Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-01-25 / 8. szám

2

Védekezési az Influenza ellen

Szolgálatot vélünk teljesíteni"” a vármegye lakosságának a közegészségügyének, midőn az egyre fenyegetőbben terjedő influenzajárványnyal kapcsolatban az alábbiakra felhívjuk a közönség figyelmét.

Az influenza ferlőző betegség. A betegséget okozó csirákat a tüdő-, a száj- és az orrváladék tartalmazza és főként az ilyen fertőzött váladék kiköhögése, kitüsszentése, orr- fúvás és köpködés által terjed.

Az influenza a közönséges meghűlés tüneteivel kezdődik : láz, nátha, rekedtség és köhögéssel, de

ha a beteg kellő időben ágyba fekszik és az orvos útmutatásait betartja, néhány nap alatt enyhén folyik le.

Elővigyázatlanság és gondatlanság a betegséget súlyosbíthatja, úgyhogy a különféle szövődmények (tüdő-, mellhártya-, középfül-, agy- hártyalob) következtében

életveszélyessé is válhatik.

Azon óvatossági rendszabályok, amelyeknek betartása esetén az influenza-fertőzés lehetőségei nagymértékben csökkennek, a következők :

Kerülése a tömeges összejöveteleknek, emberektől, túlzsúfolt rosz- szul szellőzött, zárt helyiségeknek.

Tartózkodás a kézfogástól, csó- kolódzástól, egymás arcába való köhögéstől és tüsszentéstől. Aki köhög és tüsszent, orrát-száját zsebkendőjével takarja el.

Fokozott testi tisztálkodás, különösen evés előtt, de azonkívül is a kezek gyakori mosása.

Tartózkodjunk sokat szabad levegőn, szellőztessük gyakran és alaposan lakásunkat.

Ne látogassunk betegeket! Különösen fontos a meghűléstől való óvakodás és a test kifárasz- tásának elkerülése, mert gyengült és kimerült szervezet a fertőzésnek kevésbé áll ellent, sőt a betegség súlyosságának előmozdítójaként szerepelhet.

Jegy- és pénzkezelők a jegyeket és a pénzt ne nyálazzák.

Akik magukat betegnek vagy fáradtnak érzik, esetleg lázasak, náthásak, köhögősek, azonnal feküdjenek ágyba és hivassanak orvost, már csak azért is, mert minden beteg szervezet fogékony az influenzával szemben. A beteg ne fogadjon látogatókat. A beteg által használt ágy- és fehérneműt forró vízben kell kifőzni. (Zsebkendő, törülköző stb. is.)

Mindenki, aki influenzás beteget ápol, vagy gondoz, tartsa magát, de különösen kezeit tisztán és kerüljön minden olyan lehetőséget, amely a beteg torok, száj és orr váladékával érintkezésbe hozná. A beteg, vagy fehérneműjének, evőeszközeinek érintése után mossák meg kezeiket. Ajánlatos, ha az ilyen egyének, a beteg körüli foglalatosságuk ideje alatt, orruk és szájuk elé kendőt kötnek.

Beteg, náthás, köhögős gyermeket az iskolától tartsuk távol.

Közintézményeknél, intézeteknél, iskoláknál és általában olyan helyeken, ahol nagyszámú egyén állandóan és hosszabb ideig tartózko- dik, a termek és helyiségek kellő tisztántartásáról és szellőztetéséről az illetékes tényezők megfelelő mó- 1 dón gondoskodni tartoznak.

Nyilvános helyiségek, — szálloTOLNAMEGYEI ÚJSÁG

dák, étkezdék, kávéházak, színház stb. — tulajdonosai, bérlői, vagy felelős vezetői helyiségeiket a legnagyobb tisztaságban kötelesek tartani, azokat gyakran szellőztessék és különösen vigyázzanak arra, hogy esetleges megbetegedett alkalmazottaik, vagy olyanok, akik náthásak, köhögősek, a közönség egészségét ne veszélyeztessék. Ilyen alkalmazottak saját egészségük érdekében is felmentendők a szolgálat alól. , „ . ..

Étkezdékben, kávéházakban az evőeszközök és edények tisztaságára a legnagyobb gond fordítandó.

Óvakodjunk a szeszes italok ellenszerként használaos mértéktelen fogyasztásától, mert azok a szervezet ellentálló képességének csők- , kentése következtében a fertőzésre való fogékonyságot mozdítják elő.

