenségünket, akkor ők maguk küldjék a gyermekeiket, hogy „eredj fiam, te is nyergelj és kantározz**. Ma is magyar testvéreim, ezen a szent helyen az én vitéz bajtársaimmal együtt egy fogadalmat tegyünk és ez a fogadalom csak egy lehet, hogy mindenek előtt a Magyar Haza és minden körülmények között hajlandóak vagyunk ennek az eszmének és a szociálisabb Magyarországnak megteremtéséért életünket is | feláldozni. Ebben a nagy gyülölet- I ben, ebben a mai válságos helyzetEgyes uám ára 12 fillér.