Vasúti menetrendi értekezlet Pécsett

A MÁV igazgatóságának forgalmi főosztálya pénteken délelőtt fél 10 órai kezdettel a pécsi üzletvezetőség tanácstermében értekezletet tartott és erre meghívták az üzletvezetőség területén levő városok, járási székhelyek vezetőit, állami és törvényhatósági közületeit stb., hogy megismertessék velük a május hó

15-én életbelépő menetrend-tervezetet. A MÁV igazgatóságát Bánhegyi István igazgató, a forgalmi osztály főnöke, Soulavy Ernő főtanácsos és több magasrangu tisztviselő képviselte Seidl József pécsi üzletigazgatóval együtt. Vármegyénk, Szek- szárd megyei város és lapunk részéről vitéz Vendel István polgár- mester jelent meg.

Az értekezleten Bánhegyi igazgató kijelentette, hogy a Baja—Bá- taszék—Szekszárd—Sárbogárd szakaszon úgy Budapestre, mint visz- sza az eddigi menetrenden változtatás mindössze az lesz, hogy a Budapestről reggel 8‘45-kor kiinduló gyors azuj menetrend szerint 9 órakor, tehát 7« órával később fog indulni. Ez az idődifferencia az érkezésekben is nyilvánulni fog.

Közölte továbbá a MÁV igazgatósága, hogy az idény-szakában, vagyis junius 15-től szeptember

15-ig egy uj gyorsvonatpárt iktat be olyképp, hogy ez Budapestről 14 óra 55-kor indulna, Ujdombó- várra 17 óra 40-kor és Gyékényesre 19 óra 20-kor érkezne, viszont Gyékényesről 10 óra 20-kor indulna és Budapestre 14 óra 50-kor érkezne. Ehhez az uj gyorsvonat- |

párhoz nem lett volna csatlakozásunk Sárbogárdon át. A polgár- mester felszólalt, hogy az Árpád sinautóbusz amúgy is 1 óra 10-kor, mig a gyékényesi személyvonat 13 óra 40-kor indul ki Budapestről és ez a kiindulás oly korán történik, hogy a hivatalos dolgokat végzőknek az ezen vonatokkal való hazautazás csaknem lehetetlen, kérte, hogy a beállítandó uj gyorsvonat- párhoz csatlakozást kapjunk.

Erre vonatkozóan a MÁV Igazgatóságtól határozott igeretet kapott

Szóba került az Árpád sinautó- busznak az átfektetése, vagyis, hogy ez ne 1 óra 10-kor induljon, hanem később és viszont reggel 728 órakor indittassék el Pécsről, amelyhez Sárbogárdon át a mostani bajaszékesfehérvári sinautóval csatlakozás lenne. A polgármester hozzájárult ehhez a tervhez, mert akkor nem kellene a jövőben a hajnali 72 7 órakor induló vonatot igénybe venni, hanem Szekszárdról indulhatnánk reggel 72 8 órakor és alig pár perccel érnénk később Budapestre, mint most.

Szóvá tette az autóbuszoknak a délutáni időben történő kiindulását, kérte, hogy azok a járási székhelyekre a mostani idővel szemben legalább 40 perccel később indíttassanak. ígéretet kapott erre is.

Úgy értesültünk, hogy a közvetlen kocsik ügyében az alispán és a főispán együttes lépést is tesznek a MÁV igazgatóságánál.

Meddig 61 a fehér ember kultúrája ?

Visszatérés a „Családvárra“.

Az ember születik, él és meghal, por és hamu leszen újból. A népek, nemzetek is születnek, felfelé haladnak a kultúra lépcsőin, aztán meghalnak, magukkal vivén a lelkiségükből képződött kultúrájukat, — amelynek fejlettségéről csak a romok árulnak el valamit. A tőrté- ténelelem a népek s a kultúrák múlandóságának sorozata s önkéntelenül elénk kerül a kérdés, vájjon meddig élnek a fehér emberfajok s meddig emelkedik kultúrájuk ?

Ha távlatból nézzük a ma népeit, lázas fegyverkezést látunk, készülődést egy nagy leszámolásra. E harci készség mögött két egymással ellentétes életszemlélet világlik elő: lelki válság győtri az embert. Mindkét oldalon diktátorok kivételes személyén a hatalmán nyugszik az államrend, ékes bizonyságául annak, hogy a kulturember életberendezése elhagyta az alapot, nem alapul az isteni törvényeken. Ha pedig közelebbről szemléljük a kuiturállamokat, bennük meginogni látjuk az állam alappilléreit, a családot, több-kevesebb változattal már csaknem valamennyi államot hatalmába kerítette az egyke, az egyse átka.

Nyilvánvaló, hogy a kulíurállamok

nem ismerik fel az egykében rejlő veszedelem nagyságát, — mert generális intézkedést ellene sehol sem tettek, mindössze félintézkedések történtek. Ma még alig tudjuk, hogy azok a büszkén hirdetett népesedési eredmények kárt jelentenek. A kul- turállamok az egyke veszedelmének nagyságát éppúgy nem értékelik, mint az az ember, aki nem tulajdonit nagy jelentőséget a testén látható kis rákos sebnek s ezalatt a rák lassan, alattomosan dolgozik, csak akkor rohan segítségért, amikor a rák hirtelen megsemmisiti az életet, a testet. A kulíurállamok is akkor fognának hozzá a mentéshez, az egyke megsemmisítéséhez, amikor majd felismerik : íme, rajtuk a kulturnemzetek örök sorsa: eltértek az isteni élettőrvénytől, beteljesedett rajtuk a Végzet.

Amikor az egyke pusztításairól szólunk, nemcsak a számbeli kihalásra kell gondolni, a halál jóval a számbeli összeomlást megelőzően áll be. Épp a közelmúlt időben olvashattuk, hogy Caillaux volt francia miniszterelnök, a világhírű pénzügyi szakértő, a francia államköltségvetés tárgyalása során a közterhek rohamos emelkedése következtében a francia közgazdaság

1939 január 25.

összeroppanásának közelgését látja, mert Franciaországban fokozatosan minden s mindenki a közre hárítja át a terheket s életnívóját az állam- háztartásra alapítja. A nagy Caillaux nem foglalkozott még a francia egyke mélységes következményeivel, különben megnevezte volna, hogy ez az összeroppanása az egyke elkerülhetetlen következménye lesz.

A kulturvilág két említett életválsága sokáig érintetlenül hagyta hazánkat, csak a világháborút kővetően tőr reánk teljes erejével az egymásra teljesen idegennek látszó két veszedelem : az ellentétes élet- ! szemlélet s a családi élet válsága, az egyke. Ha igaz a tétel, hogy a magyarság a kultúra védője, ha igaz, hogy elhivatottságunk van,

, akkor a kulturnemzetek által meg- I tépett magyarságra vár a felséges feladat, hogy megállíts a mai kulturvilág közelgő pusztulását.

Mert téves a hit, hogy minden népnek meg kell halnia. íme, mi magyarok, ha a népek, népfajok százezrei haltak is el, az évmilliók után is itt vagyunk a földön bizonyságául annak, hogy a nagy múlandóságban van állandóság, — megvan a lehetőség, hogy a népek kegyelmet nyerjenek a pusztulástól s élhetnek tovább évezredeken s évmilliókon át, ha Vele s benne: a Teremtővel élnek.

Ám a Teremtőhöz térni csak keresztet hordozó népek tudnak, mi pedig hordozzuk a keresztet két évtized óta. Ezt a nagy élettitkot is- ! merteti meg velünk magyarokkal: Jákob Konrád Családvárak Magyar- országon*) cimü munkája, melynek megjelenéséről a napokban adtunk hirt. A könyv címének s életrendszere nevének megválasztása szerencsés s megnyugtató. Magyarságunkat a várak segítségével óvhattuk meg, a család pusztulását is csak a várak, a családvárak segítségével. Bár állna már minden községben a bevehetetlen családvár!

Amikor olvassuk e könyvet, előttünk áll báró Eötvös „Falu jegyző“- jének regényalakja teljes valóságában ; — amit tesz s tenni kíván, — az a magyar jegyző igazi hivatása.

Az egyke diagnózisának megállapítása után megismerjük egy kis tipikus, — noha Sárpilis a Dunántúlon fekszik, — mégis egy alföl- dies viszonylatu magyar község mesteri kézzel megrajzolt jelenét s kikerülhetetlen sorsát. Sajog a szivünk, mert benne a többi magyar község sorsát is látjuk. De ami azután jön, az csupa biztatás, ígéret egy szebb, egy boldogabb jövő felé. Amikor a csaiádvár leírását olvassuk, már hiszünk is egy szebb, egy boldogabb korban. Hiszünk, mert mint a láncszemek, úgy kapcsolódnak egymásba ennek a nagyszerűen kidolgozott életrendszernek életszervei, hogy biztosítsák a magyar életet.

Szerző könyvét — tankönyvül is szánta s a törvényjavaslatokhoz hasonlóan egyes szakaszokhoz fűzte egyes mondanivalóit, azokat is, amelyeket én az egyke leírásánál szerettem volna látni, de belátom, szerzőnek van igaza, mert mintaszabályrendeletét a községgel el kell fogadtatnia, oda kellett hát fűzni az indokolást a szakaszok rendeltetésének bizonyítására.

A könyv minden sora arany szabály, amit megirt, — örök világitó fáklya a nemzeti újjáépítéshez. Életismerete tüneményes. így például: szerzőnek szüksége van a tehermentesített jegyzőre, szükséges volna:

*) A könyv ára 3 pengő.